A válaszolók esetében szignifikáns eltérést találunk az átlagosztályzatokban mind évfolyamok, mind pedig képzéstípus szerint. Általános jelenségnek mondható, hogy a 11. évben az osztályzatok valamivel kedvezőbbek, mint 9. évfolyamon, és ez
leg-inkább a szakképzésben tanulókra igaz (lásd 3. táblázat). Ebben nyilvánvalóan sze-repet játszik, hogy a képzésnek ebben a szakaszában már sokkal inkább előtérbe ke-rülnek a konkrét szakmához kötődő, vagy az érdeklődésnek megfelelően választott tárgyak, amelyek sok esetben az átlagosnál magasabb osztályzattal jellemezhetőek, másrészt a 11. évfolyamos átlageredményeket valószínűleg felfelé húzza az is, hogy addigra a leggyengébben teljesítők egy része már nem jelenik meg a rendszerben, ami különösen a szakiskolai képzésben részt vevők átlageredményeinek javulására gya-korol jelentős hatást.
A félévi átlag mellett néhány fontosabb tantárgy félévi osztályzatai külön-külön is rendelkezésünkre állnak. Ezek a kötelező érettségi tárgyak (matematika, magyar, történelem és idegen nyelv), továbbá a szakmai tárgyak (szakmai elmélet és gyakor-lat). A tantárgyi eredmények külön-külön szerepeltetését az indexben azért is tartjuk fontosnak, mert ezáltal a szakmát tanulók esetében a szakmai tárgyak eredményeit jobban figyelembe tudjuk venni, amit amiatt is fontosnak tartunk, mert ezek a tárgyak – különösen a szakmai gyakorlat – korrelálnak legkevésbé a félévi átlagosztályzattal.
(Míg a többi tárgy esetében a korreláció mértéke 0,604 és 0,685 közötti, a szakmai el-mélet esetében 0,559, a szakmai gyakorlat esetében 0,419 a korrelációs mutató értéke a félévi átlaggal.)
A 9. és a 11. évfolyamos szakiskolai tanulók tantárgyi eredményei az eltérő tan-tárgystruktúra okán kevéssé vethetők össze, a másik két képzési formában tanulók esetében azonban nem rajzolódik ki szignifikáns eltérés a matematika, a magyar és a történelem, valamint az idegen nyelv osztályzataiban évfolyamok szerint. Ez alapján valószínűsíthető tehát, hogy esetükben a félévi bizonyítványok átlageredményeiben mutatkozó nem túlságosan jelentős eltérés inkább a tantárgystruktúrának köszönhe-tő, nem pedig az egyes évfolyamok eltérő osztályzási gyakorlatának.6
Az egyes általunk vizsgált tantárgyak közül egyébként a matematika tekinteté-ben a legalacsonyabbak az átlagosztályzatok: 9. évfolyamon a 6 illetve 8 osztályos gimnáziumokban tanulók átlagai 3,82, a 4 osztályos gimnáziumokban tanulóké 3,26, a szakközépiskolásoké 2,69, míg a szakiskolásoké 2,81 volt. Nem véletlen tehát, hogy ez az a tantárgy, amelyet a legkevésbé szeretnek a tanulók: mindössze 13%-uk jelezte,
6 A tanulmányi eredményesség összevont indexében a félévi osztályzatot és az egyes tantárgyak osztályzatait standardizált formában szerepeltettük, azaz összesen 7 db 0 várható értékű, 1 szórású változót képeztünk.
3. táblázat: A legutóbbi félévi bizonyítvány átlaga
N ÁTLAGÉRTÉK SZÓRÁS
Gimnázium 9. évfolyam 2840 3,90 0,674
11. évfolyam 2443 3,90 0,642
Szakközépiskola 9. évfolyam 2547 3,27 0,758
11. évfolyam 2271 3,39 0,715
Szakiskola 9. évfolyam 1511 3,05 0,748
11. évfolyam 1486 3,35 0,796
Szignifikáns eltérés (szign.: 0,000)
hogy nagyon szereti, bő egyötödük (22%) pedig egyáltalán nem, s ezzel ez tekinthető a leginkább elutasított tantárgynak. Az osztályzat és az egyes tantárgyak kedveltsége egyébként valamennyi esetben viszonylag erős korrelációt mutat, és az összefüggés a matematika esetében a legerősebb.
