FAUST
(kulcscsomóval, lámpással, kis vasajtó előtt áll) Rég nem érzett iszony szakad rám,
az emberfaj minden kínja-baja.
Itt él szegény, a nyirkos szalmapadkán, s minden bűne: szerelmes tébolya!
És most hozzá belépni sem mersz?
Viszontlátásától didergesz?
Gyerünk! Vagy előbb lép a halál oda!
(Nekiesik a zárnak; belülről énekszó) Anyám, az a lotyó,
engemet az ölt meg!
Apám, a lator, engemet az ett meg!
Húgom, a kicsike, föld hűsibe
csontom elásta már.
Igy lettem én szép kicsi cinege;
hess madár! Hess madár!
FAUST
(kinyitja az ajtót)
Nem sejti még, kicsoda hallja itt
zörgő szalmáját, csörgő láncait. (Belép) MARGIT
(elrejtőzik a vackán)
Jaj! Jaj! Jönnek! Szörnyű halál!
FAUST (halkan)
Csend! Csend! Jöttem megmenteni téged!
MARGIT (elébe vonaglik)
Nem rendülsz meg embertársad baján?
FAUST
Az alvó őrség hangodtól felébred!
(Megragadja a bilincset, hogy lefejtse)
MARGIT
(térden) Kitől vagyon, hóhérlegény, felettem hatalmad?
Viszel már az éj közepén?
Szánj meg, s halálom ne akarjad!
Nem győznél várni bár hajnalig? (Feláll) Alig éltem! Alig, alig!
S a sírom már megásva!
Szép voltam, jaj, s ez vitt a pusztulásba, párom közel volt - messze jár,
elhullt a virág s el a koszoru már.
- Ne ragadj meg ily kegyetlenül!
Bántottalak? Bánj vélem emberül.
Ne hiába esedezzem
-nem is láttalak világ-életemben!
FAUST
Túlélhet ilyesmit az ember?
MARGIT
Tehetsz, amit akarsz velem.
Csak előbb hadd szoptassam Őt meg!
Itt volt most is a keblemen, de elviszik, s azzal gyötörnek, hogy én öltem meg a gyermekem!
Nem leszek immár sose víg.
Verseket gyártanak rám! Be rosszak is a népek!
Régi mese végződik így, ki fejtené meg?
FAUST
(térdre veti magát)
Szerelmed kéri, drága kincsem, hadd, hogy lazítsak a bilincsen!
MARGIT (melléje borul)
Imára hát! Segíts, szentek csapatja!
E lépcsőnek alatta, a küszöb alja, pokol birodalma!
S a Rosszak rémitő haraggal itt táboroznak!
FAUST (hangosan) Margit! Margit!
MARGIT (figyelmez)
Szerelmem drága hangja!
(Felugrik, a láncok lehullnak) Hol van Ő? Övé volt e kiáltás!
Szabad vagyok, nem érhet semmi bántás!
Hozzá akarok repülni!
Még egyszer az ölébe ülni!
„Margit” - szólt ő, s vackom küszöbén állt, s a poklok üvöltő, vad tűzözönén át, ördögi csúfos hangokon át,
megismerem édes, szerelmi szavát.
FAUST Én vagyok!
MARGIT
Te? Mondd, mégegyszer, szivem!
(Megragadja)
Ő az! Hová tünt minden gyötrelem?
A börtön-kín? A láncok hova hulltak?
Itt vagy! Hogy szabaduljak!
Szabad vagyok hát! -Itt van az utca, a falak, ahol téged először láttalak.
S a kies kertecske,
hol Mártával vártunk egy este.
FAUST
(magával vonja) Jöjj hát! Jöjj hát!
MARGIT
Ne menj még!
Maradok én is kedvvel, ha maradsz.
(Dédelgetve) FAUST El innét,
ha szavamra nem adsz, rettentőn meg fogunk lakolni!
MARGIT
Már nem tudsz csókolódzni?
Kedves, pár nap elég neked, s a szád csókot feled?
Karodban a szivem el mért szorult!
Máskor már egy tekintetedtől, egy szavadtól bennem a mennyország ki-kigyúlt,
s úgy csókoltál, hogy majd megfúltam attól.
Csókolj meg!
Mert, ha nem - én!
(Rátapad Faustra) Ó, jaj, az ajkad jéghideg, nem felel!
Nagy tűz-szerelmed ki vette tőlem el?
Ide ki juttatott?
(Elfordul tőle) FAUST
Jöjj! Kövess! Kincsem, ne tétovázz!
Ezerszeres lesz a szerelmi láz!
Jöjj hát velem! halld meg hívó szavam!
MARGIT (félrefordul)
Te vagy magad? Te volnál csakugyan?
FAUST Ki más? Siess!
MARGIT
Rólam láncot leversz, újból megcsókolsz, megölelsz.
