A Campus-lét kutatás során a tanulás és a munka összefüggésein belül a munkaattitűdök-re vonatkozóan eddig nem került sor kvalitatív módszer alkalmazására, így jelen empirikus elemzésünk ebben a vonatkozásban újnak számít. Kiscsoportos interjúkat készítettünk a Deb-receni Egyetem azon hallgatóival (elsősorban hólabda módszerrel), akiket környezetük javasolt, illetve akik egy helyi diákmunka-közvetítő szervezet és egy szintén helyi egyesület közremű-ködésével többnyire rendszeresen végeznek munkát egyetemi tanulmányaik mellett.
A kiscsoportos interjúk során kiemelt figyelmet fordítottunk arra, hogy a csoportok össze-tétele heterogén legyen nem és kar szerint, ezt azonban nem minden esetben sikerült megva-lósítani a hallgatók eltérő időbeosztása miatt. Az alábbiakban öt kiscsoportos interjú adatai kerülnek bemutatásra, összesen 17 résztvevővel. A résztvevők megoszlását az 5. táblázatban közöljük:
5. táblázat: Kiscsoportos interjúk részvevőinek általános megoszlásai Interjú programo-zó informatikus BA 3. évf.,
2 x szociológia MA 2. évf. 3. évf. (ebből 1 x szobafestő–mázoló OKJ-s végzettség) A kiscsoportos beszélgetések általában egy-egy órát vettek igénybe. Számos olyan informá-ciót osztottak meg a tanulás mellett munkát vállaló hallgatók, amelyekre a terjedelmi korlát miatt nem térünk ki. Kvalitatív elemzésünk következtetései több esetben a kvantitatív adatok megerősítését szolgálják.
A továbbiakban a következő dimenziókban vizsgáljuk a tanulás és munka összefüggéseit:
1. Munkavállalási motivációk
2. A tanulás mellett végzett munka jellege
3. A tanulás melletti munkára szánt idő, munkabérelvárások
4. A társadalom számára végzett hasznos munka – felelősségteljes munka – csapatmunka a minőségi és mennyiségi mutatók alapján
5. A munka helye az egyén értékrendjében
Munkavállalási motivációk
A hallgatók eltérő okokból vállalnak munkát tanulmányaik alatt. Az online kérdőív sajnos nem tért ki arra, hogy ha valaki dolgozik, akkor milyen cél, vagy ok vezérelte, ezért elsőként erre keresetük a választ a beszélgetésekben.
Elsősorban a tapasztalatszerzést és a kapcsolati háló építését emelték ki fő motivációként, ezt követi a pénz, mint a zsebpénz kiegészítése vagy létfenntartási eszköz, miután többeket nem tudnak támogatni otthonról. Ugyanebbe a kategóriába sorolható az önállóvá válás igénye, illetve a munka, mint szórakozás, „jó buli” is megjelenik igényként. Figyelemre méltó, hogy a
résztvevők a jövőbe való befektetés szükségletét, illetve a kapcsolati tőke megerősítését fogal-mazták meg elsősorban a munkavégzés előnyeként, a pénzt e mögé sorolták, bár ez nem álta-lánosítható az összes résztvevőre.
A csoportos interjúk alapján megállapíthatjuk továbbá, hogy többnyire társadalmilag „egész-séges”, stabil család áll a dolgozó hallgatók mögött, ahol a jövőtervezés tudatos, fontos cselek-vési tervként mutatkozik meg, ugyanakkor meg kell jegyeznünk, hogy egy kisebb számban elsősorban létfenntartásért küzdenek a hallgatók, ami tanulásban való előrehaladásukban meg is nyilvánul (elmaradó vizsgák, és ezáltal egy vagy több féléves halasztás/csúsztatás).
A hallgatótársak munkához való viszonyára és a kérdezettek által vélt gyakoriságára is rá-kérdeztünk, néhány tipikus vélekedés:
„Voltak olyan csoporttársaim, akik hasonlóan gondolkodtak, mint én, tízből hét dolgozott mondjuk”. (…) Az én hallgatói körömben kevesebben vannak azok, akik dolgoznak és többen, akik nem, tízből négy.”
