III. mintavétel/lebontás (FS: 10.5.2) (BBCH: 65) levél
A tavaszi árpa P-koncentrációja bokrosodáskor alacsonyabb értékeket mutat szabadföldön, mint üvegházi körülmények között. A kontrollhoz képest statisztikailag igazolható növekedés mutatkozik, és a két P-szint között is igazolható a P-koncentráció növekedése mindkét kísérlet-típus esetében.
A szárbaszökés végi- kalászolás eleji stádiumban a P-koncentráció mindkét kísérlet-típusnál a levélben és a szárban szintenként hasonló. A két P szint elkülönül. Az első évben a szabadföldi kísérlet növényeinek P-koncentrációja a magasabb, míg a 2007-es évben ez fordítva alakul.
A 2006-os évben virágzáskor a szabadföldi növények esetében magasabb P-koncentráció értékeket kaptunk mindegyik növényi részben, mint a következő évben, ez üvegházban fordítva alakult. A szabadföldön nevelt növényeknél a levélben és a szárban alacsonyabb a P-koncentráció az első évben, mint az üvegházi növényeknél. A szabadföldi növények esetében a P-koncentráció mindkét P szinten közel azonos mindegyik növényi rész tekintetében, kivéve a 2006-os évben a szár P%-ot.
Üvegházban mindkét évben a levél és a szár esetében a két P szint elkülönül. A virágzó
88 kalász P-koncentrációja hasonlóan alakul mindkét kísérlet-típusnál, a kezelések átlagai 0.45-0.50 P% között találhatóak, kivéve a második év szabadföldi kísérletét, ahol az értékek ennél alacsonyabbak (46. táblázat).
46. táblázat A tavaszi árpa P-koncentrációja a két P szinten (a szintek P%
intervallumai és a szinteken alkalmazott kezelések átlaga) Foszfor koncentráció (P%)
II. mintavétel/lebontás (FS: 10-10.1) (BBCH: 49-51) levél
III. mintavétel/lebontás (FS: 10.5.2) (BBCH: 65) levél
Összességében mindkét kísérlet-típus esetében elmondható, hogy a kontrollhoz képest statisztikailag igazolható növekedés tapasztalható a kezelések hatására a növényi koncentrációban, kivéve a K0 kezeléseket, ahol a csökkenés szintén szignifikáns. A K-adagok fokozatos növelésével a legtöbb esetben nő a növény K-koncentrációja.
A bokrosodáskori árpanövény K-koncentrációja szabadföldi körülmények között alacsonyabb, mint az üvegházi növények esetében. A két kísérleti év alatt, míg a szabadföldön mért legnagyobb K-koncentráció 5.10% volt, addig az üvegházban mért legnagyobb érték 6.60 K%.
A szárbaszökés végi stádiumban a levél K-koncentrációja az üvegházi növények esetében magasabb. A száré a 2006-os évben mutat alacsonyabb K% értékeket az üvegházi kísérletben, a második évben fordítva alakul.
89 A virágzásban lévő növény levelének K-koncentrációja jóval magasabb az üvegházi kísérlet növényeinél, mint a szabadföldön nevelt növények esetében. Míg szabadföldön a két kísérleti év alatt a legmagasabb mért K-koncentráció 3.14%, addig üvegházban mértünk 5.80 K%-ot is. A szár K-koncentrációja az üvegházban nevelt növényeknél szintén magasabb a szabadföldön nevelt növényekéhez képest. A virágzó kalász K-koncentrációja hasonlóan alakul mindkét kísérlet-típusnál. A két NP szint sem különül el. A K-koncentráció mindkét évet és mindkét kísérlet-típust figyelembe véve 0.75-0.91% között mozog (47. táblázat).
47. táblázat A tavaszi árpa K-koncentrációja a két NP szinten (a szintek K%
intervallumai és a szinteken alkalmazott kezelések átlaga a K0 kezelések kivételével) Kálium koncentráció (K%)
II. mintavétel/lebontás (FS: 10-10.1) (BBCH: 49-51) levél
III. mintavétel/lebontás (FS: 10.5.2) (BBCH: 65) levél
90 6. KÖVETKEZTETÉSEK, JAVASLATOK
Az üvegházi kísérletek eredményei
Az üvegházi kísérlet növényeinek átlagos növénymagasságát tekintve megállapítható, hogy összességében az „A” talajon nevelt növények magasabbnak bizonyultak a „B”
talaj növényeinél. A nagyobb K-adagot kapott növények kissé alacsonyabbak voltak a kisebb K-adaggal kezelt növényekhez képest, de zömökebbek és bokrosodási erélyük jobbnak bizonyult. A K hiányos kezelések növényei alacsonyabbak maradtak és megdőltek.
