5.1. Az üvegházi növényvizsgálatok eredményei 1. A növények átlagos növénymagassága
5.2.3. A termés NPK tápelem-arányai
A tavaszi árpa egyik legfontosabb minőségi paramétere a termés N/K aránya.
Az általunk mért értékeket összehasonlítva a szakirodalomban talált értékekkel, megállapítható, hogy a kísérletünk mindkét évében kapott termés N/K arányok (39.
táblázat) hasonlóak a Lásztity (1985) által megadott 2.00-3.26 értékintervallumhoz. A kezelésenkénti tápelem-arányok alakulását a 27/A-B. melléklet tartalmazza.
72 39. táblázat A termés NPK tápelem-arányainak alakulása a kezelésektől függetlenül
Tápelem-arány 2006. év 2007. év N/P 3.27 - 4.00 3.20 - 4.57 N/K 2.61 - 3.47 2.44 - 3.84 K/P 1.02 - 1.21 1.14 - 1.31 5.2.4. A növény által felvett NPK mennyiségek
Növény által felvett nitrogén
Az I. mintavételkor a növény által felvett N mennyiségét nézve megállapítható, hogy a kontrollhoz képest mindegyik kezelés esetében statisztikailag igazolható növekedés tapasztalható mindkét évben. A két N szint között az első évben nem igazolható a különbség, a második évben azonban tapasztaltunk szignifikáns különbségeket a két N szint között. Legmagasabb felvett N mennyiséget 2006-ban az N2P2K2, míg a következő évben az N2P2K3 kezelésnél kaptunk (28/A-B. melléklet).
A kísérlet II. mintavételét nézve megállapítható, hogy a felvett N mennyisége a kontrollhoz képest szignifikáns növekedést mutat a kezelések hatására szinte mindegyik kezelésnél az egész növény vonatkozásában. A két N szint elkülöníthető. Legmagasabb értéket az N2P2K0 kezelés adta mindkét évben (40. táblázat).
A növény által felvett N a levélben mutat különbségeket a kezelések hatására, de nem minden esetben igazolhatóan. Legmagasabb értéket itt szintén az N2P2K0 kezelés adta.
A szárban található felvett N mennyisége mutatja legjobban a kiadott N-adagok hatását.
A kontrollhoz képest mindegyik kezelés esetében statisztikailag igazolható növekedés tapasztalható. A két N szint között a növekedés szintén igazolható. Legmagasabb értéket az N2P2K3 kezelés adta az első évben. 2007-ben a szárban található felvett N mennyiségében a két N szint között a növekedés szintén igazolható, az N1P1K3 kezelés kivételével, ahol az érték az N2P2 szint kezeléseihez közelít. Legmagasabb értéket itt az N2P2K0 kezelés adta (29. melléklet).
A felvett N mennyiségi eloszlásában is vannak különbségek a kezelések hatására. az első évet nézve, míg a trágyázatlan kontroll kezelésnél a felvett N 59%-a a levélben és 41%-a a szárban található, addig az N1P1K0 és N2P2K0 kezeléseknél a levélben 48-49%, a szárban 51-52% található. A káliumos kezeléseknél azonban már csak 42-45%-a van a felvett N-nek és 55-58% található a szárban. A második kísérleti év eredményei szinte megegyeznek a korábbi évben tapasztaltakkal: míg a trágyázatlan kontroll kezelésnél a felvett N 60%-a a levélben és 40%-a a szárban található, addig az N1P1K0 és N2P2K0 kezeléseknél a levélben 49-50%, a szárban 50-51% található. A káliumos kezeléseknél azonban már csak 41-45%-a van a felvett N-nek és 55-59% található a szárban.
A III. mintavételnél növekedés figyelhető meg a felvett N mennyiségében az egész növényt tekintve.
2006-ban a kontrollhoz képest statisztikailag igazolható növekedés tapasztalható a kezelések hatására, kivéve az N1P1K1 és N1P1K3 kezeléseket. A legmagasabb értéket az N2P2K2 kezelés adta. A két N szint elkülöníthető az egész növény, a levél és a szár esetében is. A felvett N mennyiségének alakulása a levélben a kezelések hatására növekedést mutat, ami azonban nem minden esetben igazolható statisztikailag.
