A kísérletek 2006 és 2007 tavaszán kerültek beállításra. Párhuzamosan végeztünk üvegházi tenyészedényes, valamint szántóföldi kisparcellás kísérleteket.
Tesztnövény
Tesztnövényként a tavaszi árpa sörárpa típusának (Hordeum vulgare L.) Scarlett fajtáját alkalmaztuk mindkét kísérletsorozat beállításánál. kedvezőek, de termesztési sajátosságai is jók (www.vetomag.hu).
A Scarlett kiváló minőségű, Németországban előállított sörárpafajta. Állami elismerésének éve: 1999. Elismerése óta vetésterülete dinamikusan növekszik. Az Országos Mezőgazdasági Minősítő Intézet (OMMI) által 2003-ban kiadott, kalászos gabonafajtákra vonatkozó kísérleti eredmények szerint: a Scarlett átlagtermése 4,27 t/ha (három év átlaga); a növény magassága 57,9 cm, ezerszemtömege 33,5 g, állóképessége kilences skálán 8,05. Termőképessége a sörárpa standard-ek szintjéhez hasonló.
Javasolt vetendő csíraszám 4-4,5 millió/ha. A N műtrágya adagját gondosan kell mérlegelni, valamint a többi elem arányára is ügyelni kell. Fehérjetartalma alacsony 9,7–11,5%, a legmegbízhatóbbak közé tartozik. A levélbetegségekkel szembeni ellenálló képessége közepes, lisztharmatra fogékony (www.mitemag.com).
A kísérleti talaj jellemzői, talajvizsgálatok
A tenyészedényes kísérlet két talajtípus alkalmazásával került beállításra, egy agyagbemosódásos barna erdőtalaj (továbbiakban „A” talaj), valamint egy karbonátos kötött réti talaj (továbbiakban „B” talaj).
10. táblázat A 2006. évi talajvizsgálatok eredményei Termő
* A humusz % alapján megállapított N-ellátottság
23 A kísérleti talajok Nyugat-Magyarország, Zala megye térségből származnak, az „A”
talaj Pölöske, Kishegyről, a „B” talaj Várvölgy határából. A szabadföldi kísérlet talaja ugyancsak az „A” talaj volt. A két talajtípus vizsgálati eredményeit a 10. és a 11.
táblázat tartalmazza. A talajmintavétel a 0-30 cm-es talajrétegből történt.
Tenyészedényes kísérletnél „A” talajnál mindkét kísérleti év tekintetében a 2006-os talajvizsgálati eredményeket kell figyelembe venni.
11. táblázat A 2007. évi talajvizsgálatok eredményei Termő
*A humusz % alapján megállapított N-ellátottság
A talaj kötöttségét az Arany-féle kötöttségi szám (KA) meghatározásával állapítottuk meg.
A mésztartalmat (CaCO3 %) Scheibler készülékkel mértük.
A talaj pH-ját „Inolab pH Level 1” típusú digitális pH-mérővel határoztuk meg, desztillált vizes (pHH2O), valamint kálium-kloridos (pHKCl) kivonatban.
A nitrogénellátottságot az összes humusztartalom alapján állapítottuk meg, amelyet Tyurin módszere szerint határoztunk meg.
A talaj felvehető foszfor- és kálium tartalmának meghatározása Egner-Riehm-Domingo (1960) módszere szerint (ún. AL-módszer), ecetsavas ammóniumlaktát kivonatban történt. A felvehető káliumot Zeiss Flapho-4 lángfotométerrel, a felvehető foszfort 660 nm hullámhosszúságon Zeiss Spekol-11 spektrofotométer segítségével mértük.
A talajvizsgálati eredményekből a MÉM NAK 1979-es és 1987-es kiadású szaktanácsadási irányelvek segítségével állapítottuk meg a talajok NPK ellátottságát.
Kezelések, műtrágyaformák
A kísérletekben a trágyázatlan kontrollkezelésen kívül nyolc különböző tápanyagadagot
juttattunk ki, két NP szinten, növekvő K adagokkal (12. táblázat).