A 9. félévi átlag és a 8. év végi osztályzat között is igen erős a kapcsolat (0,646), a 9. évfolyamos eredmény esetében a korrelációs együttható azonban magasabb (0,692), mint a 11. évfolyam és a 8. év végi osztályzat közötti (0,585). Ugyanakkor az is jól érzékelhető, hogy a 8. év végi eredmények rendre sokkal kedvezőbbek, mint az elmúlt félév végiek (lásd 4. táblázat). A 9. évfolyamra járók általános iskolai és jelenlegi eredményeinek az összehasonlítása a középiskola-kezdéssel járó kisebb zökkenőkre is felhívja a figyelmet, ami minden képzési típusban, legkevésbé azonban a szakisko-lákban érezteti hatását az osztályzatok szintjén is.
Az általános iskolai tanulmányi eredmények későbbi tanulmányi eredménnyel való kapcsolata tehát kisebbnek mutatkozik a 11. évfolyamosok esetében, s az is meg-figyelhető, hogy az általános iskolában valamilyen tanulmányi kudarcot elszenvedők és az ilyennel nem szembesülők átlageredményei közötti eltérés a 11. évfolyamosok körében kisebb, mint a 9. évfolyamon, különösen a szakiskolások esetében (lásd 1. ábra). Adódik azonban a kérdés, hogy ez valóban a csökkenő hatást mutatja-e, vagy
inkább a lemorzsolódásra utal.
Erre a kérdésre adhat választ, ha megvizsgáljuk, hogy milyen arányban vannak az általános iskolai kudarcokat elszenvedők jelenleg a különböző intézményekben az egyes évfolyamokon. A két évfolyamon ugyanis arányuknak elviekben közel azonos-nak kellene lenniük, hiszen a két évfolyam tanulóit azonos intézményekben, azonos képzési típusokban kérdeztük, s az általános iskolai időszak már mindkét évfolyam számára befejeződött, e tekintetben változás tehát már nem következhetett be a két év során. Azt tapasztaljuk, hogy a szakiskolások körében egyértelműen alacsonyabb a 11. évfolyamon azoknak az aránya, akik az általános iskolában évet ismételtek, vagy buktak (félévi bukás, pótvizsga), ugyanakkor a gimnazisták és a szakközépiskolások esetében nincs lényeges eltérés (lásd 2. ábra), ami a tanulmányi kudarcok képzéstípu-sok szerint eltérő lemorzsolódási hatását mutatja.
4. táblázat: A 8. év végi és a legutóbbi félévi bizonyítvány átlageredménye
8. ÉVFOLYAM ELMÚLT FÉLÉV
N ÁTLAGÉRTÉK SZÓRÁS N ÁTLAGÉRTÉK SZÓRÁS
9. évfolyam 7028 3,85 0,758 6899 3,48 0,806
11. évfolyam 6217 3,94 0,702 6200 3,58 0,754
Gimnázium 5278 4,33 0,560 5283 3,90 0,659
Szakközépiskola 4873 3,83 0,628 4818 3,33 0,740
Szakiskola 3094 3,26 0,646 2997 3,20 0,786
Fiú 6984 3,78 0,736 6883 3,43 0,779
Lány 6183 4,03 0,706 6134 3,65 0,706
Szignifikáns eltérések (szign.: 0,000)
1. ábra: Az általános iskolai kudarcok és a jelenlegi tanulmányi szakiskola 11. év- folyam9. év- folyam
szakközép- iskola 11. év- folyam9. év- folyam
gimnázium 11. év- folyam9. év- folyam
nem volt bukás
2. ábra: Az általános iskolai kudarcokkal rendelkezők aránya az egyes képzéstípusokban évfolyamok szerint (N=13 737), (%)
A két évfolyam közötti eltérés vizsgálatán kívül azonban önmagában az az adat is igen érdekes számunkra, miszerint csaknem minden második kilencedikes szak-iskolás általános iskolai tanulmányai során már szembesült valamilyen tanulmányi kudarccal, azaz egy vagy több tárgyból megbukott, esetleg évet is ismételt. Az ilyen ta-nulók között gyakrabban találunk fiúkat, szakmacsoportok szerint pedig az építészet, a gépészet, a könnyűipar, a faipar, a mezőgazdaság, a kereskedelem, vendéglátás és az élelmiszeripar a leginkább érintett.
