TÁTRAKALAUZ.
Útmutató
a Magas Tátrába s a Tátravidéki fürdőkbe
A Magyarországi Kárpátegyesület közreműködésével szerzetté
Dr. Szontagh Miklós
kir. tanácsos 3 TÉRKÉPPEL
A Kassa-Oderbergi vasút· támogatásával
k i a d j a
S I N G E R és W O L F N E R B U D A P E S T E N András sy -u t 10.
B U D A P E S T I H ÍR LA P NYOMDÁJA.
Singer és W olfner könyvkiadó cég felhívásának engedve, bocsátom közre e m üvet. L ényegben nem más, m int a m últ év végén „A Magas Tátra és hegy
vidéke“ címen m egjelent müvemnek kisebb, töm örített átdolgozása. H ogy tágabb körben ism ertebbé té te s sék a M agas T átra s annak környéke, szükségessé vált, kisebb alakban s lényegesen olcsóbb kiadásban összefoglalni mindazt, a mi a tu ristá t és a fürdőven
déget érdekli. T ekintettel voltam a K assa-O derbergi vasút m agyar vonalaira s az általa üzemben ta rto tt vicinális vonalakra, melyek lehetővé teszik, hogy a turista könnyű szerrel eljusson m ind oda, a hová eddig csak nagy fáradsággal, időveszteséggel és anyagi áldozattal tu d o tt eljutni. S ezen szem pontok
ból kibővítettem a kört, mely eredeti munkám tá r
gyául szolgált. Belevontam K assa, E perjes vidékét egyfelől s Z solna—Á rvavár vidékét másfelől.
A ki jobban érdeklődik a részletek Kánt, az azokat m eg fogja találni nagyobb monografikus mü
vemben.
E helyen újból lerovom azok iránt hálám adó
ját, kik e m unka m egírásánál gazdag ism eretükkel tám ogattak. Ilyen első sorban a cs. és kir. katonai
IV
földrajzi intézet, mely legnagyobb készséggel ren d el
kezésem re bocsáto tta a m últ évben eszközölt felvé
teleit s m agassági m é re te it; ilyen a m agy. k á rp á t- egyesiilet. D énes F eren c tanár, a M agas T átra ezen kitűnő ism erője, F isch er Miklós fögymn. igazgató, dr. P eleck János, dr. Szontagh Abrahám s. m., kik közvetve, vagy müveik által közvetlenül, becses anyag
gal g y arap íto tták e K alauzt.
U jtátrán, 1896. m ájus havában.
A szerző.
A turistaság lényeges haszna és jogosultsága.
M iként az erős atm oszférikus rázkódások várat
lanul csapnak le, látszólag minden rendszer és belső rugó nélkül, épp ú g y tám ad fel időről-időre az em
berek lelkében a vándorlási ösztön, a nélkül, hogy tudnék, mi bírta őket a n agy útra. Ilyenek voltak az ősm agyarok, a bűnök többszörös vándorlásai.
L ebet, hogy nem zetgazdasági válságok, a m egél
hetés és vagyonszerzés nehézségei in dították útnak.
Ki tu d n á m egmondani ? M áskor kisebb-nagyobb nép
töm egek telepítés céljából lettek mozgósítva. Ezek sorába valók az erdélyi szászok, a szepesi, bányavárosi, bácskai és bánáti németek. L egújabban a nyomor kergeti a szegény munkás népet á t az óceánon Amerikába.
Ú gy a nagj'. m int kisebb népvándorlások közös jellem vonása a nyugatfelé vonulás. Ázsia, az em beriség bölcsője, ősi hazája, a m esebeli paradicsom vidéke nem vonzotta soha sem az em bereket a bevándor
lásra. Ezek nyugaton sejtettek új földet. Ennek felfedezésére indultak és azt m eg is találták.
A mi a nagy néptöm egek összességében mint vándorösztön észlelhető, ugyanaz m eg van minden ember egj'éniségében is kifejezve. Időről-időre elfog bennünket az utazási vágy, a m inthogy a mindennapi munka után is szükségét érezzük a sétának. E 2 adja meg a korrektivum ot a szellemi és irodai munkára u talt ember testi egyoldalúságainak egyensúlyozására.
A túristáskodás nem időhöz, órához k ö tö tt divat, 1
2
hanem bizonyos élethivatás m ellett valóságos szük
séglet, term észetes gyógyeszköz, mely az em berek spontán hajlam aiból csaknem öntudatlanul fejlődött ki, s mint ilyen m indenha fenn fogja m agát tartani.
A ki vissza tu d emlékezni egy em beröltő előtti idők esem ényeire, az tudja, hogy nagyapáink élete, foglalkozása, gondolkozása, sőt szórakozásai is sok
kal nyugodtabb hangulatban folytak le, mint a je le n kor embereié. Apáink kim ért, egyszerit és term é
szetes életm ódja és rendszeres, jóform án órára sza
b o tt m unkája nem vette igénybe nagyobb m értékben idegrendszerüket. A zt a szenvedély és kapzsiság m érge nem m ételyezte. Ellenben a mai kor m unkája és élete izgalm as jelenetek gyors váltakozása, valósá
gos küzdelem a létért, m elynél éles kombináción kívül a döntő pillanat alakulásainak gyors felhaszná
lása adja meg a sikert.
A világesem ények híre a távíró és távbeszélő segítségével villám gyorsan terjed szerteszét. A poli
tikai és nem zetgazdasági alakulásokat az emberek saját hasznukra aknázzák ki. A ki gyorsabban áll elő a kínálattal, az előbb végez. De a távíró éjjelt nap
pallá tesz s a pénzsóvár gentlem annak m ég akkor sem enged pihenőt, midőn a szegény kézműves m ár kiérdem elt álm át aluszsza.
A haladó korral, mindennapi m unkánkkal mind szűkebb pályam ederbe szoríttatunk. Dolgoznunk kell nagyobb izgalmak és fáradtságok közt. S m unka után az élvezetek a színházban, a zene- és klubélet, a lukullusi asztalöröm ök inkább idegizgatók, m int nyug
tatok.
Ezen szünet nélküli munkálkodás, igaz, a mai kor bám ulatos sikereit eredm ényezte. D e az izgalm as munka a te sti és szellemi erő gyors kim erülését vonja is maga után. Id eg esség , ideggyengeség, az időelőtti nyugalom ba vonulásnak szükségérzete áll be oly kor
ban, a m elyben elődeink m ég teljes munkaerőben állottak.
A m odern kultúra b etegeit az orvos nem vizs
g álja fizikai műszerekkel, a diagnózist nem állapítja
m eg vegyi kém szerek és górcsövi vizsgálatok útján ; de a jav aslatb a hozott g y ó gyhelyet sem taksálja gyógyvizeinek analízise szerint. M entül ellentéteseb
bek, m entül egyszerűbbek a viszonyok, m elyet a
’ gyógyhely felölel, annál hatásosabb az a kultúra betegére. A tiszta, ham isítatlan term észet, egyszerű életmód, az agy pihentetése, a fizikai munka fokozása a kifáradásig, de nem kim erülésig, mindennapi séták, nagyobb kirándulások, . sőt fárasztó hegymászások, lovaglás, vadászat, úszás, evezés, ezek az igazi gyógyszerek, melyek a kultúra b e te g é t m eggyógyít
ják. ·Εζ különösen az eszmék és érdekek tág as körében mozgó szellemi m unkásokat illeti, államférfiakat, ügy
védeket, m érnököket, orvosokat, tanárokat, írókat, m űvészeket, kik hivatásukban teljes odaadással, lel
kesedéssel, sőt szenvedélylyel já rn ak el.
H a teh át testi és lelki bántalm ak oka a ren d ellenes életmód, a szellemi túleröltetés, kedélyráz- kódtatások és hiányos, vagy elégtelen testi mozgás a szabadban, akkor fel kell mennünk a havasok ma
gaslataira, a tiszta, idegéltetö ritk íto tt levegőbe s testgyakorlatainkat fokozott arányban kell folytatni.
A m ódszerüleg gyakorolt hegyjárás ú g y a vérképzö- désre, m int az idegéletre feltűnően jó hatással lesz s csakham ar vissza fogja adni a testn ek a hiányzó rugékonyságot s a léleknek a frisseséget, a kedély
nek a nyugodtságot.
S ha mindezek után annak tu d atára jöttünk, hogy- a mai kor sajátos küzdelme a lé té rt mennyüre hátrányos az emberi szervezetre, ha szem lét tartunk a beteges állapotok egész sorozatán, m elyet a modern kultúra okoz s ha meggondoljuk, hogy ezek ivadékról ivadékra mind súlyosabb örökösödési hajlammal ne
hezednek reánk, úgy a tú ristásk o d ást örömmel kell fogadnunk.
V alóságos áldás, hogy az utazás a hegyek felé divattá le tt s férfiasabb, erélyesebb alakjában, m int alpinsport sokaknak szenvedélyévé vált s bog}' e szep hazában van hová utaznunk.
1*
A Központi Kárpátok hegyrajza.