A kijuttatandó hatóanyag-mennyiségeket a talajtípus, a talaj tápanyagellátottsága és a növény igénye alapján állapítottuk meg a MÉM NAK 1979-es és 1987-es kiadású szaktanácsadási irányelvek, valamint Füleky György által szerkesztett Tápanyaggazdálkodás (1999) című könyv segítségével. A tenyészedényes kísérlet beállításakor a fent említetteken túl figyelembe vettük még a tenyészedényes kísérletekben alkalmazott hatóanyag-mennyiségek nagyságrendjét és a talajtérfogatot is.
A N hatóanyagot 27% N tartalmú pétisó formájában juttattuk ki. A foszforpentoxidot 16% vízoldható P2O5 tartalmú szuperfoszfát formájában, míg a szükséges káliumoxid mennyiséget 60%-os kálisó (KCl) formájában adtuk.
24 12. táblázat A kísérlet kezeléseiben alkalmazott műtrágyaadagok
Kezelés száma Műtrágyaadag
A növény fejlődése során üvegházi körülmények között bokrosodáskor, szárbaszökés végén – kalászolás elején és teljes virágzáskor történtek a lebontások. A szabadföldi kísérletben 4 alkalommal történt mintavételezés, bokrosodáskor, szárbaszökés végén – kalászolás elején, teljes virágzáskor és teljes éréskor. A fejlettségi állapotokat és a vizsgált növényi részeket a 13. táblázat mutatja be. Az általunk vizsgált fejlettségi állapotokat az általánosan ismert Feekes-skála alapján (Feekes, 1941; Large, 1954) és a napjainkban nemzetközileg leginkább használt BBCH skála alapján (Witzenberger et al.
1989; Lancashire et al. 1991; Hack et al. 1992; Meier, 2001) is meghatároztuk.
13. táblázat A különböző fejlettségi állapotban vizsgált növényi részek Fejlettségi állapot Vizsgált növényi rész Bokrosodás
(FS: 2-3) (BBCH: 21-23) teljes föld feletti hajtás Szárbaszökés vége – kalászolás eleje
(FS: 10-10.1) (BBCH: 49-51) Pölöskei Fajtakísérleti Állomása bocsátotta rendelkezésünkre. A kapott adatok alapján az általunk elkészített ábrákat a 35/A-B. mellékletek mutatják be.
25 4.2. Az üvegházi kísérlet bemutatása
Tenyészedényes kísérletünk a Pannon Egyetem Georgikon Kar Növénytermesztéstani és Talajtani Tanszékének üvegházában került beállításra 2006 és 2007 tavaszán ugyanazon körülmények között. A kijuttatott hatóanyag- és műtrágyamennyiségeket a 14. táblázat tartalmazza.
14. táblázat A kezelésekben kijuttatott egyszeres adagok
N (=N1) P2O5 (=P1) K2O (=K1)
Hatóanyag mg/kg talaj 60 100 140
Hatóanyag mg/edény 240 400 560
Műtrágya g/edény 0,8889 0,2500 0,9333
A kísérlet beállítása
A kísérlet beállítása 6 kg űrtartalmú Mitscherlich típusú műanyag tenyészedényekben történt. A talaj szellőzöttségének biztosítására az edények alján ferde rétegben kavicsot helyeztünk el, melynek legmagasabb részéből Bergman csövek segítségével biztosítottuk a levegőzést. A kavics elhelyezésével egyúttal azonos súlyra állítottuk az edényeket. Ezután került bele 4 kg légszáraz, átrostált talaj, melyet előzetesen a korábban kimért, porított műtrágyával összekevertünk. A vetés vetési sablon segítségével történt, 30 db árpaszem került egy edénybe, 2-3 cm mélyre. Szűrőpapírral való takarás után állítottuk be a talajnedvességet a maximális talajnedvesség 70 %-ával számolva. A későbbiekben hetente egy alkalommal történt súlyra öntözés, valamint minden nap öntöztünk a vízveszteség pótlása érdekében. A kísérletben 9 műtrágyakezelést alkalmaztunk, kétféle talajtípuson, 3 fejlettségi állapotot vizsgálva, mindezt 3 ismétlésben, így a tenyészedények száma 162 db volt. Az üvegházi kísérlet alatti fontos események időpontjait a 15. táblázat tartalmazza, a DAS (Days After Sowing) jelentése a „vetéstől eltelt napok száma”, a nemzetközi szakirodalomban elfogadott rövidítés (Reuter és Robinson, 1988, 1997).
