A növények NPK-koncentrációja Nitrogén-koncentráció

A 2006-os évben mindkét talajtípuson az I. lebontást vizsgálva megállapítható, hogy a kontrollhoz képest mindegyik kezelésnél statisztikailag igazolható növekedést kaptunk a növény N-koncentrációban. „A” talajon az N1 és N2 szint jól elkülöníthető, a két szint közötti növekedés szintén szignifikáns, az N1P1K0 kezelés kivételével. Ugyanakkor

„B” talajon az N1 és N2 szint között nem tapasztalható különbség.

26. táblázat Különböző fejlettségi stádiumban lévő növényi részek lebontáshoz képest. A levél N-koncentrációja magasabb, mint a száré.

„A” talajon mindkét növényi rész esetében szignifikáns növekedés tapasztalható a kontrollhoz képest mindegyik kezelés esetében (26. táblázat). A két szint közötti különbség szintén szignifikáns. „B” talajon a levél N-koncentrációban szignifikáns növekedés tapasztalható a kontrollhoz képest mindegyik kezelés esetében (27. táblázat).

A két szint kezeléseinél is tapasztalható statisztikailag igazolható növekedés. A legkiugróbb értéket az N2P2K0 kezelésnél kaptunk (3,15%). A szár N-tartalmának növekedése N1 szinten csak N1P1K0 kezelésnél, N2 szinten mindegyik kezelésnél statisztikailag igazolható a kontrollhoz képest. A két szint közötti különbség N1P1K0 kezelés kivételével szignifikáns.

A III. lebontásnál az előző lebontáshoz képest csökkenés tapasztalható a levél és a szár tartalmában, mely a levélben nagyobb mértékű. Legmagasabb a virágzó kalász N-koncentrációja, legalacsonyabb értékeket pedig a szárban mértünk.

43 A kontrollhoz képest statisztikailag igazolható növekedés tapasztalható „A” talajon mindegyik növényi részben a kezelések hatására. N1 és N2 szint közötti növekedés szintén szignifikáns. Megállapítható, hogy mindegyik lebontásnál és minden növényi részben a K-adagok növelése N-koncentráció csökkenést eredményezett a K-hiányos kezelésekhez képest.

„B” talajon a kontrollhoz képest statisztikailag igazolható növekedés tapasztalható a kezelések hatására a levél N-tartalmában N2 szinten, és az N1P1K0 kezelésnél, mely kivételével az N1 és N2 szint közötti növekedés is szignifikáns. A szár N-tartalmának növekedése a kontrollhoz képest csak az N2P2 szint K0, K2, K3 kezeléseknél igazolható statisztikailag. A virágzó kalászban a N-koncentráció növekedése tapasztalható a kontrollhoz képest, mely azonban csak az N2 szint kezeléseinél statisztikailag igazolható növekedés sem a kontrollhoz viszonyítva, sem a két szintnél (8/A. melléklet). Ugyanakkor megállapítható, hogy „B” talajon a kontrollhoz képest mindegyik kezelésnél statisztikailag igazolható növekedést kaptunk a növény N-koncentrációban (8/B. melléklet). Az N1 és N2 szint között jól látható a különbség.

A II. lebontásnál csökkenés tapasztalható a növényi N-koncentrációban az előző lebontáshoz képest. A levél N-koncentrációja magasabb, mint a száré. „A” talaj esetén a levél N-tartalmában szignifikáns növekedés tapasztalható a kontrollhoz képest mindegyik kezelés esetében. A két szint közötti különbség szintén szignifikáns. A szár N-tartalmának növekedése csak az N2 szinten szignifikáns a kontrollhoz képest, kivéve az N2P2K4 kezelést. A „B” talaj növényeinél a levél N-koncentrációban szignifikáns növekedés tapasztalható a kontrollhoz képest az N1P1K2 kezelés kivételével mindegyik kezelés esetében. A két szint kezeléseinél is tapasztalható szignifikáns növekedés. A legkiugróbb értéket az N2P2K0 kezelésnél kaptunk (3,52%). A szár N-tartalmát nézve az N1P1K0 és N2P2K0 kezelések adták a magasabb, kiugró értékeket.