A Központi K árpátok az éjszaknyugoti K árpátok láncolataihoz sorakoznak, ama újabb keletkezésű hegynyujtványokhoz, m elyek a D una és Morva m eden
cék által m egszakított, de ezekkel ugyanazon geoló
giai alkotást feltüntető keleti Alpoknak folytatásai.
A Központi K árpátok nyugoti h a tá rá t R ózsa
hegytől Alsó-K ubinig húzódó keskeny völgy k é pezi, feljebb az A rva-folyónak folyton szélesbedő m edre, mely Alsó-Kubin és Jablonkán át az Arva- dunajeci vízválasztóig ér. Az éjszaki határvonalat a D unajec széles völgym edencéje képezi, a vízválasz
tótól V örös-K lastrom ig. Innen G nezdáig azon haránt- völg3', mely K oronahegyfürdőn, Lipniken, Kam jonkán át vonul.
K elet felöl a Központi K árp áto k at a P oprád völgye határolja, Gnezdától Busócon, B élán és K é s
márkon át P oprádig.
A déli h a tá r Poprádtól a P oprádi és Vágvölgjr m entén R ózsahegyig húzódik. A déli és éjszaki h a
tárvonal csak hosszvölgyekben húzódik, a keleti és nyugoti részint hossz-, részint harántvölgyben. A déli határvonal m agasabb az éjszakinál, a keleti a nyu
godnál.
Ezen határokon belül kiemelkedő K özponti K á r
pátok hossza 96, szélessége az előhavasokat is hozzászámítva 46 km. Miután a nyugoti és keleti határvonal nem merőben éjszakról dél felé, hanem éjszakkeletről délnyugot felé húzódik, e szerint az egész h e g y te st 4416 Q km .-nyi parallelogram m ot képez.
A Központi K árpátok belső m agvát gránittö- meg képezi, s teljesen el van szigetelve. Ezen grá- nittöm eg déli lejtője nincs újabb keletű üledékes közetrétegektől l’ödve, ellenben az éjszaki oldalon a gránitm ag felé m agasra tornyosulnak fel az eocén rétegek. A Központi K árpátok e szerint az úgyneve
zett „egyoldalúlag kifejlődött hegységekhez“ tarto z
nak. Tiszta lánchegység, mely redőzés folytán kelet
kezett. Ezen földredőzés délről éjszak felé ható több
szöri erős oldalnyomás által keletkezett. H osszcsapása ennélfogva nagyobbrészt keletnyugoti, keleten a M agas-Tátrában és nyugoton a Chocs-láncolatban azonban egy kissé délnyugotról éjszakkeletre eltérő!
Az ezen határok közt fekvő hegycsoportok szo
ros domborzati, és m ég szorosabb geotektónikai összefüggésben állnak egym ással. E nnek dacára e részek m indegyike annyi külöm bségeket m utat, hogy az egym ás közti határvonalak könnyen húzhatók.
A legnyugatibb a Chocs-láncolat. M agassága köze
pes és legnagyobb részt krétadolom itból van felé
pítve. Kém szakad meg hirtelen, hanem éjszaki háta mögött folytatást talál s egyszersm ind az ójszaki lejtőnek fedőjét képezi egészen a Dunajec-folyó mé
lyedéséig.
Sokkal m agasabb és egészen más kőzetanyag
ból van felépítve a Liptó-árva-galíciai Tátra, mely ettől egészen eltérő hegyalakzatokat tü n te t fél.
Magva gránit, gneiszszal vegyítve, mely m agvat mesozóikus korszaku réteg ek szegélyeznek. A h ar
madik rész a Magas Tátra, m elyet nyugoton a Kop- i'ova- és Tichavölgyből a ferde csúcsú K riván ve- zet be. E m ögött folytatódik ism ét a második rész, mely egészen a Bialka-folyóig visz. A Magas T átra végét a B élái m észhegyek képezik, melyek a B él
patakba hirtelenül és m eredeken lejtősödve esnek le. A M agas T átra az egész láncolatnak legm aga
sabb, legszaggatottabb és ennélfogva legvadabban
«mező része. Déli lejtője gránitból áll s ezen a K riván tövén keskeny gneiszöv fekszik. Ejszaki oldala a Sirokán és a Javorina-bélai láncolaton a diasztól
6
a krétáig, sot az alsó eocénig érő üledékes ré te g e k e t tartalm az, m elyek változatos alakzataival a szem
lélő figyelm ét kellem esen kötik le.
A negyedik rész a szepesi Magúra, szerény, e g y szerű hegyhát-form ában elhúzódó csapás, mely szo
rosan a M agas T átra csapásához simul, és keletkezé
sét szem m ellátliatólag ugyanazon emelő vagy jo b ban mondva a redőző erőnek köszöni. A nyagát túl- nyom ólag közép és fiatalabb eocénrétegek képezik.
Elején, a Pálenica-hegykúpon és végén, a Ruzsbachi hegyeken régibb, mesozóikus ré te g e k e t találunk a triásztól a krétáig. Evvel, valam int csapásával a K özponti K árpátokhoz való hozzátartozását m utatja, holotta M agúra keleti végén lévő Gnezda-folyvárki hágón és völgyön tú l egészen más, ettől derékszög
ben eltérő csapásban húzódó, teh át m ár kelet-k ár
páti je lleg et m utató láncolatokat találunk. A K öz
ponti K árpátok eme négy részre való tag o ltság át legszem betünöen lehet kivenni a K ecskehegyről, mely a Batizfalvi vasúti állomástól délre fekszik.
1. A Chocs-láncolat. K ezdődik a R ózsahegykubini völgyszakadékkal és elnyúlik a Szucha- és Sztu- dena-patakok völgyéig. N yűgöt felé sorakozik hozzá az alacsony H rdosin-hegység, ezen tú l pedig a T átra- Ivis-Kriván gránittöm ege, keleten a L ip tó -á rv a i T átra.
A 25 km. hosszú és 18 km. széles Chocs-lánco
lat csapása délnyugot-nyugotról éjszakkeletkelet felé iráujuil, hasonlít te h á t a T átra-láncolat csapásához, csakhogy ez inkább délről éjszakra irányul. A K öz
ponti K árpátok specifikus jelleg e m ár ezen közép- hegységben is érvényesül. A V ágvölgy m élyedésé
ben u. i. csak kevéssé m agasan s m eglehetős eny
hén emelkedő eocén-, teh át fiatalabb k o rú réteg ek k é pezik a hegység tövét, mely alól, éjszakra m eredek sziklás falakban hegycsoportunk legrégibb rétegei, sok száz m.-nyi m agas kúpokká feltornyosúlva tö r
nek elő, hogy aztán m ég tovább éjszakra, fiatalabb rétegeknek adva helyt, m egint gyorsan siilyedjenek alá egy hosszú völgyvonalba, m elyre egy széles, lapos, patakoktól szelt alacsony eocéni hegy vonulat követke
zik, mely az Árva-folyóig ér. A tulajcionképpi domi
náló hegyláncolat mesozói rétegekből van felépítve, 3 —8 km. széles és közepes m agassága nyugoton 1300, keleten 1000 m. Több helyen mély,, pittoreszk alakzatú sziklavölgyek szakítják meg. A gerinc fe
lett emelkedő kúpok m agassága keleten 1100—1373 m., nyugoton pedig 1613 m., mely utóbbi m agasságot a Chocs éri el.
A Chocs-láncolat geológiai alkotása elég egyszerű.
Középső csapásában vannak a legrégibb ré te g e k : triaszféle dolomit-, mészkő-, márga- és kösseni rétegek legalul, melyeken aztán lias- és juramészkő-rétegek nyugszanak; légiéiül következnek krétakorszakbeli mészkő- és Chocs-dolomitok. Triasz-korszakbeli rétegek egész a juraíélékig csak csekély mértékben kerülnek felszínre. Az uralkodó kőzetek a krétakorszakbeliek, melyek dél felé a helység régibb magva felé emelked
nek. Erre következnek éjszak felé hosszú övben eocén
féle sötétszínü menilitpalák, melyek a Központi K árpá
tok hosszában egészen Kandókig, a Magas Tátra keleti végéig folytatódnak és csekély ellen állásuk folytán völgyképződésre adtak alkalmat. Az ezen övben fakadó patakok dél felé való folyásukban a Chocs-láncolat mesozói krétaövét keresztültörték és abban pittoreszk völgjdiasadékokat vájtak ki, melyek közöl legnevezeteseb
bek a kvacsániak és a proszékiek. A menilit-rétegre kö
vetkeznek a fiatalabb eocénhomokkö-rétegek, az u. n.
Magura-homokkő, melyekből a fentem lített éjszaki hegy
ő r gerince és kúpjai állnak. A déli völgyből 200—450 m.-rel kiemelkedő hegyhátnak éjszakkeleti határát a mély Sztudena-völgv képezi, mely m ár a Kárpátok grá
nittömegében veszi kezdetét. Éjszaknyugot felé öt ol
dalágat bocsát ki, melyek az Arvafolyó völgyében vég
ződnek. Mindkét eocén-homokkő szegélyöv folytatása mna eocéni körívnek, mely a T átrát minden oldalról körülveszi, és míg az éjszaki oldalon hegységet alkot, addig déli lejtőjén ennek csak lassan emelkedő tövét képezi.