A növények frisstömege a szárbaszökés végi – kalászolás eleji stádiumban a legnagyobb, akár 6-8-szorosa a bokrosodáskori növényhez képest. Az üvegházi növények frisstömegét nézve megállapítható, hogy az „A” talajon nevelt növények frisstömege nagyobb, mint a „B” talaj növényeié. A szárbaszökés végén az N1P1 szint növényeinél K-mal kezelt növényeinél a frisstömeg közel 60%-a található a szárban és 40% a levélben, míg az N2P2 szint káliumos kezeléseinél közelít az 50-50%-hoz.
Általánosságban kijelenthetjük, hogy egy jól trágyázott virágzáskori árpanövény frisstömege a különböző növényi részekben a következőképpen alakul: a levélben 20-25%, a szárban 40-45%, a kalászban pedig 30-35%.
Az üvegházi növények száraztömege bokrosodáskor nem mutat különbségeket a két talaj között, azonban a későbbi stádiumokban az „A” talajon nevelt növények száraztömege nagyobb, mint a „B” talaj növényeié. A virágzásban lévő egész növény száraztömege összességében növekedést mutat a II. lebontáshoz képest, a levél és a szár száraztömege azonban csökkenést. A III. lebontásban a virágzó kalász száraztömege a legnagyobb a növényi részek közül.
Összességében megállapítható, hogy a szárbaszökés végi állapotban N2P2 szinten a növény száraztömegét mintegy 60%-ban a szár, 40%-ban a levél teszi ki. A virágzó kalászban a növény száraztömegének kb. 20%-át adja csak a levél, kb. 35%-át a szár, legnagyobb részét pedig a virágzó kalász adja.
Az idő előrehaladtával a növény veszít víztartalmából. A bokrosodáskori növény víztartalma a legnagyobb, mintegy 88-90%, a szárbaszökés végén 80% körülire csökken, míg virágzáskor 65-70%. Megállapítható, hogy a tápanyaggal jobban ellátott növények víztartalma magasabb, mint a kevésbé trágyázottaké. A III. lebontásnál a levél víztartalma kb. 10, a száré kb. 5%-kal csökkent. A virágzó kalász víztartalma nem mutat nagy különbségeket, fordított arányosság áll fönn a kiadott K-adagok és a virágzó kalász víztartalma között. A megfelelően trágyázott virágzó állapotban lévő növény víztartalmának legnagyobb része a szárban található, míg a legkisebb mennyiséget a levél tartalmazza. K-hiányos kezeléseknél a virágzó kalász tartalmazza a legtöbb vizet.
Az üvegházi növények N-koncentrációja bokrosodáskor 5-6% közötti, kivéve a 2007-es évben „B” talajon mértünk 4.7%-ot is. A kontroll esetében alacsonyabb érték is előfordult. A N-koncentráció a fiatal növény esetében a legmagasabb, a vegetációs időszak vége felé közeledve fokozatos csökkenést mutat. A két N szint a későbbi stádiumokban különül el nagyobb mértékben, a levélben jobban kimutatható, mint a szárban.
91 Az üvegházi növények P-koncentrációja bokrosodáskor a kontroll kezelések kivételével 0.5-0.9% között mozog, a 2006-os év „A” talaján mértünk 1% feletti értékeket a P2 szint növényei esetében. A P-koncentráció a bokrosodáskori árpában a legmagasabb. Az
„A” talaj növényeinek P-koncentrációja magasabb, a „B” talaj növényeinél, mely minden növényi részben megmutatkozik.
Az üvegházi bokrosodáskori növények K-koncentrációja a legmagasabb a többi lebontáshoz képest, akár a 6-7%-ot is eléri. A K-adagok növelése „B” talajon magasabb koncentrációt eredményezett. A II. és III. lebontásból származó levél és szár K-koncentrációja szoros összhangban van a kijuttatott K-adagokkal. A K-koncentráció az idő előrehaladtával csökkenést mutat. A K-mal kezelt növények koncentrációja a levélben magasabb, mint a szárban. A virágzó kalász K-koncentrációja meglehetősen kiegyenlített, átlagosan 0.8% körüli.
