FAUST
Nem szoktam én meg ezt, s késő is volna már most kapát ragadnom, avagy ásót.
A szűk élethez nem fűlik fogam.
MEFISZTÓ
Igy hátra már csak a boszorka van!
FAUST
Mért éppen ez a vén banya?
Ha a lőrét magad kevernéd?
MEFISZTÓ Időrabló komédia!
Addig akár ezer hidat emelnék.
Nemcsak tudás, szakértelem kell e szerhez: de türelem!
Egy szellem rajta évekig babrálgat;
idő teszi, hogy hat a drága párlat.
És rengeteg bűbáj, varázs szükséges ahhoz, nem akármi!
Bár Ördög itt a főszakács, maga se tudná megcsinálni.
(Megpillantja az állatokat) Mily kedves népség áll eléd!
Ez az inas, az a cseléd! (Az állatokhoz) Urnőtök nincs itt? Hol tanyázik?
AZ ÁLLATOK Vacsorázik, kéményen át illant odább.
MEFISZTÓ
Sokáig marad oda vajjon?
AZ ÁLLATOK
Amig melegítem itt a mancsom.
MEFISZTÓ
(Fausthoz) Hogy hatnak rád az állatocskák?
FAUST
Nem láttam még ocsmányabb fajzatot!
MEFISZTÓ
Ha vélük diskurálhatok,
számomra nincs is jobb mulatság! (Az állatokhoz) Mondjátok, átkozott pojácák,
mit főztök ott, mily ciberét?
AZ ÁLLATOK
Csak holmi híg koldus-zupácskát.
MEFISZTÓ
Van is itt arra száj elég.
A KAN MAJOM
(Mefisztóhoz sündörög, körülhízelgi) Csak jöszte, segíts,
engem gyarapíts, hadd nyerjek a kockán!
Reménye sincs!
Ha volna kincs, tán kijózanodnám.
MEFISZTÓ
Ez a majom de vígan hetvenkedne, ha még lottóra is tehetne!
Ezalatt a majomfiak egy nagy
golyóbissal játszadoztak, most előgurítják A KAN MAJOM
Ez földötök;
fel- s ledöcög,
s meg nem pihent még!
Kong, ha ütik, hamar törik!
S belül üresség;
itt fény ragyog, ott még nagyobb.
Én élhetek még!
Kedves fiam, óvatosan!
Búcsuzz a léttől!
Hitvány anyag, ha széttört.
MEFISZTÓ S e szita mért?
A KAN MAJOM (leveszi a szitát) Ez csak azért,
hogy elcsípjük a tolvajt!
(A párjához fut,
s a szitát szeme elé tartja) Tekints belé!
Meglelted-é?
S nevén szólitod majd?
MEFISZTÓ (közeledik a tűzhöz) S ebben mi fő?
A KÉT VÉN MAJOM A balga fő!
Nem tudja, mi fő?
Nem ismeri az üstöt?
MEFISZTÓ Goromba szamár!
A KAN MAJOM A seprüt fogdsza már, s most ide kell űlnöd!
(Erőszakkal beülteti egy székbe) FAUST
(egész idő alatt egy tükörbe bámul, hol közelebbről, hol távolabbról) Mit látok ott? Képet, csodást, mellyel e varázstükör áltat!
Add kölcsön, szerelem, szélgyorsaságú szárnyad, hadd érjem el e látomást!
De, jaj, ha egy lépést teszek előrébb, s közelébe merészkedem,
köd űli meg a képet hirtelen!
A legcsodásabb testű nőét!
Lehet ily szépség idelenn?
Vagy tán e csábítóan heverő Szép a mennyek üdvét láttatja velem?
Lehet ilyesmi a világon?
MEFISZTÓ
Hogyne, ha hat napig töri Isten magát, s a végén egy bravót kiált,
valami csak elő kell álljon.
E látvánnyal telj szépen el,
ily szeretőt majd szerzek néked egyet;
boldog, akit a sorsa úgy kegyel, hogy haza ily arát vezethet!
Faust állandóan a tükörbe néz;
Mefisztó a széken elterpeszkedve játszadozik a seprűvel, s folytatja Ugy űlök, mint király a trónusán, itt!
Jogaram volna már, csak koronám hiányzik.
