A hajtás száraztömegének változásai

Mindkét év I. lebontásának eredményeiből megállapítható, hogy a magasabb NPK adagok hatására szignifikáns növekedés figyelhető meg a fiatal növények száraztömegében. A legmagasabb száraztömeg értékeket az első évben „A” talaj esetében az N2P2K3-as kezelésnél, míg „B” talaj esetében az N2P2K2-es kezelésnél kaptuk, ezen a szinten a nagyobb K adagok már nem eredményeztek további növekedést. Megállapítható, hogy az „A” talajon nevelt növények száraztömeg produktuma nagyobb, mint a „B” talajon nevelteké, kivétel az N2P2K4 kezelés, ahol a száraztömeg mindkét talajon ugyanannyi (4/A. melléklet).

A 2007-es évben a legmagasabb száraztömeg értékeket „A” talaj esetében az N1P1K1 kezelésnél, míg „B” talaj esetében az N1P1K3 kezelésnél kaptuk. Megállapítható, hogy a „B” talajon nevelt növények száraztömeg produktuma nagyobb, mint az „A” talajon nevelteké, kivétel az N1P1K1 kezelés, ahol a száraztömeg mindkét talajon ugyanannyi.

Megjegyzendő, hogy a talajtípusok és az évek közötti különbség elenyésző, hiszen nagyon kicsi különbségekről, legtöbbször néhány tized grammnyi eltérésekről beszélhetünk. Összességében elmondható, hogy a bokrosodáskori (FS: 2-3) árpanövény száraztömege 1,1-1,9 g/e, kivéve a kontroll kezeléseket, ahol 0,6-0,9 g/e (4/B.

melléklet).

A két kísérleti évet nézve megállapítható, hogy mindkét talajon a magasabb NPK adagok hatására növekedés figyelhető meg a növények száraztömegében, mely mindkét lebontás esetében és minden növényi részben statisztikailag igazolható a kontrollhoz képest. A két NP szint közötti száraztömeg növekedés szignifikánsnak mondható, ugyanúgy, mint a K hiányos kezelések hatására bekövetkezett száraztömeg csökkenés is.

Legmagasabb száraztömeg értékeket az egész növény vonatkozásában II. lebontásnál

„A” talajon az N2P2K3 kezelésnél (22. táblázat), „B” talajon az N2P2K4 kezelésnél kaptunk (23. táblázat). A III. lebontásnál az N2P2K2 kezelés adta a legmagasabb értékeket mindkét talajtípuson.

A II. lebontás száraztömegének mennyiségi eloszlását tanulmányozva „A” talajon megállapíthatjuk, hogy a két szint eltérést mutat. Míg N1P1 szinten az egész növény száraztömegének kevesebb, mint 40%-át a levél és több mint 60%-át a szár teszi ki, addig N2P2 szinten a levél száraztömege nő, a száré pedig csökken. A legkiugróbb

37 értéket az N2P2K0 mutatja, ahol a levél száraztömege mintegy 47 %-a az egész növény száraztömegének, a száré pedig 53%. „B” talajt vizsgálva megállapíthatjuk, hogy a két szint és a K0 kezelések eltérést mutatnak. Kontroll kezelés esetében az egész növény száraztömegének 44%-át teszi ki a levél száraztömege és 56 %-át a száré. N1P1K0 és N2P2K0 kezeléseknél a levél száraztömege 47-48% az egész növényhez képest. N1P1 szint káliumos kezeléseinél az egész növény száraztömegének csupán 33-34%-át adja a levél, ez N2P2 szint káliumos kezeléseinél 40-41%.

Megállapíthatjuk, hogy a trágyázás növelésével az árpanövény levelének száraztömege nő, míg a száré csökken az egész növény viszonyításában.

