A „ter mé sze tes” mód szer és ro ko nai

Alig ha nem vé let len egy be esés az a fur csa tény, hogy a nyelv ta ní tás tör té ne té ben ezen a né ven hí res sé vált na tu rá lis vagy ter mé sze tes mód szer ki öt lõ je és meg va ló sí tó ja ugyan úgy két sze mély (Heness és Sauveur), mint a most tár gya lan dó kor társ ter mé sze tes mód

-szer -szer zõ pá ro sa (Krashen–Terrell, 1983). Bár a két mód -szert több mint száz év vá laszt ja el egy más tól, a ko ráb bi (Heness és Sauveur), eg zo ti kum nak te kint he tõ a nyelv ta nifor dí -tó mód szert kul ti vá ló kör nye zet ben. Fris ses sé ge ak kor ab ban nyil vá nult meg, hogy bí zott a szem lél te tés ben, az után zás ban, az el sa já tí tá si ké pes sé gek ben, és így nem csak név ro -ko na, ha nem vér ro -ko na is le het ne a mos ta ni nak. A régi szer zõ pá ros ese té ben is egyi kük volt in kább az osz tály ter mi meg va ló sí tás ih le tett mes te re (Sauveur); e kor társ mód szer ese tén pe dig Terrell az a sze mély, aki már a het ve nes évek vége felé ki fej lesz tet te ter mé -sze tes ség re tö rek võ mód -sze rét, mint Ka li for ni á ban ta ní tó spa nyol ta nár. Ös-sze fo gá sa az al kal ma zott nyel vész Krashennel, aki eb ben az idõ ben lett vi lág hí rû nyelv el sa já tí tás sal kap cso la tos hi po té zi se i vel, sze ren csés nek mond ha tó. Krashen tár su lá sa Terrell gya kor la ti el kép ze lé se i hez (és vi szont) töb bet ért, mint a leg jobb rek lám: nagy ban nö vel te a ter -mé sze tes mód szer pi a ci ér té két és ez ál tal el ter jedt sé gét. Az is kü lön le ges ese -mény, hogy Krashen, aki rend re fi gyel men kí vül hagy ja köny ve i ben a nyelv ta ní tástör té ne ti elõz mé nye ket, eb ben a kö zös mun ká ban el tér et tõl. A szer zõk ki je len tik, hogy el já rá sa ik vol ta -kép pen ha gyo má nyo sak (mi vel a kom mu ni ká ció a cél, az anya nyel vet pe dig nem sza bad hasz nál ni), ezért mód sze rük ro kon min den olyan ko ráb bi el já rás sal, amely fo ne ti kai, vagy re form, vagy di rekt, vagy ter mé sze tes, vagy pszi cho lo gi zá ló stb. né ven is mert té vált.

Je len könyv ol va sói még fel te he tõ en em lé kez nek arra, hogy mek ko ra kü lönb ség volt Heness és Sauveur na tu rá lis mód sze re vagy az ugyan csak szer zõ pá ros Berlitz és Joly ere de ti di rekt mód sze re, il let ve a transz krip ci ók kal és gyöt rel mes ki ej té si gya kor la tok kal te -le zsú folt fo ne ti kai mód sze rek kö zött. Ám a tá vol ság bi zo nyá ra meg szé pí ti a té nye ket, és le ke re kí ti az éles kon tú ro kat. Krashen és Terrell ter mé sze tes nyelv ta ní tá si el kép ze lé se (the Natural Approach) nem a száz év vel ez elõt ti el kép ze lé sek kel, ha nem in kább a kor társ kom mu ni ka tív nyelv ta ní tás sal és a kü lön fé le nyelv el sa já tí tá si el mé le tek kö vet kez mé nye i vel ro kon. Eb ben a ter mé sze tes mód szer ben a hang súly nem a kér dé sek kelis -mét lé sek kel ki vál tott nyel vi pro duk ci ón van, ha nem in kább a be fo ga dá son. A be fo ga dás szint je sza bott: min dig csak ke vés sel ne he zebb a je lölt szint jé nél; az iga zi küz de lem ezért a mennyi ség gel fo lyik, amely hez fi gye lem re és ér zel mi el kö te le zett ség re van szük ség, hogy a be me ne ti anyag ból be fo ga dott anya got rög zít sük. A ter mé sze tes meg kö ze lí tés lé -nye ge, moz ga tó ru gó ja te hát a meg ér tés: ez a be fo ga dás ka pu ja.

