A növények száraztömegének változásai

Az első mintavételből származó száraztömeg mérési eredményeiből megállapítható, hogy a kontrollhoz képest statisztikailag igazolható száraztömeg-gyarapodás mutatkozott mindegyik kezelés esetében, mindkét évben (20/A-B. melléklet). Mindkét évben N1P1 szinten a K3-as kezelés adta a legmagasabb száraztömeg értéket. A 2006-os évben a legmagasabb értéket az N2P2K2 kezelés adta, míg 2007-ben az N2P2K3 kezelésnél kaptuk a legnagyobb száraztömeget. A második évben a két NP szint között a különbség szignifikáns az N2P2K0 kezelés kivételével. N2P2 szinten a K-hiányos kezeléshez képest a száraztömeg-gyarapodás szintén statisztikailag igazolható.

A 2006-os év II. mintavételének eredményeit nézve, a kontrollhoz képest szignifikáns száraztömeg-gyarapodás figyelhető meg az egész növény tekintetében (34. táblázat).

N1P1 szinten a káliummal nem vagy kevéssé ellátott (K0 és K1) kezelésekhez képest a száraztömeg-növekedés a többi kezelés esetében szintén statisztikailag igazolható. A trágyázatlan kontrollnál a száraztömeg 44%-át a levél, 56%-át a szár teszi ki.

Megállapítható, hogy a jobban trágyázott növényeknél a száraztömeget nagyobb arányban a szár adja. N1P1K0 és N2P2K0 kezeléseknél a száraztömeg kevesebb, mint 70%-át adja a szár száraztömege. A többi, jobban trágyázott növénynél már több mint 70%-ot tesz ki a szár és kevesebb, mint 30%-ot tesz ki a levél száraztömege az egész növényt nézve.

A 2007-es év adatai nagyon enyhe mértékben eltérnek az előző évhez képest, azonban a statisztikai igazolhatóság ugyanazon kezelések között, ugyanúgy fennáll. A levél és a szár egymáshoz viszonyított aránya megegyezik az előző évben kapott eredményekkel, mindegyik kezelés hatására (21. melléklet).

34. táblázat A szárbaszökés végi – kalászolás eleji stádiumban levő növény és növényi részek száraztömegének, valamint a száraztömeg mennyiségi eloszlásának alakulása a 2006-os évben hogy statisztikailag igazolható száraztömeg-gyarapodás a kontrollhoz képest az N1P1K0, N1P1K1 és N2P2K0 kezelések kivételével az összes kezelésnél

64 megfigyelhető. Nagy számbeli különbség nem tapasztalható az egyes kezelések között.

Legnagyobb száraztömeg-értéket az N2P2K2 kezelés esetében kaptunk (35. táblázat).

Külön vizsgálva az egyes növényi részeket, megállapítható, hogy legnagyobb a száraztömege a virágzó kalásznak és legkisebb a levélnek. A virágzásban lévő árpanövény száraztömegének 18-20%-át adja a levél száraztömege. A szár száraztömegét nézve a kontrollhoz képest statisztikailag igazolható növekedés N2P2 szinten a K2 és K3 kezelésnél figyelhető meg. A szár száraztömege az egész növény száraztömegének 31-37%-át adja. A kontrollhoz képest mindegyik kezelésnél magasabb értékeket kaptunk a virágzó kalász száraztömegét nézve. Legmagasabb érték itt is az N2P2K2 kezelésnél figyelhető meg, mely a kontrollhoz képest szignifikáns. A virágzó kalász száraztömege az egész növény száraztömegének mintegy 44-50 %-át teszi ki.

A 2007-es év III. mintavételét nézve az egész növény tekintetében nem kaptunk statisztikailag igazolható különbségeket az egyes kezelések között (22. melléklet). Az előző évhez hasonlóan a növényi részek tekintetében a levél száraztömege a legkevesebb és a virágzó kalászé a legnagyobb. A levél száraztömege a kontrollhoz képest (18%) N1P1K0 és N2P2K0 kezelések esetében 14%, a többi kezelésnél pedig 12% az egész növényhez viszonyítva. A szár száraztömege kontroll kezelés esetében 40%-ot tesz ki az egész növényt nézve, míg a többi kezelésnél ez 30-33%. A virágzó kalász száraztömegét nézve a kontrollhoz képest statisztikailag igazolható növekedés tapasztalható mindegyik kezelés hatására. Míg a trágyázatlan kontroll száraztömegének csupán a 43%-át teszi ki a virágzó kalász, addig a többi kezelésnél ez 54-58%.

