A következőkben egy módszertani kísérlet tapasztalatit foglalom össze. A kísérletre a ké-szülő doktori értekezésem részeként került sor a Campus-lét kutatás keretében. Doktori érte-kezésemben a közről kialakult kép, a közéleti aktivitás és az intézmény politikai szocializációs potenciálja közötti összefüggést vizsgálom. A kísérlet előzményeihez tartozik, hogy 2010 szep-tembere és 2011 júniusa között 38 csoportos interjút, kilenc félig strukturált interjút és 15 narratív interjút készítettem a Debreceni Egyetem két kollégiumában. A két intézményben a hallgatói interjúkon kívül még hét személyzeti és hat vezetőségi interjú készült el. A Debrece-ni Egyetem két kollégiumának magán terei ideális helyszínt biztosítottak a hallgatók közről vallott nézeteinek feltárására.
Önmagában az a tény, hogy 2009 – 2013 között öt kutatás választotta témájául a fiatal fel-nőttek közéleti aktivitásának feltárását, jelzi a téma aktualitását. A fenti kutatások két nagy csoportra bonthatók. A kutatások egy része a közéleti aktivitást a szűken értelmezett közéleti politikai magatartásként értelmezi, míg mások a közéleti politikai aktivitást és a civil társadal-mi aktivitást egységes értelmezési keretben kezelik.
Az Aktív Fiatalok Kutatócsoport elsősorban a közéleti politikai részvétel formáit elemzi.
Kutatja azokat a státuszbeli és értékrendbeli sajátságokat, amelyekkel a bal- vagy jobboldali ideológiával azonosuló aktív fiatalok leírhatók. Állításuk szerint míg a baloldali értékekkel azonosuló critical mass nemzedék klasszikus szocio-kulturális makrováltozókkal jól körvona-lazható, a jobboldali értékek mentén orientálódó aktív új nacionalista fiatalok nem köthetők réteghatárokhoz. E csoport nem azonosítható státuszsajátságokkal vagy értékrendbeli különb-ségekkel. Körükben érzékelhető egy erős középosztályosodási folyamat. Nem állítható, hogy ők vagy szüleik egyértelműen a rendszerváltás nyertesei vagy vesztesei lennének. E
kutatócso-1 Jelen tanulmány kibővített változata a Kultúra és Közösség című művelődéselméleti folyóirat 2013 második számában jelent meg.
2 A tanulmány a Campus-lét a Debreceni Egyetemen. Csoportok, csoporthatárok, csoportkultúrák című kuta-tás (OTKA K 81858) keretei között készült. A kutakuta-tás vezetője Prof. Dr. Szabó Ildikó. További információk:
campuslet.unideb.hu.
port megkérdőjelezi, hogy a magyar fiatal felnőttek körében megjelenő aktivitás magyarázha-tó-e objektív vagy szubjektív státuszvesztéssel.
Ez az a pont, ahonnan Feischmidt Margit kutatócsoportja kiindul (Feischmidt 2013). Az aktivitás – véleményük szerint – nem köthető érték- vagy státuszjellegzetességekhez, objektív vagy szubjektív deprivációhoz. Az általuk vizsgált politikai radikalizmus középosztályosodása mint társadalmi jelenség hátterében a szerzők egy értékrendbeli fordulatot feltételeznek: egy tradicionalista-kommunitárius fordulatot. A radikális eszmék gyors terjedésének hátterében álló fordulat – állítják a szerzők – egyfajta reakció a neoliberális érára jellemző materiális és kulturális kisemmizésre és elnyomásra (Holmes 2000). E szerint a megközelítés szerint az új kapitalizmus strukturális hiányosságai miatt a kirekesztés új formáit honosodtak meg. A jobb-oldali radikális beállítódású fiatalok elutasítják a fogyasztásközpontú, élményorientált szabad-idő-eltöltést. A rendszerváltás óta kialakuló egzisztenciális bizonytalanság és politikai kiábrán-dultság okozta kollektív frusztráció keretei között nő a felemelkedésre, felértékelésre, az egyé-ni és kollektív büszkeségre való igény. A lázadás formája tehát a közösségi azonosulás és a közért való cselekvés, a bázispolitika iránti aktív érdeklődés. A felsőbbrendűséget legitimizáló, heroizáló és historizáló diskurzusok fontos eleme a másik, az idegen mint orientációs pont. Az egyéni és kollektív szupremációt nem ritkán történeti és rasszista ellenségképek igazolják.
