A húshasznosítású állományokban borjakat világszerte természetes módon az anyjuk (esetleg dajka tehén) szoptatással neveli. A húshasznú tehenet anyatehénnek is szokás nevezni, utalva arra, hogy kizárólagos hasznosítása a borjú világrahozatala és felnevelése. Az "anyatehén" kifejezés valamikor erre a célra kitenyésztett, elsősorban keresztezett tehénre utalt volna szemben a fajtához tartozó hústehénnel.)
A húshasznú tehenészetekben - amint az korábban már említésre került - a borjak rendszerint tél végén, tavasszal születnek, és mintegy fél éves korukig anyjukkal együtt tartjuk őket az erre a célra kialakított karámokban, illetve a legelőn. Ilyenkor nincs szükség külön egyedi ketrecekre, borjúnevelő épületekre, tejkonyhára. A természetszerű, szabadban történő tartás elősegíti, hogy a borjak edzettek, ellenállóak legyenek, növekedésük, fejlődésük harmonikusan történjen. Őszi elletés esetén nagyobb figyelmet kell fordítani a szoptató tehenek téli takarmányozására, és a borjak kiegészítő takarmányozására is.
A borjak fő tápláléka az anyatej, tetszés szerint naponta több alkalommal is szophatnak. Ha az anya tejtermelése elegendő, akkor bőségesen ellátja a borját tejjel, ami kedvező növekedést eredményez. A szoptatásos borjúnevelés történhet dajkásítással is, vagyis ha a borjút nem a saját anyja, hanem idegen tehén (dajka) szoptatja. Előfordulhat, hogy az anya elpusztul, vagy valamilyen egyéb ok miatt borját nem tudja szoptatni.
Ilyen esetben kerülhet sor a dajkásításra az ember segítségével, vagy akár spontán is. A több tejet termelő tehén rendszerit az idegen borjút is elfogadja, szoptatja, a keveset termelő esetenként a saját borját sem. A
Húshasznú tehenészet technológiája (Szabó Ferenc)
gyakorlatban elképzelhető és alkalmazható a dajkatehenes borjúnevelés olyan módszere, hogy a jobb termelésű (pl. tej- és húshasznosítású fajták keresztezéséből származó) tehenekhez más állományokból származó borjakat dajkásítanak. Erre láthatunk példát Írországban, Új-Zélandon a tej és húshasznú állományok egymásra épülő keresztezési programjában.
Idősebb borjakat azonban (különösen a kevesebb tejet termelő fajták, pl. hereford esetén a nagyobb választási súly elérése érdekében célszerű lehet kiegészítő abrakolásban részesíteni. Ezt egyszerűen megoldhatjuk, ha az abrakot a legelőn olyan etető-berendezésekben helyezzük el, amihez csak a borjú fér hozzá.
A borjak felnevelése során arra kell törekednünk, hogy növekedési erélyüket a lehető legjobban kihasználjuk, viszonylag nagy választási súlyt érjünk el és fejlődésük harmonikus, törésmentes legyen.
A fiatal állatok táplálóanyag-szükséglete testtömegükhöz és takarmány-felvételükhöz viszonyítva nagy, amit különösen növekedésük kezdeti időszakában csak anyatejjel, de később is viszonylag koncentrált kiegészítő takarmányokkal tudunk biztosítani.
A növekedés, a választási súly szempontjából döntő fontosságú, hogy a borjú szopása során mennyi tejhez jut naponta, vagyis mekkora anyjának a termelése. 1 kg testtömeg-gyarapodáshoz 1-2 hetes korban mintegy 6-7 kg, 5-6 hetes korban 9-10 kg, később ennél több, 12-15 kg tejre van szükség.
A húshasznú tehenek tejtermelése függ azok fajtájától, laktációjuk állapotától, előkészítésüktől, szoptatás alatti takarmányozásuktól. Tejhasznú keresztezésből származó állományok, a magyar tarka fajta, de a magyar tarka és hereford keresztezettek is, megfelelő körülmények között, bőségesen ellátják borjaikat tejjel. Az egyhasznú húsmarha fajták, különösen a hereford tejtermelése gyakran alacsony, nem elegendő a borjak kellő növekedéséhez. Ha a tehenek ellés előtti takarmányozása nem megfelelő, továbbá a szoptatás alatti takarmányozásuk hiányos, gyengébb, kisült legelőn kiegészítő takarmányozás nélkül tartjuk őket, akkor a tejtermelésük, és ezáltal a borjak súlygyarapodása is csökken.
