2.1. A tenyésztés szervezése
A tehenészetekben a tenyésztői munka fontos része a párosítási terv elkészítése, ami azt jelenti, hogy az egyes teheneinkhez kiválasztjuk azokat az apaállatokat, amelyekkel a termékenyítéseket el kívánjuk végezni. A kiválasztáshoz a bika-katalógusokban megbízható információk állnak rendelkezésre azokról a tenyészbikákról, amelyektől szaporító anyagot (spermát) vásárolhatunk. A kiválasztást az egyes tulajdonságok tenyészértéke, vagy több tulajdonságot magában foglaló index (pl. HGI = Holstein Globál Index, vagy KTI = Kettős Termelési Index, HÚS-inex) alapján végezhetjük el. A párosításoknál figyelembe kell vennünk azt, hogy elsősorban mely tulajdonságok javítására törekszünk. Természetesen a szaporítóanyag ára a tenyészértéktől függően változik.
A tenyésztői munka fontos része a nőivarú állomány szelekciója, amelynek során arról döntünk, hogy a növendék üszők és tehenek közül melyeket hagyjuk meg továbbtenyésztésre. Természetesen tekintettel kell lennünk a szülő-, a testvér-, a saját-, esetleg az ivadék-teljesítményekre, és az elérendő termelési célkitűzésekre.
Az állományunk termelési eredményét a selejtezések szakszerű elvégzésével is befolyásolhatjuk. A gyengébb termelésű egyedek kiselejtezésével (tenyészselejt) a jobb teljesítményűek maradnak meg továbbtenyésztésre, ami elősegíti, hogy a tehén-populáció generációról generációra javuljon. A selejtezés mértéke függ a szaporulati eredményektől, a felnevelési veszteségtől, továbbá attól, hogy a tehénlétszámot növelni, szintentartani, vagy éppen csökkenteni szándékozunk-e. A tenyésztési célra nem alkalmas, kiselejtezett állatok mellett bizonyos arányban számítanunk kell ún. technológiai selejtre, ami különböző megbetegedések, idős kor, meddőség, kényszervágás, esetleg elhullás miatt következhet be.
2.2. A szaporítás szervezése
A tejelő tehénállományok termékenysége, szaporasága mind a tejtermelés, mind az utánpótlási hányad szempontjából fontos. Rendszeres elletés nélkül nemcsak a tenyész-utánpótlás és hízó alapanyag lesz kevesebb, hanem a tejtermelés sem tartható magas színvonalon. A szaporítás szervezése során arra kell törekedni, hogy ellés után a teheneket 80-100 napon belül újra termékenyítsük 12-14 hónapon belül újra elljenek.
2.2.1. Az ivarzás
A szaporítás szervezése az ivarzó tehenek kiválasztásával kezdődik. Ehhez az állatokat állásukban, vagy a fejőházban folyamatosan figyelemmel kell kísérnünk. Az ivarzó egyedeket a külső jegyek, a megváltozott viselkedés alapján társaitól jól meg tudjuk különböztetni, és a termékenyítés érdekében el tudjuk különíteni. Az ellés utáni 15-20. napon bekövetkező első ivarzás gyakran csendes, és nincs peteleválás. Kifejezett ivarzási tünetekkel, pete leválással (ovuláció) járó ivarzásra az ellés utáni 36-42. napon számíthatunk, és rendszint a következő ivarzás során az 51-63. napon termékenyítünk. Ha a fogamzás nem következik be, az ivarzás 21 naponként (19-23 nap) ismétlődik A tehenek ivarzása 6 és 36 óra között változhat és három szakaszból áll.
Az ivarzás első szakaszában a tehén
• ugrálja a társait, de nem állja, ha a társai őt ugrálják,
• keresi az ivarzó társakat, emiatt nyugtalanul járkál,
• keresés közben a társakat szaglássza,
• minden zajra, jelenségre élénken figyel,
• gyakran bőgő hangot ad,
• a péraajkak kissé duzzadtak, a szokásosnál nedvesebbek, és a kezdődő bővérűség következtében élénk rózsaszínűek.