„Az ismerőseim körében tízből hármat tudnék mondani vagy kettőt. Nálam sokkal negatívabb ez az arány.”
„Tízből a baráti társaságból kettő, aki folyamatosan csinálja….”
„Legyen tízből három-négy, ez abból kifolyólag, mert már nekem az ismerőseim nagy részét képezik azok a kollégák, akik szintén tanulnak.”
„Nálam szerintem a 10-ből max. négyen és abból is le szokott morzsolódni, 2 ember kb. és akkor az a 2 ember már tényleg megállja a helyét.”
„Tízből talán négy-öt, de az se mind komoly, mert valaki tényleg csak unalom-ból, mert kellene egy kis plusz a szülői támogatás mellett.”
Az alanyok egy része nem ismeri igazán hallgatótársai munkához való viszonyát. A részt-vevők úgy nyilatkoztak, hogy a hallgatótársak munkavégzésének aránya 40 százalék körüli, vagyis kevesebb, mint felük egyáltalán nem szokott munkát végezni, akik végeznek azok is inkább kényelmesebb munkákat vállalnak (főként városi, debreceni lakóhellyel rendelkezőkre tettek ilyen utalást). Egy, a többiekétől eltérő választ is kaptunk fentebbi kérdésünkre:
„Nekem a munkahelyemen a 10 alkalmazottból hat-hét diák, és a nagy része a Debreceni Egyetemen tanul. A csoporttársak, akikkel az egyetemen kapcsolat-ban vagyok, ott ötből négyen dolgoznak.”
Néhányan kiemelték, hogy a vidéki hallgatók „munkakészebbek”, mint a debreceniek. En-nek okát egyrészt abban látják, hogy a vidékiek családi háttértámogatása szerényebb, másrészt a munkavállalási hajlandóságot „vidéki/falusi-lét” előnyeként emlegették. A két szempont mel-lett többen említik az önállóvá válás igényét is, településtípustól függetlenül:
„Azt vettem észre, hogy a debreceniek sokkal visszahúzódóbbak voltak a mun-kától. Akik vidékről jöttek, mint ahogy én is, ők folyamatosan keresték a lehe-tőséget, vagy diákmunkán keresztül vagy a gyakorlati helyen ott maradjanak vagy akár az egyetemet is föladva munkáért is dolgozzanak.”
„Akik dolgoznak (debreceniekről mondja), azok elsősorban azért, mert otthon-ról kevésbé tudják őket támogatni, vagy már ők is szeretnének azért saját lábra állni.”
„Másik részről pedig látok egyfajta kényelmességet is, nekik nem volt rá szük-ségük, vagy hogyha csak kis részben volt, akkor is inkább nem vagy csak nagyon olyan munkát vállaltak el, ami számukra kényelmes volt”
„A részemről is az volt, hogy szerettem volna önállósodni.” (vidéki hallgató)
A debreceni és vidéki hallgatók munkához való viszonyára vonatkozó előbbi kijelentésekből nem vonhatunk le jelentős konzekvenciát, ugyanakkor nem téveszthetjük szem elől, miután többen beszéltek róla célirányos kérdés elhangzása nélkül.
Tanulás mellett végzett munka jellege
További kérdésként merült fel, hogy a tanulás mellett végzett munka mennyiben kötődik a hallgató szakjához, későbbi céljaihoz: erre vonatkozóan azt találtuk, hogy a kérdezettek két-harmada saját magának, vagy környezetének köszönhetően tanulmányaihoz közvetlenül, vagy ahhoz valamilyen formában kötődő munkát szokott végezni.
„Nekem szerencsém volt, mert a képzések alatt folyamatosan volt gyakorlati oktatás is, és a munkáim nagy része ezeken a területeken folyt. Egyesületben, pszichiátriai intézményben, idősek otthonában ezek rövidtávúak is voltak és hosszú távúak is voltak. Általában pályázathoz kapcsolódó munkák voltak és főleg egyesülethez kapcsolódóak voltak… általában ez úgy alakult, hogy elmen-tünk gyakorlati 80 órára és ott próbáltunk egy pályázatot végigvinni vagy egy újba belekezdeni.”
