Magyar–Lengyel Menekültügyi Bizottság
E bizottságnak a lengyel menekültek érdekében kifejtett munkás-ságáról már a korábbiakban beszámoltunk. Itt még csak annyit kell megjegyeznünk, hogy a bizottság a Magyar–Lengyel Egyesü-letek Szövetségéből alakult, és áldozatos lelkű – főleg főrangú – hölgyek vezetése alatt állt, akik – amellett, hogy egész napjukat ennek a munkának szentelték – tetemes anyagi áldozatoktól, sőt személyes kockázatoktól sem riadtak vissza.
A bizottságnak különösen az első időkben a menekültek foga-dása, ideiglenes elhelyezése, segélyezése és az evakuáció körül volt fontosabb működési tere. Később már csak inkább ruha- és fehér-neműkészítő műhelyeket tartott fenn, s a menekültek időnkénti megsegítésével foglalkozott.
Magyar Vöröskereszt Egylet
A Magyar Vöröskereszt Egylet mindjárt kezdetben külön lengyel osztályt állított fel, melynek feladata a menekültek eltűnt család-tagjainak felkutatása, levelezések és üzenetek közvetítése stb. volt.
Különösen az első időben bőségesen bocsátott a Magyar–Len-gyel Menekültügyi Bizottság rendelkezésére pénzadományokat, ruházati cikkeket, ágyakat, ágyneműt és gyógyszereket, valamint orvosi műszereket.
Ez az egyesület is létesített a saját kebelén belül ruha- és fehér-neművarró, valamint cipészműhelyeket, melyekben rendes mun-kadíjakért kizárólag lengyel menekülteket alkalmazott. Az egyesü-let lengyel tagozatának tisztviselői a lengyel menekültek közül kerültek ki.
Az egyesületnek szerteágazó emberbaráti tevékenykedése so-rán legfőbb érdeme mégis a menekültek családtagjainak felkutatá-sa és a levelezések és üzenetek közvetítése volt, s ezzel az eredmé-nyes munkájával a családtagjaikért aggódó lengyel menekültek őszinte háláját érdemelte ki.
A későbbiekben, a háború folyamán a Magyar Vöröskereszt Egylet önkéntes ápolónői hadiszolgálatuk során gyakran megfor-dultak Lengyelországban, s ilyenkor igen sokan közülük álruhá-ban, magyar kórházvonatokon mentettek át üldözött lengyeleket – nem egyszer zsidókat is – magyar területre. Sok magyar önkén-tes ápolónő volt kénytelen ilyen tevékenysége miatt a németek elől bujkálni, sőt néhányan hosszú hónapokon át tapasztalhatták a né-met internálótáborok minden nyomorúságát és szenvedéseit.
Hogy a Magyar Vöröskereszt Egylet lengyel vonatkozású mun-kájának csak néhány számadatát említsük, megjegyezzük, hogy az egylet nyilvántartásában üzenetközvetítés, családkeresés és szoci-ális megsegítés céljából 17 ezer lengyel polgári menekült és 40 ezer lengyel katonai személy van feljegyezve. Az országon Fran-ciaország és a Közel-Kelet felé átvonuló lengyel menekültek között 22 vagon külföldi szeretetadományt osztott ki.
Amikor a háború folyamán később az angol és amerikai Vörös Kereszt Bizottság kénytelen volt Magyarországot elhagyni, ezek-nek a munkáját is a Magyar Vöröskereszt Egylet vette át.
A Magyar Vöröskereszt Egylet – a számára engedélyezett fu-társzolgálat révén – a németországi táborokban élő lengyel hadi-foglyok részére is rendszeresen küldött élelmiszer- és ruhane-mű-csomagokat.
Magyar Menekültügyi Ifjúsági Bizottság
A genfi Európai Diáksegélyző Alap (Fonds Européen pour le Secours aux Étudiants) sugalmazására és avval egyetértésben a róm. kath.