Születésük első négy hetében a húshasznú borjak szükségletét az anyatej biztosítja, ilyenkor nem igényelnek kiegészítő takarmányozást. Ebben az időszakban arra kell figyelni, hogy az anya elfogadja-e, engedi-e szopni a borját. Amennyiben nem lenne képes borját nevelni, más, hasonló időszakban borjazott, kellő tejtermelésű tehénhez történő dajkásítás célravezető lehet. Négy hetes koruktól a borjak tartózkodási helyén lévő abrakos vályúba (borjúóvoda) és szénarácsba célszerű takarmányt elhelyezni. Abrakként megfelel a jó minőségű kukoricadara, vagy gabonadarák keveréke, mert csak energia kiegészítés válhat szükségessé. Az anyatej a fehérjét, a nélkülözhetetlen vitaminokat és ásványi anyagokat biztosítja. A széna is kifogástalan minőségű, lehetőleg sarjúszéna legyen.
3-4 hónapos kortól a borjak már nagyobb mennyiségű legelőfüvet is fogyasztanak. E takarmány és az anyatej rendszerint biztosítja fehérjeigényüket. A széna mellett etetett abrak ekkor is csak az energiakiegészítést szolgálja, tehát a kukoricadara, vagy egyéb gabonadara ebben az életkorban is megfelelő.
A július-augusztusi szárazságban, ha a legelő kisül, a tehenek tejtermelése csökken. Ekkor a borjak csak kevés anyatejhez jutnak, ami nem elégíti ki fehérjeszükségletüket. Ilyenkor a borjaknak szánt abrak a kukoricadara mellett zabot, árpát és mintegy 10-15% extrahált napraforgódarát, vagy más fehérjetakarmányt, emellett a szükséges takarmánykiegészítőket is tartalmazza. Ilyen keverék lehet pl.: 52% kukoricadara, 30% zabdara, 15%
extrahált napraforgódara, 3%borjú komplett premix.
Néhány húsmarhatartó ország gyakorlatában választásig 50-300 kg közötti mennyiségű abrakot és 100-300 kg szénát is etetnek borjakkal kiegészítő takarmányként. A hazai gyakorlatban, különösen magyar tarka fajta esetében, néhány gazdaság sikerrel alkalmazza a kiegészítő takarmányozás nélküli borjúnevelést. Más - különösen a hereford fajtát tartó - gazdaságok választásig 100-200 kg abrak, és ugyanennyi széna etetését javasolják. Kiegészítő abrakolás esetén a választási súly 15-35 kg-mal növelhető.
A megetetett abrak mennyisége attól is függ, hogy a választott borjakat értékesítjük, vagy saját magunk hizlaljuk. Az utóbbi esetben mérsékeltebb borjúkori abrakolás a célravezető.
A borjak választása egy-egy gulyában munkaszervezési okok rendszerint egyszerre történik. Fontos, hogy a választás után anyjuktól jól elkülönítve, távolabbi épületben, vagy legelőszakaszon helyezzük el őket, mert igyekeznek "visszaszökni" a gulyába.
A. függelék - Melléklet 1.
B. függelék - Melléklet 2.
Melléklet 2.
Melléklet 2.
Melléklet 2.
C. függelék - Melléklet 3.
D. függelék - Melléklet 4.
Melléklet 4.
Melléklet 4.
Melléklet 4.
Melléklet 4.
Melléklet 4.
Melléklet 4.
Melléklet 4.
Melléklet 4.
Melléklet 4.
Melléklet 4.
Melléklet 4.
Melléklet 4.
E. függelék - Melléklet 5.
F. függelék - Melléklet 6.
Melléklet 6.
Melléklet 6.
Melléklet 6.
Melléklet 6.
Melléklet 6.
Melléklet 6.
Melléklet 6.
Melléklet 6.
Melléklet 6.
Melléklet 6.
Melléklet 6.
G. függelék - Melléklet 7.
Melléklet 7.
Melléklet 7.
Melléklet 7.
Melléklet 7.
Melléklet 7.
H. függelék - Melléklet 8.
Melléklet 8.
Melléklet 8.
Melléklet 8.