A tej képződése és a tejleadás bonyolult élettani folyamat, aminek ismerete feltétlen szükséges, hogy ahhoz alkalmazkodni tudjunk, a szakszerű fejési módot kialakíthassuk, és a fejést elvégezhessük. Ebből adódóan, továbbá munkavégzési, szervezési, higiéniai szempontok miatt is a tejtermelő tehenészetekben a fejés (a tejnek a tőgyből történő kinyerése) az egyik legjelentősebb és a legnagyobb szakértelmet igénylő tevékenység.
5.1. Tejképződés és tejleadás
A tehén szervezetében a tej elválasztás folyamatosan, amíg a tej leadása periodikusan történik.
A tejképződés (tej elválasztás) a tőgyben, annak mirigy állományában történik. A tej elválasztást az agyfüggelék (hipofízis) elülső lebenyének prolaktin hormonja szabályozza. Emellett a tejképződésre más hormonok is hatnak, mint például a tiroxin, vagy közvetve az oxitocin.
A tej a mirigyhám alveolusaiban képződik, ennek kivezető nyílásain keresztül a kisebb, a nagyobb tejutakba, majd a tejmedencébe kerül, és a fejésig azokat folyamatosan kitölti, és ott tárolódik. A tej elválasztás a fejés után intenzívebb, majd a tejmedence telítődése, annak belső nyomásának növekedése folytán csökken, végül, ha a nyomás eléri a 4-5,3 kPa értéket, meg is szűnik. (Ebből következik, hogy a napi fejések számának növelésével fokozni lehet a tejtermelést.)
A tejmirigyek kifejlődése üszőkorban kezdődik, és összefüggésben van az állat szaporodásbiológiai helyzetével.
A kifejlett tőgy mirigyállománya a tejtermelés során is változik, a laktáció végére megfogyatkozik, aktivitása csökken, majd a vemhesség utolsó szakasza, a szárazon állás alatt regenerálódik, újra fejlődik, a prolaktinra érzékennyé és újra „tejtermelésre képessé” válik.
A tej nem egyszerűen a vér szüredéke, hanem a tejképző sejtek különleges anyagcseréje révén keletkezik.
Például a vérben nincs tejcukor, kezein és a tej albuminja is különbözik a vér albuminjától. Ezek az alkotórészek a mirigy hámsejtekben keletkeznek. Azonban a víz, az ásványi anyagok, a globulin és egyes vitaminok közvetlenül átkerülhetnek a vérből a tejbe.
A kedvező tejtermelés feltétele a tőgy jó vérellátása. Egy liter tej termeléséhez mintegy 400 (150-500) liter vérnek kell átáramolnia a tőgyön. A tőgy vérellátásában a tőgy artériája, annak két ága játszik szerepet. A nagyfokú vérellátást a „tejerek” jól mutatják, így pl. a tőgyvéna, amely a bőr alatt halad, majd a lapátosporc és a 8. borda között (tejcsésze) hatol át a hasfalon.
A tejleadás a borjú szopásakor, illetve a fejéskor különböző reflexek következtében létrejövő, nem akaratlagos folyamatok hatására következik be. A tej leadást az oxitocin hormon szabályozza, amely a vérbe kerülve fejti ki a hatását. Ennek következtében a mirigyhólyagocskákat körülvevő kosársejtek összehúzódnak, a tőgyben a tejnyomás emelkedik, a simaizom elemek elernyednek a tejcsatornák blokádja feloldódik, a tej a tejmedence felé áramlik és bekövetkezik annak ejekciója. Az oxitocin hormon hatása 5-8 percig tart.
A tejleadás reflexmechanizmusa különböző hangok (fejőgép hangja), látás (a tehenész, a fejőház, a fejőgép látása), és a tőgyet érő hatások (tisztítás, masszázs) következtében jön létre.
A tejleadást gátolhatják különböző, a tehenet zavaró, külső, ijesztő körülmények, amelyek stresszhatásként jelentkeznek. Ilyenkor az adrenalin hormon (az oxitocin antagonistája) hatása révén tejvisszatartás jelentkezhet.
5.2. A fejés végrehajtása
A fejés történhet kézzel is, de hazánkban ma már minden tehenészetben a gépi fejést alkalmazzuk. Mindkét módszer során a természetes módot, a borjú szopását igyekszünk utánozni. A borjú szopása során a mechanikus ingerek mellett hőhatás és vákuum is van, aminek hatására kedvező a tej leadására. A szájüregben a nyomás, illetve a vákuum változó, amely alkalmazkodik a tejleadás pillanatnyi helyzetéhez. A borjú azonban egyszerre egy tőgybimbóból szopik, akár naponta 8-10 alkalommal is. A fejés során viszont két, vagy mind a négy tőgynegyedet fejjük, naponta csak két, legfeljebb három alkalommal.
