A Szepes, K árp át és T átra elnevezés eredete és értelm ezése m ég nincs egész határozottan m eg
fejtve. Más m agyarázat hiányában az ó-kelta ere
detre vagyunk ráutalva.
A szász telepedés előtt szláv, helyesebben mondva gétiai nyelvtörzsek lakták a mai Szepes földjét. A gétiaiak Mediából szárm aztak és jóval a görögök, románok, germ ánok és m agyarok előtt Kis-Azsián és Thráczián keresztül vonultak a K árpá
tokba. Pannóniának legrégibb gétiai lakói voltak a gepidák, kiknek neve fen n tarto tta m agát a Zips szó
ban. A szláv Zips megfelel a kelta Giubh-nak.
Giubhas annyit jelen t, mint fény es. Zips volt tehát neve az egész erdőterületnek. Carp annyit jelent, m int szikla, aith = magas, e szerint a K árp át kelta nyelven m agas sziklát jelent.
Mások szerint a K árp át név a szláv cherbet, hátból eredne. Á llítólag a cherbátból alakították a görögök a K arp ath est. E gyébiránt a K arpates, K ra- pathos név m ár Homer Illiassában is előfordul.
A Tátra, T atry elnevezés legkorábban Boleszláv krakói és sandom iri hercegnek 1255. évben k elt ado
m ánylevelében fordul elő. A T átra elnevezés azonban sokáig csak a szlávoknál volt szokásban, m ert a m agyar királyoknak X III. és X IV . századbeli adom ány
leveleiben Thorchal vagy Tarczalnak mondatik.
A K árpátok alját a rómaiak uralkodása alatt, a 3-ik században K r. u. a karpok, kárpátok vagy
karpanok lakták, egy a basztarnok közé tartozó harcias törzs, mely a róm aiakkal folytonos viszály
ban állott. E nép Elilöp császár alatt 246-ban K r. u., V alérián a la tt 255-ben m eg v eretett s D iocletián által 295-ben K r. u. tökéletesen leigáztatott. A döntő csata Kis-Lom nic és Busóc közt esett m eg s egy sáncot Lomnic vidékén m ég m ost is „római sán c“-nak neveznek.
K örülbelül 500. körül K r. u. nyom ultak az avá
rok a T átráig. U ralm ukat Pipin, N agy K ároly fia, 801-ben tö rte meg.
A honfoglalás idejében a m agyarok egészen a T átrah eg y ség ig terjeszkedtek ki. B éla király n év te
len jegyzője ismeri a „silva Z ep u s“ = Zips őserdejét és azt írja, hogy a m agyarok B orsút, B öngj'ér fiát, erős haddal küldték ki a lengyelek földje felé, hogy az ország határszéleit tekintse m eg és gátakkal erősítse m eg egész a K árpáthegységig s hogy alkal
mas helyen várat építsen az ország védelmére. Ily várnak épült Szepes-Béla és K ésm árk közt N agy- Eőr = Nehre.
Nagy-Eőrön kívül Szepesvár = Castrum Scepus m ár 1120-ban mint erő d ített hely létezett. Ezen év
ben em líttetik Boris herceg, II. Istv án mostoha testvére várgrófnak. Szepesvár 1710-ig lakható és védelmi állapotban volt.
A m agyarok uralm a alatt a Szepességen poli
tik ai és hadi központot képeztek az úgynevezett
„lándzsások“ a kis m egyében. Szabadalmait· IV.
B éla 1230-ban erősítette meg. 1802-ben a nagy m egyébe bekebeleztettek. A lándzsásokhoz tarto zo tt 14 falu. Az ország határainak sikeresebb m egvédé
sére alap íttato tt Lublóvár 1308 és N edeczvár 1319 körül.
II. Géza alatt 1141—1161-ben vándoroltak be nagy töm egben a T átravidékre a ném etek. E rdőket irto ttak , földmí vetéssel, bányászattal, halászattal, iparral és kereskedéssel foglalkoztak s_ virágzó tá r
sadalm i és politikai életet alkottak. Önálló munici- piumuk s saját szepesi grófjuk volt. Már 1248-ban
88
24 kir. v á r o s : U niversitas Saxonum T errae Scepus létezett, külön bíró és lelkész alatt.
1412-ben 13 szepesi város Zsigm ond király alatt L engyelországnak elzálogosíttatott. 1683-ban a sze
pesi városok elvesztették önállásukat s a szepesi várnak ren d eltettek alá. Az elzálogosított 13 város 1772-ben M ária Terézia a la tt M agyarországhoz esa- to lta to tt s Lubló, Gnezda és Podolin városokkal kiegészíttetvén, a X V I. szepesi városi k erü letet al
kotta, mely 1876-ban a m egyébe kebeleztetett.
A szepesi ném etek nem csak a P oprád- és Her- nádvölgy mentén hanem mint bányászok m ég a tatárjárás előtt a Gölnic-völgyben is telepedtek.
Gölnicbánya külön várral az 1264-ik évi szaba
dalmi levélben, mint, „oppidum vetustissim um S cepusii“ fordul elő. N agyobbrészt mint bányászok telepedtek m eg a n é m e te k : Svedléren, M erényben, R em etén, Krom pachon, Stoószon és Szomolnokon.