Az ivarzás főszakaszában a tehén
• szilárdan, vagy mereven áll, ha társai ugrálják,
• nyugtalan és gyakran bőg,
• minden zajra élénk füljátékkal figyel,
• a hátát gyakran behajlítja és magas faroktartással járkál,
• a farokmozgása igen élénk,
• társai ivarszervét szaglássza,
• tapadó váladék folyik a pérából, amely a farokrépa belső felére é az ivarnyílás környékére ragad, ezért ezek a testtájak erősen nedvesek,
• a péra duzzadt, nyálkahárgyája élénkpiros színű,
• csökken az étvágy és rendszerint a tejtermelés is, gyakori a tejviszatartás,
• kisé emelkedik a testhőmérséklet, Az ivarzás utószakaszában
• csökken a tehén aktivitása, élénksége, mozgása,
• nem tűri a társai ugrálását,
• a tehenet társai szaglásszák, néha ő is szagolja a társait,
• tiszta, de ragadós váladék folyik a hüvelyből, amely a ráragadó szennyezéstől a farokrépa és a péra környékén sötét színű,
Tejelő tehenészet technológiája (Szabó Ferenc)
• a főszakasz utáni 2. napon a tiszta váladékban vércsík is megjelenik. Ez utóbbi fontos a következő ivarzás idejének előjelzése szempontjából.
Ettől számítva a 19. napra várható a következő ivarzás (21-2=19).
Fontos, hogy a tehenek ez ivarzását felismerjük és időben termékenyítsük őket.
Kötött tartásban a tehenek megfigyelése könnyebb. A fejtábla tájékoztat az ellésükről, előző ivarzásukról. A tehenek fara mögött végigsétálva megfigyelhetjük az állatok viselkedését, a külső nemi szervek állapotát. Az állat megváltozott viselkedése, a péra duzzadt volta, az ivarzási nyálka megjelenése az ivarzás jele. Az ivarzó tehén, ha a hátát végigsimítjuk, vagy megnyomjuk, sajátos hágómozdulatokat végez.
Kötetlen tartásban az istállóban, a karámban, de elsősorban a fejéshez hajtáskor, a fejésre várakozás során lehet a teheneket megfigyelni.
Nagy létszámú, kötetlen tartási rendszerű tehenészetekben számos műszaki technológiai, és egyéb megoldás segítheti az ivarzó és a csendesen ivarzó (ivarzás külső tünetei nélkül ivarzó tehenek) felismerését, kiválogatását.
Pedométer alkalmazása. Az eszköz működése azon alapul, hogy az állat ivarzáskor nyugtalan többet járkál, mint máskor. A pedométer (lépésszámláló) az állat lábára erőstett mozgásregisztráló, amely az állat mozgását rögzíti. A rögzített információt a fejőházban láthatjuk (ha az ilyen eszközzel fel van szerelve). Az állat intenzívebb mozgása, az ivarzás jele.
A tej elektromos vezetőképességének vizsgálata. Ivarzáskor a tej elektromos vezetőképessége megváltozik, amit a fejőberendezésbe épített érzékelő segítségével vizsgálhatunk.
A hüvelynyálka elektromos vezetőképességének vizsgálata. Több olyan szonda (pl. HVM-04) rendelkezésre áll, amely a pérába helyezve méri a hüvelynyálka elekromos vezetőképességét és jelzi az ivarzást.
Az állat hőmérsékletének mérése. Az USA-ban néhány dollárért kapható, az állat farára tépőzárral erősíthető hőmérő, amely elszíneződéssel jelzi a hőmérséklet emelkedését és az állat ivarzását. Ezt főleg a húsmarha állományokban alkalmazzák, te tejtermelő tehenek esetében is használható.
Vazektomizált bikák használata. Nálunk nem alkalmazzák, de pl. az USA-ban elsősorban a húsmarha állományokban, és nagyobb létszámú tejhasznú tehenészetekben is láthatunk erre példát. A vazaktomizált (átkötött, vagy elvágott ondóvezetékű) bikát tartanak a tehenek között, amelynek nemi vágya van, de termékenyítésre nem képes. Az ilyen bikára festékpatront is erősíthetnek, ezzel nyomot hagy az ivarzó tehénen, üszőn, amelyre felugrik. Ezzel segíti az ivarzók felismerését.