15. táblázat A kísérlet fontosabb időpontjai
2006 *DAS 2007 *DAS
Vetés március 23. március 30.
Kelés kezdete március 28-29. 5-6 április 04-05. 5-6 Tőszámbeállítás március 31. 8 április 11. 12 I. lebontás április 13. 21 április 18. 19
Permetezés — április 30.
II. lebontás május 12. 50 május 17. 48
Permetezés május 30. május 18.
III. lebontás június 06. 75 június 11. 73 *DAS=Days After Sowing (vetéstől eltelt napok száma)
26 Megjegyzendő, hogy a kötött réti talajon a kelési erély nagyobbnak mutatkozott, mint a barna erdőtalajon.
A tőszámbeállítás néhány nappal kelés után történt, edényenként 20 db növényt neveltünk.
A fiatal, bokrosodáskori tenyészedényes kísérletünket az 1. ábrán, a kalászolás kori különböző kezelések növényeit a 10. ábrán szemléltetjük.
Lebontások
Minden lebontás előtt lefényképeztük a növényeket, átlagos növénymagasságot mértünk. A lebontás úgy történt, hogy egy centiméteres magasságban a talaj felett elvágtuk a tenyészedényben lévő összes árpanövényt. Az első lebontásnál a teljes föld feletti hajtást vizsgáltuk, a többi lebontásnál különválasztottuk a vizsgálandó növényi részeket és külön mértünk zöldtömeget. Aprítás után légszáraz állapotig szárítottuk, majd lemértük a száraztömeget.
Ezután a mintákat növénydarálóval ledaráltuk, így alkalmassá váltak a laboratóriumi vizsgálatokra.
Az egyes lebontások során a következő paramétereket határoztuk meg:
átlagos növénymagasság (cm)
frisstömeg (g/edény) (növényi részenként)
száraztömeg (g/edény) (növényi részenként)
víztartalom (%) (növényi részenként)
NPK-koncentráció (%) (növényi részenként)
növény által felvett NPK mennyiség (mg/edény) (növényi részenként)
összefüggés vizsgálatok (korrelációszámítás)
Fontos megjegyezni, hogy a második évben a korábbi évhez képest a II. lebontást követően, május közepétől rendkívül nagy meleg (50-60˚C) és nagy pára volt az üvegházban, a növények valószínűsíthetően ezért nagy stressznek voltak kitéve. A virágzás alatt fejlődésük szinte megállt, a virágzó kalászok beszáradtak.
Növényvédelmi kezelések
A 2006-os kísérlet ideje alatt 1 alkalommal volt szükséges növényvédelmi beavatkozás.
A II. lebontás után, a növények kalászolásakor találtunk rozsdafoltos leveleket, melyet Falcon 460 EC növényvédőszerrel kezelve, sikerült megakadályozni a gomba továbbterjedését. Összességében megállapítható, hogy a megjelenő növénybetegségek nem okoztak jelentős kárt és a megfelelő, időben elvégzett növényvédelmi beavatkozásnak köszönhetően nem voltak befolyással a növényállomány fejlődésére.