Megjegyzendő, hogy a száraztömeg értékek mind az egész növényt, mind a növényi részeket külön vizsgálva megállapítható, hogy nincs számottevő különbség a két év adatai között.

35. táblázat A teljes virágzásban levő növény és növényi részek száraztömegének, valamint a száraztömeg mennyiségi eloszlásának alakulása a 2006-os évben

III. mintavétel (FS: 10.5.2) (BBCH: 65) 2006. év

A IV. mintavétel eredményeit nézve a 2006-os évben megállapítható, hogy a legkisebb száraztömeget a trágyázatlan kontroll kezelésnél kaptunk (36. táblázat). N1P1 szinten a K2-es, N2P2 szinten a K2, K3, K4 kezeléseknél a száraztömeg-gyarapodás statisztikailag igazolható a kontrollhoz képest. Legnagyobb értéket az N2P2K4 kezelés hatására kaptunk. N2P2 szinten a K-hiányos kezeléshez képest a többi kezelésnél a növekedés szignifikáns. A levél száraztömegét nézve a kontrollhoz képest az N2P2 szint K2, K3 és K4 kezeléseinek eredményei statisztikailag igazolható növekedést

65 mutatnak. Az N2P2K0 kezelésnél a legnagyobb a levél száraztömege (18%) az egész növényhez képest. A levél száraztömege a legkevesebb, csupán 12-18%-át adja az egész növény száraztömegének. A szár száraztömegének értékeit nézve megállapítható, hogy N1P1 szinten a K2-es, N2P2 szinten a K2, K3, K4 kezeléseknél a száraztömeg-gyarapodás statisztikailag igazolható a kontrollhoz képest. A szár száraztömege mintegy 24-30%-át adja az egész növény száraztömegének. A kalász száraztömegét vizsgálva megállapítható, hogy N1P1 szinten a K2-es, N2P2 szinten a K2, K3, K4 kezeléseknél a száraztömeg-gyarapodás statisztikailag igazolható a K0 kezelések mindegyikéhez képest. Az egész növény száraztömegének legnagyobb százalékát a kalász adja, ami mintegy 57-62%. Kivételt képez az N2P2K0 kezelés, ahol a kalász száraztömege csupán 52%-a az egész növénynek.

36. táblázat A teljes érésben levő növény és növényi részek száraztömegének, valamint a száraztömeg mennyiségi eloszlásának alakulása a 2006-os évben

IV. mintavétel (FS: 11.3) (BBCH: 89) 2006. év mindegyik kezelés statisztikailag igazolható száraztömeg-gyarapodást mutat az egész növény tekintetében (kivétel: N1P1K1 kezelés). Legnagyobb értéket az N2P2K2 kezelésnél kaptunk (23. melléklet). A levél száraztömegének növekedése a kontrollhoz képest az N1P1K0 és N1P1K1 kezelések kivételével statisztikailag is igazolható. A levél száraztömege az egész növény száraztömegének csupán 13-17%-át teszi ki. A szár száraztömege a kontrollhoz képest az N1P1K1 kezelés kivételével szignifikáns növekedést mutat. A szár száraztömege adja az egész növény száraztömegének mintegy 18-23%-át. A tápanyag-ellátottság növekedésével enyhe növekedés figyelhető meg a szár száraztömegének százalékos arányában. A kalász száraztömege szintén a kontrollhoz képest az N1P1K1 kezelés kivételével a többi kezelésnél statisztikailag igazolható növekedést mutat. Legmagasabb értéket az N2P2K2 kezelésnél kaptunk. A kalász száraztömege az egész növény száraztömegének 61-68%-át teszi ki.

