A legjobban teljesítő oktatási rendszerek közös jellemzője, hogy felismerték a tanítás minőségének a tanulás minőségére gyakorolt hatását. A tanítás minőségének, a tanári munka hatékonyságának vizsgálatára koncentráló kutatások kimutatták, hogy a jól oktató tanárok diákjai gyorsabban sajátítják el a tananyagot, mint akiket gyengén tel-jesítő pedagógus tanít. Az USA egyes államaiban zajló kutatások a tanulói teljesítmény terén mérhető különbségeket regisztráltak attól függően, hogy a gyerekeket megfele-lően felkészült és kompetens tanár tanította-e. Átlagos nyolcéves iskolásokat alapul véve, a teljesítménykülönbség akár 50 százalékpont is lehetett a jól teljesítő tanár diák-jai javára a gyengébb minőségű munkát végző pedagóguséival szemben (McKinsey&-Company, 2007). A tanári munka minőségének fejlesztése érdekében a legeredménye-sebb oktatási rendszerekben nagy figyelmet fordítanak a tanárképzésbe bekerülők kiválasztására, a tanárképzés részeként az osztálytermi gyakorlati idő arányának nö-velésére, valamint a frissen végzett pedagógusok mentorálására, amelyben a tapasz-talt tanárkollégák mellett több országban – megfelelő felkészítést követően – az iskola igazgatója is tevékenyen részt vesz.
Az interjúk elemzése során azt találtuk, hogy a tanulói eredményesség alakulá-sában a magyar középiskolákban is jelentős súllyal esik latba a tanár munkája, szak-mai-pedagógiai felkészültsége, valamint megfelelő motiváltsága. A tanári tényező, a tanárok által termelt hozzáadott érték fontosságát valamennyi interjúalany
hang-súlyozta, ugyanakkor a tanítás színvonalának növelése kapcsán számoltak be a leg-több nehézségről is. A tanári eredményesség növelését hátráltató tényezők között a legtöbben külső tényezőket említettek, s kevésbé kerültek szóba a szakmai fejlődés szükségességének kérdései. Így a legtöbben a megnövekedett óraterheket és admi-nisztratív kötelezettségeket, valamint a minőségi munka anyagi ösztönzőinek hiányát említették. Ezek hatására a pedagógusoknak kevesebb idejük marad az órákra való felkészülésre, a szakmai-módszertani megújulásra, a diákokkal való külön foglalko-zásra, versenyre történő felkészítésre, valamint az általános motiváltságuk is csökken, ami negatív hatással lehet az iskolában folyó munka minőségére.
„– Mit gondol, milyen tényezők befolyásolhatják a tanulók eredményességét?
– Tehát az például befolyásolja, hogy milyen a tanítás minősége, nyilván, ha egy tanár jó, meg oda tud figyelni, jó minőségű munkát végez, akkor eredményesebb a ta nuló, mintha kevésbé az. Tehát ez bizonyos. A többi az inkább egyéni dolog, tehát a ta nu lók részéről egyéni.” (Átlagosnál magasabb OKM pontszámú fővárosi gimnázium)
„Ez az egyik oldal. Tehát a diákok környezete, indíttatása. De van egy másik oldala, hogy mi mit teszünk hozzá. Igenis függ a tanártól, a tanár munkájától, és a tanár mun-kája pedig sajnos függ attól, hogy például ha 26 órával van leterhelve, amihez neki még 26 órát kell készülnie, és még megterheljük egyéb munkákkal, akkor biztos, hogy az a minőség rovására megy. Kevésbé tudja felkelteni az érdeklődést, kevésbé tudja elfo-gadtatni azt a tantárgyat vagy azt a szakmát, és innentől kezdve a diák kevésbé fordul abba az irányba, kevésbé fogja magáénak érezni, tehát a munka rovására fog menni.”
(Átlagosnál magasabb OKM pontszámú fővárosi szakközépiskola)
Egy alacsony OKM pontszámmal rendelkező, hátrányos helyzetű régióban ta-lálható szakközépiskola és szakiskola pedagógusa a pedagógusok nagyfokú leter-heltségére és a kontraszelekcióra hívta fel a figyelmet. A 2010-es pedagógus időmér-leg-vizsgálat (Lannert és munkatársai, 2010) szerint a tanárok leterheltségét nem csak a megemelkedett óraszámok, hanem a tanórákon kívüli kötelező szakmai, illetve ad-minisztratív tevékenységek is okozzák. A pedagógusok leginkább azokat a tevékeny-ségeket nevezték meg plusz teherként a vizsgálatokban, amelyeket a legkevésbé szíve-sen végeztek el.
„A pedagógustársadalom nagyon le van terhelve és rettentően ki van égve. Hogyha erre nem fognak nagyobb hangsúlyt fektetni, akkor a fiatalság nem fog erre a területre jönni, a fiatalság el fog innen menekülni, az idősek elmennek nyugdíjba, és nem lesznek pe-dagógusok. Vagy olyanok lesznek, akik tanítanak, mert nincs más lehetőségük, viszont abszolút nem lesznek motiváltak, és nem lesz energiájuk arra, hogy ezt ilyen szinten, sőt, ennél rosszabb szinten végezzék, mert a gyerekanyag az egyre rosszabb lesz.”