A 2007-es évben 2 alkalommal végeztünk növényvédelmi beavatkozást. Ez év időjárásának köszönhetően nagyobb szerepe volt a növényvédelemnek, mint a 2006-os évben. A hosszú tél után hirtelen beköszöntő szinte nyári meleg hatására az üvegház is gyorsan felmelegedett, a hirtelen magas hőmérséklet és pára pedig kedvezett az árpalisztharmat és a levéltetvek gyors és tömeges megjelenésének. Két alkalommal védekeztünk ellenük, Falcon 460 EC gombaölőszerrel a lisztharmat és foltokban megjelenő rozsda ellen, valamint Sumi-Alfa 5 EC rovarölővel pedig a levéltetvek ellen.
A növényvédelmi beavatkozások ellenére a 2007-es év kísérletében a növénybetegségek kedvezőtlen hatással voltak a növények fejlődésére és hozamára egyaránt.
Megjegyzendő, hogy a növénybetegségek megjelenése mindkét évben főként a kálium hiányos és káliummal kevésbé ellátott kezeléseknél mutatkozott nagyobb mértékben.
1. ábra Tenyészedény-kísérlet
27 4.3. A szabadföldi kísérlet bemutatása
Szabadföldi kísérletünket 2006 és 2007 tavaszán a zala megyei Pölöske, Kishegy területen állítottuk be, olyan táblákon, melyeket már több mint 10 éve kaszálónak használtak. A terület felszántása a kísérlet beállítása előtti év őszén történt. A kísérlet talaja az „A” talaj, vagyis az agyagbemosódásos barna erdőtalaj volt. A kísérlet körülményei azonosak voltak mindkét évben, a talajvizsgálati eredmények a 4.1.
pontban kerültek közlésre. A kijuttatott hatóanyag- és műtrágyamennyiségeket a 16.
táblázat tartalmazza.
16. táblázat A kezelésekben kijuttatott egyszeres adagok a 2006-os évben N (=N1) P2O5 (=P1) K2O (=K1)
Hatóanyag kg/ha 60 100 140
Hatóanyag kg/parcella 0,072 0,12 0,168 Műtrágya kg/parcella 0,27 0,75 0,28
A 2007-es évben kismértékben módosult a kijuttatandó hatóanyag-, ill.
műtrágyamennyiség, mivel másik, az előzővel szomszédos táblán történt a kísérlet beállítása. Az egységnyi és edényenkénti hatóanyag- és műtrágyamennyiségeket a 17.
táblázat foglalja össze.
17. táblázat A kezelésekben kijuttatott egyszeres adagok a 2007-es évben N (=N1) P2O5 (=P1) K2O (=K1)
Hatóanyag kg/ha 60 112 128
Hatóanyag kg/parcella 0,072 0,1344 0,1536 Műtrágya kg/parcella 0,27 0,84 0,256
A kísérlet beállítása
A szántóföldi kísérleteket a szakirodalomban leírt módszertani irányelvek szerint végeztük (Sarkadi, 1959; Elek és Kádár, 1980; Pásztor, 1981; Kádár, 1992). A kisparcellás kísérlethez 4x3 m, vagyis 12 m2 parcellákat jelöltünk ki, az egyes kezelések 0,5 m távolságban, az egyes blokkok pedig 1,5 m távolságban helyezkedtek el egymástól. Az egyes kezelések és ismétlések véletlen blokk elrendezésben kerültek beállításra (2. ábra), a számok a 12. táblázatban megjelölt kezeléseket jelentik. A szabadföldi kísérletet a 3-23-25. ábrán mutatjuk be.
A tápanyagok kijuttatására a kereskedelemben kapható szemcsés/granulált műtrágyaformát használtuk, az előzetesen kimért mennyiségeket a helyszínen, közvetlenül kijuttatás előtt összekeverve kézzel, egyenletesen szórtuk ki. Kiszórás után Robi típusú kézi kapálógéppel történt a műtrágya bedolgozása a talajba parcellánként. A vetés Kühne BBL 25 típusú vetőgéppel történt. A kísérletben 9 műtrágyakezelést alkalmaztunk, egyféle talajtípuson 3 ismétlésben, így a parcellák száma 27 db volt. A szabadföldi kísérlet alatti fontos események időpontjait a 18.
táblázat tartalmazza.