2.2.2. A termékenyítés
Fontos, hogy az ivarzó tehenek a legmegfelelőbb időpontban termékenyítsük, ami a sikeres vemhesülés egyik feltétele.
A termékenyítésnél az alábbiakat indokolt figyelembe venni:
• a petesejt leválás az ivarzási tünetek megszűnése után kb. 8-10 órával következik be,
• a petesejt a női nemi szervekben a termékenyülő képességét 8-10 óráig őrzi meg,
• a termékenyítés után az ondósejtek már fél óra elteltével megtalálhatók a petevezetőben,
• az ondósejtek a termékenyítő képességüket 20 órán át őrzik meg.
A fentieket figyelembe véve a termékenyítés optimális időpontja az ivarzás vége, vagyis az ivarzási tünetek megjelenésétől számított 12-24 óra. Kedvezőbb vemhesülést érhetünk el, ha egy ivarzási cikluson belül kétszer termékenyítünk.
A tejtermelő tehenészeteinkben ma már a természetes fedeztetés nagyon ritka, általánosan a mesterséges termékenyítést alkalmazzuk. Ez kötött tartási rendszerű istállókban az állatok tartózkodási helyén, kötetlen tartási rendszerű telepeken pedig rendszerint a fejőházhoz csatlakozó, erre a célra kialakított inszemináló-kezelő
állásokban történhet. Termékenyíthet üzemi inszeminátor, állatorvos, de kellő tapasztalatok birtokában inszeminálhat maga a tulajdonos, vagy a szakképzett dolgozó is. Megrendelhetjük az inszeminálást szolgáltatásként külső, szolgáltató szervezetektől is.
A hagyományosan forgalmazott mélyhűtött ondó mellett terjed a szexált (ivarspecifikus) ondó használata is, amely használatával az 50:50% ivararány nagy létszámú termékenyítési eredmény szerint 90:10%-ra módosítható. A tejtermelő tehenészetekben elsősorban nőivarra szexált szaporítóanyagot használunk annak érdekében, hogy több üszőborjú szülessen. Az eddigi tapasztalatok szerint a szexált ondó drágább, és használatával nem érhető el olyan vemhesülési eredmény, mint a normál ondó használatával. Emiatt pl. az USA-ban elsősorUSA-ban üszőket termékenyítenek ily módon, amelyek rendszerint jobUSA-ban vemhesülnek, mint a tehenek.
Végezhetünk embrió beültetést (embrió átültetést) is, amely lehet frissen mosott, vagy mélyhűtött embrió. Ma már hazánkban több szakember is végez embrió beültetést.
2.2.3. A vemhesség megállapítása
A vemhességvizsgálat rendkívül fontos annak érdekében, hogy a tehenek újra-termékenyítésre, az állatok esetleges kezelésére időben felkészülhessünk, és ezzel az ellési időközt rövidíthessük.
Következtethetünk a vemhességre külső jelekből, ugyanis a vemhesült állat ivarzása elmarad, viselkedése megváltozik. A vemhes állat nyugodtabb, mozgása lassúbb, étvágya fokozódik. A pérarésből időnként sűrű, tapadós váladék ürül, a tehén „borjúra tisztít”.
A vemhesség utolsó harmadában a has terjedelme megnő, jobb oldalra és lefele terjed. A magzat mozgása a jobb oldali hasfalon a haskorc magasságában tenyérrel kitapintható. Jártatáskor, itatáskor a magzat mozgása szabad szemmel is látható.
A vemhesség korai megállapítása érdekében rendszerint vemhességi vizsgálatot végzünk, amelynek számos módja lehetséges.
Leggyakoribb és legelterjedtebb módszer a végbélen keresztül végzett, un. rektális vemhességvizsgálat.
Gyakorlott szakember a méh alakjának, nagyságának megváltozásából a termékenyítés után üszők esetében a 37-43. napon (5-6. héten), teheneknél az 56-70. napon (8-10. héten) a vemhesség tényét biztosan meg tudja állapítani. Számos szakember szerint a termékenyítéstől számított 51-56. nap a legalkalmasabb a rektális vizsgálatok végzésére.