Krashen ta nu lás ról és el sa já tí tás ról szó ló el mé le te i rõl már rész le te sen szól tunk (III/7.4.), ezért az öt hi po té zis is me re tét itt most tu dott nak te kint jük. En nél fog va ke vés sé meg le -põ, hogy a mód szer nek nincs nyelv el mé le te, mind vé gig a je len tés be fo ga dá sa áll elõ tér -ben (hi szen egy meg ér té sen ala pu ló mód szer rõl van szó). A szó kincs a fon tos, ez a nyelv ve le je, amely hez ké pest a nyelv tan csak af fé le mu tat vány, hogy mi ként kell be ál lí ta ni a le xi ka ele me it ah hoz, hogy jól köz ve tít sék az ere de ti leg el kép zelt üze ne tet. A nyelv csak egy jár mû, egy szer ke zet a kom mu ni ka tív je len tés, a tény le ges üze ne tek szál lí tá sá ra.

Mint köz is mert, Krashen hi po té zi se i ben szem be ál lít ja az el sa já tí tást és a nyelv ta nu lást, a ket tõ kö zül az el sa já tí tást pre fe rál ja, ezért nem meg le põ, hogy a ter mé sze tes mód szer nek ha gyo má nyos ér te lem ben vett ta nu lás el mé le te sincs. Az el sa já tí tás és ta nu lás szem be ál lí tá sa Krashen el mé le té ben ha mis el len tét, õ ugyan is ki zár ja azt, hogy a ta nu lás is el jut -hat az el sa já tí tott ság (meg ta nu lás) szint jé re. Té ve dé sét csak cse kély mér ték ben eny hí ti az a tény, hogy Krashen az Egye sült Ál la mok ban, is ko lai kör nye zet ben csak rit kán ta lál -koz ha tott a meg ta nult ság sze mé lyes jel lem vo nás sá vált csú csa i val.

A ter mé sze tes mód szer kez dõ ket kí ván kö zép fo kú szint re el jut tat ni. Osz tály ter mi gya kor la tá ban au di o vi zu á lis tá mo ga tás sal hasz nál fel mi nél több tan anya got, amely nek cél ja a le he tõ leg szé le sebb körû szó kincs be mu ta tá sa a hal lás és ol va sás ér tés se gít sé gé -vel. A tan anyag ér de kes és vál to za tos kell le gyen, stressz men tes, a be szé det pe dig nem kell ta ní ta ni, ha nem meg kell vár ni, amíg spon tán ki buggyan. Hoz zá kell ten nünk azt, hogy az osz tály ter mi meg va ló sí tás ban már in kább Terrell ta pasz talt sá ga és sze líd el já rá sai fe dez he tõ ek fel. A ta nár las san és jól ki ve he tõ en be szél, kér dé se ket tesz fel és egy sza vas vá la szo kat is el fo gad; elõ ször az el dön ten dõ kér dé se ket kez di, majd a vagyvagy kér -dé sek re tér át, ame lyek re a diák az zal a szó val is tud vá la szol ni, ame lyet a ta nár már hasz nált. A szem lél te tõ esz kö zök a kér dé sek meg ér té sét szol gál ják, és a di á kok nak csak ak kor kell egy szót ak tí van hasz nál ni, ha már több ször is hal lot ták. Meg kell ta nul ni uk, hogy mi ként kell is mét lés re vagy to váb bi ma gya rá zat ra kér ni a ta nárt, nyel vi pro duk ci ó -juk ban nem baj, ha hi bás a nyelv tan vagy a szó hasz ná lat, amennyi ben mon dan dó -juk még ért he tõ. A kur zust ál ta lá ban a di á kok szük ség le te i nek fel mé ré sé vel kez dik, és pon to san meg ha tá roz zák, hogy mi az, amit egy száz- vagy két száz órás kur zus vé gén majd ké pes lesz meg ten ni a diák (de azt is el árul ják, hogy mi lesz az, amit nem: pél dá ul nem fog még tud ni te le fo non tár sa log ni; nem fog ja meg ér te ni az anya nyel vû e ket, ha egy más sal be szél nek stb.). A tan terv az alap ve tõ kom mu ni ká ci ós kész sé ge ket ve szi cél ba, ame lyek kö -zött nem csak szó be li, ha nem írás be li cél ki tû zé sek is sze re pel nek (pél dá ul le vél írás).

A té mák meg vá lasz tá sa azt cé loz za, hogy az ér zel mi szû rõ lent ma rad jon, va gyis motiváló, stressz men tes, az ön bi zal mat nö ve lõ tan anyag ok ra van szük ség. Nyelv ta ni tu da to sí -tás ra sem mi lyen kí sér let nem tör té nik, a jel leg ze tes nyelv ta ni szer ke ze tek ki vá lo ga tá sát maga a te ma ti ka és a szö veg ki vá lasz tá sa „in té zi el”.