28 4. ábra Mintavevő négyzet
18. táblázat A kisparcellás szabadföldi kísérlet főbb adatai
2006 *DAS 2007 *DAS
Vetés március 27. március 17.
Kelés kezdete április 6-7. 10-11 március 29-30. 12-13 I. mintavétel április 24. 28 április 23. 37 Permetezés április 26. április 28.
II. mintavétel május 26. 60 május 19. 63 Permetezés június 01. május 20.
III. mintavétel június 22. 87 június 09. 84 IV. mintavétel július 15. 110 június 29. 104 *DAS=Days After Sowing (vetéstől eltelt napok száma) Mintavételek
A mintavételek előtt minden alkalommal lefényképeztük a növényállományt. A mintavétel során a két átló mentén 20 db árpanövényt vettünk parcellánként, melyeket a talajtól számított egy centiméteres magasságban vágtunk el. Az első három mintavétel során a laboratóriumba való szállítás után különválasztottuk a vizsgálandó növényi részeket, majd aprítás után légszáraz állapotig szárítottuk, és lemértük a száraztömegét. Ezután a mintákat növénydarálóval ledaráltuk, így alkalmassá váltak a laboratóriumi vizsgálatokra.
A negyedik mintavétel kétféleképpen történt. A laboratóriumi vizsgálatokhoz szükséges növénymennyiséget a fentiekben leírtakkal azonos módon vettük. Az agronómiai vizsgálatokhoz 0,5*0,5 m2–es mintavevő négyzetet (4. ábra) használtunk. A termésmennyiség (tömeg (g)/ 0,25 m2) meghatározása a betakarítást és cséplést követően a betakarítási nedvességtartalommal történt. Az ezermagtömeg megállapítása a betakarítási nedvességtartalom levonása után, vagyis az abszolút szárazanyagra vonatkoztatva történt.
3. ábra Szabadföldi kisparcellás kísérlet
29 Az egyes mintavételek alkalmával a következő paramétereket határoztuk meg:
száraztömeg (g) (növényi részenként)
szalmahossz
termés mutatók:
o kalászszám/növény o kalászszám/0,25 m2 o tömeg (g)/0,25 m2 o ezermagtömeg (EMT)
a termés nedvesség- és fehérjetartalma (%), csírázási százalék (%)
NPK-koncentráció (%) (növényi részenként)
termés NPK tápelem-arányok
növény által felvett NPK mennyiségek (mg) (növényi részenként)
összefüggés vizsgálatok (korrelációszámítás) Növényvédelmi kezelések
Mindkét évben 2 alkalommal történt növényvédelmi beavatkozás, először a növények 4 leveles bokrosodáskori állapotában, majd a kalászoláskori növényállományban. A védekezéshez használt növényvédőszereket a 19. táblázat foglalja össze.
19. táblázat A szabadföldi kísérletben alkalmazott növényvédőszerek
2006 2007
1. Permetezés Lintur 70 WG (gyomirtószer) Lintur 70 WG (gyomirtószer) Oleo-szulfur SC (gombaölőszer) Oleo-szulfur SC (gombaölőszer) Fendona 10 EC (rovarölőszer) Sumi-Alfa 5EC (rovarölőszer) 2. Permetezés Falcone 460 EC (gombaölőszer) Falcone 460 EC (gombaölőszer)
Fendona 10 EC (rovarölőszer) Tagló (rovarölőszer)
Megállapítható, hogy a növénybetegségek egyik évben sem voltak jelentősek, és nem voltak különösebb befolyással a növényállomány fejlődésére, hozamára. Megjegyzendő azonban, hogy a lisztharmat megjelenése nagyobb mértékű volt a kálium hiányos, illetve káliummal gyengébben ellátott kezelések esetében.