Összességében megállapítható, hogy az „A” talajon nevelt növények felvett N mennyisége nagyobb a „B” talajtípus növényeinél. A legnagyobb felvett N mennyiséget a virágzáskor mértünk, ugyanakkor a levélben és a szárban található felvett N tartalom csökkenést mutat a korábbi lebontáshoz képest. Megállapítható, hogy a szárbaszökés végi- kalászolás eleji stádiumban levő növény által felvett N nagyobb része, mintegy 60%-a a levélben található. A virágzáskori növény által felvett N legnagyobb része, 60-70%-a a virágzó kalászban található, a levél néhány %-kal többet tartalmaz, mint a szár.
A növény által felvett P mennyisége a virágzási időszakban a legnagyobb a vizsgált stádiumok közül, ugyanakkor a II. lebontáshoz képest a levélben és a szárban csökkenést mutat. Megállapítható, hogy az „A” talajon nevelt növények felvett P tartalma magasabb a „B” talaj növényeinél. A virágzáskori felvett P mennyiség legnagyobb része, mintegy 70-80%-a a virágzó kalászban található.
Összességében megállapítható, hogy a növény által felvett K mennyisége az „A” talaj növényeinél nagyobb, mint a „B” talaj növényeinél. A virágzáskori növény által felvett K mennyisége a legnagyobb a többi lebontáshoz képest. Megállapítható, hogy a K-adagok növelésével párhuzamosan változik a növényben a felvett K eloszlása a levélben és a szárban. A növekvő K-adagok hatására a növény által felvett K egyre nagyobb része található meg a levélben és egyre kisebb a szárban. A kezelések közötti legnagyobb változás a virágzáskori, növényi részenkénti felvett K-tartalomban mutatkozik. A trágyázatlan és K-hiányos kezelések esetében a növény felvett K-jának nagy része a virágzó kalászban található, míg a jól ellátott kezelések esetében a növény által felvett K nagy része a levélben illetve a szárban közel hasonló arányban található, a virágzó kalászban pedig elenyésző. Ebből szintén azt a következtetést vonhatjuk le, hogy hiába áll rendelkezésre nagyságrendekkel több K, a generatív rész mégis csak korlátozott mennyiségben hasznosítja, tartalmazza.
Összefüggés vizsgálatainkból megállapítottuk, hogy rendkívül szoros pozitív összefüggés van a növény által felvett K mennyisége és száraztömeg-gyarapodása között az egész növény és a növényi részek tekintetében egyaránt. A K-koncentráció és száraztömeg közötti kapcsolat nem olyan egyöntetű, de a két talajtípust és a két évet nézve megállapítható, hogy a növényi részek száraztömege és azok K-koncentrációja között igazolható az összefüggés.
Szintén találtunk összefüggést a növény K-koncentrációja és víztartalma között, mely összhangban áll az irodalomban található megállapításokkal.
92 A 2007-es évben az általunk vizsgált paraméterek eredményeiben eltérések mutatkoznak a korábbi évhez képest, ami a vegetációs időszak alatti rendkívül magas hőmérséklet és páratartalom következménye lehet, mely a növényeknél stresszt váltott ki.
Összegezve megállapítható, hogy az agyagbemosódásos barna erdőtalajon („A” talaj) nevelt növények produktuma nagyobb a karbonátos kötött réti talajon („B” talaj) nevelt növényekéhez képest, ezért ez a talaj alkalmasabb lehet tavaszi árpa termesztésére.
Ennek feltételezhető oka, hogy az „A” talaj kötöttségét, talajszerkezetét és tápanyag-szolgáltató képességét tekintve kedvezőbb a növények számára. A tenyészedényes kísérlet folytatása szabadföldi körülmények között indokolt volt a megállapítások megbízhatóságának ellenőrzésére.
A szabadföldi kísérletek eredményei
A száraztömeg-gyarapodás a virágzásig folyamatos növekedést mutat, majd lelassul.
A szárbaszökés végi stádiumban a növény száraztömegének mintegy 70%-át a szár és 30%-át a levél teszi ki. Virágzáskor a száraztömeg legnagyobb részét, mintegy 50%-át a virágzó kalász adja, 30-35%-át a szár és csupán 20% vagy ez alatti részt ad a levél száraztömege. A teljes éréskor a kalász még több, kb. 60%-át adja az egész növény száraztömegének, a száré kevesebb, 20-30% közötti, míg a levél csupán 10-15%.