Szakirodalmi adatok igazolják, hogy tavaszi árpa kísérletben, teljes éréskor a trágyázatlan kontrollhoz képest szignifikánsan nagyobb szem és szalma tömeget, nagyobb fejlettséget a bőséges K-trágyázás az NP trágyázással együtt biztosít (Kádár, 2009).

66 5.2.2. A növények NPK-koncentrációja

Nitrogén-koncentráció

A növényi N-koncentráció mindkét évben a vegetációs időszak vége felé haladva fokozatos csökkenést mutat. Legmagasabb N-koncentráció az I. mintavételnél, vagyis a bokrosodáskori árpanövényben mutatható ki. A kontrollhoz képest minden kezelés hatására statisztikailag igazolható növekedés mutatkozott.

37. táblázat A különböző fejlődési stádiumban levő tavaszi árpa N-koncentrációjának alakulása a vizsgált növényi részekben a 2006-os évben

2006. év A II. mintavétel esetén csökkenést mutat a növény N-koncentrációja. A levél N-tartalma minden kezelés esetében magasabb, mint a száré. A 2006-os évben mind a levél, mind a szár esetében jól elkülöníthető a két NP szint, szignifikáns növekedés mutatható ki a két szint között (37. táblázat).

A következő évben a levél N-tartalmánál szintén megmutatkozik a két szint közti különbség. Mindkét növényi résznél az N2P2K0 kezelésnél kaptuk a legmagasabb

N-koncentráció értékeket (24. melléklet).

A III. mintavételnél az első évben a virágzó kalász N-tartalma a legmagasabb, a száré pedig a legalacsonyabb. Az előző mintavételhez képest a levél és a szár N-tartalma alacsonyabb értékeket mutat. Kisebb mértékben, de itt is látható a két NP szint közti különbség. A virágzó kalász N-tartalma az N2P2K0 kezelésnél a legmagasabb, az N1P1K3 kezelésnél a legalacsonyabb. Megállapítható, hogy a többi elem jelenléte ill.

magasabb adagja csökkenti a virágzó kalász N-tartalmát.

A 2007-es évet nézve a levél N-tartalma a legmagasabb, a száré pedig a legalacsonyabb.

A virágzó kalász N-tartalma most is az N2P2K0 kezelésnél a legmagasabb.

A IV. mintavételnél a 2006-os évben a levél és a szár N-tartalma további csökkenést mutat, míg a termésé a K-hiányos kezeléseknél enyhén csökken, a többi kezelésnél

67 pedig kismértékben nő. Az N1P1K3 kezelés termésének N-tartalma a legalacsonyabb értéket mutatja. Legmagasabb N-koncentrációt az N2P2K4 kezelésnél kaptunk mindhárom növényi részben. A legmagasabb értékeket itt is a kalászban mértünk, míg a szár N-tartalma a legalacsonyabb. A termés N-koncentrációja 1.46-1.90% közé esik.

A második évben a levél és a szár N-tartalma csökkenést, míg a termésé növekedést mutat. Legmagasabb N-koncentrációt az N2P2K0 kezelésnél kaptunk mindhárom növényi részben. A termés N-koncentrációja 1.44-2.09% között mozog.

A szabadföldi kísérleteinkben kapott bokrosodáskori növények N-koncentrációja alacsonyabb az üvegházban nevelt növényekénél, 4-5% közé esik. A második év növényeinél kissé alacsonyabb értékeket kaptunk a korábbi évhez képest, de a koncentráció még így is 4% fölött van. Szakirodalmi adatok szerint a fiatal növény N-tartalma 2.9%-nál alacsony (Bergmann és Neubert, 1976), a saját kísérletben kapott értékek ennél magasabbak.

A II. mintavételből (szárbaszökés vége – kalászolás eleje) származó növényeink N-koncentrációját összehasonlítva szakirodalmi adatokkal (Mills és Jones) megállapítható, hogy az általunk vizsgált levelek N-koncentrációja alapján, eredményeink a kielégítő, ill. magas kategóriába tartoznak.