De, hogy lehet, hogy vissza nem riadsz? -Vagy nem tudod, kit is szabaditasz?
FAUST
Jöjj! Oszlik már a sűrű éjszaka!
MARGIT
Jó anyámnak lettem gyilkosa s megöltem gyermekem.
Pedig neked adták s nekem!
Tiéd! - Te vagy! Alig hiszem.
Nem álom! Fogod a kezem.
A te jó kezed! - Jaj, olyan iszamos!
Töröld le hát hamarost, csupa vér!
Mit tettél, az Istenér’?
Dugd vissza kardodat;
legfőbb ideje!
FAUST
Ne hánytorgasd a multakat, megölsz vele.
MARGIT
Nem! Meg kell hogy maradjál!
A sirjaimat kire hagynám?
Fogj a dolognak, már holnap.
A legjobb helyet anyámnak, bátyám mindjárt melléje szánjad, kissé arrább magam,
de nem túlságosan!
S jobb kebelemre szegény kicsikét.
Mellettem más senki se fekhet!
Testemhez szorítani tested:
nem lehet annál semmi se szebb!
De érzem, örökre vége ennek, feléd hiába vágyom, esengek, tiltod magadtól a testemet;
pedig te vagy, s nézésed hű, kegyes.
FAUST
Ha érzed, én vagyok: siess!
MARGIT Oda ki?
FAUST
A szabadba!
MARGIT
Sírt ás valaki, les a halál, siess!
Csak az örök nyugvóhelyig, egy lépést se tovább
-Henrik, te mész? -Henrik, viszel-e hát?
FAUST
Akard! Az ajtó nyitva! Gyere vélem!
MARGIT
Nem mehetek. Nekem nincs mit remélnem.
Meneküljek? Hisz leskődnek reám.
Nekem ez a koldusélet nem kell, méghozzá rossz lelkiösmerettel!
Oly nyomorult dolog kallódni távol, s ott sem menekszem a törvény fogától.
FAUST
Veled maradok!
MARGIT Eredj! Eredj!
Mentsd árva gyermeked!
Menj az ösvenyen, mely a patak partján megyen, az erdő ölén
balkézről a sövény, s a gát!
Utána hát!
Még ki-kibukkan, és rugkapál!
Mentsd meg! Mentsd meg!
FAUST
Ocsúdsz-e már?
Lépj egyet s szabad lehetsz!
MARGIT
Hagytuk volna el a hegyet!
Egy kövön ott űl az édesanyám, fejbőröm beleborzad!
Egy kövön ott űl az édesanyám, és szunnyadoz naphosszat:
nem inthet, nem biccent, feje szörnyű nehéz, soká aludt ő, s nincs ébredés.
Aludt ő - hogy mi örüljünk!
Mily boldog perceket éltünk!
FAUST
Szép szó, könyörgés nem segíthet, jobb hát, ha elvonszollak innet!
MARGIT
Eressz! Nem tűrök erőszakolást!
Ily gyilkosan hát ne markolássz!
Hisz egykor mindent kedvedre tettem.
FAUST
A nap kel! Drága lelkem!
MARGIT
A nap! Jaj a nap! Az utolsó napom!
Ezen lett volna a lakodalom!
Hogy Margitodnál voltál, el ne mondd!
Jaj koszorúmnak!
Bánhatjuk már a bajt!
A viszontlátásra! - majd!
De, jaj, nem a táncban!
Tódul a nép, nagy csendben ellepik, sűrün elborítják
a teret, az utcát.
Harang szólal, pálca törik.
Kötözve, lökve visznek, máris a vérpadon vagyok.
S már ki-ki nyaka viszket a bárdtól, mely felém suhog.
Néma a föld, mint a sír!
FAUST
Mért kellett megszületnem!
MEFISZTÓ (künt megjelenik)
Fel! Ittvesztek mind a ketten!
Vak tétovázás! Habozva fecsegtek.
Lovaim dideregnek, a hajnal már dereng!
MARGIT
A földből fel mi kereng?
Ez! Küldd el hamar!
Ezen a szent helyen mit akar?
Engem!
FAUST
Élned kell, élned!
MARGIT
Égi törvény! A lelkem a tiéd lett!
MEFISZTÓ (Fausthoz)
Jöjj! Jöjj! Pácban hagylak vele csunyán!
MARGIT
Tied vagyok, te ments meg, ó Atyám!
Ti angyalok! Mennybeli sergek, gyűljetek körém, és védjetek meg!
Henrik! Iszonyu vagy!
MEFISZTÓ Elkárhozott!
HANG (a magasból) Megváltatott!
MEFISZTÓ (Fausthoz)
Hozzám szaladj!
(Eltűnik Fausttal) HANG
(belülről, elhalóan) Henrik! Henrik!