„Nekem kötődik a szakomhoz, ezek a kérdőív, interjúrögzítést, alapvetően én olyanokat csináltam, ami kötődik.”
„Nekem is mind a szakhoz köthető, az összes munka.”
„Nekem informatikai munkák voltak és informatika szakon vagyok, tehát teljes mértékben kötődik.”
A szakjukhoz, tanulmányaikhoz nem kapcsolódó munkát végző hallgatók megnyilatkozá-saiból ugyanakkor kitűnt, hogy a munka keresésekor nem is annyira a kapcsolódási pontot, annál inkább az anyagiakat tartották szem előtt. Ezek az ún. pénzorientált hallgatók, ahogyan Altorjai és Róbert (2006) is említik kutatásukban.
„Én a nyári munka során mindig ugyanarra a helyre mentem vissza, ez egy konzervgyár volt. Minden évben másik részén dolgoztam, mérlegeltem, szalag mellett is dolgoztam vagy pedig nyersanyagot vettem át a beszállítóktól. Mindig ugyanoda mentem.”
„Nekem sem kötődött sem az orvostanhoz, sem az ápoláshoz, hanem az X diák-munka-közvetítő, amit éppen ajánlott, ahhoz kötődött. Hostesskedtem, moso-gattam, nagyon tetszett, szeretek mosogatni. Egzisztenciálisan a család azt mondta, hogy ez nem túl nagy jövő, ezért munka és munka között is van kü-lönbség. De jó volt a társaság is.”
A végzett munka jellegére vonatkozó adatok tovább erősítik azon meglátásunkat, miszerint a tanulás mellett dolgozó hallgatók egyik legfontosabb jelzője a tudatos tervezés. Akiknek nem kötődött képzési területéhez, megerősödtek abban is, hogy a jövőben milyen területen nem szeretnének dolgozni, vélhetően tapasztalataik további motivációt és elkötelezettséget eredmé-nyeztek távlati céljaik tekintetében.
A tanulás mellett munkára szánt idő, munkabérelvárások
Ennél a kérdésnél fény derült arra is, hogy az alanyok többsége komolyan veszi tanulmá-nyait, többen kifejtették, hogy négy, sőt nyolc órás munkát is vállalnának, de az egyetemi órák miatt nem tudják azt megtenni, ritkán fordul elő olyan, hogy munka miatt hiányozzanak egye-temi előadásról, nyilván ezek a hallgatók főként szünetekben, azon belül is elsősorban nyári szünetben végeztek/végeznek munkát:
„Korábban ez kb. négy óra volt napi szinten. (…) Én évközben nem szoktam dolgozni, így csak a nyári szünetben, akkor napi nyolc vagy akár 12 órát is, általában egy-másfél hónapig. (…) Most nem dolgozom, de korábban négy óra volt a hostesskedés is egy napra, meg a mosogatás is.”
„Korábban a főiskola alatt két-három óra volt”.
Néhány esetben azonban azt találtuk, hogy a munkára szánt idő a tanulás rovására megy (vannak 12–16 órában dolgozó hallgatók is) egyetlen kirívó példája ennek egy BA 3. éves, de már 6. éve az adott szakon tanulmányokat folytató hallgató.
A munkabér elvárásokról kérdezve többen kiemelték, hogy a munkatapasztalat-szerzés, a kapcsolati háló építése az elsődleges számukra, másodlagos szempont, hogy mennyit kapnak az elvégzett munkáért, ugyanakkor többen említették, hogy nincs választási lehetőség, nagy-jából ugyanazt az órabért ajánlják a munkáltatók, illetve a diákmunka-közvetítő szervezetek.