A kísérleteink virágzáskori eredményeit összevetve irodalmi adatokkal, megállapítható, hogy az általunk mért értékek jóval alacsonyabbak, Reuter és Robinson (1988) szerkesztette könyv szerint a virágzáskori levelek N-koncentrációja 2.6% alatt a hiány kategóriába esik. Azonban az általunk kapott értékek még a nagyobb NPK adagoknál is ennél kevesebb N-tartalmat mutatnak a szabadföldi kísérlet eredményei, 0.8-1.6%

közötti N-koncentráció értékeket.

Foszfor-koncentráció

Az I. mintavétel P-tartalmát nézve mindkét kísérleti évben, a kontrollhoz képest mindegyik kezelésnél statisztikailag igazolható különbség mutatkozik. Jól látható, szignifikáns különbség van a két NP szint között a P-koncentráció tekintetében (38.

táblázat).

A II. mintavétel esetében a kontroll kezelés kivételével csökkenés következett be a növény P-tartalmában az első évet nézve. Szignifikáns különbség a két NP szint között már csak a szárban jelentkezik. Statisztikailag igazolható különbség a kontrollhoz képest az N2P2 szint kezeléseinél mutatható ki. A két növényi rész P-koncentrációja

A III. mintavétel során az előzőhöz képest csökkent a levél és a szár P-koncentrációja.

Legmagasabb P-koncentráció értékeket a virágzó kalászban mértünk. 2006-os évet nézve szignifikáns különbség a két NP szint között már csak a szárban jelentkezik. A szár P-koncentrációja kismértékben alacsonyabb, mint a levélé. A kezelések hatása nem mutatkozik a virágzó kalász P-tartalmában az értékek 0.43- 0.48 % között mozognak.

A 2007-es évben a szár P-koncentrációja kismértékben alacsonyabb, mint a levélé, N2P2 szinten azzal azonos. N1P1 szinten a K0 és K1, valamint az N2P2K3 kezelések kivételével a virágzó kalász P-koncentrációja közel azonos, az említett kezelések

68 alacsonyabb értékeket mutatnak. Az előző évhez képest a P-koncentráció mindegyik növényi részben alacsonyabb.

A IV. mintavételnél enyhe mértékben csökkent a levél és a szár P-tartalma az előző mintavételhez képest. Legalacsonyabb értékeket a szárban, legmagasabb értékeket a termésben kaptunk. Az első évben a kontrollhoz képest a levél P-koncentrációja az N2P2 kezeléseknél szignifikáns. A szár P-koncentrációja meglehetősen kiegyenlített, nem mutatkozik szignifikáns különbség a kezelések között. A termés P-tartalmában kismértékben jelentkezik a kezeléshatás, amely azonban nem akkora mértékű, hogy statisztikailag igazolható legyen, az értékek 0.43-0.53% közé esnek.

38. táblázat A különböző fejlődési stádiumban levő tavaszi árpa P-koncentrációjának alakulása a vizsgált növényi részekben a 2006-os évben

2006. év szignifikáns. A termés P-koncentrációja 0.42-0.48% között mozog.

Szabadföldön növényeink P-koncentrációja kissé alacsonyabb, mint az üvegházi növényeké, ami azonban így is 0.4-0.65%, amely magasabb, mint a Bergmann és Neubert (1976) által megadott 0.29%, ami szerinte a hiány kategória határértéke.

A II. mintavétel idejéről származó P-koncentráció értékeink nagyjából 0.3-0.6% közé esnek, amely több szakirodalmi forrás szerint is a kielégítő és magas kategóriába tartozik, ugyanúgy, mint az üvegházi kísérletek esetében (Bergmann és Neubert, 1976;

Reuter és Robinson, 1988; Mills és Jones, 1996).

Szabadföldi kísérletünkből származó termés P-koncentrációja mindkét évben 0.42 és 0.53% közé esik, vagyis mindegyik kezelésnél magasabb értékeket kaptunk, mint az irodalmi forrásban megadott 0.2-0.26%, ami kritikus ellátottságként van megjelölve.

69 Kálium-koncentráció

Legmagasabb K-koncentráció értékeket a bokrosodáskori fiatal árpanövényben mértünk (19. ábra). Megállapítható, hogy a növény K-tartalma a vegetációs időszak elején a legmagasabb és az időszak vége felé haladva fokozatos csökkenést mutat.