44 A III. lebontásnál az előző lebontáshoz képest csökkenés tapasztalható a levél és a szár N-tartalmában, mely a levélben nagyobb mértékű. A kontrollhoz képest mindkét talaj esetében statisztikailag igazolható növekedés tapasztalható a levél és a szár N-tartalmában a kezelések hatására, kivéve az N1P1K3 kezelést. A két szint jól elkülöníthető. A virágzó kalász N-tartalmánál N1P1K0 és N2P2K0 kezelés hatása mutatta a legmagasabb értékeket. Legmagasabb a virágzó kalász N-koncentrációja, legalacsonyabb értékeket pedig a szárban mértünk.

Üvegházi kísérleteink bokrosodáskori növényeinek N-koncentrációját nézve megállapíthatjuk, hogy magasabb értékeket kaptunk, mint a szabadföldi kísérlet növényeinél. Megállapítható, hogy az üvegházi növények N-koncentrációja 4-6%

között mozog. Az „A” talaj növényeinél a N-koncentráció mindkét évben magasabb, mint a „B” talajon nevelt növényeké. Szakirodalmi adatokkal összehasonlítva látható, hogy mindkét évben mindkét talajon nevelt növények N-tartalma a kielégítő, ill. magas ellátottsági kategóriába esik (Reuter és Robinson, 1988). Kivételt ez alól csupán a 2007-es év „B” talajának kontrollja képez, mert a szerzők szerint a 4.37 N% már az alacsony kategóriába esik.

A II. lebontásból (szárbaszökés vége – kalászolás eleje) származó növényeink N-koncentrációját összehasonlítva szakirodalmi adatokkal (Mills és Jones, 1996) megállapítható, hogy az általunk vizsgált levelek N-koncentrációja alapján, eredményeink a kielégítő, ill. magas kategóriába tartoznak, kivéve az üvegházi kísérlet 2006-os évi kontrollját, mindkét talajon.

A kísérleteink virágzáskori eredményei eltérnek az irodalmi adatoktól. Reuter és Robinson (1988) szerint a virágzáskori levelek N-koncentrációja 2.6% alatt a hiány kategóriába esik. Azonban az általunk kapott értékek még a nagyobb NPK adagoknál is ennél kevesebb N-tartalmat mutatnak, üvegházi körülmények között 1.2-2.2% közé esnek.

Foszfor-koncentráció

A 2006-os évben az I. lebontást nézve megállapítható, hogy a kontrollhoz képest mindegyik kezelés esetében statisztikailag igazolható növekedés következett be a növényi P-koncentrációban. A P1 és P2 szint közötti különbség „A” talajon szintén szignifikáns. Ugyanakkor „B” talaj esetében a két P szint között különbség nem látható.

Megállapítható, hogy „B” talajon az N2P2 szint kezeléseinél a K-adagok növelésével csökkenés tapasztalható a növényi P-koncentrációban. A legmagasabb értéket „A”

talajon az N2P2K4, míg „B” talajon az N2P2K0 kezelés adta.

A II. lebontásnál, vagyis a szárbaszökés végén kontrollhoz képest szignifikáns növekedés figyelhető meg a kezelések hatására, a két szint elkülöníthető. A II. lebontás P-koncentráció értékek elmaradnak az előző lebontás értékeihez képest. A levélben és a szárban a P-koncentráció közel azonos.

Megállapítható, hogy „A” talajon a kálium-hiányos kezeléseknél (N1P1K0 és N2P2K0) mindkét szinten a legmagasabb a P-koncentráció, mely a K-adagok emelésével csökken (28. táblázat).

A virágzáskori lebontás során a virágzó kalászban kaptuk a legmagasabb koncentráció-értékeket, a levél és a szár P-koncentrációja az előző lebontáshoz képest csökkenést mutat, de a két növényi részben a koncentráció továbbra is közel azonos.

45

Mindegyik növényi részben a kontrollhoz képest szignifikáns növekedést tapasztaltunk a kezelések hatására az „A” talaj növényeinél. A két P szint egyik talajtípusnál sem különül el egymástól, mint a korábbi kezeléseknél, az N2P2K0 kezelés kivételével a levélben és a szárban. A virágzó kalász P-koncentrációja „A” talajon a kontroll kivételével 0,46-0,52 % között mozog. A virágzó kalász P-koncentrációja „B” talajon nem mutat kezelés-hatást, 0,37-0,45 % között mozog (29. táblázat).