Már a fen ti ek alap ján is nyil ván va ló, hogy Krashen és Terrell ter mé sze tes nyelv ta nu lá si el kép ze lé se sem mi fé le mód szer ta ni újí tás sal nem járt: gyak ran vesz nek át el já rá so -kat más mód sze rek gya kor la tá ból. Krashen el mé le té nek meg fe le lõ en a ta nár dol ga az osz tály szint jé hez ké pest be mért be me ne ti anyag tá la lá sa, szün te len öm lesz té se, amely -hez ké pest má sod la gos a ta nu lói pro duk ció fej lõ dé se a hall ga tás tól az egy sza vas, majd több sza vas meg szó la lá sig. Eb ben az el sa já tí tá si kör nye zet ben az ér dek lõ dés fel kel té se, a ba rát sá gos hang nem, a mód szer ta ni meg ol dá sok vál to za tos sá ga a leg fon to sab bak, ezért a ter mé sze tes mód szer ta ná ra je len tõs idõt ál doz a meg fe le lõ tan anyag ok ki vá lasz tá sá ra, elõ ké szí té sé re, be mu ta tá sá ra, az adott anyag hasz nos sá gá nak ki ér té ke lé sé re (va gyis el -vet, il let ve meg tart tan anya go kat). A ter mé sze tes tan anyag-fel hal mo zó dás azon ban nem a ter mé sze tes mód szer ki vált sá ga.

A szer zõk ál tal be mu ta tott tény le ges osz tály ter mi fel ada tok ban min dent fel lel he tünk a cse le ked te tõ mód szer ele me i tõl Pestalozzi tár gyak kal ma ni pu lá ló mód sze ré ig – a képi és a tár gyak kal tör té nõ szem lél te tés ugyan olyan gaz dag, mint a ko rai di rekt mód sze rek -ben vagy a hat va nas évek audiovizualitásában. A mód szer leg kö ze leb bi tör té ne ti ro ko nai még is a nyolc va nas évek szi tu á cióköz pon tú, il let ve kom mu ni ka tív nyelv ta ní tá si irá nya i -ban lel he tõk fel.

A kom mu ni ká ció kö zép pont ba ál lí tá sa, va la mint a je len tés fon tos sá gá nak hang sú -lyo zá sa Krashen és Terrell mód sze rét két ség kí vül ro ko nít ja a nyolc va nas évek egy má sik irány za tá val, amely mint mód szer vagy el mé let a nyelv egész le ges sé gét kí ván ta meg õriz -ni a ta ní tás so rán (the Whole Language Movement). Olyan ere de ti szö ve gek ol va sá sán

ala pu ló mód szer rõl van szó, amely el len zi a „de kó do lást” és min den olyan el já rást, amely a nyelv egész le ges sé gét le bont ja, szét tö ri, ana li zál ja. Ez a mód szer ere de ti leg az anya nyel vû írásol va sás ta ní tá sá ban fej lõ dött ki a funk ci o ná lis anal fa be tiz mus meg fé ke zé sé re, hu ma nisz ti kus és konst ruk ti vis ta pe da gó gi ai el mé le tek ha tá sá ra. A ta ní tás au ten -ti kus tan anyag okon fo lyik, egyé ni leg dif fe ren ci ál tan, kollaboratív kö rül mé nyek kö zött.

A tu dást a di á kok nem ké szen kap ják, ha nem cso port ban együtt mû köd ve konst ru ál ják;

cse le ked ve ta nul nak, egy más sal együtt mû köd ve, ke vert cso por tok ban, pro jek tek ben te -vé keny ked nek. Ezt a mód szert is ér dek li a diák osz tály ter mi lel ki ál la po ta, at ti tûd jei, az együtt mû kö dés fo ko za tai, ha té kony sá ga, a hi bá kat pe dig a ta nu lá si fo lya mat ré szé nek tart ják, és nem si ker te len ség nek. A di á kok sa ját ma guk is pro du kál nak szö ve ge ket, az írás ta ní tá sa fo lya mat ori en tált; az ol va sás ban pe dig pe da gó gi ai cél lal írott tan köny vek he lyett ere de ti iro dal mat hasz nál nak, amely ben egy aránt van szép iro da lom és tény iro da lom. Ma ga sabb szin ten azo nos szö ve gek for dí tás vál to za ta i val is fog lal koz tak, ta nul sá -gos pár hu za mos szö veg elem zé sek ben (Rodgers, 1993).