Hazánkban is egyre inkább terjed az ultrahang vizsgálat. E módszer a fejlődő embrióra nem hat károsan, azonban a magzatot esetlegesen ért felesleges behatás érdekében e vizsgálatot általában a termékenyítést követő 30. nap után javasolják.
Vizsgálhatjuk a vemhességet progeszteron teszttel, amit tej-, vagy vér mintákból végezhetünk el. A progeszteron koncentrációjának változása alapján a vemhesség a termékenyítést követő 21-22. napon elbírálható.
Ösztrogén vizsgálat végezhető tejből, vagy vérből, amely segítségével a vemhes és nem vemhes teheneket a termékenyítés utáni 100. naptól jól el lehet különíteni.
Történhet vemhességvizsgálat a vemheségi fehérjék (bPSPB = bovine pregnancy-specific protein B, vagy bPAG
= bovine pregnancy-associted glycoprotein) vérből történő kimutatása alapján a termékenyítés utáni 28-30.
naptól.
Legkorábban, a termékenyítést követő 24 órán belül is végezhető vemhesség vizsgálat a korai vemhességi faktor (EPF) segítségével (EPF = Early Pregnancy Factor), annak vérből történő kimutatásával.
2.2.4. Elapasztás
A vemhes teheneket - főleg vemhességük utolsó harmadában - különleges bánásmódban kell részesítenünk. A vemhesség 7. hónapjának letelte után nem célszerű azokat fejni, mert az „átfejés” az ivadék életképességét és a következő laktáció tejtermelését rontja. Ebből adódóan a várható ellés előtt 60 nappal el kell végeznünk a tehenek elapasztását. Az elapasztás a tejtermelés külső beavatkozással történő megszüntetése.
Az elapasztás lehet fokozatos és gyors.
Tejelő tehenészet technológiája (Szabó Ferenc)
Fokozatos elapasztást végzünk a nagyobb tejtermelésű (a vemhesség 7. hónapjában több, mint 10-15 kg-ot termelő) tehenek esetében. A fokozatos elapasztás mintegy egy hét alatt történik. Csökkentjük a fejések számát, először elhagyjuk az esti, vagy a reggeli fejést, majd kétnaponta fejünk, végül teljesen megszüntetjük a fejést.
Az elapasztás megkezdésekor abbahagyjuk az abrak etetést. Célszerű a tejtermelést serkentő, un. "laktagóg"
hatású takarmányok (pl. zöldtakarmányok, gyökgumósok) etetését is mellőzni.
Gyors elapasztáskor egyik napról a másikra átmenet nélkül abbahagyjuk a fejést. E módszert a kisebb tejtermelésű, egészséges tőgyű tehenek esetében célszerű alkalmazni. A gyors elapasztáskor fennáll a tőgygyulladás veszélye, ezért a 15 kg-nál több tejet termelő, vagy a már tőgygyulladáson átesett teheneket nem célszerű így elapasztani. Az apasztás utáni héten fokozott figyelmet kell fordítani a tőgy egészségi állapotára.
Célszerű hetente 2-3 alkalommal fertőtlenítőszerbe mártva bimbófürösztést végezni és azt az ellés előtt egy-két héttel megismételni.
2.2.5. Az elletés
Az ellés előtt mintegy 12 nappal a teheneket az ellető istállóban (esetleg az ehhez csatlakozó elő- és utóváróban) helyezzük el, ahol az ellésük után még 10 napot töltenek el. A kötött tartási rendszerű ellető istállóban külön ellető állásokat alakítanak ki. Kötetlen rendszerű épületben egyedileg (csikóboxos megoldás), vagy kiscsoportosan ellethetünk.
Az elletésre fel kell készülnünk, ami egyrészt az elletőhely tisztítását, fertőtlenítését, másrészt az ellő állat előkészítését (tisztítás, lemosás, fertőtlenítés) jelenti. Az ellések levezetését mindenkor szakképzett, nagy gyakorlattal rendelkező dolgozóra bízzuk. Előfordulhat ellési komplikáció, amikor állatorvosi beavatkozásra van szükség.