29. táblázat Különböző fejlettségi stádiumban lévő növényi részek

46 A 2007-es év I. lebontását nézve megállapítható, hogy mindkét talajon a kontrollhoz képest mindegyik kezelés esetében statisztikailag igazolható növekedés következett be a növényi P-koncentrációban (9/A-B. melléklet). A P1 és P2 szint közötti különbség szintén szignifikáns.

Megállapítható, hogy a K-adagok növelésével csökkenés tapasztalható a növényi P-koncentrációban.

A II. lebontás P-koncentráció értékek elmaradnak az előző lebontás értékeihez képest.

„A” talajon megállapíthatjuk, hogy a kontrollhoz képest szignifikáns növekedés figyelhető meg a kezelések hatására, a két szint elkülöníthető. Megállapítható, hogy a kálium-hiányos kezeléseknél (N1P1K0 és N2P2K0) mindkét szinten a legmagasabb a koncentráció, mely a K-adagok emelésével csökken. A levélben és a szárban a P-koncentráció közel azonos. „B” talaj esetében a kontrollhoz képest szignifikáns növekedés csak a P2 szint kezeléseinél mutatható ki, a két szint elkülöníthető, a növekedés szintén szignifikáns. A levélben mért P-koncentráció enyhe mértékben elmarad a szárban mért értékekhez képest.

A III. lebontásnál a virágzó kalászban kaptuk a legmagasabb koncentráció-értékeket, a levél és a szár P-koncentrációja az előző lebontáshoz képest csökkenést mutat. Az „A”

talaj esetében a két növényi részben a koncentráció továbbra is közel azonos.

Mindegyik növényi részben a kontrollhoz képest szignifikáns növekedést tapasztaltunk a kezelések hatására. A két szint levél és szár esetében elkülöníthető egymástól, az N2P2K0 kezelésnél kaptuk a legmagasabb értékeket. A virágzó kalász P-koncentrációja a kontroll kivételével 0,45-0,52 % között mozog. „B” talaj esetében a levélben mért P-koncentráció enyhe mértékben elmarad a szárban mért értékekhez képest. A kontrollhoz képest szignifikáns növekedés csak a P2 szint kezeléseinél mutatható ki levélben és szárban. A két P szint közötti különbség a levélben és a K0 kezelések kivételével a szárban is szignifikáns növekedést mutat. A virágzó kalász P-koncentrációja nem mutat kezelés-hatást, 0,34-0,47 % között mozog.

Üvegházi kísérleteink növényeinek P-koncentrációja átlagosan 0.6-1.0% közötti érték, a kontroll kezelések kivételével (0.4% vagy ez alatti érték), amely szakirodalmi adatok szerint a kielégítő ill. magas kategóriába esik (Reuter és Robinson, 1988).

A II. mintavétel idejéről származó P-koncentráció értékeink nagyjából 0.3-0.6% közé esnek, amely több szakirodalmi forrás szerint is a kielégítő és magas kategóriába tartozik (Bergmann és Neubert, 1976; Reuter és Robinson, 1988; Mills és Jones, 1996).

Kálium-koncentráció

Az első év I. lebontásakor, vagyis a bokrosodáskori növényeknél a kálium trágyázás hatására szignifikáns növekedés volt tapasztalható a növények K-tartalmában. A K hiányos kezelések (N1P1K0 és N2P2K0) esetében nagymértékben csökkent a K koncentráció, alacsonyabb értékeket kaptunk, mint a kontroll kezelésnél (11. ábra).

„A” talajon N1P1 szinten a K2-es kezelésnél kaptuk a legmagasabb koncentráció értékeket, míg N2P2 szint tekintetében a K3-as kezelés adta a legnagyobb K%

értékeket. Az N2P2K4-es kezelés hatására nem mutatkozott további növekedés a növények K-tartalmában. „B” talaj esetében mindkét NP szinten a K3-as kezelésnél kaptuk a legmagasabb koncentráció értékeket. Az N2P2K4-es kezelés hatására nem mutatkozott további növekedés a növények K-tartalmában.