Az ol va sás kö zép pont ba ál lí tá sát, va la mint a fen ti két mód szer egy faj ta ro kon sá gát azért kel lett meg em lí te nünk, mert Krashen 1993-ban egy ol va sá si hi po té zissel (Krashen, 1993) pró bál ta ki bõ ví te ni nyelv el sa já tí tá si el kép ze lé se it (vö. Bár dos, 1995). Krashen fõ ként vi et ná mi me ne kül te ken pró bál ta ki ame ri kai is ko lák ban az ol va sás fej lesz tõ ha tá -sát, amely sze rin te jobb stí lust ala kít ki az írás ban; pon to sabb nyelv tan nal, szó kinccsel és he lyes írás sal, mint bár mi más; sõt, ek kép pen a ha gyo má nyos ta ní tás nál is ha té ko nyabb.

Krashen mind vé gig ki vá ló volt tu do má nyos mû sza vak al ko tá sá ban, hi szen mennyi vel job ban hang zik az FVR (free voluntary reading), mint az egy sze rû ex ten zív vagy ott ho ni ol va sás. Az ál ta la vizs gált ol va sás va ló já ban nem ott hon, ha nem az is ko lák ban, kü lön az erre a cél ra be ren de zett, nyu godt és ké nyel mes ol va sá si sar kok ban folyt, órák kö zött vagy dél után, spon tán jel leg gel (ezért az tán az egy sze rû ol va sás ki fe je zés he lyett mi is ke -res het nénk han gu la tos ter mi no ló gi át: „mi az a szüntelen, önkéntes szabadolvasás”

avagy mi a szösz?). Tör té ne ti tény és ku ri ó zum ma már, hogy mind Rodgers, mind Krashen a ki lenc ve nes évek de re kán járt Ma gyar or szá gon, sõt a Veszp ré mi Egye te men is, ahol mind hall ga tó ink, mind ok ta tó ink ese té ben meg gyõ zõd het tek a nyelv pe da gó gi ai tu da tos ság ma gas szint je i rõl (Bár dos, 1995).

Amennyi ben a ter mé sze tes nyelv el sa já tí tást, il let ve az egész le ges nyel vet kö zép pont -ba ál lí tó mód sze rek pe da gó gi ai szem lé le tét gaz da gí ta ni kí ván nánk, ak kor könnyen beemel het nénk ide a pe da gó gi ai meg ol dá sok kö ré ben igen nép sze rû ko ope ra tív mód sze re ket, amely ta nu ló köz pon tú mód sze rek nek lé nye ge a ko ope ra tív tár sal gás, a be széd re szü le tett ség el vé nek szo ci á lis cse le ke de tek kel tör té nõ meg erõ sí té se, amely a gya kor -lat ban pá ros és kis cso por tos mun ka for mák se gít sé gé vel, ma xi má lis ha tás fok kal zaj lik.

Nem két sé ges, hogy mind há rom el kép ze lés, ame lyet eb ben a fe je zet ben be mu tat tunk, vi szony lag jól kö rül ír ha tó nyel vi kom pe ten ci á kat kí ván meg va ló sí ta ni. Erõ fe szí té se ik azon ban nem jár tak min den te rü le ten az zal az ered ménnyel, hogy ki elé gí tet ték vol na az úgy -ne ve zett kom pe ten cia ala pú ta ní tás ka te gó ri á i nak el vá rá sa it. Va ló já ban egy ál ta lán nem meg le põ, hogy a kü lön fé le ta ní tá si fo lya ma tok cél kép ze te it meg ra ga dó, a vég sõ tel je sít ményt il luszt rá ló le írá sok ne he zen tud tak össz hang ba ke rül ni a be me ne ti és csak is a be -me ne ti anyag ra kon cent rá ló mód sze rek kel. To váb bá azt is -meg koc káz tat hat juk, hogy az ed dig em lí tett mód sze rek ese té ben (1.1.) a nyelv ta ní tás ra tör té nõ al kal ma zás eset le ges,

vé let len sze rû, nem lé nye gi. En nek kö vet kez té ben cél sze rû vissza tér nünk olyan el já rá sok hoz, mód sze rek hez, nyelv ta ní tá si el kép ze lé sek hez, ame lyek szo ro sabb kap cso lat ban áll nak a nyel vek ta ní tá sá val. Új fent hang sú lyoz zuk, hogy az itt kö vet ke zõ irány za tok leg cél -sze rûb ben a kom mu ni ka tív nyelv ta ní tás egy-egy spe ci á lis al kal ma zá sá nak fog ha tók föl.