Wollebek és Selle (2003) eredményei szerint Norvégiában (de a fejlett országok többségében is) az új típusú önkéntesség a jellemző, amely specializáltabb, kevésbé ideologikus, kevesebb szervezeti követelménnyel jár, mint a régi típusú önkéntesség. A tradicionális, értékalapú ön-kéntesség csökken, miközben a kulturális és a szabadidős önön-kéntesség, a sport- és a fogyaté-kosokat támogató szervezetek, a szomszédsági csoportok jelentősége nő. Megfigyelhető, hogy
5 A magyar önkéntesek többségének motivációja altruista és értékorientált (lásd Perpék 2012; Czike, Kuti 2006).
egyre több olyan helyi szervezet van, amelynek nincs országos vagy regionális központja. Az új típusú önkéntesség érdekes és értelmes elfoglaltságot ajánl, cselekvésorientált, rövid időtar-tamú elkötelezettséggel jár; a szervezetekben erős a fluktuáció. A változások szoros kapcsolat-ban állnak az individualizációval, de az individualizáció nem feltétlenül azonos az egoizmussal.
Norvégiában fejlett az önkéntes szektor, de az utóbbi időben gyökeres változások történtek.
Az ideológiai alapú tömegmegmozdulások helyett napjainkban a szabadidős és érdekorientált szervezetek keretében zajlik az önkéntesség. Wollebek és Selle (2003) szerint az önkéntes mun-ka paradigmájában bekövetkezett változások hátterében az egyéni értékek változása állhat.
Inglehart (1977; 1990) kutatásaiból tudjuk, hogy a materialista értékeket olyan posztmaterialista értékek váltották fel, mint a demokrácia, az emberi jogok, a nemi egyenlőség, az önmegvaló-sítás, a környezetvédelem valamint a szabadidő fontossága. Putnam (1995; 2000) szerint azon-ban napjainkazon-ban nő a politikai apátia, csökken az alulról szerveződés, miközben a materialis-ta és individualismaterialis-ta értékek erősödnek a fiamaterialis-talok körében. Míg az első tendencia növeli, az utóbbi gyengíti az önkéntes munka valószínűségét.
Wollebek és Selle (2003) szerint a tradicionális értékek kisebb szerepet játszanak a fiatalok önkéntes tevékenységeiben, mint az idősekéiben. Bár az elemzés nem tudja szétválasztani a generációs váltást és az életciklus hatását, de a szerzők közvetett adatok alapján (az egyéni és a szervezeti életben bekövetkező változások hasonlósága miatt) azt állítják, hogy ténylegesen generációváltás zajlik az önkéntességben. További megállapításuk, hogy az önkéntesség fon-tossága a demokratikus értékek szempontjából csökkent, miközben a mértéke viszonylag sta-bil maradt (Wollebek, Selle 2003).
Inglehart (2003) ellenőrizte Putnam (1995, 2000) amerikai eredményeit, miszerint a fiata-lok körében csökkent, az idősek körében viszont nőtt az önkéntesség a „tudásalapú társadalom”
kialakulásával. Az okokat keresve felmerülhet, hogy a fiatalok általában kevésbé preferálják az önkéntességet (életciklus-hatás), illetve az is, hogy a ma fiataljai kevésbé végeznek önkéntes munkát a későbbiekben is (generációs váltás). Putnam ez utóbbit prognosztizálta. Inglehart (2003) a két hatást nem tudta szétválasztani. Eredményei szerint az önkéntesség napjainkban nem csökken, ugyanakkor a fiatalok új, rugalmasabb, kevésbé állandó szervezeti keretek között végeznek önkéntes tevékenységet (főleg karitatív és sportszervezetekben).
Butcher (2003) az önkéntesség hozamaival, a segítők és a segítettek közti humanisztikus viszonnyal foglalkozik egy mexikói kutatásban. A vizsgálat során húsz strukturálatlan etno-gráfiai interjút készítettek. Mexikóban korábban az önkéntesség elsősorban morális és/vagy vallásos kötelezettség volt, és az önkéntességet tradicionálisan paternalista viszony jellemezte.
Azonban napjainkban itt is megfigyelhető a szolgáltatás-centrikus attitűd terjedése (amely az új típusú önkéntesség jellemzője). Ennek eredménye, hogy megteremti a bizalom légkörét, élvezetesebb és termékenyebb kapcsolat jön létre az önkéntes és a segítettek között, szemben a korábbi, „csak” segítő attitűddel, ahol nem feltétlenül érvényesül a reciprocitás.
A fiatalokra tehát inkább az új típusú önkéntesség a jellemző. Például azért önkénteskednek, hogy beírhassák az önéletrajzukba. Ennél az új típusú önkéntességnél a fiatalok az önkéntes-séggel szerzett kulturális és kapcsolati tőkét később (a munkavállaláskor) anyagi tőkévé kon-vertálják. Azokban az országokban (például USA, Kanada), ahol az önkéntesség erős pozitív jelzés a munkáltatók felé, több fiatal lesz önkéntes (Handy et al. 2010).