A Chocs keleti oldalán húzódik a több mint 6 km. hosszú Lucskivölgy, m elynek déli bejárásánál a meleg forrásairól nevezetes L ucskigyógyfürdö van.
2. A Liptó-úrva-galiciai Tátra (N yugotiTátra).
Csapása első felében nyugot-keleti, m agassága te te
8
mes, s egészben véve e h egység m ár havasi jelle- g e t ölt. F őgerincének iránya a gránitos m ag irányá
nak m egfelelőleg az első 20 km.-nél nyugot-keleti, nyiigoti kezdetén egy kis kiöblítéssel éjszak felé ; a következő 20 km.-nél a m élyre b evájt T icba-völgygyel párhuzamosan először éjszakkeletre, azután m egint k e
letre fordul, míg a Voloszin végén kelet-keletéjszakra folytatódik és a Bialka-völgybe hanyatlik. Egész hossza 40 km., szélessége 16 km.
A Liptó-árva-galiciai T átra h atára nyugoton a K vacsán-Z ubereci völgyvonal, délkeleten a Béla- Koprovavölgy, éjszaknyugaton a B ialka-Roztoka- völgy. Ezen határokon belül a gerincm agasság nyugoton 2000 m., középen 1900 m., s keleten 2050
— 2100 m. N yugaton a 2250 m. m agas Bisztra, középen a 2128 m. m agas K rzeszanica és keleten a 2293 m. m agas Svinnica a legm agasabb c sú c so k ; a legm élyebb hágó az 1689 m. magas Ticha-hágó.
A Nyugoti Tátra déli hegygerince gneisz- és grá
nitból, éjszaki előhegyei pedig sokféle üledékes rétegek
ből állanak, menilit- és alsó eocéni numulitrétegektöl kezdve a diasz-féle vörös homokkőig. A gneisz-gránitos hegység alsó déli lejtőjén a gneisz, gerincén pedig a gránit túlnyomó.
A Nyugoti T átrában a gneisz-rétegek á laposan hozzájuk simuló eocén-hom okkörétegek alól m erede
ken törnek elő. Ezen gneisz rétegek, m elyek csak
ham ar g rán ittal váltakoznak, egyenletesen, de m erede
ken emelkedő, buja növényzettel borított lejtőket és kerekded, ritk án csúcsos kúpokat képeznek. A völgyek mélyére vannak vájva és egészen a vízvá
lasztó főgerinc alá húzódnak. A völgyiek felső részei
ben, kivált katlanszerű végeiben jégkorszakból eredő m orénatörm eléket és m oréna-gátakat találunk. K es
keny', szag g ato tt hegygerincek és szédítő m élységű falak itt ritkábbak, mint a Magas T átrában.
A völgyeknek circus-alakú kitágulásai a N yugoti T átrában ritkák s katlanaiban gyéren fordulnak elő havasi tavak. E gész éven át tartó hómezöket itt csak az éjszaki oldalon találni. K ivételt képeznek az
éjszaki lejtök, kivált a Voloszin éjszaki lejtője, melynek egész zord, m eredek, sziklás, hozzáférhe
tetlen, tavakkal és hómezőkkel ta rk íto tt külseje egészen a Magas T átrára em lékeztet.
A gránittöm b déli és éjszaki lejtőibe mélyen bevájt patakm edrek nagy fokú erosióról, s m agas korról tanúskodnak. A kereszt-hegygerincek itt nagyon hosz- szúak és a rajto k lévő kúpok sokkal m agasabbak, m int a vízválasztó főgerincén lévők. Ilyen a 2250 m. m. B isztra, a2189 m. m. Jakubina, a 2184 m. m.
Visoki vrch, az 1953 m. m. R ásztoka és a 2054 m. m.
Vei ka kopa, m elyek a m ellékgerincről emelkednek ki. Ellenben a főgerinc legm agasabb csúcsa, a Bani- kov, csak 2178 m. magas.
A déli lejtő hét völgyei nyugotról kelet felé számítva a k ö vetkezők: Jaloveci, Szmrecsinkai, nyu- goti és kelet-Pribilinai, K am eniszta, Ticha és K oprova- völgy. Leghosszabb a 13 km. h. Ticha- és a 12 km. hosszú K oprova-völgy, m elyek legjobban éjszak felé nyom últak. A Ticha- és Koprova-völgyből jö n a rohamos folyású Béla-folyó, a Ticha-völgyon á t van a legkényelm esebb átjáró az éjszaki oldalra Zako- páneba.
A N yugoti T átra éjszaki lejtőjén keskenygránit- és gneiszt-övet s szélesebb, üledékesrétegekböl tölépült övét találunk. A két öv között m indenütt völgy- vagy hágóm élyedést találunk. A gránitos keresztágak itt rövidek, 1—4 km. hosszúak a völgyek a vízválasztó alatti legm agasabb végükön széles teknökké bővülnek ki, m elyek a Rohács és Voloszin éjszaki lejtőin m eredek falaktól vannak kör
nyezve.
A legritkább geológiai jelenségek egyikét, mely az Alpok és Kárpátok ismeretvilágában előfordul, (toricskova-hegyháton találjuk, Zakopáne és a Ticha- völgy között. E hegy egy teljesen elszigetelt gránit- területet képez. A hegyháton délfelől, legalul gránitot, azután diaszi homokkövet, felette különféle triaszi és liaszi rétegeket találunk, körülbelül a lejtő közepéig.
Innen tovább a gerinc felé haladva, ugyanazon rétegek, de megfordított son-endben fordulnak elő, tehát legalul
10
kössem rétegek, legfelül pedig diasz és rajta nyugvó gránit. I tt tehát óriási túlredözéssel, vagy kettős redőzés- sel s egymásra tolódással állunk szemben, a milyen kisebb mértékben a Sirokán is, Javorinától délre fordul elő. Ezen ritka geológiai tüneménynek első meg
figyelője és megmagyarázó]a dr. UhligViktor prágai mű- egyt. tanár volt. A diasz-féle vörös kvarcitok és inárgák után következnek az üledékes övben chronológikus sor
rendben : triaszi dolomit, felsőmészkő, tarka márga és kösseni rétegek, azután liaszhoz tartozó gresteni rétegek és foltos márgák, a júra-féle vörös és fehér krinoid mészkő továbbá kréta-korbeli neocomi aptyohus-mészkő és Chocs-dolomit, végre eocéni numulit-mészkő töm ér
dek kövületekkel és sötétkék menilitpala, mely kréta-féle és eocén-féle képződmények a Chocs-csoportban lévőknek folytatását képezik. A menilitrétegek itt is völgyképzők, és ily szélesre kitágult völgyben fekszik Zakopane. A menilit-mélyedésen túl következnek még Magura-ho- mokkőből alkotott alacsonyabb hegyhátak, melyek nyűgöt és kelet felé hasonnemü homokkő-hegyhátakkal függnek össze. Külsőleg a Fekete- és Fehér-Dunajecz, s a Bialka-folyók által szakokra van taglalva.
A fentem lített mesozóikus övnek kronologikus sor
rendben korántsem felel meg a helyrajzi sorrend is, m ert a rétegek látható sorrendje ismétlődik. Feltűnők a középső övben a júra-féle keménycrinoid-mészkőrétegek, azok meredek falai és szirtcsúcsai, péld. az 1900 m. m.
Gewont, a Czerwonywierch 2126 m. m. éjszaki és déli lejtői, az 1826 m,-nyi Kominy-Telkowe, az Uplaz szikla
falai stb.
Jellemző az éjszaki oldalon lévő üledékes ré te g öv m agatartása a patakokkal szemben. A g rán ith át
ról lefolyó számos vízér a keskeny diaszövben nagyobb patakokká egyesül, hogy az üledékes kem ény ré te g e k e t mélyre bevájt és m eredekfalu völgyszorulatokban, egyesült erővel áttörje és a h eg y ség tövén elnyúló hosszvölgyben szabadba jusson.
E z utóbbi völgyben egyesülnek velük az üledé
kes területen keletkezett patakocskák is. Ilyen az Oravica, a Fekete- és Fehér-D unajec, m elyek mint tekintélyes folyócskák kerülnek ki a bégjükből, nagym ennyiségű fehér gránitgörelyt sodorván m a
gukkal. V ölgyek között, pittoreszk részletekben leg-
gazdagabb a K oszcieliszkó-völgj'. D e többi társai is. m int a P ancysta-, , Suchawoda-, Kondratova-, Jarzem bica- és Bobroviec-völgy, tanulságos bete
kintést engednek a h egység szivébe.
