A középiskolák olyan felvételi szelekciós módszereket alkalmazhatnak, amivel hatás-sal lehetnek az intézmény tanulói összetételére, így befolyásolva az iskola eredmé-nyességét. Egy iskola ilyen módon minél jobb képességű, minél kedvezőbb családi hátérrel rendelkező tanulókat tud felvenni, annál jobbak az intézmény eredményes-ségi mutatói. Az intézmény a kialakított profiljával és presztízsével az önszelekciót is támogatja, hiszen már eleve olyan gyerekek fognak az intézménybe jelentkezni, akik beleillenek az iskola által közvetített értékrendbe, és az iskola által támasztott
elvárá-soknak várhatóan megfelelnek. Ezután az iskola tovább válogathat az oda jelentkezők közül (Imre, 2006).
Liskó (1998) tanulmányában olyan tényezőket említ meg, amelyek befolyásol-hatják az intézmények szelekciós politikáját. Az első ezek közül a középiskolák ambí-ciói arra nézve, hogy lehetőleg a legjobb képességű, és legjobb társadalmi-gazdasági háttérrel rendelkező gyerekeket vegyék föl intézményükbe, így javítva (vagy szinten tartva) az iskola eredményességi mutatóit, illetve ezzel nagyban megkönnyítve az ott tanító tanárok munkáját is. Hatással lehet még az intézmények szelekciós elveire az oda jelentkező tanulók összlétszáma, az adott iskola településtípusa, az intézmény presztízse, szolgáltatásai (tagozatok, specializációk, szakmakínálat), valamint az adott régió demográfiai helyzete. A szelekciós politikát befolyásolja még a jelenlegi oktatási rendszer létszámarányos, feladatarányos finanszírozási rendszere is.
„A legfontosabb az, hogy megtartsuk ezt a beiskolázási létszámot, hogy a beiskolázás-nál tudjunk válogatni. Ez a legfontosabb. Nem kötelező, mi vállaljuk, látni akarjuk azo-kat, akiket felveszünk. Az első szűrő az írásbeli, és akkor utána olyan 120-130-140-et szoktunk meghallgatni. Szóban. Fölveszünk utána hatvanat. Nagyon nagy munka, és igazából néha mellényúlunk. Az általános iskolából hozott eredmény, ami nagyon nagy részben szintén beleszámít, az csak kitűnő, tehát ott kezdődik, hogy ide csak ki-tűnők jelentkeznek, és akkor még azon felül van a szűrő. Tavaly konkrétan arról kellett döntenünk, hogy fizetnek-e a felvételi munkákért, de akkor is csinálunk szóbelit, ezt megszavaztuk, napi hatórás munka, nagyon kemény munka, ezt gyakorlatilag ingyen csináljuk. Ez azért nem árt, mert egy elit iskola mitől tud működni? Attól, hogy a taná-rok vállalják.” (Átlagosnál magasabb OKM pontszámú fővárosi gimnázium)
Elmondhatjuk, hogy míg a gimnáziumokban valóban alkalmazott szelekciós el-vekről beszélhetünk, addig a többi iskolatípusban leginkább csak vágyként fogalma-zódik meg a tanárok részéről a tanulói szelekció lehetősége. A gimnáziumok csoport-ján belül is kimutathatók azonban különbségek. Míg a magas presztízsű, nagyvárosi szerkezetváltó gimnáziumok többszörös túljelentkezéssel számolhatnak, és szelekci-ós politikájuk része a szóbeli felvételi is, addig ez a hagyományos négyosztályos gim-náziumi képzésekre egyre kevésbé igaz. Az interjúk tapasztalatai alapján az ide kerülő tanulók már kudarcként élhetik meg ebbe az intézménytípusba való bekerülésüket, hiszen lehet, hogy már 4. és 6. osztály végén is próbálkoztak gimnáziumi képzésbe bejutni, sikertelenül. Intézményi oldalról egyre inkább sérelemként élik meg a négy-osztályos képzést nyújtó gimnáziumok a szelekciós lehetőségeik hanyatlását, ezzel intézményi eredményességi mutatóik romlását, és a pedagógusok munkájának össze-tettebbé válását.