73 Legmagasabb értéket az N2P2K3 kezelés adta. A szárban található felvett N mennyiség az N1P1 szint kezeléseinél alacsonyabb értéket mutat, mint a kontroll esetében. Nagy különbség nem található az egyes kezelések hatására. Legmagasabb értéket az N2P2K0 kezelésnél kaptunk. A növény által felvett N a virágzó kalászban a kontrollhoz képest növekedést mutat, mely azonban nem minden kezelésnél szignifikáns. A legmagasabb értéket az N2P2K2 kezelés adta.
40. táblázat A különböző korú növényi részek felvett N mennyiségének (mg) és a felvett N mennyiségi eloszlásának (%) alakulása a kezelések hatására 2006-ban
Növény által felvett nitrogén 2006. év
Kezelés mg % mg % mg % mg %
II. mintavétel (FS: 10-10.1) (BBCH: 49-51)
Levél Szár Egész növény
III. mintavétel (FS: 10.5.2) (BBCH: 65)
Levél Szár Virágzó kalász Egész növény
IV. mintavétel (FS: 11.3) (BBCH: 89)
Levél Szár Termés Egész növény
74 A második évben az egész növényt nézve a legmagasabb értéket az N2P2K0 kezelés adta. A levélben a felvett N tartalom a kontroll és az N2P2K0 kezelés esetében a legmagasabb. A szárban található felvett N tartalom az N2P2K0 kezelésnél adja a legnagyobb értéket, ugyanúgy, mint az előző évben. A növény által felvett N a virágzó kalászban szintén növekedést mutat a kontrollhoz képest, a legmagasabb értéket az N2P2K0 kezelés adta.
A 2006-os év felvett N mennyiségi eloszlását tekintve megállapítható, hogy a legnagyobb része a virágzó kalászban, legkisebb része pedig a szárban található. Az N1P1K1 kezelésnél a felvett N 21%-a a levélben, 12%-a a szárban és 66%-a a virágzó kalászban található. Megállapítható, hogy a nagyobb NPK adagú kezelések esetében a felvett N kicsivel nagyobb százalékban található a levélben és a szárban és kisebb százalékban a virágzó kalászban. Pl. az N2P2K4 kezelés esetében a felvett N 25%- a a levélben található, a szárban 15%, míg a virágzó kalászban 59%.
A második évben kissé másként alakul a felvett N mennyiségi eloszlása: a legnagyobb része szintén a virágzó kalászban, ám legkisebb része a levélben található, a kontroll és az N1P1K0 kezelések kivételével. A kontroll kezelésnél a felvett N 28%-a a levélben, 24%-a a szárban és 48%-a a virágzó kalászban található. A nagyobb NPK adagú kezelések hatására a százalékos arányok változnak, pl. N2P2K4 kezelésnél a felvett N mennyiségének 16%-a található a levélben, 19%-a a szárban és 65%-a a virágzó kalászban.
A IV. mintavételnél az egész növény által felvett N mennyiségét nézve az első évben, megállapítható, hogy a kontrollhoz képest a növekedés az N1P1K2, N2P2K2, N2P2K3 és N2P2K4 kezelésnél igazolható statisztikailag. N1P1 szinten a K2 kezelés adta a legmagasabb értéket az egész növény és a növényi részek vonatkozásában egyaránt, míg N2P2 szinten a K4 kezelésnél tapasztaltuk ugyanezt, ami utalhat a pozitív N-K kölcsönhatásra.
2007-ben az egész növényt nézve, a kontrollhoz képest a növekedés majdnem mindegyik kezelésnél igazolható statisztikailag. N1P1 szinten a K3 kezelés adta a legmagasabb értéket az egész növény és a növényi részek vonatkozásában egyaránt, míg N2P2 szinten a K2 kezelésnél kaptuk a legnagyobb felvett N mennyiséget.
Megállapítható, hogy a felvett N legnagyobb része a termésben található, 81-88% között mozog. Kivétel 2006-ban az N2P2K0 kezelés (78%). A felvett N 6-12%-ban a levélben és 6-10%-ban a szárban található. A második évben a arányok hasonlóan alakultak, a felvett N 7-11%-ban a levélben és 5-9%-ban a szárban található.