Pax Romana és a prot. Ökumenikus Ifjúsági Bizottság összefogá-sából jött létre még 1942-ben a Magyar Menekültügyi Ifjúsági Bi-zottság. Ennek egyetlen célja a Magyarországra került szövetséges menekültek (lengyel, francia, holland, angol, jugoszláv, orosz stb.) társadalmi gondozása volt. A Bizottság kb. 150 ezer pengőt gyűj-tött össze társadalmi úton (akkor kb. ugyanannyi svájci franknak felelt meg), s osztott szét pénzben vagy természetbeni adomány-ként karácsonyi, húsvéti ünnepek és egyéb társadalmi összejövete-lek alkalmával. Főleg diákifjakat és leányokat támogatott, egészen 1944 végéig.
Egyéb lengyelbarát magyar egyesületek
Az évszázadokra visszanyúló hagyományos magyar–lengyel ba-rátságból természetesen következik, hogy Magyarországon már az I. világháború előtt is számos lengyel vonatkozású társadalmi és kulturális egyesület alakult és működött. Ezek – valamint a ké-sőbb keletkezettek is – a háború egész tartama alatt megmarad-tak, s működésüket is folytatták.
Hogy csak a legjelentékenyebbeket említsük: a Magyar Mickie-wicz Társaság, a Lengyel Legionisták Egyesülete, az Országos Ma-gyar–Lengyel Diákszövetség, az Országos MaMa-gyar–Lengyel Cser-kész Kör stb. Ezek természetesen mind közreműködtek a lengyel menekültek társadalmi úton való megsegítésében, s munkásságuk-kal nagy mértékben hozzájárultak a magyar–lengyel kapcsolatok és barátság elmélyítéséhez. De a lengyel vonatkozású egyesületeken kívül az egyéb társadalmi egyesületek is – amelyeknek semmiféle lengyel vonatkozása nem volt – szintén készségesen kivették
részü-ket a lengyel menekültek megsegítéséből. Hogy csak néhányat em-lítsünk: a Magyar Bírák és Ügyészek Egyesülete budapesti székhá-zában 14 lengyel bírónak és ügyésznek adott lakást és teljes ellátást, s a vidéken lakó lengyel bírákat és ügyészeket rendszeres külön pénzsegéllyel támogatta. A Magyar Tanárok Országos Egyesülete hasonló módon sietett a menekült lengyel kartársak segítségére stb.
E társadalmi egyesületek munkája főleg arra irányult, hogy a lengyel menekülteket minél közelebbi kapcsolatba hozzák a ma-gyar társadalommal, s ezáltal a lengyel menekültek lelkében az emigrációs élet keserű gondolatai helyett maradandó, kedves em-lékeket keltsenek. Az egyes egyesületek tehát a saját működési körüknek megfelelően közös irodalmi estéket, kirándulásokat, ha-zafias ünnepélyeket, hangversenyeket, sportversenyeket, tudomá-nyos felolvasó és előadó összejöveteleket, kiállításokat, mulatságo-kat és főleg közös karácsonyi ünnepeket rendeztek. Ezek az alkalmak – amelyeken a fővárosban a legfőbb, vidéken a helyi ma-gyar hatóságok is képviseltették magukat, s amelyek a mama-gyar és lengyel felségjelvények és nemzeti színek képében, külsőségeikben is magukon viselték a két nemzet őszinte barátságának bélyegét – mindmegannyi záloga és pecsétje volt a szívek mélyén gyökere-ző magyar–lengyel testvériségnek.
A lengyel menekültek mélyen átérezték a magyar társadalom osztatlan rokonszenvének, együttérzésének és segítő készségének értékét, s hálájuk számtalan esetben kedves és maradandó emlé-kekben nyilatkozott meg. A lengyel lakótelepeket vagy katonai tá-borokat magukban foglaló községeknek csaknem mindegyikében ott található a menekültek hálaajándéka: egy-egy oltárkép, szobor, szenteltvíztartó, áldozó kehely vagy emléktábla képében; de eze-ken kívül a magyarországi lengyel sajtónak alig van egy-egy szá-ma, amely meg ne emlékeznék valamilyen szívet melengető közös ünnepélyről, kirándulásról vagy sportversenyről, melyeken len-gyel menekültek és magyar vendéglátóik szinte egy családdá forr-va, testvéries együttérzéssel vettek részt.
VII.