3. A Magas Tátra. A Központi K árpátoknak ne
vezett egész hegyláncolatnak legm agasabb, legim po
zánsabb és legbám ulatosabb alakzatit része a Magas T átra. H ossztengelye délnyugot-nyugoton a 2496 m.
magas, hirtelenül a K oprova-völgyböl emelkedő K ri- vánnal kezdődik és kelet-keletéjszakon az 1947 m.
m agas Homlokoson végződik, mely p K otlina-völgybe hanyatlik. A Koprova-völgy és az épnek éjszaki foly
ta tá sá t képező Rosztoka-völgy adják a M agas-Tátra nyugoti, 15 km. hosszú határát, m éh’ délnyugatról éjszakkeletre vonul. A Svinnicza- és a M iedzany- csúcs közötti vízválasztó is, m elyen át e határvonal húzódik, 1900 m.-re sülyed és 3 km. hosszú depresz- sziót képez, és így szembetűnően választja el a Ma- g as-T átrát a N yugoti T átrától. A keleti, helyesebben mondva, éjszakkeleti határvonalat a Magas T átra és az alacsony M agura-geriuc között a K otlini, Z sdjári és Podszpádii völgyvonulat képezi, m elynek hossza szintén 15 km. A M agas T átrának 30 km.-nyi hossz- tengelye ennélfogva nem tisztán nyugot-keleti, hanem délnyugotnyugot-éjszakkeletkeleti.
A Magas T átra belső geológiai stru k tú rája azt g y a n íttatja velünk, hogy délkeletről jövő óriási nyo
más, mely a neogen korszakban m űködhetett, a már akkor létező, de valamivel alacsonyabb T átra g rá n it
töm egét valamivel előbbre éjszaknyugot felé, a Volo- szinlánc felé tolta, úgy, hogy a M agas T átra, éjszak- nyugoton hatalm as ellenállásra találván, még nagyobb m agasságra torlódott fel és hegytöm egének m ég fel
tűnőbb szakadozottsága keletkezett. E nyomás m agát a Voloszin-láncot is kissé éjszaknyugat felé tolta, ma
gasab b ra emelte és sziklalejtőit, valamint kúpjait szaggatottabbakká tette. V idékünk ezen utolsó je le n tékenyebb földmozgása a legszorosabb összeköttetés
ben áll az eperjestokaji trachytláneolatnak vulkánikus működésével, mely m űködés az alföld felső tiszavidéki
12
részének sülyedését vonta maga után. A m agyar al
földnek geocentrikus mozgása, különféle korszakok
ban ism étlődött sülyedóse hozta létre a föld felszíné
hez közel működő óriási oldalnyomást, mely az alföld széleit köröskörül ráncokba nj^omta össze s az al
földet körülfogó K árpáthegyrendszert létesítette. A Lőcse-lublói hegységnek keletkezése is, m elynek hossz- tengelye a M agas T átráéval teljesen párhuzamos, .ugyanazon időbe tehető. A délkeletről jövő hegyalkotó nyomásból m agyarázható meg legterm észetesebben a M agas T átrában tapasztalható azon jelenség, hogy csúcsai mind éjszaknyugatra való hajlást m utatnak, hogy az éjszaki lejtőn lévő völgyzárulatok sokkal m élyebbek és m eredekebbek, m int a déli lejtőn, hol a völgyek em elkedése az egész völgy hosszára osztó
dik fel ú g y , hogy legeslegvégén a főgerinczárulat sokkal alacsonyabb mint a megfelelő éjszaki oldalon lévő. Innen van az, hogy a déli T átra-tav ak at sokkal nagyobb m agasságban találjuk, mint az éjszakiakat.
A rendkívül nagy nyomás a M agas T átra éjszaki üledékes övének ré te g e it is a Béla-javorinai hatalm as hegylánccá tornyosította fel. És ugyanezen nagy erő okozta, hogy a gránitm agot délről övező szedi- m entér réteg ek ezen gránittöm b előnyomulása kö
vetkeztében keletkezett űrbe m integy besülyedtek, hogy teh át a M agas T átra hatalm as gránittöm ege minden előhegyek nélkül közvetlenül a P oprád m é
lyedéséből szédítő m agasságba em elkedett.
A M agas T átrának és a szomszédos M agurának csapása párhuzamos a Lőcse-lublói hegyhátak csapásá
val, míg a L iptó-árvai T átra párhuzamos a Lőcse-lublói h egyhátak csapásával, míg a Liptó-árvai T átra párhu
zamos a G yöm bér-K irályhegy láncolatával. Ez egy régibb földmozgató erőnek eredm énye, amaz egy ujabbé. Az egységes gránitm agvat különböző időben működő oldalnyomás tolta felszínre. A régibb, eg y e
nesen délről jövő, a Központi K árp áto k at és a Gyöm
bér-láncolatot m agasra felemelte ; az újabb, délkelet
ről jövő nyomás a gránittöm bnek csak keleti felét
tornyosította fel a m ostani m agasságra és létesí
te tte a Löcse-lublói h egységet is.
A M agas T átra hossza a K oprova-völgytöl a K otlina-völgyig 30 km. szélessége 14—15-5 km. Nyu- goton a M agas T átra gránitm agva összeolvad a Liptó-galiciai Tátráéval s itt legszélesebb. A keleti határon a Bélái m észköhegység kőzetrétegei az eocéni M agurába is átcsapnak, s itt a finom élű
P álen icát (1172 m.) alkotják. ,
A gránittöm bnek gerincm agassága 2250—2400 m. A gerinchorpadások 2360—2150 m.-nvire apasz
to ttá k le a vízválasztót a völgyek irányában. A gránitövet az üledékes zónától elválasztó Kopahágó csak 1770 m. m. Magán a vízválasztón ülő csúcsok 2300—2620 m. m agasak. A vízválasztótól kiinduló haránt-ágakat koronázó csúcsok pedig szintén 2350—
2663 m. magasak. A m ellékgerincek csúcsai a fő- gerincen lévőket m agasságban fölülmúlják.
A főgerinc és a m ellékgerincek a M agas T á trá ban hosszúra nyiílt, keskeny, szag g ato tt tarajokat képeznek. A déli m ellékgerincek a főgerinctől el
válván, kezdetben em elkednek; azután rendkívül keskeny sziklatömbökbe feloldott hátat képezve, ro hamosan és m eredeken hanyatlanak. K ésőbb m ind
inkább szélesednek, m eredekségben veszítenek s a szomszédos harántgerinc lejtőjével majdnem egy b e
folynak, úg,y hogy a P oprádi völgybe lassanként á t
mennek. K lasszikus p éld át n y ú jt erre a Lomnici csúcs mellékgerince.
Az éjszaki oldalon lévő harántgerincek ellen
ben sokkal rövidehbek. A főgerincböl külön kúpokat ritk án képeznek és hirtelen eséssel a sziklakatlanok
ban, vágj7 a völgyek belsejében v éget érnek.
A Magas T átra a gerinceknek alakulása sze
rin t egészen más látványt nyújt a déli, s m ást az éjszaki oldalon. Délről tekintve, csaka m ellékge
rinceken ülő legm agasabb hegyóriásokat látjuk, azok között itt-o tt nagy távolban a hágókat, a főgerin- c e t ellenben úgy szólva sehol sem látni. A zt a Pop- rádvölgyből közvetlenül emelkedő gigászi h eg y
14
kúpok f fedik, m elyek innen egész figyelm ünket le
kötik. Éjszakról pedig két egym ás mögé rejtőző gerincet látunk, m elj'en csak jelen ték telen kúpok ül
nek és mely m ögött m agasabb, de távolságuknál fogva szintén nem nagyon imponáló csúcsok emel
kednek. Ezen csúcsokban csak nehezen ism erjük m eg a Lom nici és Gerlachfalvi csúcsot, a Kon- csisztát és a B ibircset.
A M agas T átra üledékes réteg ei két, egym ás
tól helyrajzilag teljesen elválasztott hegycsopor
to t k é p e z n e k : a Siroka csoportot és a Béla- Javorinai hegyláncot. E két hegycsoport és a grá- nitos h eg y ség közé van beékelve egy részt a Javo- rova völgye, m ásrészt a hátulsó S ézak n ák völgye.
Bám ulatos fensöséggel emelkedik a Javorova völgy hátterében a gyönyörű alakzatú Jégvölgyi csúcs. A Siroka és a Voloszin, a Svisztuvka és a H ét gránátos végszakadékai közt terül el a B ialka-Poduplaszki völgy, m elynek h átterében a sz éles. alkotású G erlach
falvi csúcs látható. Jo b b ra pedig, délnyugat felé látjuk a H alastó völgyét.
A Béla-Javorinai hegylánc domborzati alakzatait és geológiai összetételét legszembetűnőbben találjuk kife
jezve a Kopahágón, ott, a hol a gránit a vörös permi kvarcittal találkozik. Az átmenetet a gránit és a permi kvarcit között vörösre színezett konglomerát képezi, biztos jeléül annak, hogy permi korszakú tenger volt az, mely legeslegelöször mosta a gránithegy partjait. Ki tudná megmondani, hogy nézett ki akkor hegységünk ? Bitka geológiai tüneményt látunk a Siroka tetején.
Ez, valamint Zamki nevű mellékkúpja gránitból áll, a Javorina felé lehúzódó lejtője pedig permi vörös homokkő- és triaszféle rétegekből De ugyanazon homokkő a kúp keleti lejtőjén is fordúl elő. I tt tehát a gránit az üledé
kes homokkőrétegre van feltolva, mi a délről jövő nyo
másnak következménye és annak, hogy a későbbi erósio folytán a Tátra nagy gránittömegétöl egészen elválasz
tatott, úgy, hogy ma már mint valami óriási göröngy elszigetelve fekszik az üledékes rétegeken.