A nagyobb NPK adagú kezelések esetében a felvett N néhány százalékkal több a levélben és a szárban és pár százalékkal kevesebb a termésben.
Növény által felvett foszfor
Az I. mintavételkor a növény által felvett P mennyiségét nézve megállapítható, hogy a kontrollhoz képest mindegyik kezelés esetében statisztikailag igazolható növekedés tapasztalható mindkét évben. A két P szint között az első évben nem igazolható a különbség, a második évben azonban tapasztaltunk szignifikáns különbségeket a két P szint között. Legmagasabb felvett P mennyiséget 2006-ban az N2P2K2, míg a következő évben az N2P2K3 kezelésnél kaptunk.
A II. mintavétel felvett P mennyiségét nézve megállapítható, hogy a kontrollhoz képest szignifikáns növekedés tapasztalható a kezelések hatására. A két P szint elkülöníthető.
Legmagasabb értéket az N2P2K0 kezelésnél kaptunk mindkét évben.
75 A felvett P a levélben nem mutat nagy különbségeket a kezelések hatására, legnagyobb értéket szintén az N2P2K0 kezelés adta. A P-adagok hatását leginkább a szárban található felvett P mennyiségének változása mutatja. A kontrollhoz képest mindegyik kezelés esetében statisztikailag igazolható a növekedés, a két P szint jól elkülöníthető. A legmagasabb értéket az első évben az N2P2K2, következő évben az N2P2K0 kezelés adta.
A növény által felvett P mennyiségi eloszlását nézve a 2006-os évben, megállapítható, hogy a felvett P mennyiségének 44%-a a levélben, 56%-a a szárban található a kontroll kezelés esetében (41. táblázat). N1P1K0 és N2P2K0 kezeléseknél a felvett P 33-34%-a található a levélben és 66-67%-a a szárban. A K-ot kapott kezelések esetében a felvett P csupán 25-29%-a található a levélben és 71-75%-a a szárban.
A második évben a felvett P mennyiségi eloszlása az előző évhez viszonyítva nagyon hasonlóan alakult: a felvett P mennyiségének 42%-a a levélben, 58%-a a szárban található a kontroll kezelés esetében. N1P1K0 és N2P2K0 kezeléseknél a felvett P 31%-a t31%-alálh31%-ató 31%-a levélben és 69%-31%-a 31%-a szárb31%-an. A többi kezelésnél 31%-a felvett P csupán 23-27%-a található a levélben és 73-77%-a a szárban.
A III. mintavételnél növekedés tapasztalható az előző mintavételhez képest az egész növény vonatkozásában. Az első évben a kontrollhoz képest növekedés figyelhető meg, ami azonban nem minden kezelésnél igazolható. A legmagasabb értékeket az egész növény és a növényi részek esetében is az N2P2K2 kezelés adta. A levél és a szár esetében is elkülönül a két P szint.
A 2007-es évben nem tapasztalható szignifikáns növekedés a kezelések hatására az egész növényt tekintve (30. melléklet). A legmagasabb értéket az N2P2K0 kezelés adta.
A levélben a felvett P tartalom a kontroll és az N2P2K0 kezelés esetében a legmagasabb. A szárban és a virágzó kalászban található felvett P tartalom az N2P2K0 kezelésnél adja a legnagyobb értéket. Nagy különbség nem található az egyes kezelések hatására egyik növényi résznél sem.
Az első év felvett P mennyiségi eloszlását nézve a kontroll kezelés esetében a felvett P 15%-a található a levélben, 23% a szárban és 62% a virágzó kalászban. A levélben található felvett P esetében nem különül el a két P szint, 16-18% között mozog. A szárban található felvett P N1P1 szinten 21%, N2P2 szinten 25-27%. A növény által felvett P a virágzó kalászban N1P1 szinten 62-64%, míg N2P2 szinten 56-58%.
A 2007-es évben a kontroll kezelés esetében a felvett P 17%-a található a levélben, 27%
a szárban és 55% a virágzó kalászban. A levélben található felvett P esetében nem különül el a két P szint, 7-13% között mozog. A szár esetében szintén nincs különbség a két szint között, 19-26% között mozog a felvett P tartalom, kivéve N1P1K3 esetében ez 16%. A felvett P a virágzó kalászban 65-73% között mozog. Két szélsőértéket a következő kezelések mutatnak: N1P1K0 kezelés esetében a felvett P 61%-a található a virágzó kalászban, míg az N1P1K3 kezelésnél ez 77%.
