A lengyel menekültek Magyarországon már az első hónapokban megkezdték titkos politikai tevékenységüket. Előbb az Angersben, majd Londonban székelő lengyel kormány utasításai szerint meg-szervezték katonai és polgári sejtjeiket, s ezek a lengyelországi tit-kos földalatti gócokkal is állandó összeköttetést tartottak fenn, s az állandó, kölcsönös érintkezést saját futárszolgálatuk látta el.
Természetes, hogy e titkos mozgalom magyarországi vezetősé-ge minden óvatossági rendszabály alkalmazásával igyekezett ezt a földalatti munkát a magyar hatóságok előtt is a legmélyebb titok-ban tartani, de ez nem sokáig sikerült.
Az országnak csaknem minden határán át sűrű egymásután-ban jövő-menő titkos lengyel futárok közül – akik vagy hamis úti okmányokkal voltak ellátva, vagy egyszerűen okmányok nélkül közlekedtek – többen hamarosan a magyar határőrök kezeibe ke-rültek, akik a futárt további intézkedésig őrizetben tartották, a nála levő futárpostát pedig az illetékes magyar Külügyminisztéri-umhoz juttatták.
A Külügyminisztérium néhány ilyen futárpostába történt be-tekintés után hamarosan megismerte a lengyel földalatti mozga-lom egész szervezetét, de rájött arra is, hogy kizárólag németelle-nes munkát fejt ki, s a magyar érdekeket nem sérti.
A lengyel „bázis” – így hívták a vezető sejtet – eleinte nagyon óvatosan, több semleges közvetítő bekapcsolásával juttatott el to-vábbítandó anyagot a Külügyminisztériumba, de mikor az óvatos-ság fokozatos lazításával meggyőződött a magyar hatóóvatos-ság teljes
loyalitásáról, minden fenntartás nélkül adta át a legbizalmasabb természetű anyagot is továbbításra. Az idők folyamán ez az együtt-működés olyan szorossá vált, hogy a Külügyminisztérium zárt bo-rítékban küldött és rejtjeles, tehát előtte teljesen ismeretlen anya-got is közvetített mindkét irányban. Ha pedig sürgős postáról volt szó, s a Külügyminisztériumnak nem állt rendelkezésére éppen induló futár, a Belügyminisztérium szociális ügyosztályának veze-tője szerzett a futár számára hamis magyar útiokmányokat, me-lyekkel bátran utazhatott, de előfordult az is, hogy a Külügymi-nisztérium – a sürgős lengyel posta kedvéért – a menetrend szerint csak későbbi időben induló futár helyett speciális futárt indított valamely külföldi követséghez. Olyan esetek is voltak, hogy vezető magyar államférfiak kíséretében külföldre utazó, ma-gasrangú magyar diplomaták személyesen közvetítettek lengyel anyagot. Így Kállay Miklós miniszterelnök római utazása alkalmá-val a kíséretében levő egyik magasrangú magyar diplomata sze-mélyesen juttatta el a Rómában székelő Leduchowski grófhoz, a jezsuita rend akkori generálisához a lengyelországi német kegyet-lenkedésekről felvett keskenyfilm-anyagot.
Nagy szerencse volt a lengyel földalatti mozgalomra nézve, hogy ez az együttműködés mindjárt a háború elején megkezdő-dött, s idővel egyre szorosabbá vált, mert – a háború előrehaladtá-val s ezzel együtt a Magyarországra nehezedő német nyomás fo-kozódásával – a Gestapo ügynökei egyre nagyobb számban árasztották el Magyarországot, s az ország hadba lépésével a náci beállítottságú, sváb tisztek egyre több pozíciót foglaltak el a ma-gyar vezérkarban, úgyhogy a kezdetleges eszközökkel rendelkező futárok közlekedése mind kockázatosabbá, sőt, úgyszólván telje-sen lehetetlenné vált.
A földalatti mozgalom „bázisának” megvoltak az összekötteté-sei a magyar Honvédelmi Minisztérium becsületes magyar tiszt-jelhez is, s ha alkalomadtán feltétlenül szükség volt saját lengyel
futár alkalmazására, ezek számára a Honvédelmi Minisztérium szerzett magyar katonai okmányokat.