47 11. ábra A bokrosodáskori tavaszi árpa K-koncentrációjának alakulása mindkét talajtípuson 2006-ban

A második lebontáskor a növények K-koncentrációja alacsonyabb értékeket mutat az első lebontáshoz képest. A növények K-tartalma a levélben magasabb, mint a szárban, kivéve a K-hiányos kezeléseket. A növekvő K adagok hatására mindkét talajon szignifikáns növekedést figyelhetünk meg a levélben és a szárban egyaránt (12. és 13.

ábra). A K-hiányos kezelések itt is drasztikus koncentráció csökkenést eredményeztek, az értékek alacsonyabbak, mint a kontroll kezelés esetében.

12. ábra A tavaszi árpa K-koncentrációja a szárbaszökés végén „A” talajon

48 13. ábra A tavaszi árpa K-koncentrációja a szárbaszökés végén „B” talajon

A virágzáskori árpanövény K-koncentrációját vizsgálva megállapítható, hogy valamelyest csökkent a levél K-tartalma (kivétel: N2P2 szinten a K3 és K4 kezelés). A K-hiányos kezelések kivételével a szár K-tartalma ugyanakkor növekedést mutat.

A levél és a szár K-koncentrációját összehasonlítva megállapítható, hogy a K-hiányos kezelések kivételével a levélben magasabb a K-koncentráció, mint a szárban.

Érdekesség, hogy míg a bokrosodáskorban az N2P2K4-es kezelés már nem eredményezett további K-koncentráció növekedést, addig a későbbi stádiumokban (II.

és III. lebontásnál) a legmagasabb értékeket ennél a kezelésnél kaptuk a levélben és a szárban egyaránt.

A virágzó kalász K-koncentrációja közel kiegyenlített, nem mutat összefüggést a különböző adagú és arányú műtrágyakezelésekkel, értéke „A” talajon 0,81-0,90%

között mozog (14. ábra). „B” talajon hasonló értékeket kaptunk, a virágzó kalász K-koncentrációja a K0 kezelések kivételével 0,84-0,93% között mozog, kezeléshatás nem tapasztalható (15. ábra). Érdekesség, hogy épp a K0 kezelések K-koncentrációja a legmagasabb a virágzó kalászban, értéke 1,0% körüli.

49 14. ábra A tavaszi árpa K-koncentrációja teljes virágzáskor „A” talajon

15. ábra A tavaszi árpa K-koncentrációja teljes virágzáskor „B” talajon

A 2007-es év I. lebontását nézve megállapítható, hogy a kálium trágyázás hatására szignifikáns növekedés volt tapasztalható a bokrosodáskori növények K-tartalmában.

Mindkét NP szinten a K3-as kezelésnél kaptuk a legmagasabb koncentráció értékeket mindkét talajon (10/A. melléklet). Az N2P2K4-es kezelés hatására nem mutatkozott

50 további növekedés a növények K-tartalmában. A K hiányos kezelések (N1P1K0 és N2P2K0) esetében nagymértékben csökkent a K koncentráció, alacsonyabb értéket kaptunk, mint a kontroll kezelésnél.

Az első lebontáshoz képest csökkent a növény K-tartalma a II. lebontás eredményeit nézve. A második lebontást nézve a növények K-tartalma a levélben magasabb volt, mint a szárban, kivéve a K0 kezeléseket. A növekvő K adagok hatására szignifikáns növekedést figyelhetünk meg a levélben és a szárban egyaránt. A K-hiányos kezelések itt is drasztikus koncentráció csökkenést eredményeztek, az értékek alacsonyabbak, mint a kontroll kezelés esetében. Mindkét növényi részben az N2P2K4 kezelés adta a legmagasabb koncentráció értékeket mindkét talaj esetében (10/B-C. melléklet).

A virágzáskori árpanövény K-koncentrációját vizsgálva megállapítható, hogy valamelyest csökkent a levél K-tartalma (kivétel: trágyázatlan kontroll) (10/D-E.

melléklet).

„A” talajon az N1P1K1 és N1P1K3 kezelések kivételével a szár K-tartalma csökkenést mutat. Ugyanakkor „B” talaj esetében a hiányos kezelések kivételével a szár K-tartalma N1P1 szinten növekedést mutat. A levél és a szár K-koncentrációját összehasonlítva megállapítható, hogy a K-hiányos kezelések kivételével a levélben magasabb a K-koncentráció, mint a szárban. „A” talajt nézve a virágzó kalászban mért legalacsonyabb K-koncentráció értékeket (0,76-0,77%) az N1P1 szint K1 és K2 kezelései adták, míg a legmagasabb értéket az N2P2K0 kezelésnél mértünk (0,98%). A többi kezelés K-koncentrációja 0,81-0,90% között mozog. „B” talajon a virágzó kalász K-koncentráció növekedése a két NP szint között szignifikáns az N2P2K0 kezelés kivételével. A kiugró értékek kivételével a koncentráció 0,79-0,98% között mozog.