A 2006-os év IV. mintavételét nézve, jelentős növekedés az N2P2 szint K2, K3 és K4 kezeléseinél tapasztalható, melyek a kontrollhoz és a többi kezeléshez képest is statisztikailag igazolhatóan nagyobbak. Legmagasabb értékeket N1P1 szinten a K2 kezelés adta az egész növény és a növényi részek esetében egyaránt. N2P2 szinten a legmagasabb értéket a K4 kezelés adta, a levél kivételével (N2P2K2) mind az egész növény, mind a növényi részek esetében.
A második évben mind az egész növény mind a növényi részek esetében szignifikáns növekedés tapasztalható a kontrollhoz képest. A két P szint között nem mutatkozik
76 jelentős különbség. Legmagasabb értékeket az egész növény és a növényi részek esetében egyaránt az N2P2K2 kezelésnél kaptunk.
A felvett P mennyiségi eloszlásában kiugró eredményt az N2P2K0 kezelésnél kaptunk az első évben: a felvett P 16% -a a levélben, szintén 16%-a a szárban és 68%-a a termésben található. A többi kezelés esetében a felvett P a levélben 8-12%, a szárban 12-14%, míg a termésben 75-80% között mozog.
41. táblázat A különböző korú növényi részek felvett P mennyiségének (mg) és a felvett P mennyiségi eloszlásának (%) alakulása a kezelések hatására 2006-ban
Növény által felvett foszfor 2006. év
Kezelés mg % mg % mg % mg % II. mintavétel (FS: 10-10.1) (BBCH: 49-51)
Levél Szár Egész növény
III. mintavétel (FS: 10.5.2) (BBCH: 65)
Levél Szár Virágzó kalász Egész növény
IV. mintavétel (FS: 11.3) (BBCH: 89)
Levél Szár Termés Egész növény
77 A második évet nézve a növény által felvett P mennyiségi eloszlásában nem adódnak nagy különbségek a kezelések között, a növény által felvett P 8%-a a levélben, 6-11%-a a szárban, míg 82-88%-a a termésben található.
Növény által felvett kálium
Az I. mintavétel idején a növény által felvett K mennyiségének növekedése statisztikailag igazolható a kezelések hatására a kontrollhoz képest. A K-hiányos (N1P1K0 és N2P2K0) kezeléseknél kapott csökkenés szintén szignifikáns a többi kezeléshez képest. Legmagasabb értéket itt is az N2P2K2 kezelés adta 2006-ban (42.
táblázat). A következő évben az N2P2K3 kezelésnél kaptunk legnagyobb felvett K mennyiséget.
A II. mintavétel növény által felvett K mennyiségét nézve megállapítható, hogy a kezelések hatására bekövetkezett növekedés szignifikáns, ugyanúgy, mint a K-hiányos kezeléseknél a csökkenés az egész növény és a növényi részek esetében egyaránt.
A levélben N1P1K0 kezelésnél alacsonyabb értéket kaptunk a kontrollhoz képest.
Legnagyobb felvett K-tartalmat az egész növény és a növényi részek esetében is az N2P2K3 kezelés adta mindkét évben, kivéve a 2007-es évben a szárban található felvett K mennyisége az N2P2K4 kezelésnél a legnagyobb.
A mennyiségi eloszlást nézve az első évben megfigyelhető, hogy a kontroll kezelés esetében a felvett K 44%-a a levélben, 56%-a a szárban található. Az N1P1 szint kezeléseit és N2P2K0 kezelést nézve a felvett K 30-31%-a található a levélben és 69-70%- a a szárban. Míg az N2P2 szint káliumos kezeléseinél a felvett K csupán 26-28%- a van a levélben és 72-74%- a a szárban. Megállapítható, hogy a nagyobb NPK adagot kapott kezeléseknél a felvett K több mint 70%-a a szárban található.