Az I. mintavétel esetében a kontrollhoz képest szignifikáns növekedés tapasztalható a K-koncentrációban, illetve a K0 kezeléseknél csökkenés, ami szintén szignifikáns. A K-adagok fokozatos emelésével harmóniában nő a növény K-tartalma is. A 2006-os évben a legmagasabb K-koncentráció értéket az N2P2K4 kezelésnél kaptunk.

A második évben az N1P1K3 és N2P2K4 kezeléseknél a K-adag növelése már nem eredményezett további növekedést (26/A. melléklet). Legmagasabb K-koncentrációt az N2P2K3 kezelés adta.

19. ábra A bokrosodáskori tavaszi árpa K-koncentrációja 2006-ban

A II. mintavétel során csökkenés tapasztalható a növény K-tartalmában. A K-adagok növelése szintén szignifikáns növekedést eredményezett, míg a K-hiányos kezelések statisztikailag igazolható csökkenést mutattak (20. ábra). A K-hiányos kezelések kivételével a levél tartalma magasabb a szárban mérthez képest. A legmagasabb K-koncentráció értékeket a 2006-os évben az N2P2K3 kezelésnél, 2007-ben az N2P2K4 kezelésnél kaptunk a levélben és a szárban egyaránt (26/B. melléklet).

A III. mintavételnél mind a levél, mind a szár K-tartalma csökkenést mutat. A K-adagok hatása is ugyanúgy megmutatkozik, mint az előző mintavételnél. A 2006-os évben eltérés abban jelentkezik az előző mintavételhez képest, hogy a levél K-tartalma itt már minden kezelésnél magasabb, mint a száré (21. ábra). A 2007-es évben a levél K-tartalma a kontroll és az N1P1K2 kezelésnél magasabb, mint a száré (26/C. melléklet).

A virágzó kalász K-tartalma a többi növényi részhez képest a legalacsonyabb és nem mutat közvetlen kapcsolatot a K-adagok alakulásával. Legmagasabb értékeket a

70 kontrollon kívül az N1P1K3 és N2P2K3 kezelésnél kaptunk az első évben. A 2007-es évben a legmagasabb értéket a kontroll kezelés adta.

20. ábra A tavaszi árpa K-koncentrációja szárbaszökés végén 2006-ban

21. ábra A tavaszi árpa K-koncentrációja teljes virágzáskor 2006-ban

71 22. ábra A tavaszi árpa K-koncentrációja a teljes éréskor 2006-ban

A IV. mintavételnél, vagyis a teljes érésben lévő növény esetében további K-koncentráció csökkenést tapasztaltunk a levélben. A legmagasabb K-K-koncentráció a magasabb adagú (K3, K4) kezeléseknél figyelhető meg az első évet nézve. A szár K-tartalma azonban – a kontroll kezelés kivételével - növekedést mutat az előző mintavételhez képest. A legmagasabb értéket az N2P2K4 kezelés adta. A termés K-koncentrációja kezeléstől függetlenül, közel azonos értékeket mutat, a kontroll kezelésen kívül (0.48%) az értékek 0.51 és 0.60 % közé esnek (22. ábra).

A 2007-es évben a legmagasabb K-koncentráció szintén a magasabb K-adagú (K3) kezeléseknél figyelhető meg. A szár K-tartalma azonban minden kezelésnél növekedést mutat az előző mintavételhez képest, a legmagasabb értéket szintén az N2P2K4 kezelés adta. A termés K-koncentrációja kezeléstől függetlenül, közel azonos értékeket mutat, az értékek 0.50 és 0.59 % közé esnek, hasonlóan az előző évben tapasztaltakhoz ((26/D.

melléklet).

A szabadföldi kísérletben nevelt növények K-koncentrációjának összehasonlítása szakirodalmi adatokkal megegyezik az üvegházi kísérletnél leírtakkal.

A kísérletünk termésének K-koncentrációja mindkét évben 0.5-0.6% körül mozog. Más szerzők kísérletei is azt mutatják, hogy a termés K-koncentrációja 0.4-0.6% közötti érték (Beringer, 1981).