E kutatócsoport tehát egy erőteljes antiestablismenthez és rendszerkritikához kötődő aktivi-tási mintázatot azonosít a fiatal felnőttek körében.
A My Place kutatócsoport egy olyan policy kutatás, ami 14 országban vizsgálja a fiatal fel-nőttek aktivitásának sajátságait, koncentrálva a különböző kultúrákban jelenlevő emlékezet helyek és emlékezetközösségek sajátságaira és a történelem feldolgozás mikéntjére.3 A kutatás fókuszában a részvétel, a demokratikus véleménynyilvánítás áll és a xenófóbiát, valamint a radikalizmust meghatározó tényezők.
A közösségi kapcsolatok igénye – a demokrácia megújításának esélye című, 2008 és 2012 között zajlott OTKA kutatás, melyet Utasi Ágnes vezetett egy tágabb értelmezési keretet választ vizsgálódása tárgyául.4 E kutatás a demokratikus közélet legközvetlenebb közegében – a bará-ti közösségekben és a magántársaságokban – kialakuló polibará-tikai közélebará-ti és civil közélebará-ti akbará-ti- akti-vitásra fókuszál. E szegedi kutatócsoport egy teljes népességre reprezentatív minta5 alapján vonja le következtetéseit. A kutatók a magántársaságok helyszíneit, aktivitási formáit vizsgálva a közéleti tevékenységek motivációit, gyakoriságát, eszközeit és várható kimeneteit elemzik.
Azt a folyamatot kívánják megragadni, ahogy kollektív cselekvési minták, társadalomértelme-zések születnek ezekben a státuszhomogén baráti közösségekben, mint egyfajta társadalmi lombikedényekben. Milyen szerepet játszanak e mikroközösségek az érdekartikuláció, érdek-érvényesítési érzet, a demokratikus attitűd és kommunikatív racionalitás kialakulásában?
A demokratikus közélet legközvetlenebb közegét vizsgálva e kutatók rámutatnak arra a tényre, hogy a magyar népesség 22,5 százaléknak nincs magántársasága 22,9 százalék csupán egy baráti körhöz tartozik. A népesség egyharmada nem párkapcsolatban él, egy ötöde nem vár segítséget senkitől és három százalék családon belül sem osztja meg nézeteit. A magántár-sasági közélet ugyanakkor rendkívül intenzívnek bizonyult, a tagok gyakran látogatják egymást, és a szolidaritás szintje a társaságokon belül magas. Ám a vizsgált magántársaságok zöme nem tekinthető multikulturálisnak, multilokálisnak vagy multikronálisnak, ami azt jelenti, hogy e
3 www.fp7-myplace.eu
4 http://nyilvanos.otka-palyazat.hu/index.php?menuid=930&num=73034&lang=HU.