A Magas T á tra gránitos sziklagerincei rendkívül keskenyek, szaggatottak, lezuhanásra kész sziklatöm bökre szétrepesztve. Hasonló alakúak a sziklacsúcsok
is, melyek ijesztően m eredek gerincform ákat öltenek,, majd organasípszerüleg egym ás mellé sorakozott szirt- oszlopokból állanak. A N yugoti T átrában ellenben a kerekded, gyeppel bevont gerincek és kúpok tú l
nyomók.
A M agas T átra völgyei is nagyban eltérnek a N yugoti T átra völgyeitől. Az utóbbiakban, néhány kis tócsától eltekintve, nincsenek tavak, nincsenek tófalak, hiányoznak a hómezők, a görelymezők, hiány
zik végre az óriási mennyiségű, a jégkorszakból eredő m oréna-törm elék, mely maid a. völgyek fenekét szerteszét borítja, majd a lejtő k et óriási hosszgátak
ban kiséri. Itt-o tt a jé g hátán lehordott, hegym agasságu görelyrakásokat, fensíkokat, m élyedéseket és a völgybe m eredeken leszakadó sáncokat alkot. A N yugoti T átra csak éjszaki, kivált éjszakkeleti völgyeiben m utat fel jelentékenyebb m orénaképződéseket. A M agas T átrában fordítva áll a dolog. I t t a déli lej
tőkön sokkal hatalm asabbak a m oréna-lerakodások.
E nnek m agyarázata abban található, hogy a M agas T átra déli oldalán a völgyek m agasabban feküsznek, mint az éjszaki oldalon és széles sziklakatlanokká tágulnak ki.
Ezen katlanok ma apró hómezöket tartalm aznak, de a jégkorszakban hatalm as hó és jégtöm egek gyííl- helyei voltak. Lejebh vonulva, e glecserek más völgy
ből jövőkkel egyesültek s a hatalm as jég árak a kes
keny völgybejárat félé tódultak. I t t összeszorultak és emelkedtek, hogy aztán annál nagyobb erővel a hegység tövén elszélesedjenek és a jé g hátán lévő óriási m ennyiségű kőtörm elék lerakódjék. A jé g m ár nem létezik, de a glecserm orénák m ég m egvannak s majd minden völgy oldalán és alsó végén láthatók.
É s mióta a jégárak a völgyfalakról lezuhanó kőtör
m eléket a völgyekből ki nem szállíthatják, azóta a falakról lezuhanó nagy m ennyiségű törm elék a völ
gyek lejtőibe v ésett árkok alján felhalmozódik s gorelykúpokat képez.
A M agas T átra völgyeinek jellemző sajátságát képezik továbbá a hegyi tavak és a tófalak. A
16
T átratav ak (tengerszem ek) több úton-m ódon k elet
keztek. A legfelsőbb völgykatlanok besiippedése a jégkorbeli glecsereknek kivájó h atása ’a la tt tö rtén h e
te tt. Más hely ü tt a völgyek a morénák oldal- és hom
lokgátjai által eltorlaszoltattak és elzárattak. V égre a jé g á r alsó végének helyén m edencék keletkeztek, m elyekbe a jé g á r dom bom , hátának oldalairól n ag y m ennyiségű kőanyag hullott le és ez az öblöt elzárta.
Az első csoportba számítjuk a m agyar és lengyel Öt tó t, a H inczó-tavat, a Tengerszem et, a m ásodikba a késm árki Z öld-tavat, a Felkai és P oprádi tav at s t b . ; a harm adik csoportnak legnagyobbszerü képviselője a Csorbái tó.
Az élő m ég m ost létező T átra-tavaknak száma a katonai térkép bejegyzései szerint 114, melyekből a Magas T átrára 105 esik. A legnagyobb a W ielki staw a lengyel Öt tó közül, 34-84 hektárral, a Halas tó 33 h., a Csorbái tó 20-40 h. A legm élyebbek a legfelsőbb katlanvölgyekben lévők, m elyeknek m ély ség e 29—78 m., de a Csorbái tó is 20-7 m. mély.
Á ltalában az éjszaki oldalon lévő tavak nagyobbak és mélyebbek, mint a déliek. A tavak m ind veszőfél
ben vannak, a folyton leguruló kő és kavics tem eti el. A V irágos k e rt egy volt tó helyén v a n ; kis m a
radéka még m ost is látható. Több egykori tó feneke, mint a minőt a K is-T arpataki és F elkai völgyekben is találunk, letűnt m int tó és virággazdag rétekké változott. A tavak az előttük lévő görelygátakkal.
köhorzsolásokkal, kerekded kúpokkal az egykori gle- cserek fokonkénti visszavonulásait jelzik. A glecserjég- nek egykori v astag ság a sok h elyütt egész biztosság
gal kim utatható. A T arajka p. hatalm as oldalm oréna;
törm elékanyagának fekvését a helytálló sziklákon vi
lágosan lehet látni. A jégvastagság e helyen 100 m.-nél nagyobb volt. Nem csoda, ha ezen óriási jé g töm egek, a sziklavölg3'eken lefelé csúszva, ezeket m indkét oldalt 100—200 m. m agas völgyfalakká horzsolták. A M agas T átrának ezen sajátság a m ajd
nem minden völgyben felismerhető.
Feltűnő sajátsága a Magas T átra völgyeinek
továbbá az úgynevezett tófalak. A völgyek emelke
dése ugyanis nem történik állandó folytonossággal.
Az emel kedés, helyenként nagyon csekély, alig észre
vehető, más hely ü tt m eg m agas és m e re d e k ; néha alig m egmászható völgyzárulatokkal találkozunk, me
lyek helytálló sziklákból állnak. Ezen meredek.
2 0 0 —400 m. m agas völgyzárulatok m ögött igen g y ak ran tav ak ra bukkanunk, innen ered a név, „tófal“.
A tófalak vagy egy és ugyanazon völgy záradékát, képezik, yagy egy kisebb és egy nagyobb völgy talál
kozásánál fordulnak elő. A tófalakról lezuhanó vizek hatalm as, messziről is ezüst szalag gyanánt felism er
hető vízeséseket képeznek.
A Magas T átra völgyei mind a hegység zöme elé tolt, óriási m ennyiségű kőhalm aztól képezett m a
g aslatokba mennek át, m elyeknek vége nagyon m ere
deken hanyatlik. A völgyekből jövő, vizgazdag p ata
kok a homlokmorénákban m ély bevágást vájtak ki, m elyben -sokszor 1—2 kilom. hosszú, tajtékzó zuhata- gokat képeznek, a mint ezt nagyon tanulságosan a T arpataknál és a Felkai pmtaknál láthatjuk. A hom
lokm orénák kőtörmeléke, mely közt néha háznagyságu vándorkövet is látni, a Magas T átra egész alját olyannyira fedi, hogy itt egyetlen egy helyen sem lehet látni a gránitnak és az üledékes rétegeknek találkozását. V olt teh át egykoron oly idő, m elyben a M agas T átra déli lejtőjét 900 m.-ig lefelé összefüggő jégpáncél körülvette, olyformán m int ezt ma is az U jseelandi Alpoknál látjuk.
Az összefüggő törm elék-burkolatból és a dom
bokat képező m oréna-m agaslatokból azt lehet kö
vetkeztetni, hogy a mi hegységünkben is kétszeri eljegesedés tö rté n t: egy régebbi és nagyobbm érvü és egy újabb és kisebb kiterjedésű. A k ét jégkorszak közti időből, az rigynevezett jégm entes, interglaciális időből szárm azhatik ama vízlehordta patakkavics és durvaszemü, itt-o tt porcellánföldben gazdag homok, mely a hegység legalsóbb tövét, 800—900 m.-ig, födi.
A T á tra morénáinak elterjedéséből következtetve, a régibb és nagyobb eljegesedés hóhatárát körülbelül
2
18
1500 m.-nyi m agasságban, a későbbi és kisebb elje
gesedés hóvonalát ellenben v agy 1700 m.-nyi ma
gasságban keressük. Az első eljegesedéskor a Ma
gas T átra hóviszonyai hasonlók voltak az U jseelandi Alpok hóviszonyaihoz, mely hegységnek hóhatára, dacára annak, hogy Pelsö-Itáliának déli szélességé
ben, de tengertől körülvett és ennélfogva rendkívül nedves vidéken fekszik, már 1800— 190Ó m.-nyi ma
gasságban v a n ; a második eljegesedés idejében p e dig hasonlók lehettek a T átra hóviszonyai a mai M ontblanc hegycsoportéhoz.