A bokrosodáskori növény N-koncentrációja a kontroll kivételével 4.5-5.0% körül mozog. A koncentráció csökkenése a vegetációs időszakban folyamatos. A szárba szökés végén a levél N-koncentrációja nagyobb, 2.8-3.5% körüli, míg a száré kisebb, 1.8%. Virágzáskor további csökkenést mutat a levél és a szár N-koncentrációja, 1.3-2.0% a levélben és 0.4-0.9% a szárban. A virágzó kalász koncentrációja a legmagasabb, 1.5-1.9%. A teljes éréskor mért N-koncentráció a levélben 0.5-0.9%, a szárban 0.3-0.5%, míg a termésben 1.6-2.0% körüli.
A bokrosodáskori növény P-koncentrációja a vegetációs időszakban itt a legnagyobb, átlagosan 0.4-0.65%. A szárbaszökés végi stádiumban a levél és a szár P-koncentrációja közel azonos, 0.3-0.5% körül alakul. A virágzáskori növény P-koncentrációja a levélben és a szárban egyaránt 0.15-0.35% körüli. A virágzó kalászban mért P-koncentráció 0.3-0.46% körül alakul. Teljes éréskor a P-koncentráció a levélben 0.15-0.30%, a szárban 0.11-0.2%. A termés P-koncentrációja 0.42-0.52% körül alakul.
A K-koncentráció a kontroll és a K-hiányos kezeléseknél rendkívül alacsony. A továbbiakban csak a K-mal kezelt növények koncentrációit vesszük figyelembe.
A bokrosodáskori koncentráció 3.9-5.0% körüli. A szárbaszökés végén a levél K-koncentrációja 2.4-4.0%, míg a száré 2.3-4.0% körüli, közel azonos. Virágzáskor a levél koncentrációja 1.8-3.0%, míg a száré 1.4-3% közötti érték. A virágzó kalász koncentrációja kezelésektől függetlenül 0.7-0.9%. Teljes éréskor a levél K-koncentrációja 0.8-1.7%, a száré 1.5-3.5% körüli. A termés K-K-koncentrációja kezeléstől függetlenül 0.5-0.6% körül alakul. Magyarázat lehet, hogy a növény bizonyos szintig kompenzálni tudja a nem megfelelő külső hatásokat (pl. tápelem-hiány) és ennek megfelelően működik a tápelemek transzlokációja a generatív szervekbe.
A növény által felvett N mennyisége a virágzásig intenzív növekedést mutat, utána lelassul és teljes éréskor a legtöbb esetben csökkenés következik be. A felvett N
93 nagyobb része, 55-60%-a a szárban, 40-45%-a pedig a levélben a szárbaszökés végi stádiumban levő növénynél. Virágzáskor a felvett N legnagyobb része a virágzó kalászban található, 60-65%. A levélben 20-25%, míg a szárban 15-20%. Teljes éréskor a felvett N 80-88%-ban a termésben van jelen, a levélben és a szárban egyaránt csupán 10% alatti.
A növény által felvett P mennyisége a teljes vegetációs időszak alatt folyamatos növekedést mutat. A szárbaszökés végi stádiumban a felvett P 70-75%-a a szárban és csupán 25-30%-a található a levélben. Virágzáskor a felvett P legnagyobb része, 60-70%-a a virágzó kalászban található. A felvett P kb. 20-25%-a a szárban, és mindössze 10-15% található a levélben. Teljes éréskor a növény által felvett P 75-85% a termésben található és mindössze 15-25%-a a levélben és a szárban, a szárban néhány százalékkal több, mint a levélben.
A növény által felvett K mennyiségének növekedése egészen a virágzásig tart, teljes éréskor néhány kivételtől eltekintve csökkenést mutat. A szárbaszökés végi stádiumban a felvett K több, mint 70%-a a szárban található. Virágzáskor szintén a szár tartalmazza a növény által felvett K legnagyobb részét, 40-50%-át, míg a levélben ez 15-25%. A virágzó kalász 25-35%-át tartalmazza a felvett K-nak.
Teljes éréskor a termésben található felvett K az egész növényhez képest 25-30%.
Legnagyobb része szintén a szárban található, mintegy 50-60%, legkevesebbet pedig a levél tartalmaz, 10-18%-ot csupán.
A teljes érés eredményeinek összefüggés vizsgálatai azt mutatják, hogy kimutatható az összefüggés a levél száraztömege és NP koncentrációja, a szár száraztömege és PK koncentrációja között. A felvett NPK mennyisége és a száraztömeg közötti összefüggés mindegyik növényi részben és az egész növény tekintetében egyaránt pozitív.