A ném et telepedés harm adik csoportját a Duna- je c felé nyíló völgyekben találjuk. A szepesi M agurának eltótosodott, községeinek nevei ném et eredetre vallanak. Ilyen Friedm ann, F alstin, K atz- winkel, M athiasau, Hönschau, A sthorn (Oszturna) stb.
A tatáro k 1241-ben a T átraaljáig nyom ultak elő s a Dunajec-, Poprád-, Ilernád- és Gölnic- völgyben egy század szorgalmas m unkájának gyü
m ölcseit sem m isítették meg. A zaklatott lakók az őserdők rengetegeiben, barlangokban húzták m eg m agukat, a ném etek K áposztafalva m ellett körül- .sáncolt m enedék szirten (lapis refugii) találtak me
nedéket.
IV. Béla, mint általában az egész országnak, úgy Szepesm egyének is második alapítója lett. Uj határleveleket, szabadalm akat s adom ányokat osz
to g ato tt, véderödítm ények által biztonságot terem te tt, új életnek és virágzásnak te tte le alapját.
A cseh husziták sem kímélték m eg a Tátravidé- ket. 1433-ban b etörtek a m egyébe és V örös-K lastro- mot, K ésm árkot, Leibicz városát és a Poprád-völ- g y et kegyetlenül pusztították. 1441-ben Giskra, cseh
vezér K ésm árkot, 1443-ban Szepesvárát kézre kerí
te tte . B erchal Miklós de D obra és Axam ith P é te r alvezérek despóta módon gazdálkodtak a Szepes- ségen, mígnem M átyás király erős karja 1461-ben m indenkorra ki nem szorította őket a várm egyéből és az országból. A csehek szláv eleme nagyban elő
seg ítette az eltótosodást, m ely m ég ma is hódít.
A ruthének a XIY . században k erültek a Sze- p ességre és 15 faluban elszórtan laknak, többnyire a begyek között.
ΪΙ. Jó z se f alatt, 1780 körül, w ürtem bergi svá
bok települtek le az alsó P oprád-völgyben és a D unajec p artján, K ahlenberg, Lechnic, Szublechnic és Ó-Major községekben, hol az eltótosodás vesz erő t ra jtu k s erősen asszim iláltatnak, ellenben Hob- g a rt község, Lubló m ellett, szívósan ta rtja német, j ellegét.
Általános uti jegyzetek, a kirándulások ideje, a megszállás helye. Fölszerelés.
A legtöbb tu rista T átra-kirándulásait julius-augusz- tusban teszi. B izonyára azért, m ert erre az időre esik az iskolák és hivatalok szünideje, és m ert julius- és augusztusban van a nyárnak legnagyobb melege, a midőn a hegyek és fenyvesek iránti vágyakozás a legnagyobb. De a kinek viszonyai nem engedik, hogy ilyenkor távozzék otthonról, az más időt is választ
h at a T átra m egtekintésére s nem ritkán kedvezőbb időre akad, m int le tt volna nyár derekán.
A törpefenyő-táj a T átrának délnyugoti lej
tőjén 1800 m éter m agasságig rendszerint már áp
rilis végével m ent szokott lenni hótól. Május- és júniusban a talaj m ár teljesen alkalmas T átra-kirán- dulásokra, nem csak azért, m ert ekkor vannak a le g hosszabb napok, legelevenebb a növényzet, legilla
tosabb az erdő s ebben legszebb az erdei énekesek hangversenye, — a T átrában ugyanis a fenyők május közepén rügyeznek s ekkor terjesztik a legkellem e
sebb illatot, — hanem azért is, m ert a T átra tájképe sokkal szebb, ha egyik felét zöld virány fedi, másik fele pedig vakító fehérségben a télre em lékeztet.
Különben is téves volna azt hinni, hogy a hóval fe
d e tt csiícsok és hegygerincek m eg nem mászhatok.
L ág y hó m ellett nehezebben, kem ényre fag y o tt hó m ellett azonban bizonyos körülm ények között, külö
nösen a hol terjedelm es kőtörm eléket és g ö rg eteg et s hegyszakadékokat áthidal, határozottan könnyebben
m egmászhatok. Kell, hogy az em ber ily eshetősé
g ek re előre gondoljon, m egfelelőleg öltözködjék s a glecsereken és havasi vidékeken dívó felszerelést m agával vigye, u. m. m eleg gyapjú alsót, könnyű köpenyt vagy felöltőt, erős, vasalt bakancsot, ma- nilla-kötelet, a hátzsákban rezerva harisnyát, lám pást, hágcsó vasat, kevés élelmi szert és frissítőt s fordí
to tt baltaéllel ellátott v asalt tu ristabotot, mely eg y arán t m ászásra és lépcsövágásra alkalmas. Ke- vésbbé g y akorlott tu ristá k a legközelebbi tavakhoz és völgyekbe rándulnak ki, a honnan a szokásos virág
füzéren s fokozott étvágyon kívül m agasztos érzelme
k et és em lékeket hoznak m agokkal. Ezek közt nem utolsó helyen áll az a benyomás, m elyet bennök a terjedelm es hómezőkön való vándorlás, a befagyott zuhatagok és a vakító fénybehatások keltettek .