Az ellés négy szakaszban történik.
Előkészítő szakasz. Teheneknél a várató ellés előtt 2-3 nappal, üszőknél pedig 4-5 nappal kezdődik. Ekkor a medenceszalagok ellazulnak, a faroktő kétoldalt besüpped, a péra megduzzad, benne sűrű, vastag nyálkazsinor (nyálkacsap) jelenik meg. Az állat nyugtalan, gyakran vizel, a hőmérséklete 0,3-0,4°C-kal csökken.
Megnyílási szakasz. Teheneknél 3-4 óráig, üszőknél 6-8 óráig tart. Ilyenkor az állat nyugtalansága fokozódik, gyakran lefekszik és feláll. Ekkor a magzat beilleszkedik a szülőútba. A magzatburkok megjelennek a szülőútban, majd elfolyik a magzatvíz (a vízhólyag, majd a lábhólyag felreped), amely sikamlóssá teszi a szülőútat. Megjelenik a magzat lába.
A láb talpfelületének irányáról tájékozódhatunk a borjú helyzetéről, amely lehet fejfekvés, vagy farfekvés.
Farfekvés esetén az ellést siettetni kell, mert a köldökzsinor a medencén elszorulhat, az újszülött oxigénellátása zavart szenvedhet és a borjú meg is fulladhat.
Kitolási szakasz. 2-10 óráig tarthat. Ekkor erőteljes, szabályos időközű méhösszehúzódások jelentkeznek. A kitolási szakasz utolsó harmadában lehet segíteni (ha szükséges). Húzókötelet, láncot erősíthetünk a borjú lábára, ennek segítségével húzhatjuk a borjút, amikor a tehén azt tolja „préseli” Segítség esetén rendkívül fontos a higiénia, a kézmosás és fertőtlenítés.
Befejező szakasz. 3-4 óra hosszig tart, és a magzatburok eltávozásával fejeződik be. A magzatburok az ellés után mintegy 6-8 óra múlva távozik el. Ha elhúzódik, vagy a magzatburok nem távozik el, állatorvosi beavatkozásra van szükség.
Ellés után a méh regenerációja (involúciója) 18-21 nap alatt befejeződik. Az involúció kísérője a tisztulás, a 6-8.
napon megjelenő és a 14. napon befejeződő „hüvelyfolyás”.
Ellés után figyelemmel kell kísérnünk a nemi szervek visszaalakulását, hogy az újra-termékenyítésre időben felkészülhessünk. A méh a teljes működőképességét 45-50 nap múlva nyeri vissza
2.2.6. Az újszülött borjú ápolása
Születés után ellenőrizni kell a borjú légzését, az orrából, szájából a nyálkát el kell távolítani. Ha nem lélegezne, mesterséges légzéssel kell próbálkoznunk.
A köldökzsinór rendszerint az elléskor elszakad, de ha ez nem következne be, akkor el kell szakítani, vagy roncsoló ollóval (emaszkulátor) elvágni. A sérült köldökcsonkot minden esetben fertőtleníteni kell, amire rendszerint alkoholos jódoldatot használunk.
A borjút szárazra kell törölni. A borjú felszárítása történhet mesterségesen, infralámpával is. A tehén azonban ösztönösen lenyalja a borját. Ha az állat-egészségügyi helyzet megengedi, célszerű ezt a természetes módszert alkalmazni, aminek a borjú felszárításán túlmenően egyéb kedvező élettani hatásai is vannak.
Fontos, hogy a borjú minél korábban jusson föcstejhez (születés utáni 1-2 órán belül minimum 2 litert el kell fogyasztania). A borjú a föcstejet kiszophatja az anyjától, ami munkaszervezési és élettani szempontból egyaránt előnyös. Ha az állat-egészségügyi helyzet a szoptatást nem engedi meg, akkor a föcstejet kifejjük, és a borjút itatjuk.
A borjút a születés után le kell mérni, és jól azonosíthatóan meg kell jelölni.