A második évben a kontroll kezelés esetében a felvett K hasonlóan alakul, mint a korábbi évben: 45%-a a levélben, 55%-a a szárban található. Az N1P1K0 kezelés esetében ez 31% és 69%. A többi kezelésnél a felvett K 26-29%-a a levélben és 71-74%-a a szárban található (31. melléklet).
A III. mintavételt nézve megállapítható, hogy a K-adagok hatására szignifikáns növekedés tapasztalható a kontrollhoz képest az egész növény vonatkozásában. A K-hiányos kezeléseknél a csökkenés tapasztalható, alacsonyabb értékeket kaptunk a kontrollhoz képest. Legmagasabb értéket az N2P2K4 kezelés adta.
Az első évben a levél és szár esetében szintén szignifikáns növekedés tapasztalható a K-adagok hatására. Levélnél az N2P2K2, míg szár esetében az N2P2K4 kezelés adta a legmagasabb értéket. A felvett K a virágzó kalászban az N2P2K2 kezelésnél a legmagasabb.
2007-es évben szár esetében szintén szignifikáns növekedés tapasztalható a K-adagok hatására. Levélnél a legalacsonyabb értékeket a K-hiányos kezelések adják. A legmagasabb értékeket mindhárom növényi rész esetében az N2P2K4 kezelésnél kaptunk.
A felvett K mennyiségi eloszlását vizsgálva a 2006-os évben, megállapítható, hogy eltérések adódnak a kezelések hatására. A kontroll és a két NP szint K0 kezelései esetében a felvett K 22-23%- a található a levélben és mintegy 40-44%-a a virágzó kalászban. A tápanyaggal jobban ellátott növények esetében megállapítható, hogy a felvett K nagyobb százalékban található a levélben és a szárban és kisebb százalékban a
78 virágzó kalászban. Pl. N2P2K4 kezelésnél a felvett K 29%-a a levélben található, 54% a szárban és csupán 17% a virágzó kalászban.
A második évben a kontroll kezelésnél a felvett K 25%- a található a levélben és 41%-a a szárban. A többi kezelés esetében a felvett K csupán 14-19%-a található a levélben. A nagyobb NPK adagoknál (N2P2K3 és K4 kezelés), már a felvett K 56%-a a szárban található és csupán 27%-a a virágzó kalászban.
42. táblázat A különböző korú növényi részek felvett K mennyiségének (mg) és a felvett K mennyiségi eloszlásának (%) alakulása a kezelések hatására 2006-ban
Növény által felvett kálium 2006. év
Kezelés mg % mg % mg % mg %
II. mintavétel (FS: 10-10.1) (BBCH: 49-51)
Levél Szár Egész növény
III. mintavétel (FS: 10.5.2) (BBCH: 65)
Levél Szár Virágzó kalász Egész növény
IV. mintavétel (FS: 11.3) (BBCH: 89)
Levél Szár Termés Egész növény
79 A IV. mintavételnél a kontrollhoz képest ugyancsak szignifikáns növekedés tapasztalható a K-adagok hatására. Az első évben az egész növény és a növényi részek esetében N1P1 szinten a K2 kezelés adta a legmagasabb felvett K tartalmat, míg N2P2 szinten a K4 kezelés, kivéve levélben a K3 kezelés.
A második évben az egész növény és a növényi részek tekintetében is N1P1 szinten a K3 kezelés adta a legmagasabb felvett K tartalmat, míg N2P2 szinten a K2 kezelés.
Megállapítható, hogy a felvett K mennyiségének legkisebb része a levélben található.
Ez 2006-ban mintegy 11-15%, 2007-ben kevéssel több, 15-21%. A szárban az első évben a kontroll és az N1P1K0 kezelésnél 39-40%-ot tesz ki. A többi kezelésnél ez már akár 47-57% is lehet, azonban N2P2 szint K3 és K4 kezeléseinél a felvett K legnagyobb része, mintegy 62-66%-a a szárban található. A termésben található felvett K 47%-ot tesz ki a kontroll kezelés esetében. A többi kezelésnél a felvett K mintegy 30-40%- a található a termésben, de N2P2K3 és K4 kezelések esetében ez már csak 23-26%.