N2P2 szinten a K0, K2, K3 kezeléseknél a koncentráció kiemelkedően magas, 1,27-1,48%.

Szakirodalmi adatokkal összehasonlítva saját eredményeinket (8. táblázat), azt kaptuk, hogy a Reuter és Robinson (1988) által alacsonynak ítélt 3.5-4.1 % bokrosodáskori K-koncentrációval megegyeznek az általunk a K hiányos kezeléseknél mért koncentrációk.

A szerzők újabb kiadványa szerint (Reuter és Robinson, 1997) azonban a kielégítőnek megadott 3.8-6.2 % kategóriába a mi eredményeink is beleesnek, illetve még ennél magasabb értékeket is mértünk a nagyobb adagú kezelések esetében, az üvegházi kísérletekben. Más szerzők szerint a kielégítő K koncentráció bokrosodáskori árpa esetében a 4.10-6.10% közé esik (Rama Rao és Sekhon, 1987). Eredményeink szintén összhangban állnak azon megállapítással, miszerint a 2-3 hetes árpanövény K-koncentrációja kezelés nélkül 3.27-4.45% körüli, míg a kezelések hatására 5.55-6.07%

között mozog (Beaton és Sekhon, 1985). Összehasonlítva eredményeinket a szakirodalomban megadott értékekkel, megállapítható, hogy az általunk kapott növényi K-tartalmak a kielégítő illetve ennél magasabb kategóriákba sorolhatók, kivéve a K hiányos kezeléseket, melyek értékei már a „hiány” kategóriába tartoznak (Bergmann és Neubert, 1976; Marschner, 1995; Mills és Jones, 1996).

Szakirodalmi eredményekkel összehasonlítva saját adatainkat megállapítható, hogy a virágzási időszakban a levelek K-koncentráció értékei a K0 kezelések kivételével beleesnek a megfelelő (2.3-2.8%), ill. magas (> 2.8%) ellátottsági kategóriába (Frageria et al. 1995).

51 5.1.6. A növény által felvett NPK mennyiségek

Növény által felvett nitrogén

Az első évben a bokrosodáskori árpanövény által felvett N a kontrollhoz képest mindegyik kezelésnél statisztikailag igazolható növekedést mutat mindkét talajtípus esetében. Megállapítható, hogy mind a kilenc kezelésnél az „A” talajon nevelt növények felvett N-je nagyobb, mint a „B” talajon nevelteké. „A” talajon N1P1 szinten K2-es kezelésnél, míg „B” talajon a K1 kezelésnél kaptuk a legmagasabb értéket. N2P2 szinten „A” talajon a K3 kezelés, „B” talajon a K2 kezelés adta a legnagyobb felvett N mennyiséget (11/A. melléklet).

A második évben ugyanúgy mindkét talajon mindegyik kezelés esetében statisztikailag igazolható növekedés tapasztalható a kontrollhoz képest. N1P1 szinten az N1P1K3 kezelés kivételével „A” talajnál kaptuk a magasabb felvett N értékeket, míg a többi kezelésnél alulmaradt a „B” talajon nevelt növények felvett N mennyiségétől. N1P1 szinten „A” talajnál a K1 kezelés, míg „B” talajnál a K3 kezelés adta a legmagasabb értékeket. N2P2 szinten „A” talajnál a K4 kezelésnél, „B” talajnál a K3 kezelésnél kaptuk a legnagyobb felvett N mennyiséget (11/B. melléklet).

30. táblázat A vizsgált növényi részek felvett N mennyiségének (mg/edény) és a felvett N mennyiségi eloszlásának (%) alakulása „A” talajon 2006-ban

2006. év „A” talaj II. lebontás (FS: 10-10.1) (BBCH: 49-51)

N0P0K0 43.2 50 43.7 50 86.8 100

III. lebontás (FS: 10.5.2) (BBCH: 65)

N0P0K0 25.1 19 19.6 15 87.3 66 131.9 100

52 Az első év II. lebontásánál még jelentősebb különbség van a kontroll kezelés növényei által felvett N és az NPK kezelések között, a növekedés statisztikailag igazolható. A két N szint jól láthatóan elkülöníthető az egész növény és a növényi részek esetében egyaránt, mely szintén szignifikáns növekedést mutat.