A fiatalok önkéntességének motivációi két nagy csoportba sorolhatóak: (1) önérdekű, szak-mai tapasztalatszerző motivációk (például kapcsolatépítés, hasonló érdeklődésű körűekkel való találkozás, a szabadidő hasznos eltöltése, sport és kulturális aktivitások tanulása és végzése, információszerzés, készségfejlesztés, könnyebb munkához jutás) és (2) altruista motivációk
(hasznos legyen a társadalomnak, másokért cselekszik, a saját és mások jogainak és érdekeinek védelme). Ezeken kívül lehetnek kevert motivációk is. Romániában az új típusú motivációk gyakrabban fordultak elő a Nagyváradi Állami Egyetem szociális területen tanuló hallgatói körében. Fontos számukra a szakmai tudás- és tapasztalatszerzés, a kapcsolatépítés és a szer-vezet jobb megismerése, míg a régi típusú motivációk kevésbé jellemzőek rájuk (Stefanescu, Osvat 2011).
A felsőoktatási hallgatók új típusú önkéntességén belül a fentiek és saját tapasztalataink alapján megkülönböztethetjük az életrajzba beírható önkéntességet (instrumentális motívu-mokkal), a szabadidős önkéntességet és a posztmodern önkéntességet (ahol maga a részvétel a fontos; mert jó másokkal együtt lenni; mert identitást ad, például a zöld- és békeszerveze-tekben való részvétel).
Handy és munkatársai (2010) a felsőoktatási hallgatók önkéntességének három motivációs típusát különítik el. Az első a karrierépítő motiváció, a második az altruista, értékvezérelt motiváció, a harmadik pedig az önmagát és a társadalmat védő motiváció (mások hatására lett önkéntes). Itt jegyezzük meg, hogy a karrierépítő motivációt nem feltétlenül egoista motivá-ciók vezérlik. Ez inkább jelzés a munkáltató felé, hogy valaki karriertudatos, és hogy alkalma-sabb a feladatra, mint aki nem volt önkéntes. Handyék (2010) kimutatták azt is, hogy az Egye-sült Államokban és Kanadában a fiatal generáció pragmatikusabb, a karrierépítés fontosabb számukra. Az, hogy valaki végzett-e önkéntes munkát, fontos jelzés a munkáltatók felé. Érde-kes eredmény, hogy a karrierorientált önkéntesek körében az altruista értékek is fontosak voltak, tehát a fiatalok önkéntességének motivációja inkább kevert. (Meglepő módon nem az új típusú motivációk voltak a leggyakoribbak a fiatalok körében a vizsgált 12 országban, hanem az értékvezérelt motivációk.) Handyék hipotézise, miszerint a karrierépítő önkéntesek kevés-bé intenzíven, rövidebb ideig önkénteskednek („forgóajtós” önkéntesség, lásd Hustinx 2001) nem nyert megerősítést. Az Egyesült Államokban és Kanadában a karrierépítő önkéntes fiata-lok hosszabb ideig voltak önkéntesek, mint a nem karrierépítő önkéntesek (Handy et al. 2010).
Egy 2005-ös magyarországi vizsgálat szerint a fiatal önkéntesek motivációi a közösséghez tartozás, a kihívás, a szakmai fejlődés, a szabadidő hasznos eltöltése és új barátok szerzése, tehát a motivációk inkább új típusúak (lásd Szabó, Marián 2010).
A fiatalok önkéntes tevékenységének funkciói tehát a következők:
(1) lehetőséget ad társadalmi, szakmai és állampolgári szocializációra, szereptanulásra;
(2) „híd szerepet” tölt be az iskola, az oktatás és a munka világa között, ezzel együtt (3) közvetítő szerepe van a felnőtt-lét felé, a munka, a felelős állampolgári lét felé;
(4) az önkéntes tevékenység informális tanulás: tudás, tapasztalat, információszerzés hosz-szú távra, a konkrét szakismerettől az általános társadalomismeretig, a speciális készségektől az általánosan hasznosíthatókig;
(5) az emberi kapcsolatok szélesítése, gazdagítása;
(6) a szakmai karrier elindítása és építése, változtatása, a munkavilágába illeszkedés, kap-csolati tőke építése, szakmai szocializáció: szakmai tapasztalatszerzés, csoportmunka (együtt-működés, konfliktuskezelés) tanulása, gyakorlása, a hozzá szükséges értékek (felelősség, szo-lidaritás) elsajátítása és
(7) innováció, az aktivitás formáinak (szakmai, politikai, szabadidős) megújítása, a modern technika alkalmazása az interakcióban és a kommunikációban.