„Igazából nekem más volt a motivációm, de van egy minimum órabér, ami alá nem mennék”
„Nekem számítana, de nyilván az is, hogy milyen munkáért mennyi pénz, de mondjuk, ha egy 8 órás munkát veszek alapul, akkor ez egy 500–600 Ft-os órabérrel számolva”
„Nálam nem volt opció, hogy mennyi a munkabér, mert össze volt kötve a gyakorlattal.”
Én ugye az X diákmunka-közvetítőn keresztül dolgoztam, ugye egységesített órabér volt, ezért tudtam, hogy bármilyen munkát vállalok az ugyanannyi áron volt.”
„Nekem is elsősorban a munka számított és számít”.
A tanulás melletti munkából származó jövedelem felhasználási módja
Az interjúalanyok többsége tudatosan gyűjt, spórol magának, vagy éppen szüleit kíméli meg egyes kiadásoktól (telefonszámla, kollégiumi díj, ruházat stb.), néhány esetben találkoztunk a pénz szórakozásra történő felhasználásával, például „felélem, amit keresek”, „sportolásra”, ez azonban nem jelenti a jövedelem pazarlását, hiszen ők is hasznos dolgokra költötték azt.
„Többnyire gyűjtögetni szoktam, de mindig akadnak váratlan kiadások, akár évszaknak megfelelő ruházat, vagy bármi vásárlása, vagy hirtelen elromlik va-lami, megjavíttatni hasonlók, de egyébként alap esetben gyűjtögetek, pont erre gondolva, hogy nem tudom, mi jön közbe és arra legyen majd.”
„Én is amennyit tudok, spórolok, a jövőmet próbálom belőle építeni, meg nyil-ván a csekkeket fizetni kell, arra megy el a többi, ami marad pedig próbálom letenni. (…) Elsősorban próbáltam segíteni a szüleimet, tehát én kevesebbet kértem otthonról. Itt akár a kollégiumi díjra gondolok vagy akár saját telefon-számlára, de nyilvánvalóan, ha többet kerestem, akkor azt magamra költöttem.
Akár ruhára, cipőre, könyvekre ilyesmi”
„A költőpénzbe pótoltam bele én, illetve összegyűjtöttem és karácsonyi vagy születésnapi ajándékokra költöttem.”
A társadalom számára végzett hasznos munka, felelősségteljes munka, csapatmunka a minőségi és mennyiségi mutatók alapján
A kvantitatív adatok alapján azt találtuk, hogy három munkaattitűd – a társadalom számá-ra végzett hasznos munka, a felelősségteljes munka, a csapatmunka – egy figyelemre méltó hallgatói csoport számára nem, vagy egyáltalán nem fontos.16 Ennek pontosabb megismerése céljából kérdeztük a résztvevőket saját attitűdjeikről, illetve a hallgatótársaiknak tulajdonított attitűdökről.
A társadalom számára végzett hasznos munka fontossága. A csoportos interjúk résztve-vőit nem kértük arra, hogy kifejtsék válaszaikat, ötfokú skálán kellett értékelniük ezt a szem-pontot. Az értékelések arról tanúskodnak (5-ös skálán 3,98), hogy a kérdezettek többsége számára jelentős értéket képvisel.
Felelősségteljes munka. A kiscsoportos interjúk során a résztvevőkben felmerült az a kér-dés, hogy kinek az oldaláról (munkavállaló vagy munkáltató) nézzük a fogalmat. Megállapod-tunk abban, hogy válaszaik (szintén ötfokú skálán) egyrészt a munkavállaló munka iránti el-kötelezettségére, másrészt a végzett munka felelősségi fokára külön fognak vonatkozni. Vélhe-tően a kvantitatív adatokból nyert eredmények erre vonatkozó része sok esetben hibás lehet, mivel nem tudhatjuk, hogy a hallgató hogyan értelmezte a kérdést (felelősséggel végzett mun-ka – vagy felelősséggel járó munmun-ka értelmezési dilemmája). Ötfokú skálán a hallgatók átlagban 4,5-re értékelik a saját hozzáállásukat (felelősséggel végzett munka), míg a munkáltatói elvá-rások oldalát (felelősséggel járó munka, magas fokú számonkérés, elvárás) 4,1-re. A kvalitatív adatok a kvantitatív adatokhoz képest valamivel pozitívabb eredményt hoztak, ugyanakkor