Bármelyik fejési módot alkalmazzuk fontos, hogy szennyeződés ne kerüljön a tejbe. Ezért a tőgy, vagy inkább a tőgybimbó tisztítása elengedhetetlen. Mivel a bimbócsatornába az alomból fertőző kórokozók kerülhetnek fontos, hogy az eső tejsugarakat külön fejjük és megsemmisítsük. Fejés után a bimbócsatorna lezárását bemártó, fürösztő anyaggal el kell végezni, ami filmszerű bevonatot képez a tőgybimbón, és megakadályozza a kórokozók bejutását.
Tejelő tehenészet technológiája (Szabó Ferenc)
5.2.1. Kézi fejés
A kézi fejés a múltban általános volt. Egy gyakorlott fejő egy óra alatt 6-7 tehenet tud megfejni. Ma már csak különleges esetben (betegség, tőgygyulladás, néhány tehenes kisgazdaság) fejünk kézzel hazánkban.
Marokfejés során a fejő a tőgybimbó tövét a hüvelyk- és mutatóujjával elszorítja, majd a többi ujjának egymás utáni szorításával a bimbócsatornán át a tőgybimbó húzogatását mellőzve a tejet a kipréseli.
Húzogató fejéskor a fejő a két ujjal elszorított tőgybimbóból úgy préseli ki a tejet, hogy a szorítóujjakat lefelé húzogatja.
Bütyökfejés hasonló a húzogató fejéshez, de itt a fejő a hüvelykujj bütykével szorítja a tőgybimbót. A három kézi fejési mód közül ez károsítja legjobban a tőgyet.
5.2.2. Gépi fejés
A gépi fejés elvégzése könnyebb, kevesebb fizikai munkával jár. E módszer a fejési megoldástól függően különböző lehet, amelynek a kézi fejéshez képest lényegesen nagyobb a munka termelékenysége. A fejés gépesítésének sokféle megoldásával találkozhatunk.
Kötött tartási rendszerekben a fejés az állatok tartózkodási helyén történik. Korábban elsősorban sajtáros, vagy tankos fejőberendezéseket használtunk. Ma már azonban egyre elterjedtebbek a vezetékes fejőberendezések, amelyek előnye, hogy a tej az istálló levegőjével nem érintkezik, hanem a fejőgéptől a tejvezetéken át közvetlenül a tejházban elhelyezett hűtőtartályba kerül.
Kötetlen tartási rendszerű tehenészetekben a fejést külön erre a célra kialakított fejőházban végezzük, ahova csak a fejés idejére hajtjuk az állatokat. A fejőházak az állások kialakítása és üzemelési módja szerint lehetnek szakaszos üzemelésűek (tandem, halszálkás és poligon rendszerűek), illetve folyamatos (karusszel, unilaktor) működésűek.
Tehenészeteinkben általában naponta kétszer fejünk, de különösen a nagy tejtermelő állományokban indokolt lehet a háromszori fejés bevezetése. Fejőrobot alkalmazása során pedig ennél többször is sor kerülhet a tehenek fejésére.
A fejés során beszélünk ún. előkészítő műveletekről, amelyek célja a fejőgép üzembe helyezésén, és az állatok előkészítésén túlmenően az említett reflexek kiváltása. E tevékenységbe az állatok fejőházba hajtása, vagy a fejőgép előkészítése, a tőgy tisztítása, a fejőkelyhek felhelyezése tartozik. A szűkebb értelemben vett fejés a fejőkelyhek felhelyezésétől a tejfolyás megszűnéséig, illetve a fejőkelyhek levételéig tart. Az utóműveletekhez tartozik a tőgyfertőtlenítés, valamint a fejőberendezések tisztítása stb.
2. Tőgytörlés és -masszázs. A tőgy szárazra törlése tiszta ruhával, szivaccsal, vagy papírtörülközővel. E művelet a tejleadást (reflex) segíti. (Gépi tőgymosás esetén tőgytörlést nem végzünk.)
3. Az első tejsugarak kifejése. Ennek a célja egyrészt, hogy a baktériumban gazdag első tejsugarakat elkülönítsük az árutejtől, másrészt ellenőrizzük, hogy a tejen nem mutatkozik-e rendellenes (tőgygyulladásra utaló) elváltozás. Legcélszerűbb próbacsészikét (fekete alapú pohár) használni, amelyen az esetleges elváltozások szembetűnőbbek. Az első tejsugarakat minden esetben meg kell semmisíteni!
4. A fejőkelyhek felhelyezése. A kollektort az egyik kézbe fogva, a másik kézzel sorrendben helyezzük fel a fejőkelyheket.
5. A fejőkészülék eligazítása, tejfolyás ellenőrzése. Az utolsó fejőkehely felhelyezése után a kollektornál fogva kissé előre lefelé meghúzzuk a fejőkészüléket. Az átlátszó csöveken figyeljük a tejfolyást.
6. Gépi utófejés. A tejfolyás csökkenésekor a legtöbb géptípus kisebb vákuumra vált át, és elvégzi az utófejést.
Hagyományosan egyik kézzel lefele húzzuk a fejőkészüléket, a másik kézzel tőgymasszázst végzünk.