VERSENYEREDMÉNYEK
Az osztályzatokon kívül a versenyeredményeket is érdemes figyelembe venni, amikor a tanulmányokkal kapcsolatos sikerességről beszélünk, ezen belül is a tanulmányi, a művészeti és a szakmai versenyek érdemelnek külön figyelmet. A tanulmányaikban előrehaladva ugyan összességében valamelyest többen vesznek részt ilyen eseménye-ken – amit a két évfolyam közötti eltérés mutat –, de leginkább a tanulmányi illetve a szakmai versenyen részt vevők arányában figyelhető meg jelentősebb eltérés (lásd 5. táblázat). Miután a kérdés az egész eddigi középiskolai időszakra vonatkozott, ezért a viszonylag kis eltérés a két évfolyam válaszai között azt jelzi számunkra, hogy a ver-senyek jellemzően egy bizonyos tanulói kört mozgatnak meg, s már a kezdetekkor kialakul egy olyan tanulói csoport, amelyik részt vesz a versenyeken, míg a tanulók egy jelentős része egyáltalán nem érintett és a későbbiekben is kevésbé lesz érintett az ilyen megmérettetésekben. Ezt tovább erősíti az, hogy az egyes versenyeken részt ve-vők között jelentős átfedés van: adataink szerint a tanulók 15%-a a felsorolt kategóriák közül egynél többen érintett, 29%-uk egyben, 56%-uk viszont egyikben sem.
A részvételhez hasonló egyenetlenség jellemzi a versenyeken való eredményes szereplés mutatóit is. A kutatás során a legmagasabb szintű elért eredményre voltunk kíváncsiak, arra, hogy ez országos, megyei/területi vagy iskolai szintű eredmény - nek tekinthető, vagy mindössze részvételről volt szó. A legalább területi/megyei szintű eredményt elértek aránya átlagosan 24,6%, ezen belül a 9. évfolyamon egyötöd,
5. táblázat: A különböző versenyeken részt vevők aránya (%, N=13826)
SPORT-
9. évfolyam 24,5 7,2** 20,6 3,2 39,8 21,0
11. évfolyam 26,7 8,8** 26,8 8,8 47,5 28,6
Gimnázium 31,2 11,5 36,8 – 56,3 34,6
Szakközépiskola 22,3 5,7 17,6 5,9 38,0 19,2
Szakiskola 20,6 5,3 9,6 5,7 30,5 15,7
Fiú 31,1 6,3 22,1 6,0** 45,1 26,5
Lány 19,4 9,8 25,1 5,8** 41,6 22,5
Átlagosan 25,5 8,0 23,5 5,9 43,4 24,6
N 13206 13156 13167 7849 13228 13228
Szignifikáns összefüggések (szign.: 0,000, kivéve **, ahol szign. < 0,05)
a 11. év folyamon pedig 28,6%. A gimnáziumokban tanulók összesített adatai – elsősor-ban a tanulmányi versenyek magasabb arányainak köszönhetően – egyértelműen kedvezőbbek mind a részvételt, mind a helyezést illetően. Ezen belül is kitüntetetten jó eredmények társíthatók a 6 illetve 8 osztályos gimnáziumokban tanulókhoz, akik között a versenyen való részvétel mind a 9., mind pedig a 11. évfolyamon csaknem há-romnegyedes arányt mutat, s a legalább területi szintű eredményt elértek aránya is valamennyi képzési típus közül itt a legmagasabb, több mint 50%.
Az imént bemutatott versenyeredmények közül a tanulmányi eredményesség mu-tatójában a sportversenyeket nem vesszük figyelembe, egyrészt szigorúbban ragasz-kodva a „tanulmányi” jelzőhöz, másrészt mert a sporteredmények annyiban is sajáto-sak, hogy gyakran csapatban elért sikert jelentenek. Adataink egyébként azt mutatják, hogy a sportversenyeken részt vevő tanulók tanulmányi eredményei nem különböz-nek szignifikánsan a nem sportoló tanulókétól, míg a tanulmányi versenyek és a szak-mai versenyek esetében a versenyzők szignifikánsan jobb tanulmányi eredményt ér-nek el. A tanulmányi, szakmai és művészeti versenyeken elért eredményt külön-külön változóként standardizált értékükkel szerepeltetjük majd a tanulmányi eredményes-ség összetett mutatójában.7