16 Lásd a 4. táblázat ide vonatkozó adatait.
alátámasztják korábbi megállapításainkat, miszerint a hallgatók felelősségteljes munka iránti igénye „erős közepes”.17
Csapatmunka. A korábbi (kvantitatív adatok) csapatmunkára vonatkozó adatoktól eltérő-en (fontos 46 százalék, nagyon fontos 16 százalék: közel kétharmad) némileg nagyobb mér-tékben kimutatható a csapatban való dolgozás igénye kvalitatív kérdezéssel, ahol a többség számára fontos a csapatmunka (ötös skálán 4,17 lett az érték). 18
A munka helye az egyén értékrendjében
Végül arra is kerestük a választ, hogy a tanulás mellett dolgozó hallgatók életében milyen szerepet tölt be a munka. A résztvevőknek fontossági sorrendet kellett felállítani a felsorolt változók között (család, párkapcsolat, barátok, tanulás, munka, hobbi, egyéb szórakozási lehe-tőségek).
A 6. táblázatban a résztvevők a fenti változók alapján mért attitűdjét követhetjük nyomon.
A tanulás és a munka fontossági helye nagyjából hasonló a hallgatók életében, ami korábbi megállapításainkat megerősíti. Nyilvánvalóan a család és párkapcsolat a legfontosabb az éle-tükben, csupán egy-két esetben fordul elő ennek a tendenciának az ellentéte. A család/párkap-csolat után a barátok a legfontosabbak, bár itt már látható, hogy többen a munka, vagy tanulás rovására a barátokról is lemondanak. A fontossági sorrend harmadik helyén a tanulást találjuk, negyedik helyen elsősorban a munka, de már itt is többen választják a hobbit és a szórakozást, az ötödik helyen leginkább csak ez utóbbi kettőt találjuk.
6. táblázat: Tanulás és munka helye az egyén életében Preferencia-sorrend
1. hallgató Család Barátok Tanulás,
Munka Hobbi Szórakozás
2. hallgató Család, tanulás Barátok Munka Hobbi Szórakozás
3. hallgató Család Barátok Tanulás Munka, Hobbi Szórakozás
4. hallgató Család, Barátok,
Hobbi Munka Tanulás Szórakozás –
5. hallgató Család Barátok Tanulás Munka Szórakozás
6. hallgató Család Barátok Tanulás Szórakozás Munka
7. hallgató Család Barátok Tanulás Munka Hobbi
8. hallgató Család Barátok Hobbi,
tanulás Munka Szórakozás
17 Lásd a 4. táblázat ide vonatkozó adatait.
18 Lásd a 4. táblázat ide vonatkozóadatait.
9. hallgató Család Munka Barátok Tanulás Hobbi, szórakozás
10. hallgató Család, munka Barátok Hobbi, Szórakozás Tanulás
11. hallgató Tanulás Család,
munka Barátok Hobbi Szórakozás
12. hallgató Család Munka Barátok Tanulás Hobbi, szórakozás
13. hallgató Család Barátok Munka Hobbi Szórakozás,
tanulás
14. hallgató Barátok Munka Tanulás Hobbi Család, szórakozás
15. hallgató Család Barátok Tanulás Munka Hobbi, szórakozás
16. hallgató Tanulás, hobbi Munka Család Barátok Szórakozás
17. hallgató Család Barátok Tanulás Munka Hobbi, szórakozás
Saját szerkesztésű táblázat (forrás: kiscsoportos interjúk) A kiscsoportos beszélgetések alapján táblázatba gyűjtöttük az adatokat. Elmondhatjuk, hogy a tanulás és munka valóban együtt jár a legtöbb esetben, akárhol is helyezkedjenek el az ötfo-kú skálán, és bármilyen gyakorisággal is végezzen munkát. A tanulás és munka együttes elő-fordulása megerősíti korábbi állításunkat: a dolgozó hallgatók munkaattitűdjei a munkát nem vállaló társaikhoz képest közelebb vannak a munkaerőpiachoz. Akik dolgoznak, általában céltudatosak, tervekkel, jövőképpel, egzisztenciális tapasztalatokkal is rendelkeznek.