AZ ÁLLATOK
(eddig furcsán izegtek-mozogtak, most nagy rivalgással hoznak elő egy koronát Mefisztónak)
Itt van a koronád, ragaszd meg tehát, veritékkel-könnyel!
(Ügyetlenkednek,
kettétörik a koronát, majd
darabjaival ugrándoznak tovább) Most már megesett!
Beszédünk remek, s rímelünk özönnel!
FAUST (a tükörnek)
Jaj, mindjárt beleőrülök!
MEFISZTÓ
(az állatokra) Ha nem vigyáznék, vélem is megesnék.
AZ ÁLLATOK S ha a rím csörög, és jól odabök,
megszűltünk egy eszmét!
FAUST
(mint fent) A szívem is már csupa izzás!
El! Gyorsan, amint csak lehet!
MEFISZTÓ
(mint fent) De annyit meg kell adni bízvást:
őszinte költők itt ezek.
Az üst, mellyel a nőstény majom eddig nem törődött, kezd kifutni;
nagy láng csap fel, kiszáll a kürtőn.
A boszorkány iszonyú kiáltással csusszan alá a lángon át
A BOSZORKÁNY Jaj-jaj-jaj-jaj!
Beste kani! Hitvány szuka!
Urnőd leforrázod, kutya!
Ocsmány döge!
(Megpillantja Faustot és Mefisztót) Ki jött ide?
Ki a fene?
S mi kellene?
Hogy jöve be?
Csontját egye a szent fene!
A keverőkanalat tűzbe mártva, lángoló folyadékot löttyint
Faustra, Mefisztóra és az állatokra;
az állatok vinnyognak MEFISZTÓ
(a seprű boldogabbik végével a fazekak és az üvegek közé suhint) Nesze neked!
Ne, levesed!
Ne, üveged!
Vén boszorka, dallamodra
taktust most én verek!
(Mialatt a boszorkány dühös-rémülten hátrál) Megismersz végre? Csontváz! Vén tetem!
Uradat és parancsolódat?
Mi sem tart vissza, megteszem,
s majmostól most mindjárt agyon tiporlak!
Piros dolmányom már nem tiszteled?
Nem ismered fel kakastollamat sem?
Orcám is mit se mond neked?
Magam jobb volna megneveznem?
A BOSZORKÁNY
Uram, a sértést megbocsásd!
Nem vettem észre lópatád, s két kedves hollódat se látom!
MEFISZTÓ
Most még elvitted szárazon;
mert immár jó ideje, hogy bizony nem volt veled találkozásom.
Világokat megejt a kultura, az Ördög sem maga ura.
Sehol se látható már az Északi Ördög;
szarvat, farkat még látsz-e, s körmöt?
Mi lábam illeti, nem nélkülözhetem, de a nép közt nekem csak árthat;
némely ficsúr módján ezért viselgetem évek óta mű-lábikrámat.
A BOSZORKÁNY
(táncol) Eszem veszi a szerelem, hogy Sátán úrfit újra itt lelem!
MEFISZTÓ
Banyó, nem ez az én nevem!
A BOSZORKÁNY Miért? Ártott neked e név?
MEFISZTÓ
Már réges-rég meséskönyvekbe foszladt;
s mégsem javult meg az emberiség:
bár eltünt a Gonosz, maradtak, lám, a rosszak.
Báró úrnak nevezz, így már rendjén való;
gavallér vagyok én, nem rosszabb, mint a többi.
Nemes véremben kételkedsz, banyó?
A címerem ihol van, hadd bököm ki!
(Illetlen mozdulatot tesz) A BOSZORKÁNY (harsány nevetéssel)
Há-há! Ez már rád vall, malac!
Nagy huncfut vagy, s mindég az is maradsz!
MEFISZTÓ
(Fausthoz) Tanulhatsz ebből, cimborám!
Boszorkány íly bánásmódot kíván.
A BOSZORKÁNY
De hát mi kéne, mondsza már!
MEFISZTÓ
A hires kotyvalékból egy pohár, az aszujából; mind erősebb lesz az, ha jó pár év lejár.
A BOSZORKÁNY
Szivesörömest! Ott a flaskám, én is meghúzom néha-napján, most már bűzét-vesztett ital;
ebből jószívvel megkínállak.
(Halkan) De ha ebből az úr készületlen nyakal, az életből, tudod, hamarosan kiváshat!