A kezeletlen kontroll esetében „A” talajon a növény által felvett N 50%-a a levélben és 50%-a a szárban található (30. táblázat). Ugyanez az arány áll fenn az N1P1K3 kezelés esetében. Megfigyelhető, hogy az N2P2 szint növényeinél a felvett N nagyobb része a levélben található és kisebb része a szárban. Az arány legjobban az N2P2K0 kezelésnél tolódik el, ott a felvett N 60%-a található a levélben. Ennél a kezelésnél a legnagyobb a felvett N mennyisége az egész növény és külön a növényi részek vonatkozásában is.

A „B” talajt nézve a kezeletlen kontrollnál a növény által felvett N 59%-a a levélben és 41%-a a szárban található (31. táblázat). A többi kezelésnél hasonló arány figyelhető meg, kivéve az N1P1K1 (52% a levélben) és N1P1K2 (50-50%) kezeléseket. A levél által felvett N mennyisége az N2P2K0 kezelésnél a legnagyobb.

31. táblázat A vizsgált növényi részek felvett N mennyiségének (mg/edény) és a felvett N mennyiségi eloszlásának (%) alakulása „B” talajon 2006-ban

2006. év „B” talaj II. lebontás (FS: 10-10.1) (BBCH: 49-51)

N0P0K0 37.2 59 25.6 41 62.8 100

III. lebontás (FS: 10.5.2) (BBCH: 65)

N0P0K0 17.8 20 15.0 17 56.2 63 89.0 100 növekedést mutat az előző lebontáshoz képest. Ugyanakkor a levél és a szár által felvett N jelentős csökkenést mutat a II. lebontáshoz képest, mely a szárban enyhe mértékben

53 nagyobb. Megállapítható, hogy az egész növény és mindhárom növényi rész esetében a kontrollhoz képest statisztikailag igazolható növekedés következett be mindegyik kezelésnél. A két N szint közti különbség is szintén szignifikáns. A felvett N mennyiségi eloszlásában kisebb különbség tapasztalható a két N szint között. N2 szinten a felvett N kisebb része található a virágzó kalászban, ugyanakkor a levélben és a szárban kisebb növekedést mutat.

„A” talajon a növény által felvett N legnagyobb része, mintegy 60-69%-a a virágzó kalászban található. Az egész növény által felvett N mennyisége az N2P2K2 kezelésnél a legnagyobb. A levélben található felvett N az N2P2K0 kezelésnél a legmagasabb, a szárban és a virágzó kalászban az N2P2K2 kezelésnél éri el a legmagasabb értéket.

„B” talaj esetén szintén a növény által felvett N legnagyobb része, mintegy 65-74%-a a virágzó kalászban található. Kiugró értékeket mutatnak a K0 kezelések, melyeknél a növény által felvett N akár 20-27%-a a levélben található. Ezen kezeléseknél a felvett N kevesebb a virágzó kalászban, csupán 58-63%. Az egész növény által felvett N mennyisége az N2P2K2 kezelésnél a legnagyobb. A levélben található felvett N az N2P2K0 kezelésnél a legmagasabb, a szárban az N2P2K3 kezelésnél, a virágzó kalászban az N2P2K2 kezelésnél éri el a legmagasabb értéket.

A második évben a II. lebontásnál még jelentősebb különbség van a kontroll növényei által felvett N és az NPK kezelések között, mely növekedés statisztikailag igazolható. A két N szint jól láthatóan elkülöníthető az egész növény (kivéve „A” talaj N2P2K0 kezelés) és a levél esetében egyaránt, valamint „B” talajnál a szár esetében is, mely szintén szignifikáns növekedést mutat.