(Átlagosnál alacsonyabb OKM pontszámú megyeszékhelyi szakközép- és szakiskola)
Az intézményvezetők szerint egyre inkább nehézséget jelent a pedagógusok mun-kakedvének, motiváltságának megteremtése, miután a minőségi munkavégzés jutal-mazására szolgáló anyagi eszközöket az állami fenntartóhoz kerülés következtében az iskolák elveszítették. Az intézményi teljesítmény növelése és az iskola egyedi céljainak megvalósítása (pl.: tehetséggondozás, versenyre való felkészítés, szakkörök, tanórán kívüli foglalkozások és programok szervezése) érdekében szükség lenne a tanárok tanításhoz kötődő feladatokon felüli idő- és energiabefektetésének valamilyen formá-ban történő elismerésére, honorálására. A jelenlegi helyzetben az intézményvezetők jelképes jutalmakkal, dicsérettel, elismerő szavakkal, valamint a munkavégzés légkö-rének kellemessé tételével tudnak hozzájárulni a pedagógusok közérzetének javításá-hoz, szubjektív jólétének növeléséhez.
„– Kell-e, vagy lehet-e motiválni a tanárokat a munkájukban?
– Igen, szerintem igen. Többféle módon lehet. Ugye, az egyik mód nyilván az, hogy az ember megdicséri őket vagy kiemeli őket, tehát ez a legolcsóbb, legegyszerűbb része az egésznek. A másik, az a pénz része, akárhogy is nézzük, minden ered-mény mögött azért egy megnövekedett időráfordítás van. Tehát például, ha valaki folyamatosan jó órákat tart, amögött az van, hogy ő arra nagyon fölkészül, és ez biz-tos, hogy a munkaidején túlnyúló idő. Mert egész egyszerűen nem jön ki egyébként a munkaideje. Ha egy tanulóval versenyeredményt ér el, az plusz idő, amit rááldozott.
Ha az osztálya részt vesz a színjátszó fesztiválon, az azt jelenti, hogy ők szombat, va-sárnap itt próbálnak, tehát ez idő. És ezt az időt meg kellene fizetni. Tehát itt szerintem van egy nagyon aggályos része a dolognak.” (Átlagosnál magasabb OKM pontszámú fővárosi gimnázium)
„Régebben azért ez olyan szempontból jól működött, hogy az iskolavezetés meg tud-ta hozzá teremteni az anyagi hátteret is, tehát, akit kiváló pedagógusnak ítélt, azok-nak ezt egyfajta jutalommal tudta honorálni. A mostani rendszerben erre nincs mód.
És innentől kezdve elég sokan fölteszik a kérdést, hogy akkor minek, amikor a végén legföljebb annyit tudok mondani a jól dolgozó kollégának, hogy: »Te sokkal nagyobb dolgot vittél véghez« vagy »nagyon sok mindent letettél a közös asztalra«. A másiknak meg legfeljebb annyit, hogy »kicsit többet várunk tőled«.” (Átlagos OKM pontszámú városi gimnázium)
A tanulói eredményesség növeléséhez szinte elengedhetetlen a tanulók motivá-lása, bátorítása. Az általunk felkeresett szakképző intézményekben mindennapos ta-pasztalat, hogy sok gyerek számára a tanárok jelentik az eredményes tanuláshoz szük-séges támogató környezetet. Az elfogadó légkör kialakítása, a tanulók erősségeinek kiemelése elsősorban a kedvezőtlen családi hátterű gyerekeket nagyobb arányban oktató iskolákban jelenik meg hangsúlyos célként, ahová sok esetben a gyerekek már eleve kudarccal érkeztek az általános iskolából.
„Másik fontos dolog, hogy sikerélményhez juttassuk a gyerekeket. Tehát ezeknek a gye-rekeknek, mielőtt idekerültek az iskolába, sajnos nem sok sikerélményben volt részük.
Itt, ha megismerik a sikernek az élményét, akkor sok mindenre képesek.” (Átlagosnál alacsonyabb OKM pontszámú városi szakközépiskola és szakiskola)
A tanulói motiváció felkeltésének sajátos eszközeként szolgálhatnak a tanórán kívüli tevékenységek, amelyek sok esetben csak közvetett módon kapcsolódnak a tanulmányokhoz, ugyanakkor közösségteremtő és szocializációs hatásuk révén elő-segíthetik a tanulók kompetenciáinak fejlődését, esélyt adva a tanulási eredmények javulásának is.