H a a M agas T átra a N euseelandi Alpok helyén állana, akkor 1900 m.-nél m agasabb csúcsai, gerincei és völgykatlanai egész éven á t havat viselnének és az utóbbiakból 1700— 1600 m.-ig leérő glecserjég h ú zódnék le. Most, m int tudjuk, glecsereknek nyom a sincsen a T átrában. A T átra hóhatára nagyon m a
gasan fekszik s 2300 m.-nél m agasabban fekvő szakadékaiban a hó nyáron á t is m egáll. K isebb, egész éven át kitartó hómezöket és hószalagokat 1900 m.-nyi m agasságtól kezdve m indenütt találni, a hol a fal a szélnek ú tjá t állta s utóbbi n ag y m ennyiségű havat összehordott. Az 1900 m éternél m agasabban fekvő tavak csak julius hóban olvadnak fel egészen ; mások, m elyek részben árnyékban fek
szenek, hűvös nyarakon fagyva m aradnak. Ezek az úgynevezett je g e s tavak.
A M agas T á tra déli oldalán lévő völgyek n a
gyobb számúak, de kisebb kiterjedésnek, m int az éj- szakiak. A határkópező völgyeken kívül, te h á t nyu- goton a Koprován, keleten a Z sdjár-K otlinai völ
gyön kívül, a déli oldalon a legnagyobb völgyek a Menguszfalvi, N agy-T arpataki és a Zöldtói völgy.
A M enguszfalvinak hossza 8 km., legnagyobb szélessége legfelsőbb végén 3V2 km. A Poprádi tónál kiágazik belőle a Menguszfalvi törm elékvölgy, mely 5 km. hosszú és fent 3 km. széles. Az utóbbiból kiágazik éjszak felé a Sárkányvölgy és éjszakkelet felé két kisebb sziklás völgyfülke. A M enguszfalvi völgy éjszakkeleti völgyfülkéje a B ékás tavak
völgye, melyen át az ú t a Tengerszem -csúcsra visz. Ezen völgyterületen van összesen^ 9 t ó ; ezek közt a legm agasabban fekvő a Hinczói tó 1961 m., mely egyszersm ind a legnagyobb, 19 Ί1 hekt. A M enguszíalvi völgy középső részén és alsó végén folynak össze a vízben gazdag Poprád-folyónak forráspatakjai. A Poprád-folyó a M agas Tátrában a legnagyobb vízér. E redeti déli iránya közvetlenül a völgy legalsóbb végén egy hatalm as, 7 km. hosszú végm oréna által keletre van terelve, és csak Mosztki volt fürészmalomnál fordul ism ét délre, a N agy- R ausch eredeti völgyébe.
N agyságra nézve a m ásodik ran g o t foglalja el a N agy-T arpataki völgy, melyből vízgazdagságra nézve a M agas T átra m ásodnagy patakja, a T arpatak folyik. Ezen völgynek hossza β'/.τ km., szélessége legfelsőbb végén 3 rkm., alsó részén, a T arpatak- szállónál, 1/i km. E jszaki oldalán a Zerge-szállóval szem ben ágazik ki belőle a K is-T arpataki völgy, m elynek hossza 8 km., alsó szélessége 1J/2, felső szélessége az Öt tónál km. Az Öt tó alatti tófal 2/3-ad m agasságában ágazik ki belőle délnyugatra a l/ 2 km. széles V öröstorony-völgyecske, mely a K is- nyereghágón át a Javorove-vülgybe, az éjszaki oldalra vezet. A K is-T arpataki völgy hátterében emelkedik örökös hómezök m ögött, m elyek a M agas T átrában a legnagyobbak közé tartoznak, a kétcsitcsií J é g völgyi cstícs. A K is-T arpataki völgyben találunk 5, a N agy- T arpatakiban 15 tavat.
H arm adik helyen em lített völgy a Zöldtó - völgye, m elynek alsó fo lj'tatását a Fehérvíz völgye képezi. A Zöldtó-völgy egy óriási félcirkusz alakját m utatja, m elynek hossza 41/2 km., átm érője majdnem 3 km. D élkeleti oldalát m eredek sziklalejtö képezi, míg délnyugoti és nyugoti oldalán öt, hótól és tö r
m eléktől te lt sziklavölgy-fülke köti le figyelmünket.
Ezen sziklagerincek egyikének végén emelkedik a n éprege által szárnyra emelt K arbunkulus-torony.
E jszaknyugot felé a K opakúp és a Bolond Gerő között vezet gyönyörű pázsittól felelevenített völ-
2*
20
gyecske, az Elölsö R ézaknák s a Ivopahágón át (1770 in.) a sokkal nagyobb, Hátulsó R ézaknák nevű völgybe. A tavaknak száma e völgyterületen 12.
Ezen három völgynél k isebbek: a Eelkai, B atiz- falvi, a Mlinicza- és Eurkota-völgy. Ezek közül a E elkai völgy 5Va km. hosszú, l 3/4 km. széles. T av ai:
a Felkai-tó (1641 m.) és a H osszu-tó (1930 m.). A Eelkai-tó felett van a V irágos kert, egy volt tónak a feneke, m elyet a B ibircsről jövő törm elékkő majdnem egészen eltem etett. A 160 m. m. tófal felett zuhog le a felkai vízesés.
A B atizfah'i-völgynek hossza 5 km., legnagyobb szélessége a katlanszerü kitágulásában l 3/ 4 km .;
1894 m. m.-ban van a B atizfalvi-tó; felette tágas hómezök.
L ejtőit keleten a Gerlachfalvi csúcsnak borzasz
tó a n szag g ato tt és rendkívül m eredek sziklafalai, nyugoton a nem kevésbbé meredek, de valamivel ala
csonyabb m eredélyei képezik.
Rendkívül szabályos alakot tü n te t fel a Mlinicza- völgy. H ossza 51/4 km., szélessége 2 km. Eelsö részeit a Fátyol-vízesés díszíti. F e lette δ, különböző m agasságú tavat találunk, m elyek közöl a Szent- iványi-tó 2087, a D öller-tó 2104 m. m agas.
Majdnem olyan hosszú, de sokkal keskenyebb és szabálytalanabb alakú a F urkota-völgy, mely- annyiban té r el a többi Tátra-völgytől, hogy a völgy alsó végénél nem széles sziklakatlannal, hanem .szűk, éles hasadékéllel végződik. Ezen legvégső völgyszűkületben fekszik a felső, 2158 m. m agas, teh át a T átra-tav ak között legm agasabban fekvő W aklenberg-tó. Ezenkívül van még 3 tó e völgyben.
Valamint a Felkai-patak, úgy a F u rkota-patak is a m oréna-hordalékok által eredeti irányától balfelé van leszorítva, épp úgy, mint a T átra-patakok nagy ré sze más m ederben folyik, mint a jégkorszak előtti időben.
A F urkota-völgynél kisebbek a K rátk a- és a Handel-völgy, m elyek lent a Predni-H andel-völgy- ben egyesülnek. A H andel-völgyben, a K riván keleti
lejtője alatt van a Zöld-tó. A k ét v ö lg y tő l lefolyó és egyesülő V ág a jégkorszakbeli morénák által eredeti m edréből nyűgöt felé szo ríttato tt le.
A M agas T á trá t nyűgöt felöl a Koprova-völgy határolja. Ezen völgy S-alakkal bír, 10 km.-nél hosszabb s nagyszerű látványt nyújt. N yugoti lejtőjét a hosszú K opa-gerincz képezi, mely lent erdős, fent gyepes, itt-o tt sziklás és görélyes, egyenletes szaka
dékokat alkotó. É jszak felől a lengyel Öt tóhoz vezető alacsony hátgerinccel záródik. Talán a legnagyobb- szerü látványt az egész T átrában e völgynek keleti oldala nyújtja. I t t ugyanis annál nagyobb mellékvöl
gyekbe megy át. m entül jobban fölfelé haladunk.
Legelői, a K riván-szakadék oldalába bevésve, van a Terianszka- és K otlini-szurdok. Ezután jön a N efcer-völgy 3 tavával, utána a tó nélküli Hlinszka- völgy, utolsónak a 2l/3 km. hosszú, 2 tóval ékesített Szmre csín-völgy.
A K rivánon kívül bám ulatba ejtenek a Hrubo hatalm as és szédítő m agasságú sziklaromjai.
A keleti h a tá rt a B élpatak völgye alkotja. Ez B arlangligetnél kezdődik, a szűk K otlina- és tág Z sdjári völgyön felfelé húzódik és a lejtős Prisz- lop-hágón végződik. Egészben véve 11 km. hosszú.
D éli lejtő jét a Bélái és Jávorinál havasok képezik, m elyek közöl a H avran legjobban tűnik fel. É jsza
kon a M agúra enyhén emelkedő lejtőjén Z sdjár szét
szórt faházikóit látjuk, m indegyiket a maga zab- és krum pliföldje közepén. A m ásod- és harm adrendű völgyek közül a következőket soroljuk fel : A K és
m árki csúcsról keletéjszak félé a Hunfalvy-árok hú
zódik le. Ennek nyugoti, jóval nagyobb szomszédja a kőpataki völgy, mely regényesen fekszik a Lom- nici csúcs keleti m eredélye alatt. Fenekén a K ő pataki tó tükröződik, míg a feljebb lévő Tölcsér-tó jóformán m ár nem is létezik!
A Bibircsről 2 km. hosszúságban és nem egéj szén 1 km. szélességben húzódik le a görgetegben gazdag Blázy-völgy, meljniek fenekén a Szontagh-tó
22
fekszik. Alsó végén van egy cserm elytől keresztül
m etszett homlokmoréna.