MEFISZTÓ
Kedves barátom ez, kit megtisztelsz vele;
konyhádból néki csupa jót kivánok.
Húzd meg a kort, mondd el a varázsod, s egy csészét tölts abból tele!
A boszorkány különös mozdulattal kört húz, s abba furcsábbnál furcsább holmikat rak;
az üvegek csörömpölnek, az üstök konganak, zenebona. Végül nagy könyvet vesz elő, a majmokat körbeülteti, hogy olvasópadkául s fáklyatartóul szolgáljanak.
Faustot maga mellé inti FAUST
(Mefisztónak) Jaj, mondd hamar, ebből mi lesz még?
Ez a dühödt rángás, vad esztelenség!
Csaló és ocsmány művelet, amily ismert, oly megvetett.
MEFISZTÓ
Komédia! Engem nevettet.
Hogy is vehetnéd komolyan!
Orvos gyanánt hókuszpókuszba kezdett, hogy hasson rád a főztje biztosan.
(Faustot belöki a körbe)
A BOSZORKÁNY
(nagy lelkendezve kezd szavalni a könyvből) Most idesüss!
Egy tizet üt, kettőt leüss majd hármat ossz:
meggazdagodsz.
Néggyel mit érsz?
Ötölj, hatolj, boszorka szól!
Hét- s nyolcra vigyázz!
Elér a gyász, kilenc is egy, tíz: megmeredj.
Ez a boszorka-egyszeregy!
FAUST
Tán hagymázban beszél e vénség!
MEFISZTÓ
Korántsem értük még a végét,
így megy, tudom, a teljes könyvön át, s rá én nem egy órámat vesztegettem, mert egy tökéletes
fonák-mondást ki nem derít sem bölcs, sem esztelen, régi módszer - és mégis új.
Minden időnek jó szokása számfacsarással álnokul téveszmét szórni a világba.
Locsog s tanít zavartalan;
de ki törődik eszementtel?
Hisz megszokott dolog: üres szót hogyha hall, valamit gondol is hozzá mindjárt az ember.
A BOSZORKÁNY (folytatja)
A nagy tudás, a haladás
elrejtve mindeneknek!
Ha nincs eszed, meglelheted,
és gond nélkül leled meg.
FAUST
Meddig még e loty-foty beszéd?
Fejem is mindjárt szétrepeszti.
Mintha nagy kórust hallanék, mit milljom őrült száj ereszt ki.
MEFISZTÓ
Elég, elég, ó, kitünő Szibillánk!
Csodaszereddel töltsd meg inkább színültig azt a várva várt kehelyt.
Barátomnak e korttyal még nem ártok:
magas-szép grádusokra hágott, s nem egy hatalmasat vedelt.
A boszorkány nagy ceremóniával önti az italt a csészébe;
amikor Faustnak szájához emeli, könnyű láng röppen ki belőle MEFISZTÓ
(Fausthoz) Hajtsd le hamar! Cseppet se hagyj!
S minő öröme lesz szivednek!
Az ördöggel rég pertu vagy:
s most ettől a lángtól ijedsz meg?
A boszorkány feloldja a kört.
Faust kilép belőle MEFISZTÓ
Menjünk! Nehogy most megpihenj!
A BOSZORKÁNY
Váljék egészségedre, kedves!
MEFISZTÓ
(a boszorkányhoz) Jótett helyébe jót várj: csak izenj Boszorkányszombaton, s mi kell, tied lesz!
A BOSZORKÁNY
Fogd, itt e dal! Ahányszor dúdolod, érezheted csudálatos hatását.
MEFISZTÓ (Fausthoz)
Gyerünk, gyerünk, ne tétovázz hát!
Izzadj, hogy a nedvet kipáráld, amíg erője át- meg áthatott.
Majd kitanítalak az úri naplopásra,
s mint szívbeli gyönyört érzed meg nemsokára, hogy’ moccan Cupido, s miként izeg-mozog.
FAUST
(a tükör felé) Vajha még egyszer a tükörbe néznék s látnám e pompás nőt megint!
MEFISZTÓ
Nem! Nem! A női szépség mintaképét meg kell látnod hús-vér szerint! (Halkan) Ha ez ital átjárja vénád,
lásd már minden nőben Helénát!