Összegzés
Tanulmányunkban a folyamatos tanulás eszméje mellett a tanulás és munka, összefüggései-nek bemutatását kíséreltük meg. Az együttjárást olyan jelenségként értelmeztük, ami a felső-oktatásban tanuló fiatal felnőttek számára kettős emberitőke-beruházást jelent.
Tanulmányunk empirikus részében a Debreceni Egyetem nappali tagozatos hallgatóira kiterjedő Campus-lét kutatás kvantitatív és kvalitatív adatai alapján elsősorban a tanulás mel-letti munkára vonatkozó hipotéziseinket ellenőriztük. Ezek alapján összefoglalóan elmondha-tó, hogy a tanulás mellett rendszeresen munkát vállaló hallgatók aránya alacsony, a nappali tagozatosok egytizede végez rendszeresen munkát, ugyanakkor a hallgatók valamivel több, mint fele végzett már pénzért munkát tanulmányai alatt.
A kvalitatív adatok szerint a tanulás mellett munkát vállaló hallgatók tudatosabban, célra-törőbben tervezik jövőbeli állandó munkaerő-piaci létüket, munkát nem vállaló társaiknál. Ez a kettős emberitőke-beruházás, amit az elméleti részben is többször említettünk, rövid- és hosszútávon egyaránt kifejti pozitív hatását. A hallgatók tapasztalat- és jövedelemszerzés
mel-lett készségeiket tovább gyarapítva nagyobb valószínűséggel és hamarabb tudnak elhelyezked-ni majd a munkaerőpiacon, mint a tanulás mellett munkát nem vállaló társaik.
Egy másik hipotézisünk is igazolódni látszik, azaz a tanulás mellett rendszeresen vagy ritkán munkát végző hallgatók értékrendjében a tanulás és a munka hasonló helyen, egymás mellett szerepel.
Egyetlen hipotézisünk nem igazolódott, ez pedig a pénzorientált hallgatók nagyobb ará-nyára vonatkozott: a survey adatok szerint a tanulás mellett rendszeresen munkát vállaló hall-gatóknál egyensúlyban van a pénz- és értékorientáltság, azaz legalább annyira fontos számuk-ra például a jó munkahelyi légkör, a munka mellett családszámuk-ra szánható idő, mint a cég híressé-ge, vagy a kapott fizetés.
Felhasznált irodalom
Allport, Gordon W. (1993): Az attitűdök. In Pataki Ferenc, Solymosi Zsuzsanna (szerk.):
Szociálpszichológia szöveggyűjtemény. A szociális interakció–attitűd–dinamika. III. Kötet.
Budapest, Nemzeti Tankönyvkiadó. 179–198.
Altorjai Szilvia, Róbert Péter (2006): Munkaorientáció, emberi tőkemegtérülés. In Kolosi Tamás, Tóth István György, Vukovich György (szerk.): Társadalmi riport. Budapest, TÁRKI.
314–333.
Andorka Rudolf (2006): Bevezetés a szociológiába. Budapest, Osiris kiadó
Becker, Gary S. (1975): Human Capital. New York, NBER/Columbia University Press Bourdieu, Pierre (1999): Gazdasági tőke, kulturális tőke, társadalmi tőke. In Angelusz Róbert
(szerk.): A társadalmi rétegződés komponensei. Válogatott tanulmányok. Budapest, Új Man-dátum Könyvkiadó. 156–177.
Coleman, James Samuel (1998): Társadalmi tőke az emberi tőke termelésében. In Lengyel György, Szántó Zoltán (szerk.): Tőkefajták: a társadalmi és kulturális erőforrások szocioló-giája. Budapest, Aula Kiadó Kft. 11–43.