A Gerlachfalvi csúcs k ét nyúlványa között van a Gerlachfalvi katlan, mely alakjánál fogva m ár mesz- sziröl a Poprád-völgyből feltűnik. E katlanban és csúcs felé húzódó lejtőn, a hó nagyon sokáig ta rtja m agát. Csak június második felében tűnik itt fel először k ét fekete alak, mely a jám bor Batizfalviak hagyom ánya szerint a „b arát és az apáca“ alakját jelzi.
A K oncsiszta és a Tupahegy között jö n ki a kis Szucha-völgy. S végre a K riván görbe kúpjáról, annak két hatalm as szárnya között, húzódik le a K riván déli lejtőjén lefelé a keskeny, m eredek Be- lánszkó-szurdok.
A déli völgyeknek iránya délkeleti és a Zöld
tó völgyét és a K oprova völgyet kivéve, majdnem teljesen párhuzam osak.
E gészen más az éjszaki oldalon fekvő völgyek
nek elrendezkedése. I t t tulajdonképpen csak két, de hatalm as, 10—13 km. hosszú fővölgy van : a Javo- rove és a Bielavoda völgye. Ezek is alsó végükön annyira konvergálnak, hogy Javorina m elletti távol
ságuk egym ástól már csak l 1/., km. A Javorove völgy, jobb keleti oldalán, folyton kisebbedő völ
gyekbe tagozódik. Ily en : a R ézaknák völgye, a Kolovevölgy s a F ek ete-tó völgye.
A Javorova-völgy nyugoti lejtőjén, a Sirokakúp alatt van egy kis oldalvölgyecske a Zöldtóval. A Javorove-völgybe torkollik a Sirokavölgy és a Biela voda völgye, xnelj' a R osztoka völgygyei a M agas T átrát a N yugoti T átrától határolja.
Míg a Javorove-völgy keleti oldala 4 m ellék
völgyre tagozódik, addig a 12 km. hosszú Biela voda nj'ugoti oldala m ég hatalm asabb és m ég több m ellékvölgyre oszlik fel. A R osztoka-völgyet már em lítettük. E lőtte van még az δ km. hosszt! Rovinki- völgy, m elynek alsó végét W aksm undszka dolinának is híják. A R osztoka fölött következik a H alastói- völgy a H alastóval és Tengerszem m el. A H alastói
völgy torkolata felett, honnan kezdve a fővölgy régi nevén Poduplaszki-völgynek hivatik, a mellékvölgyek kisebbek, inkább katlanszernek. Ilyenek a B ékás t a vak völgye, a Tieszki-völgy és a Zöldtó-Litvorove- völgy. A fővölgy záródásában, a L engyelnyereg alatt fekszik a J e g e s tó. A Tieszki völgynek h á tte ré t a T átra-csúcs, a Zöld tóét p ed ig a Grerlachfalvi csúcs képezi. A gyönyörű rétekkel díszített völgynek k e
le ti oldalán csak egy völgyet találunk. Ez a Rovinki völgy.
K iegészítésképpen felemlítjük, hogy a Bélajavori- nai hegylánc éjszaki oldalán 11 völgy nyílik, mely közül a legnevezetesebb a Babilovszki-völgy a Tokár- nya-kúppal és a Rothbam grund-völgve az A labast- rom -barlanggal. Ezen hegylánc barlangokban gazdag s legism ertebb közülök a Bélái barlang.
Az üde, zöld színekben ragyogó hegylánc déli oldalán felem lítésre méltó m ég a D rechsler völgye, mely botanikai tekintetben már rég ó ta ism eretes.
4. A Szepesi Magúra. A K özponti K árpátok n e
gyedik részének, a Szepesi M agurának hegyrajzáról csak futólagosán emlékezünk meg, m inthogy va
lami nagy'obb turisztikai jelentősége nincsen. Az oly annyira nevezetes D unajec-áttörés a Pienninek m észszirtjein keresztül már nem fekszik a K özponti K árpátok területén.
A Szepesi M agúra h a tárát k é p e z ik : nymgoton a Bialka-folyó Podszpáditól Priedm annig, éjszakon a Dunajec-folyó, a Lipnik- és K am jonka patak medre G nezdáig, délkeleten a Poprád-folyó Busóéig, délen a B éla-patak medre a völgyhorpadás folytatásával Podszpadiig. A főgerinc csapásának iránya nyugo- ton teljesen párhuzamos a Béla-javorinai láncolat irányával, keleten pedig a M agas T átra csapásával s ugyanazon geodynam ikai közösségre enged követ
keztetni. Ez oka annak, hogy a hegység lényegesen eltérő anyagának, külső alakjának és a T átra ma
gasságával szemben majdnem eltörpülő alacsonyságá- nak dacára a M agurát is a Központi K árpátok ren d szerébe tartozónak tekintjük.
24
A heg y ség et k ét csoportra o s z tju k : a nyugotira, a tulajdonképi M agurára és a keletire, a Ruzsbáchi hegycsoportra. Az elsőnek hossza 22, a másiké 12 km. Az első, sokkal hosszabb és sokkal szélesebb csoportban nagyon világosan lehet 2, sőt az ide tu lajdonképen nem tartozó Pieninn-sorozat nyugoti részének liozzászámításával, 3 p ár huzamos g erin c
láncolatot megkülöm böztetni. Az éjszaki láncolata a tulajdouképeni M agurának 200 m éterrel alacsonyabb mint a déli és k ét helyen át van törve az Osz- turnyai és Ofalvi pataktól.
A M agúra déli, összefüggő láncának átlagos ge
rincm agassága 1100—950 m. közötti. A kúpok m agas
sága 800—12G7 m. s m agas erdővel és szántóföldek
kel Vannak borítva. A hegységnek vízrendszerét 3 nagyobb patak, u. m. a Kacvinka-, az ófalvi R jeka- és a Lipnik-patak, és számos m ellékpatak és cser
mely képezi. Ezen vizek mind a gyönyörű hul
lámú, pisztrángban és lazacban gazdag Dunajecbe folynak.
Á h egységet alkotó kőzet a nyugoti részben kizárólag az eocéni és oligocéni homokkő. A keleti Ruzsbáchi csoportban régibb mesozói korszaki! kőze
tek képezik a hegység főanyagát, többnyire mészkő
rétegek, melyekhez éjszakra m egint homokkő csat
lakozik. Ezen mészkövek alkotják a R uzsbáchi fürdő term őkövét. T urisztikai' tekintetben érdekes h eg y v i
dékre csak a M agúra hegycsoport éjszakkeleti h a tá rán túl akadunk, hol a 8 km. hosszú D unajec-át- törés köti le figyelmünket.
A M agas T á trá t körűlövezö erdő kizárólag tűle
velűekből áll. Csak itt-o tt vegyül a fenyők közzé eg y -e g y nyír- s égerfa, mogyoró, madársom, fényesle- velü és re k e ttj'e fűz. N yírek és sorbusok főleg a felső·
erdőhatáron találhatók, a többi zsombékos, vadvizes helyeken, források közelében és a vízerek mentén. A leggyakoriabbak a lúcfenyö-állabok, m elyek közzé a felső erdőhatáron vörös fenyő, az alsó erdőhatáron
■pedig erdei fenyő vegyül. F eh ér fenyő a T átra déli oldalán ritk a; gyakoribb a keleti és nyugoti oldalon.
Az erdő felső h atára 1576 m éter m agasságig terjed s sűrű törpefenyő-öv választja el a fennha- vastól. Talán sehol m ásutt nem találni oly szilárd sáncot a havasok kővilága s az erdő tenyészélete közt mint éppen a Tátrán. E nnek köszönhető, hogy la
vinák, föld- és törmelék kő-csúszások itt nem igen fordulnak elő.
A jégkorszakot követő időben a T átra erdőségé
nek lényeges alkotó részét a tiszafa képezte. Ezen kihalófélben lévő fát ma már csak nagyon szórványo
san találni.
A törpefenyö-táj alsó h atára 1330 m éter m agasságban van, de egyes törpefenyö bokrok a vízerek mentén, kivált lápos helyeken sokkal lejebb is találhatók. A törpefenyö felső h atára mint tömör öv m integy 1800 m éter m agasságig terjed, egyes példányokban egészen 2000 m éterig.
A cirbolyafenyő elszórtan 1295 és 1612 m éter m agasság közt majd minden Tátra-völgyben található.
26
N agyobb m ennyiségben előfordul a M enguszfalvi, Mlinica-, F u rk o ta-, K is- és N agy tarp atak i völgyben.
Az erdő lényegesen be szokott folyni a tájkép jellem ébe. 0 adja m eg az egésznek azt a komoly színezetet, mely egyszerre csodálatot és félelmet g e r
je sz t. É s mégis, a k i egyszer állandóan ü tötte fel benne tanyáját, lelke re jte tt gyökereivel csügg rajta, s ba távoznia is kell, csakham ar visszavágyódik a hegyekbe.