„A” talajon a szár esetében nincs szignifikáns különbség a két N szint között, kivéve az N2P2K0 kezelést, ahol nagyon alacsony a felvett N a többi kezeléshez képest (12/A.

melléklet). A kezeletlen kontroll esetében a növény által felvett N 58%-a a levélben és 42%-a a szárban található. N2P2K3 kezelésnél található a növény által felvett N nagyobb része, 49 %-a a szárban. Ugyanakkor legkisebb része, csupán 31%-a található a szárban és 69%-a a levélben az N2P2K0 kezelésnél. Ez a különbség a két kezelés esetén magyarázható a K nagyobb adagjával, utóbbi pedig annak hiányával.

Megfigyelhető, hogy az N2P2 szint növényeinél a felvett N nagyobb része a levélben található és kisebb része a szárban. A legnagyobb felvett N mennyiséget az N2P2K2 kezelésnél kaptunk az egész növény vonatkozásában. Külön vizsgálva az egyes növényi részeket, legmagasabb értékeket levélben és szárban szintén az N2P2K2 kezelésnél kaptunk.

„B” talajon a szár esetében N2P2K0 kezelésnél csökkenés következett be, mely szintén szignifikáns. A kezeletlen kontrollnál a növény által felvett N 65%-a a levélben és 35%-a 35%-a szárb35%-an t35%-alálh35%-ató. Megáll35%-apíth35%-ató, hogy N1P1 szinten 35%-a felvett N 48-55%-35%-a 35%-a levélben található, addig N2P2 szinten ez magasabb, 64-66%. Kiugró értékeket mutat mindkét N szinten a K0 kezelés, ahol a levélben található növény által felvett N 68 és 72% (12/B. melléklet).

A III. lebontást nézve az egész növény által felvett N mennyisége növekedést mutat az előző lebontáshoz képest. Ugyanakkor a levélben és a szárban található felvett N csökkenést mutat. Megállapítható, hogy az egész növény és mindhárom növényi rész esetében a kontrollhoz képest statisztikailag igazolható növekedés következett be mindegyik kezelésnél. A két N szint közti különbség is szintén szignifikáns az egész növény, a levél és a szár vonatkozásában. A növény által felvett N mennyiségi eloszlása meglehetősen különböző az egyes kezelések között. A felvett N mennyiségi eloszlását

54 nézve megállapítható, hogy a két N szint között is látható különbség. N1 szinten a felvett N legnagyobb része a virágzó kalászban található.

„A” talajon a kezeletlen kontrollnál a felvett N 23%-a a levélben, 11%-a a szárban, 66%-a a virágzó kalászban található. N2 szinten a levélben van a felvett N legnagyobb része, legkevesebb pedig a virágzó kalászban. A felvett N mennyisége az N1 szint K1, K2 és K3 kezeléseinél a legnagyobb.

A „B” talaj növényeinél a kezeletlen kontroll esetében a felvett N 16%-a a levélben, 8%-a a szárban, 76%-a a virágzó kalászban található. N1 szinten a felvett N legnagyobb része a virágzó kalászban található, akár a eléri a 73%-ot is, N2 szinten kevesebb, 36-40%. A felvett N mennyisége az N1 szint K1, K2 és K3 kezeléseinél a legnagyobb. A szár és a levél esetében is elkülönül a két szint, N2 szinten a felvett N nagyobb százalékban található a levélben és a szárban az N1 szinthez képest.

Növény által felvett foszfor

Az első évben a bokrosodáskori árpanövény által felvett P a kontrollhoz képest mindegyik kezelésnél statisztikailag igazolható növekedést mutat mindkét talajtípus esetében. Megállapítható, hogy mind a kilenc kezelésnél az „A” talajon nevelt növények által felvett P nagyobb, mint a „B” talajon nevelteké. Az „A” talaj növényeinél a két P szint közötti növekedés szintén szignifikáns, kivéve az N2P2K0 kezelést. „A” talajon N1P1 szinten K2-es kezelésnél, míg „B” talajon a K1 kezelésnél kaptuk a legmagasabb értéket. N2P2 szinten „A” talajon a K4 kezelés, „B” talajon a K2 kezelés adta a legnagyobb felvett P mennyiséget (13/A. melléklet).

A második évben a bokrosodáskori árpanövény által felvett P a kontrollhoz képest

A második évben a bokrosodáskori árpanövény által felvett P a kontrollhoz képest

In document Az NPK-műtrágyázás hatásának tanulmányozása a tavaszi árpa különböző korú növényi részeiben (Pldal 48-67)