E helyütt kell megjegyezni, hogy Edmund Fietowicz, a magyar-országi titkos lengyel bázis vezetője, 1941 szeptemberében – né-met követelésre – kémkedés gyanúja miatt a magyar katonai kém-elhárító osztály vizsgálati fogságába került. Noha a magyar Külügyminisztériumnak tudomása volt Fietowicz fontos szerepé-ről és egész ténykedésészerepé-ről – tudván, hogy a németek Fietowiczot csak gyanúsítják, de terhelő adatokkal nem rendelkeznek –, szaba-don bocsátása érdekében több ízben erélyesen felszólalt a vezér-kari főnökségnél, s 8 hónapi eredménytelen vizsgálat után sikerült is őt szabadlábra helyeztetnie.
Nem sokkal ezután a magyar Belügyminiszter – a Külügymi-nisztérium közbenjárására – Fietowicz számára hamis magyar út-levelet állított ki, s ezzel lehetővé tette, hogy mint magyar állam-polgár Isztambulon át repülőgéppel Londonba utazhasson.
Fietowicz Londonból visszatérve – a lengyel kormánytól ka-pott megbízólevele alapján – mint a lengyel kormány magyaror-szági politikai megbízottja mutatkozott be a magyar Külügymi-nisztériumban. A magyar kormány Fíetowicz megbízatását tudomásul vette, s neki – politikai feladata teljesítése tekintetében – minden segítséget és támogatást megadott.
Fietowicz 1943 őszén mégegyszer megismételte londoni utazását
Nem lehet elhallgatni Fietowicz egy érthetetlen ballépését, mely a Gestapo által történt letartóztatását, elhurcolását, majd kivégez-tetését eredményezte, s több derék lengyel hazafi vesztét is okozta.
Az 1944. március 19-én bekövetkezett német megszállás napjának hajnalán a Belügyminisztérium szociális ügyosztályának vezetője a vele szoros barátságban állott Fietowiczot telefonon értesítette,
hogy Magyarország erőszakos német megszállása Nyugat felől fo-lyamatban van, s figyelmeztette, hogy bizalmas irattárát idejeko-rán semmisítse meg vagy rejtse el. Fíetowicz köszönettel tudomá-sul vette a figyelmeztetést, melyet néhány perccel később a Külügyminisztérium is megismételt. Érthetetlen tehát, hogy a Gestapo emberei őt délután 2 órakor – irattára rendezése közben – hivatali helyiségében találták, legszorosabb munkatársai: Opoka és Gurgul társaságában. Természetesen mindhármukat letartóz-tatták, s egész irattárát és tetemes pénzkészletét elkobozták. Fie-towicznak ez az érthetetlen s legfeljebb hirtelen idegösszeomlással magyarázható magatartása okozta, hogy a Gestapo által vezetett vizsgálat során védekezni sem tudott, sőt lefoglalt irattára alapján több munkatársa is a Gestapo hálójába került, s vele és két társával együtt – kegyetlen megkínoztatások után – Mauthausenben vér-tanúhalált halt. Ugyanezért került Gestapo fogságba a lengyel me-nekültekkel kapcsolatban álló, több magyar vezető tisztviselő és előkelő társadalmi személyiség is.
A földalatti lengyel katonai mozgalom magyarországi sejtjei is élénk tevékenységet fejtettek ki itt-tartózkodásuk idején, a magyar polgári hatóságok és megbízható magyar katonák segítségével. Ez a segítség különösen abban nyilvánult meg, hogy a Honvédelmi Minisztériumban és a Vezérkari Főnökségnél szolgálatot teljesítő magyar katonatisztek hamis katonai okmányokat szereztek a len-gyel katonai sejtek exponáltabb emberei számára, a polgári ható-ságok pedig a titkos lengyel rádióadó-állomások számára soroza-tosan bocsátottak rendelkezésre megfelelő helyiségeket, hogy – azokat sűrűn váltogatva – a német műszaki kutatóeegységeket félrevezethessék.
Ez a munka serényen és eredményesen folyt még a német meg-szállás, sőt a nyilas uralom alatt is, s mindenkor – a már szintén illegalitásba vonult – magyar hivatalos tényezők segítségével.
XI.