5 MTA Politikatudományi Intézet – Szegedi Tudományegyetem. N=1051.
társaságokban csak ritkán jelennek meg más kulturális hátterű, korú vagy más földrajzi helyről származó új tagok. Utasi Ágnes szerint a magántársasági terek státuszhomogén társadalmi
„játékterekként” működnek. A résztvevők kirekesztik a társadalmi hierarchiát „a „rangok”
egyenlőségét „játsszák”” ugyanakkor e „ játéktérre” „való bejutás esélye egyenlőtlen.” (Utasi 2011: 127–128). A magántársaságok – az survey adatai szerint – íratlan szelekciós mechaniz-musokkal státuszhomogámiára törekednek. A megkérdezettek 75 százaléka vélte úgy, hogy baráti társaságának tagjai ugyanolyan vagy magasabb státuszba tartoznak, és 78 százalék ne-vezte meg magántársasága legfontosabb jellemzőjeként, hogy a tagok a dolgokat hasonlóan ítélik meg. Sik Domonkos rámutat, hogy ilyen körülmények között – az önzetlenség, a nyitott-ság, az interakcióban való részvételi hajlandóságként – azonosítható kommunikatív raciona-litás a demográfiai háttérváltozókon és kapcsolathálózati paramétereken keresztül befolyásol-ja a közéleti aktivitást. Az aktív közéleti tevékenységre való hajlandóságot valószínűsíti a magas iskolai végzettség, a nem túl magas életkor, a közepes jövedelem és közvetlen élettérben jelen-lévő pozitív demokratikus minta. E kutatócsoport adatai szerint a civil közéleti és a politikai közéleti hajlandóság elkülönül. A civil szférában aktív emberek közéleti politikai érdeklődése alacsony. A civil aktivitást az iskolai végzettség, míg a politikai közéleti aktivitást elsősorban a nem és településtípus határozza meg. Feltételezhető, hogy a magántársaságok nagyfokú homo-genitása és a bennük folyó kommunikáció intenzitása hatással van a tagok közéleti igényére és tevékenységére.
Figyelmünk elsősorban az informális szocializáció azon ágenseire terjedt ki, amelyek az egyetemen eltöltött évek alatt közvetlenül az egyetemhez kapcsolódó tevékenységrendszeren (részvétel az órákon, vizsgák, tanulás) kívül befolyásolják a fiatalok tevékenységét. Megkísé-reltük azonosítani azokat a tényezőket, amelyek a formális szocializáció visszahúzódásával párhuzamosan strukturálják és szervezik a hallgatók csoportvilágát. Ennek során elemeztük a kortársi és intézményi szocializációban lejátszódó hangsúlyeltolódásokat. A kutatás fókuszált arra, hogy a kortársi szocializáció a rá jellemző sajátos értékvilággal és tevékenységstruktúrá-val, milyen nyomot hagy a hallgatók állampolgári és szakmai magatartásán. Ezen belül az én feladatom a hallgatók közéletfelfogásának és közéleti tevékenységének feltárása volt. Azt vizs-gáltam, hogy a köz és a magán határainak meghúzása milyen nemzedéki helyzetértelmezéshez vezet és ehhez kapcsolódóan a közéleti cselekvés milyen új formái és értelmezési módjai jelen-nek meg.
A habermasi klasszikus közszféra koncepció, mely szerint a közszféra meghatározott tar-talmú és célú kommunikáció színtere mind normatív (Peters 2007; Fraser 1990), mind kom-munikatív (Curran 2007; Heller, Rényi 2000) szempontból egyre inkább megkérdőjeleződik.
A köz és a magán nem tekinthető egy a társadalmi praxist és valóságot átfogó értelmezési keretnek. A köz és a magán közti megkülönböztetés cselekvéselméleti, stratégiai kérdéssé válik (Heller, Rényi 2000; Császár 2011). A közéleti hitelesség és a közéleti részvétel a privát szféra elvárásain és értékelési mechanizmusain keresztül nyer értelmet (Sennett 1998). Ezért a Deb-receni Egyetem két kollégiumának magán terei ideális helyszínt biztosítottak a hallgatók köz-ről vallott nézeteinek feltárására. A hallgatók intézményes magánéletének mikrovilága kiváló-an tükrözte az intézményekhez való hozzáállásukat. A közéleti aktivitás szempontjából azt láttam célszerűnek, ha olyan szempontrendszer alapján választom ki a vizsgált intézményeket, amely maximálisan figyelembe veszi (a) az intézmény közösségfejlesztési elképzeléseiben meg-lévő jelenlegi különbségeket, (b) az üzemeltetés módjában megmeg-lévő hagyományos különbsé-geket (hotel vs. otthon) és (c) a rend fenntartásában, a fegyelmezésben, illetve az ellenőrzésben
meglévő különbségeket.6 Ennek alapján két kollégiumot választottam ki: a Campus Hotelt és a Veress Péter Kollégiumot és Diákotthont. A kiválasztott intézményeket e három szempontból mutatom be.