Igazolható a kapcsolat a kalászszám és a termés K-koncentrációja között. Találtunk továbbá összefüggést első évben a termésmennyiség és a termés K-koncentrációja között is. Szoros pozitív kapcsolat áll fenn a kalászszám és a termésmennyiség között.
A szabadföldi kísérlet termésmutatóinak eredményeit nézve megállapíthatjuk, ha csupán a mennyiséget tartjuk szem előtt, akkor a legmegfelelőbb kezelésnek az N2P2K4 kezelés mutatkozik, hiszen mindkét évben N2P2 szinten ez a kezelés adta a legmagasabb tömeget, kalászszámot és egyéb mutatói is megfelelnek. Azonban javaslattétel előtt mindenképpen szükséges volna költséghatékonysági szempontból is megvizsgálni az eredményeket, valamint további kísérletek lefolytatása.
94 7. ÖSSZEFOGLALÁS
A termesztett növények tápláltsági állapotának alapos ismerete nélkül nehéz az eredményes növénytermesztés. A költséghatékony és minőségi termeléshez a gyakorlati tapasztalatokon túl folyamatosan bővülő kutatási eredményekre is szükség van.
Az utóbbi időszak szemléletváltozásának köszönhetően a korszerű mezőgazdaság már nem csupán termék-előállítást jelent. A talaj termőképességének fenntartását, hosszú távú megőrzését a környezetünk károsítása nélkül csak kellő szakértelemmel és odafigyeléssel lehet megvalósítani.
Fontos megismerni a növény tápanyag-reakcióit, a tápelemek mennyiségi változásait a növény különböző fejlődési szakaszaiban, valamint az egyes tápelemek eloszlását a főbb növényi részekben. Csak ezen ismeretek birtokában lehet sikeres növénytermesztést folytatni, miközben igyekszünk környezetünket megóvni a felesleges terheléstől.
Jelen értekezésben bemutatott üvegházi és szabadföldi kísérletek fő célja a tavaszi árpa tápláltsági állapot-változásainak tanulmányozása a növény különböző fejlődési szakaszaiban a különböző adagú NPK kezelések hatására. Az egyes fejlődési szakaszokban a főbb növényi részek NPK-koncentrációinak és növény által felvett NPK mennyiségeinek változása és a mennyiségi eloszlásának tanulmányozása.
A kísérletek 2006 és 2007 tavaszán kerültek beállításra. Párhuzamosan végeztünk üvegházi tenyészedényes, valamint szántóföldi kisparcellás kísérleteket.
Tesztnövényként a tavaszi árpa sörárpa típusának (Hordeum vulgare L.) Scarlett fajtáját alkalmaztuk.
A tenyészedényes kísérlet két talajtípus alkalmazásával került beállításra, egy agyagbemosódásos barna erdőtalaj (továbbiakban „A” talaj), valamint egy karbonátos kötött réti talaj (továbbiakban „B” talaj). A szabadföldi kísérlet beállítása az agyagbemosódásos barna erdőtalajon („A” talaj) történt.
A kísérletekben a trágyázatlan kontrollkezelésen kívül nyolc különböző tápanyagadagot juttattunk ki, két NP szinten, növekvő K adagokkal. A kijuttatandó hatóanyag-mennyiségeket a talajtípus, a talaj tápanyagellátottsága és a növény igénye alapján állapítottuk meg. A hatóanyagokat 27% N-tartalmú pétisó, 16% vízoldható P2O5 -tartalmú szuperfoszfát és 60%-os K2O-tartalmú kálisó formájában juttattuk ki.
A növény fejlődése során üvegházi körülmények között 3, míg a szabadföldi kísérletben 4 alkalommal történt lebontás/mintavételezés: bokrosodáskor (FS:2-3; BBCH:21-23), szárbaszökés végén - kalászolás elején (FS:10-10.1; BBCH:49-51), teljes virágzáskor (FS:10.5.2; BBCH:65) és teljes éréskor (FS:11.3; BBCH:89). Bokrosodáskor a teljes föld feletti hajtás, szárbaszökés végén a levél és a szár, virágzáskor a levél, szár, virágzó kalász, míg teljes éréskor a levél, szár, termés külön kerültek tanulmányozásra.
Az egyes kezeléseket fejlődési stádiumonként 3 ismétlésben állítottuk be.