Curtice, John (1993): Satisfying Work – If You Can Get It. In R. Jowell, L. Brook, L. Dowds (szerk.): International Social Attitudes: The 10th BSA REPORT. Aldershot, Dartmouth. 103–
Csoma Gyula (1985): A munka melletti tanulás zavarai. Budapest, Tankönyvkiadó. 1–73.121.
Drjenovszki Zsófia (2009): A nők távolmaradása a munkaerőpiactól a gyermekvállalást köve-tően. Ph.D. értekezés. Budapest, Corvinus Egyetem
Ehrenberg, Ronald G., Smith, Robert S. (2003): Korszerű munkagazdaságtan. Elmélet és közpolitika. Budapest, Panem Könyvkiadó
Fényes Hajnalka (2010): A nemi sajátosságok különbségének vizsgálata az oktatásban. Debre-cen, Debreceni Egyetemi Kiadó
Fényes Hajnalka, Kiss Gabriella (2011a): 2011 – az Önkéntesség Európai Éve. Az önkéntesség társadalmi jelensége és jelentősége. Debreceni Szemle 4. 360–368.
Fényes Hajnalka, Kiss Gabriella (2011b): Az önkéntesség szociológiája. Kultúra és Közösség 1. 35–48.
Fényes Hajnalka, Lipcsei László, Szeder Dóra Valéria (2012) Önkéntesség a Debreceni Egye-tem hallgatói táborában. In Dusa Ágnes, Kovács Klára, Márkus Zsuzsanna, Nyüsti Szilvia, Sőrés Anett (szerk.): Egyetemi élethelyzetek. Ifjúságszociológiai tanulmányok II. Debrecen, Debreceni Egyetemi Kiadó. 99–120.
Forray R. Katalin (1986): Ahol a nők előnyben vannak. Köznevelés 15. 3–4.
Friedeburg, Ludwig v. (1968): Az üzemi klíma szociológiája. In Ádám György (szerk.): Mun-kaszociológia. Budapest, KJK
Hakim , Catherine (1991): Grateful slaves and self-made women: fact and fantasy in women’s work orientation. European Sociological Rewiew 2. 101–121.
Hart, Stuart L. (1997): Beyond Greening: Strategies for a Sustainable World. Forrás: http://www.
stuartlhart.com/sites/stuartlhart.com/files/Beyond%20Greening%20PDF_0.pdf. Utolsó látogatás: 2013. 10. 23.
Hatos, Adrian (2011): Önkéntes részvétel a határmenti régióban In: Balogh Brigitta, Bernáth Krisztina, Bujalos István, Hatos Adrian, Murányi István (szerk.): Európai, nemzeti és regio-nális identitás. Debrecen, Debrecen University Press. 231–242.
Katz, Daniel (1967): The Functional Approach to the Study of Attitudes. In Fishbein, Martin (ed.): Attitude Theory and Measurement. New York, Wiley. 457–469.
Kozma Tamás, Pusztai Gabriella (2006): Hallgatók a határon. Észak-alföldi, kárpátaljai és partiumi főiskolások továbbtanulási igényeinek összehasonlító vizsgálata. In Kelemen Péter, Falus Iván (szerk.): Tanulmányok a neveléstudomány köréből. Budapest, Műszaki Kiadó.
423–453.
Kóródi Márta (2006): Munkaértékek vizsgálata egyetemi és főiskolai hallgatók körében. In Juhász Erika (szerk.): Régió és oktatás. A „Regionális Egyetem” kutatás záró konferenciájának tanulmánykötete. Debrecen, Doktoranduszok Kiss Árpád Közhasznú Egyesülete. 289–300.
Kóródi Márta (2006): Munkaértékek vizsgálata egyetemi és főiskolai hallgatók körében. In Juhász Erika (szerk.): Régió és oktatás. A „Regionális Egyetem” kutatás záró konferenciájának tanulmánykötete. Debrecen, Doktoranduszok Kiss Árpád Közhasznú Egyesülete. 289–300.