A sűrű erdő egyáltalában csak apróbb cse
m etéket, igénytelen mohokat, zuzmókat és f e l kerülő gom bákat tű r környékében és a bokrosabb cserjék et szereti kiszorítani. Ellenben az erdőszélek és vágások, a gyepes tisztások s a források n e d ves környéke szívesen adnak m enhelyet F ló ra szín
gazdag ivadékainak is, hol aztán rendesen buján nőnek. 1300—1500 m. m agasságban az összefüggő erdőség megszűnik. Innen kezdve minden magasabb fa eltűnik s korcsalakok, bokrok és törpe cserjék lépnek helyükbe, míg végre ezek is a törpe-fenyő
nek adják á t a küzdtért.
I t t a növények már egészen havasi jeleg g el bírnak. Szám szerint kevesebb fajból vannak össze
állítva, mint a völgyben, de színelevenségükből és bőségükből semmit sem veszítenek. Az uj növény- esoportozatok a faji szegénységet szépség, illat, sa já t
ságos jellem és eleven színezet által pótolják.
I t t tárul ki előttünk egy értől öntözött m agaslati rét, ott egy zöldelő havasi legelő, melyen a tehén
csorda vagy zerge-nyáj találja mindennapi táplálékát.
De virágos legelők m ellett végtelen szirthalm ok és kőmezők terülnek e l ; felettek s alattok ezernyi láb m agas szirtfalak tornyosulnak s merész fokokban húzódnak a csúcs felé. E gyes helyeken végtelen v ál
tozatosság uralkodik a zöld és szürke szín, apázsi- tos párkányok, és sziklák elosztásában, am ott eg y sziklacsoport kim art vajukkal, zig-zug hasadék- okkal. Színezete szürke, ősz, de különféle irányban v á lto zó ; majd sö tét lesz egész a feketéig, majd zöldes-fehér.
S e tem etöszerii vadonban is van m ég élet.
Ú gy állati, mint növényi organizáció. A növények csaknem kivétel nélkül többesztendősek. S ennek íg y kell lenni, m ert különben m egeshetnék, hogy egy kedvezőtlen év, mely a m agvat m eg nem érlelheti egész növény nem zedékek vesztét vonná maga után. Az évelő növények azonban, m elyek gyöktő és bujtó-ág által is szaporodnak, ráérnek egy jobb n y arat bevárni, a midőn m ajdan magvuk is m egérhet s azt a szél távolabb helyekre elviheti. M iután ily term ő évek a M agas Tátrán, kivált nedves, árnyékos h e g e k e n ritk ák s a növények inkább oldalsarjadzás által gyarapodnak, azon jelen ség áll be, hogy egy faj töm egesen összecsoportosul, s egész szikla
p árkányokat elfed. Ebből világos, hogy mily lényeges befolyással van egy kedvező ny ár a hava
sok küllem ének változására.
M ár a faneműek apró alakjából, a korcs és törpefájokból ki lehet a havasi vegetáció jellem ét ismerni. M entül feljebb m együnk, annál alacso
nyabb lesz minden növény, szervezetük annál tömö
rebb. A m agas cserjék félcserjékké válnak, a füzek számos faja kúszó harasztokká korcsosodik, s végre egészen elenyész. A csem etenövények összezsu
gorodnak, a pázsitok néhány centim éternyi m agas
ság ra szállnak alá. Minden növényke a hidegebb lé g ből az aránylag melegebb felé szít s hozzá lapul fekirányos leveleivel a földhöz, m intha a m agas téli -hó földhöz nj’omta volna. A növények levelei kiseb
bek, erősebbek s kem ényebbek, mint a lapályon s sokkal szőrösebbek. V irágaik azon néhány m eleg h ét alatt, melyen ki kell fejlődniük, gyorsan felnőnek s n agyobbak lesznek. Ennek oka a humuszföld könn y ű ségében, nedvességében, a világosság intenzitásában s a levegő tisztaságában rejlik.
Ehhez járu l még az is, hogy a havasi növények sokkal élénkebb színekkel bírnak. A mélyen színezett indigókék m ellett találjuk a leggyengébb piros színt, erős majdnem feketébe átmenő barna m ellett vakító fehér és sárga színt. M iután a havasi növények ren
28
desen sűrű g y ep et képeznek a vánkosok alakjában födik el az éles szirtbordákat s ezek ism ét gyenge nyujtványok által állnak itt-o tt egym ással összefüggés
ben, úgy a nagyobb csoportokban fellépő pompás színvegyülék az eleven-zöld pázsitszönyegnek sok b ájt kölcsönöz. Nem kevésbbé emeli azt a havasi virágok s egész növényegyedek balzsamos illatja. Az alpesi flóra határozottan több arom atikus növényfajt m utat fel, m int a lapály viránya; e m ellett az alpin növények nagyrésze keserű és zsongító an y agokat is tartalm az.
Minden növényfajnak m eg van a m aga hivatása, ideje és helye. N ém elyek kopasz sziklákat fednek, m ások a cserm elyek p artjait ékesítik, míg mások a hómezőket szegélyezik, vagy a havasi ré te k e t díszítik virágzó telepeikkel. M indegyik hódít országot, talál hetyet, hol öt az éltető term észet kifejti.
Az éghajlat jellegének alakulására több körül
mény működik közre. A földrajzi és helyrajzi fekvésen és te n g e r feletti m agasságon kívül az éghajlatot befolyásolják a helynek többé vagy kevésbbé v éd ett helyzete, a napnak és levegőnek szabadabb vagy kevésbbé szabad hozzáférése (insolatio), a terep száraz vagy nedves állapota, a talaj, rossz vagy jó meleg- vezető képessége s a táj vegetációja (erdő).
A kiim át nem csak a hőm érséknek viszonylagos foka, hanem a levegőnek páranyom ása és relatív nedvessége, a szelek alakulása, a verőfény tartam a s a csapadékok gyakorisága és m ennyisége adják meg. Ezen tényezők okozzák, hogy a Magas. T á trá nak déli. oldalán a fenyőöv éghajlata sokkal eny
hébb, m int ugyanazon m agasságban fekvő vidékek az éjszaki hegyoldalon, s m int a nap által kevésbbé é rin te tt tátrai völgyek.
K özép-Európának n agy m eteorológiai alakulásai
^kihatnak a M agas T átrára is. Az erős kontinentális depressziók m egzavarják a T átra v éd ett övét is. Az országos esőzések a K árpátokban is csapadékot szül
nek, a szél iránya szerint vagy egy-két nappal később, mint a nagy m agyar alföldön, vagy, ha éjszaki irányzat az uralkodó, ugyanannyi nappal korábban.
A T átrán ak külön kiim ája nincsen ; de a hegység töm ege a légtünettani jelen ség ek et sokféleképpen befolyásolja és módosítja. E g y szer védőbástyául szol
gál az éjszaki hideg szelek ellen, m áskor a szél
30
irán y át eltereli, a höm érséket csökkenti vagy emeli, sőt a felhőzet alakulására s a csap adékm ennyiségére és m inőségére is kihat.
A lég tü n ettan i jelenségek alakulásától függ a kiimának s a klim atikus gyógyhelynek értéke is. A m eteorológiai tünetek helyes ism erete te h á t nagyon fontos, s ez csak úgy szerezhető meg, ha a m eg
figyelések legalább 20—30 éven át. pontosan vezettet
nek s az ezernyi jegyzetekből középértékek vonattak le. Csakis az ilyen úton g y ű jtö tt tapasztalatok jo g o sítanak a klimatikus gyógyhely elnevezésre s a kiima jellegének m eghatározására.
Ily értelem ben vett klim atikus gyógyhely a T á t
rában csak egy van : Uj-Tátrafüred, mely 22 éven át télen-nyáron fo ly tato tt rendszeres m eteorológiai meg-
% yelések felett rendelkezik. A m ennyiben azonban a helyi és m agassági viszonyok a megfigyelő állomás viszonyaihoz hasonlók, U j-T átrafüred m eteorológiai középértékei átvihetők a T átra déli övének más hasonterm észetü pontjaira is. D e csak általános szem
pontokból. R észletekben nagy különbségek m erülhet
nek fel ugyanazon helynek egymáshoz közelfekvö pontjai közt is, a szerint, a mint az egjdk a napos, másik a beárnyékolt oldalon, az egyik száraz, a másik nedves talajon, az egyik közel az érhez, az erdőhöz, a másik a vágáshoz fekszik. Ezen különle
ges sajátságok teszik az egyik pontot szelidebbé, a m ásikat zordabbá.
A T átra keletről nyugotnak irányult m assivjával minden elöhavasok nélkül, közvetlenül em elkedik ki a P oprádi völgyből, domború oldalával szabadon tekintve délnek, homorú részével pedig éjszaknak. M ialatt te h á t a déloldali erdöövet az éjszaki hideg szelek ellen megvédi, ugyanakkor széles felületét egészen a napnak irányítja, mely reggeltől estig ra jta nyugszik s a ta la jt kellőleg áthevíti. A déli lejtők alakzata egyúttal iehetővé teszi, hogy a völgyekből felszálló és a havasokról levonuló köd a nyílt lejtőn ham arább elvonul s ritkábban fenekük meg, mint azt a völgyek alján és zárt havasi m edencékben tapasztaljuk.