A második évben a szárban a felvett K a kontroll kezelésnél 30%-ot tesz ki. Az N1P1K0, N1P1K1 és N2P2K0 kezeléseknél a felvett K 38-41%-a található a szárban. A többi, nagyobb K-adagú kezelésnél ez több mint 50%. A termésben található felvett K 50%-ot tesz ki a kontroll kezelésnél. A K-hiányos kezeléseknél ez 44-45%, de a nagyobb K-adagú kezelések esetében már 30% alatti, pl. N2P2K4 kezelés esetében a felvett K csupán 24%-a található a termésben.
A teljes érésben lévő árpanövény felvett K-jának legnagyobb részét tehát a trágyázott parcellákon a szalma tartalmazza. Ez a megállapítás összhangban áll más szerzők által leírtakkal: az aratáskori összes felvett K 58%-át a szalmában, 36%-át a szemben, 6%-át pedig a pelyvában azonosították (Kádár, 2000).
80 5.2.5. A szabadföldi kísérlet terméseredményei
A két kísérleti év terméseredményeit a 43. és 44. táblázat foglalja össze.
A 2006-os évben a szalmahossz a kontroll kezelés kivételével (55 cm) 60 és 70 cm között mozog. A kontrollhoz képest mindegyik kezelés szignifikáns növekedést eredményezett. A legnagyobb szalmahosszt az N2P2 szint K2, K3 és K4 kezelései adták. A második évben kisebb a szalmahossz, 42-51 cm között mozog. A kontrollhoz képest mindegyik kezelés szignifikáns növekedést eredményezett, kivéve az N1P1 szint K0, K1 és K2 kezeléseit.
Megjegyzendő, hogy mindkét évben az árpaszalma a K-hiányos kezelések esetében (N1P1K0 és főként N2P2K0) rendkívül törékenynek mutatkozott és ezen kezelések parcelláin a növények jelentősen megdőltek, amely összhangban áll más szerzők által tett megállapításokkal (Vig és Das, 1977).
A mintavételi területről szedett kalászok számának növekedése a kontrollhoz képest szignifikáns, statisztikailag igazolható különbséget mutat. Kivételt képez ez alól a 2006-os évben az N1P1K0, N1P1K3 és N2P2K2 kezelés, a második évben pedig az N1P1K2 kezelés.
Az első évben a legnagyobb kalászszám értékeket N1P1 szinten a K1 és K2 kezelésnél, N2P2 szinten K3 és K4 kezelésnél kaptunk. A legmagasabb értéket az N2P2K4 kezelés adta.
A 2007-es évben a legnagyobb kalászszám értékeket N1P1 szinten a K3 kezelésnél, N2P2 szinten K3 és K4 kezelésnél kaptunk.
A kalászhossz és a kalászonkénti szemszám nem mutatott összefüggést a kezelésekkel egyik kísérleti évben sem.
A betakarított termés nedvességtartalma az első évben átlagosan 12,1%, a második évben alacsonyabb, átlagosan 11,2%. Az egyes kezelések nedvességtartalmának értékeit a 32. melléklet tartalmazza. A mintavételi területről betakarított termést ezzel a nedvességtartalommal együtt mértük, így kaptuk a termésmennyiség értékeket. Az ezerszemtömeg meghatározása azonban már a nedvességtartalom levonása után történt.
A trágyázatlan kontrollhoz képest mindegyik kezelés növekedést mutat a mintavételi területen mért termésmennyiség tekintetében, mely a K-hiányos kezelések kivételével statisztikailag is igazolható. A 2006-os évben N2P2 szinten a K-adagok növelésével összhangban nőtt a termésmennyiség. Legmagasabb értéket az N2P2K4 kezelés adta.
A második évet nézve mindkét NP szinten a K-adagok növelésével összhangban nőtt a termésmennyiség. A legnagyobb értéket az N1P1K3 kezelés adta.
A 43-44. táblázatokban kékkel jelölt oszlopokban az általunk mért termésmennyiség látható kg/m2-re és t/ha-ra vonatkoztatva. A számolt adatok tájékoztató jellegűek, gyakorlatilag szemveszteség nélküli, a valós termesztési körülményekhez képest átszámított értékek, ezért ideálisnak tekinthetők.