Az üvegházi kísérletben tenyészedényenként 20 növényt neveltünk, 4 kg talajban, a nedvességet súlyra öntözéssel, 70%-os vízkapacitásra állítottuk be.
A szabadföldi kisparcellás kísérlethez 4x3 m, vagyis 12 m2 parcellákat jelöltünk ki, az egyes kezelések és ismétlések véletlen blokk elrendezésben kerültek beállításra.
A tenyészedényes és szabadföldi kísérletek alatt a vizsgált fejlődési szakaszokban mértünk átlagos növénymagasságot, friss- és száraztömeget, víztartalmat, különböző termésmutatókat, NPK-koncentrációt, növény által felvett NPK mennyiséget, továbbá végeztünk összefüggés vizsgálatokat is.
95 Az üvegházi kísérletek eredményeinek összegzése.
A növények frisstömege a szárbaszökés végi – kalászolás eleji stádiumban a legnagyobb, akár 6-8-szorosa a bokrosodáskori növényhez képest. Az üvegházi növények frisstömegét nézve megállapítható, hogy az „A” talajon nevelt növények frisstömege nagyobb, mint a „B” talaj növényeié.
Az üvegházi növények száraztömege bokrosodáskor nem mutat különbségeket a két talaj között, azonban a későbbi stádiumokban az „A” talajon nevelt növények száraztömege nagyobb, mint a „B” talaj növényeié. Összességében megállapítható, hogy a szárbaszökés végi állapotban N2P2 szinten a növény száraztömegét mintegy csökken, míg virágzáskor 65-70%. Megállapítható, hogy a tápanyaggal jobban ellátott növények víztartalma magasabb, mint a kevésbé trágyázottaké.
Az üvegházi növények koncentrációja bokrosodáskor átlagosan 5-6% közötti. A N-koncentráció a fiatal növény esetében a legmagasabb, a vegetációs időszak vége felé közeledve fokozatos csökkenést mutat. A két N szint a későbbi stádiumokban különül el nagyobb mértékben, a levélben jobban kimutatható, mint a szárban.
Az üvegházi növények P-koncentrációja bokrosodáskor a kontroll kezelések kivételével átlagosan 0.5-0.9% között mozog. Az „A” talaj növényeinek P-koncentrációja magasabb, a „B” talaj növényeinél, mely minden növényi részben megmutatkozik.
Az üvegházi bokrosodáskori növények K-koncentrációja a legmagasabb a többi lebontáshoz képest, akár a 6-7%-ot is eléri. A II. és III. lebontásból származó levél és szár K-koncentrációja szoros összhangban van a kijuttatott K-adagokkal. A K0 kezelések K-koncentrációja szignifikánsan alacsonyabb a kezeletlen kontrollhoz képest.
A K-mal kezelt növények koncentrációja a levélben magasabb, mint a szárban. A virágzó kalász K-koncentrációja meglehetősen kiegyenlített, átlagosan 0.8% körüli, ennél magasabb értékeket csak „B” talaj növényeinél mértünk néhány kezelésnél.
Összességében megállapítható, hogy az „A” talajon nevelt növények felvett NPK mennyisége nagyobb a „B” talajtípus növényeinél. A legnagyobb felvett NPK mennyiséget a virágzáskor mértünk, ugyanakkor a levélben és a szárban található felvett NPK koncentráció csökkenést mutat a korábbi lebontáshoz képest.
Megállapítható, hogy a szárbaszökés végi- kalászolás eleji stádiumban levő növény által felvett N nagyobb része, mintegy 60%-a a levélben található. A virágzáskori növény által felvett N legnagyobb része, 60-70%-a a virágzó kalászban található, a levél néhány
%-kal többet tartalmaz, mint a szár.
A virágzáskori felvett P mennyiség legnagyobb része, mintegy 70-80%-a a virágzó kalászban található. A 2007-es évben a már említett okok miatt ez kevesebb.
A növekvő K-adagok hatására a növény által felvett K egyre nagyobb része található meg a levélben és egyre kisebb a szárban. A trágyázatlan és K-hiányos kezelések esetében a növény felvett K-jának nagy része a virágzó kalászban található, míg a jól
A növekvő K-adagok hatására a növény által felvett K egyre nagyobb része található meg a levélben és egyre kisebb a szárban. A trágyázatlan és K-hiányos kezelések esetében a növény felvett K-jának nagy része a virágzó kalászban található, míg a jól