„Nálam nagyon jól bevált az, hogy sok helyre elviszem a gyerekeket. Kapunk is rengeteg meghívót, a levéltárba, megyei könyvtárba, a múzeumba, előadásokra, megnyitókra, tárlatokra és színházba. Ezek nagyon jók, hogy elmegyünk egy intézménybe, az egy más világ, és megtanulják, hogy ott hogyan kell viselkedni, hogyan gondolkodnak más emberek, tehát ez használ a személyiségfejlődésüknek. Ott kell először lépnünk, hogy utána a tananyagban is eredményt érjünk el.” (Átlagosnál alacsonyabb OKM pontszá-mú megyeszékhelyi szakközépiskola és szakiskola)
Más a tanár szerepe egy olyan magas presztízsű gimnáziumban, ahol a szülői nyo-mást, terhelést kell kompenzálni, és emiatt a gyerekben kialakult megfelelési vágyat enyhíteni. Ilyenkor a tanár inkább a megfelelő érdeklődés és életcél megtalálásában segítheti a tanulót.
„Vannak olyanok, akik belülről annyira maximalisták, hogy gyakorlatilag mindig töké-letesen akarnak teljesíteni, és ez őrájuk, magukra egy akkora nyomást rak, hogy ettől nem tudnak szabadulni. Az én osztályomban nagyon sok ilyen van, aki ötödik éve mindig kitűnő, és mindig csupa ötös, és egyszerűen nem tud ettől már szabadulni, gyakorlatilag nem tud elengedni egy tárgyat, mondván, hogy én most már eldöntöttem, hogy én most ez leszek.” (Átlagosnál magasabb OKM pontszámú fővárosi gimnázium)
A tanórai differenciálás jelentősen hozzájárulhat a diákok képességeinek kibon-takoztatásához, a tanulás hatékonyságának növeléséhez. Miközben a legtöbb peda-gógus tisztában van az egyénre szabott vagy kiscsoportos foglalkozás előnyeivel, a gyakorlatban, teljes létszámú osztályok esetében nehezen megvalósíthatónak tartják ezt. Elsősorban a szakiskolai képzésben volna szükség a tanulás és tanítás minősé-gének előmozdítása és az egyéni hátrányok valamelyes kompenzálása érdekében az osztálylétszámok csökkentésére, vagy a csoportbontás lehetőségének kiterjesztésére, illetve az alkalmazott tanítási módszerek változatosabbá tételére.
„Én azt gondolom, hogy ami még tudna segíteni ahhoz, hogy eredményesek legyünk, hogy a bejövő kilencedikes létszám magas. Talán ha kisebb csoportokban foglalkoznánk velük, akkor lehet, hogy többet lehetne benntartani. Mint ahogy a kotló is, kevesebb csirkére jobban tud vigyázni, többől több a lemorzsolódás. Nagyon-nagyon kell őket fogni, meg foglalkozni velük, egyenként, külön-külön, meg beszélgetni velük, tehát, ha kisebb csoportban vannak, akkor jobban lehetne velük haladni, és akkor talán többet meg tudnánk tartani.” (Átlagosnál alacsonyabb OKM pontszámú megyeszékhelyi szak-középiskola és szakiskola)
„Nagyon hasznos lenne a közismeret terén, ha nemcsak kilencedikben és tizenkette-dikben, hanem végig csoportbontásban, kis létszámú csoportokban tudnánk tanítani.
Mert én beszélhetek arról, hogy egyénileg differenciálok, de egy harmincfős osztály-ban nem lehet negyvenöt percen belül. Az, hogy én külön foglalkozzak tíz percet Pistikével, külön foglalkozzak tíz percet Juliskával, tehát ez nem működik.” (Átlagosnál alacsonyabb OKM pontszámú megyeszékhelyi szakközépiskola és szakiskola)
A tanulókkal való egyéni foglalkozás, a tanulók lelki egészségének megőrzése és a problémák korai felismerése szempontjából kedvezőbb helyzetben vannak azok az iskolák, amelyekben a tanárok munkájuk során állandó segítő személyzetre (peda-gógiai asszisztens, iskolapszichológus, fejlesztő pedagógus, szociálpedagógus stb.) támaszkodhatnak.
„Iskolánkban van egy-két olyan tanuló is, aki otthonból érkezett, érkezik. Vannak olyan diákjaink, akiknek a családi háttere minősíthetetlen. És nyilvánvalóan ezeknek a gyerekeknek vannak pszichés fejlődési gondjaik, problémáik. Ez nyilván összecseng a motiváltság és az eredményesség kérdésével, tehát egyfajta kölcsönhatás van, még ha nem is meghatározó, de azért hat egyik a másikra. A problémák kezelésére mi évek óta foglalkoztatunk itt egy pszichológus kolléganőt, akivel pontosan az a célunk, hogy az ilyen családi háttér problémákkal, magánéleti problémákkal fordulhassanak olyan szakemberhez a gyerekek, aki autentikus véleménnyel, megfelelő szakmai háttérrel tud nekik segíteni.” (Átlagosnál magasabb OKM pontszámú városi szakközépiskola és szakiskola)