„Adva van egy 14 éves gyerek, aki az életében két iszonyatosan nagy pofont kapott már az élettől, ugyanis egyszer negyedik év végén tűnt el mellőle a kis osztálytársa, mert elment egy nyolcosztályos gimnáziumba, és lehet, hogy ő is el akart menni, csak neki
azt mondták, hogy nem kellesz. És azután eltelik még két év, és hatodik év végén újra jön a következő pofon, mert megint eltűnik mellőle az osztálytársa, mert őt meg a hat-osztályos gimnázium happolta be. És lehet, hogy ő akkor is próbálkozott. És itt van 14 évesen, két nagy pofonnal a nyakán, és csodálkozunk azon, hogy egy kicsit frusztrált?”
(Átlagosnál alacsonyabb OKM pontszámú fővárosi gimnázium)
A legkedvezőtlenebb a szakiskolák helyzete, hiszen itt a demográfiai változások következtében több évfolyamot nem tudnak feltölteni, az oktatási struktúra változása miatt pedig egyes képzéseket be sem tudnak indítani. Az interjúk szerint egyre felké-születlenebb tanulók kerülnek be a képzéseikre.
„Mindig a perifériára került gyerekek kerülnek hozzánk mindenhonnan. Ez egy gyűjtő-hely. Nem lehet azt az eredményt elvárni, mint máshol, ahol viszont ki tudják válogatni a gyerekeket. Mi pedig már azt is felvennénk, aki nem jelentkezik ide, mert olyan kevés a létszámunk.” (Átlagosnál alacsonyabb OKM pontszámú megyeszékhelyi szakközép- és szakiskola)
„Valójában akkor, amikor megfogalmazzuk az éves prioritásokat, minden évben, akkor is, amikor bődületesen sok gyerek volt, a legelsőt mindig úgy írtam be, hogy beiskolázás.
Mert az a legfontosabb, ennek érdekében kell tulajdonképpen mindent megtenni. És ha a beiskolázásaink jók, tehát azok jönnek, akikkel mi igazándiból tudunk foglalkozni, akkor eredményesnek mondhatjuk magunkat. Külső feltételeknél, ugye itt az, amiről igazából nem tehetünk, ez a demográfiai feltétel, ez kritikus, egyre rosszabb a helyzet.
Pláne egy ilyen típusú városnál, ahol óriási a középiskolai kínálat, tehát ez nagyon nehéz. Ebből következik, hogy nagy a konkurencia, nyilván ezzel is számolni kell, ez is egyfajta külső feltétel.” (Átlagosnál alacsonyabb OKM pontszámú városi szakközép- és szakiskola)
A demográfiai változás és a szakiskolai képzési struktúra átalakulása miatt a szak-képző intézmények egymás versenytársaivá válhatnak. Bizonyos régiókban az oktatá-si struktúra átalakítása miatt egyes szakmákat átmozgattak a régió szakiskolái között, amivel nemcsak az intézmények esnek el több tanuló beiskolázásától, hanem egyes esetekben a jellemzően inkább rossz családi háttérrel rendelkező tanulók sem tudnak a kiválasztott képzésre jelentkezni. A bejárás és az ingázás nehézségei miatt inkább a helyi intézmények képzéskínálatából választanak.
Furcsa helyzet alakult ki az egyik hátrányos helyzetű régió szakiskolájában, ahol az inkább női szakmáknak számító női szabó, kozmetikus szakmák kerültek át egy másik, a régióban működő intézménybe. Ezzel a lépéssel a településen és környezeté-ben csökkennek a szakiskolai képzést választó lányok elhelyezkedési esélyei, hiszen olyan szakmákat választanak így (pl.: festő-mázoló), amivel kevés eséllyel tudnak majd a munkaerőpiacon boldogulni.
„Nincsenek lányszakmák, ez is nagyon fontos. Eddig legalább volt a fodrász, kozmeti-kus szakmánk, amivel a lányokat benn tudtuk tartani, most már nincs fodrász, tehát a lányoknak ebben a zónában nincsen lányszakma. Tőlünk 50 kilométerre van a má-sik szakképző intézmény, ebből kifolyólag a lányok olyan szakmára tudnak átmenni, ami, mondjuk meg, hogy nem nekik való. Festőknek járnak lányok. Szobafestőnek.”
(Átlagosnál alacsonyabb OKM pontszámú megyeszékhelyi szakközép- és szakiskola)