43. táblázat A 2006. évi szabadföldi kísérlet termésmutatói
Kezelés Szalmahossz (cm)
Kalászszám/
negyed m2 (db)
Kalászhossz (cm)
Szemszám/
kalász (db)
Tömeg/
negyed m2 (g)
Tömeg/ m2 (kg)
Termésátlag (t/ha)
N0P0K0 55 163 6.2 19 124.7 0.50 5.0
N1P1K0 62 183 6.8 20 150.3 0.60 6.0
N1P1K1 62 219 6.5 18 181.0 0.72 7.2
N1P1K2 64 214 7.0 21 179.5 0.72 7.2
N1P1K3 60 196 6.6 20 166.2 0.67 6.7
N2P2K0 65 207 7.0 15 150.6 0.60 6.0
N2P2K2 70 190 7.1 19 165.3 0.66 6.6
N2P2K3 69 235 6.8 19 177.0 0.71 7.1
N2P2K4 68 250 6.4 18 191.9 0.77 7.7
SzD5% 3 37 0.5 2 34.3
82 44. táblázat A 2007. évi szabadföldi kísérlet termésmutatói
Kezelés Szalmahossz (cm)
Kalászszám/
negyed m2 (db)
Kalászhossz (cm)
Szemszám/
kalász (db)
Tömeg/
negyed m2 (g)
Tömeg/ m2 (kg)
Termésátlag (t/ha)
N0P0K0 42 193 5.9 16 130.1 0.52 5.2
N1P1K0 45 242 6.5 18 150.7 0.60 6.0
N1P1K1 42 250 5.9 16 153.1 0.61 6.1
N1P1K2 45 237 6.5 17 164.5 0.66 6.6
N1P1K3 50 298 6.3 17 185.2 0.74 7.4
N2P2K0 51 242 7.1 20 141.4 0.57 5.7
N2P2K2 48 249 6.2 16 159.6 0.64 6.4
N2P2K3 50 287 6.3 17 167.7 0.67 6.7
N2P2K4 49 289 6.1 16 175.8 0.70 7.0
SzD5% 4 49 0.7 2 20.8
83 A 2006-os évet nézve megállapítható, hogy szignifikáns növekedés figyelhető meg a kontrollhoz képest az ezermagtömeg esetében is a K-hiányos kezelések kivételével (24. ábra). A legmagasabb értékeket az N1P1K1, N2P2K2 és N1P1K3 kezeléseknél kaptuk, melyek 8,6%, 9,1% és 9,7%-kal mutatnak magasabb értéket a kontrollhoz képest. Az N2P2K0 kezelés esetében a kontrollhoz képest 4,7%-kos csökkenés következett be.
A második évben kapott termés ezermagtömege alulmaradt az előző évben mérttől.
Szignifikáns különbség nem mutatható ki az egyes kezelések között. Az N2P2K0 kezelés esetében a kontrollhoz képest 5,0 %-os csökkenés következett be.
24. ábra A termés ezermagtömegének alakulása a két kísérleti évben A sörárpával szemben támasztott minőségi
követelmények egyike a 10-12% fehérjetartalom.
A 2006-os évben az általunk mért értékek a trágyázatlan kontroll és az N1P1K3 kezelés kivételével megfelelnek ennek a követelménynek (26. ábra). A két NP szint közötti különbség jól látható. Az N1P1K3 kezelésnél kapott alacsony (9,1%) fehérjetartalom a nem megfelelő N/K tápelem-aránnyal magyarázható.
A 2007-es évben az N2P2K0 kezelés kivételével az általunk vizsgált kezeléseknél kapott fehérjetartalom megfelel a minőségi követelménynek. A két NP szint közötti különbség az N1P1K3 kezelés kivételével jól látható. Az N2P2K0 kezelésnél kapott 25. ábra A sörárpa kalásza
2007, Pölöske 23. ábra Teljes érésben levő tavaszi árpa
2006, Pölöske
84 magas (13,1%) fehérjetartalom a kedvezőtlen N/K tápelem-aránnyal hozható összefüggésbe.
26. ábra A termés fehérjetartalmának alakulása mindkét kísérleti évben
Az általunk vizsgált árpamagok csírázási százaléka az első évben átlagosan 99,3%, a második évben kicsivel alacsonyabb, átlagosan 98,7%, nem mutatott összefüggést a kezelésekkel. Az egyes kezelések csírázási százalék értékeit a 33. melléklet tartalmazza.