7. A fejőkészülék levétele. E műveletet ma már a legtöbb gép automatikusan elvégzi. A hagyományos gépeknél a legtávolabbi fejőkehelybe ujjunkkal levegőt engedünk, így a vákuum megszűnik, és a készülék könnyen levehető.
8. A bimbóvégek letörlése, fertőtlenítése. A tőgybimbóról a tejcseppeket letörüljük, majd fertőtlenítőszerrel kezeljük. A bimbócsatornát így elzárjuk a kórokozók bejutásától.
Az utóműveletek sorában végül a fejőkészülékből el kell távolítani a benne maradt tejet, alaposan el kell mosni és fertőtleníteni.
5.2.4. A fejőgépek tisztítása
A fejőberendezéseket típusuktól függően tisztíthatjuk kézzel és géppel. A korszerű fejőberendezések tisztítását ma már (az automata mosógép működéséhez hasonlóan) programozottan végezzük.
A hagyományos ötszakaszos tisztítás lépései a következők:
1. Előöblítés. Langyos, vagy csap-hideg vízzel végezzük. Forró vizet nem szabad használni, mert a fehérjék kicsapódnak a csövek falán, és az eltávolításuk nehézségbe ütközik.
2. Tisztítószeres mosás. A tisztítószerhez előírt hőfokon történik.
3. Közbülső öblítés. A tisztítószerrel feloldott szennyeződések eltávolítása.
4. Fertőtlenítőszeres mosás. A szerhez előírt hőfokú, és töménységű oldattal történik.
5. Utóöblítés. A szermaradványok eltávolítása érdekében langyos vízzel végezzük.
Amennyiben kombinált mosó- és fertőtlenítőszereket használunk, a mosószeres mosás és fertőtlenítés egy lépésben elvégezhető, a közbülső öblítés elhagyható. Így a tisztítás három műveletben történhet.
5.2.5. A tej kezelése
A tej fontos élelmiszer, ezért a fejés során a higiéniai követelmények szem előtt tartása rendkívül fontos. Csak az egészséges állattól származó tiszta, csíraszegény tej alkalmas emberi fogyasztásra. A tehenészetekben jelentős kár származik a tej minőségének romlásából, ha a tisztaságra, a higiéniai előírásokra nem vagyunk tekintettel. Különösen a tőgygyulladások okozta károsodás fordul elő gyakran tehenészeteinkben. Ezért fontos az ellene való védekezés, a megbetegedett állatok kezelése, a tőlük származó tej megsemmisítése.
Természetesen az egészséges állatoktól származó tej bizonyos idő elteltével szintén elváltozásokat szenvedhet, károsodhat, ezért fontos a tej fejés utáni kezelése, ami lehet ún. elsődleges, és másodlagos kezelés.
A kifejt tej elsődleges kezelése a tehenészetekben történik. E munkafolyamatok közé tartozik a tej szűrése.
Ennek a célja, hogy a tejbe esetleg belekerülő szennyező anyagokat minél gyorsabban eltávolítsuk, mielőtt azok még feloldódnának. A szűrést kézi, illetve sajtáros fejés esetén kézi szűrőkkel végezhetjük el. A vezetékes fejőberendezések beépített szűrőkkel rendelkeznek. Lényeges, hogy a szűrőbetéteket a technológiai előírások szerint tisztítsuk, illetve cseréljük. Fontos teendő továbbá a tej hűtése és hűtve tárolása. A kifejt tej hőmérséklete 37-38 °C körüli. Ilyen hőmérsékleten a baktériumok gyorsan szaporodnának, és a tejben kedvezőtlen minőségi elváltozásokat eredményeznének. Törekedni kell a hűtés minél gyorsabb elvégzésére, mert ha ezzel késlekedünk, és a baktériumok elszaporodtak, a kívánt célt már nem érjük el. A mikrobák enzimjei, káros anyagcsere termékei ugyanis alacsony hőmérsékleten is kifejtik hatásukat. Fontos tudnunk, hogy a hűtés a baktériumokat nem pusztítja el, csak a szaporodásukat gátolja. A gyakorlatban 4-6 °C-ra szoktuk hűteni a tejet, ami a fent említett minőség megőrzése érdekében eredményes. A hűtést legegyszerűbben a tejeskannák hideg vízbe állításával végezhetjük el (ez azonban nem felel meg az előírt hőmérsékleti követelményeknek). A hatékonyabb hűtéshez ma már korszerű tejhűtő berendezések állnak rendelkezésre. A tejvezetékes gépekbe folyamatosan üzemelő gyorshűtőket építenek be, amelyeken keresztül a tej a hűtve tároló tartályokba jut. Ezekben tároljuk a tejet az elszállításig.
Tejelő tehenészet technológiája (Szabó Ferenc)
A tej másodlagos kezelési műveleteinek (fölözés, pasztőrözés stb.) nagy részét korábban a tehenészetekben szoktuk elvégezni. Ma már azonban a nyerstej értékesítése után az említett munkálatok a tejfeldolgozáshoz kapcsolódóan a tejüzemekben történnek.