22. táblázat A vizsgált növényi részek száraztömegének (g/edény) és a száraztömeg mennyiségi eloszlásának (%) alakulása „A” talajon 2006-ban

2006. év „A” talaj

g/e % g/e % g/e % g/e % Kezelések Levél Szár Virágzó kalász Egész növény

II. lebontás (FS: 10-10.1) (BBCH: 49-51)

N0P0K0 2.9 35 5.5 65 8.4 100

III. lebontás (FS: 10.5.2) (BBCH: 65)

N0P0K0 2.8 19 4.4 29 7.7 52 14.9 100

A virágzáskori (III. lebontás) növény egyes részeinek száraztömeg eloszlása a kontroll kezelésnél úgy alakul, hogy az egész növény száraztömegének legnagyobb része a virágzó kalászban, legkisebb része pedig a levélben található. „A” talaj esetén a virágzó kalász száraztömege 52%, míg a száré 29%, legkevesebb pedig a levél száraztömege, 19%. „B” talaj esetében az arányok nagyon hasonlóak: a virágzó kalász száraztömege 48%, míg a száré 31%, legkevesebb pedig a levél száraztömege 21%. A tendencia a többi kezelés esetében ugyanaz, kis eltéréssel. A nagyobb tápanyag-adaggal kezelt növények virágzó kalászának száraztömeg-mennyisége kevesebb az egész növényhez képest, míg a száré nagyobb, a levélé pedig kisebb mértékű növekedést mutat.

38 23. táblázat A vizsgált növényi részek száraztömegének (g/edény) és a száraztömeg mennyiségi eloszlásának (%) alakulása „B” talajon 2006-ban

2006. év „B” talaj

g/e % g/e % g/e % g/e % Kezelések Levél Szár Virágzó kalász Egész növény

II. lebontás (FS: 10-10.1) (BBCH: 49-51)

N0P0K0 2.2 44 2.8 56 5.0 100

III. lebontás (FS: 10.5.2) (BBCH: 65)

N0P0K0 2.0 21 2.9 31 4.5 48 9.4 100 növények száraztömegében, mely mindkét lebontás esetében és minden növényi részben statisztikailag igazolható a kontrollhoz képest. A K0 kezelésekhez képest is szignifikáns a növekedés. Mindkét lebontásnál nagy száraztömeg-csökkenés következett be az N2P2K0 kezelésnél. A II. lebontásnál a szár száraztömege kisebb az N2P2K0 kezelésnél, mint a kontroll kezelés szárának száraztömege.

Legmagasabb száraztömeg értékeket az egész növény vonatkozásában II. lebontásnál az N1P1K2 kezelésnél, a III. lebontásnál az N2P2K2 kezelésnél kaptunk „A” talajon. „B”

talaj esetében a legmagasabb száraztömeg értékeket II. lebontásnál az N2P2K2 és K4 kezelésnél, a III. lebontásnál az N2P2K4 kezelésnél kaptuk (5/A-B. melléklet).

A II. lebontás száraztömegének mennyiségi eloszlását tanulmányozva a legkiugróbb értéket az N2P2K0 kezelés hatása mutatja „A” talajon, ahol a levél száraztömege 66%-a az egész növény száraztömegének, a száré pedig csupán 34%. Az N2P2 szint káliumos kezeléseinél a levél száraztömege 49-50%, tehát szinte az arány 1:1. Míg N1P1 szinten a K3 kezelésnél a szár 60%-ot tesz ki az egész növény viszonyításában. „B” talaj esetében a két szint és a K0 kezelések is eltérést mutatnak. Kontroll kezelés esetében az egész növény száraztömegének 57%-át teszi ki a levél száraztömege és 43 %-át a száré.

N1P1K0 kezelésnél a levél száraztömege 60%, N2P2K0 kezelésnél 70% az egész

39 növényhez képest. N1P1 szint káliumos kezeléseinél az egész növény száraztömegének 38-44%-át adja a levél, ez N2P2 szint káliumos kezeléseinél 50-52%.

A virágzáskori (III. lebontás) növény egyes részeinek száraztömeg eloszlása a kontroll kezelés esetében a következőképpen alakul „A” talajon: legnagyobb a virágzó kalász száraztömege, mintegy 43%, míg a száré 24%, a levél száraztömege 34% az egész növényt tekintve. A legkiugróbb értéket az N2P2K0 kezelés mutatja a növény száraztömegének 48%-át teszi ki a levél, 33%-ot a szár és csak 14%-ot a virágzó kalász.

„B” talajon a kontroll kezelés esetében az egész növény száraztömegének 29%-át a levél, 25%-át a szár és 46%-át a virágzó kalász teszi ki. A legnagyobb száraztömeg százaléka a levélnek az NPK0 kezeléseknek van. Az egész növény száraztömegéhez képest a legnagyobb a szár száraztömege (44%) az N2P2K4 kezelésnél és ennél a kezelésnél a legkisebb a virágzó kalász száraztömege, csupán 23%.