Mefisztó fölmegy, és a császár baljára áll A SOKASÁG MORAJA
Egy új bolond Új kínozó Hogy jött be ez? Honnan való? A régi holt Az már oda
Hordó ha nincs van piszkafa -CSÁSZÁR
Nos, híveim, távol s közelben lakók, de egyformán kegyeltek!
Jó csillagzatnál gyűlekeztek,
üdvünk s szerencsénk áll megírva ott fenn.
Csak azt tudnám, mért kell e drága időt, mikor gondot lerázva
bújnánk álorcás maskarába, hogy kedvben kissé földerüljünk, gyötrő tanácskozás közt végigülnünk?
De mert így kívántátok makacsul, s így történt, essünk rajta túl.
KANCELLÁR
A császár homlokát, mint glóriafény, fonja körül a legdicsőbb erény, melynek érvényt csak ő szerezhet:
az igazságosság! Amit szeretnek, nélkülöznek, követelnek s kivánnak, hogy népének megadja, rajta áll csak.
De jaj, az éles elme mit segít, jó szív, segítő kéz mire megy itt, ahol a romlás országszerte tombol, és rossznál rosszabb kél a régi rosszból?
Ki e teremből néz földünkre le, azt hiszi, rémálom játszik vele, hol a torzak tehetnek bármi torzat, a jogtiprás mezében jár a jognak, és egy fonák világ kibontakozhat.
Ez nyájakat, az nőt rabol, oltári kelyhet és keresztet, s vele sok évig dicsekedhet ép bőrrel, gaztettéért nem lakol.
Míg a panasztevők nyüzsögnek a vánkosán pöffeszkedő
bíró előtt, a mind dühödtebb lázongás árja zúgva nő.
Dicsőség annak bűne, mocska, kit véd a nála bűnösebb, s gyámoltalan ártatlanokra
mondják ki csak, hogy bűnösek.
Így hull a világ szerteszéjjel, s minden rendet megsemmisít;
mely a jog ösvényén vezérel, helyes érzék fejlődhet itt?
A hízelgő, a csábitó a jobbakat is lépre csalja, latrokkal társul a biró, ha nincsen büntető hatalma.
Sötét e kép, s bárhogy riaszt, nincs fátylam eltakarni azt.
Szünet
Sürgős a döntés; hogyha kárt tesz mindenki, mindenkinek árt ez, s a fenség prédává lehet.
HADSZERNAGY
Mily szörnyen elvadult e korszak!
Ma bárki bárkit letiporhat, s parancsra minden fül süket.
A sziklavár elszánt lovagja s a polgár, kit kőfala véd, kiböjtöl minket, megfogadta, s visszatartja haderejét.
Elmaradt zsoldját zúgolódva követeli rajtunk a katona, s ha nem lennénk többé adósa, nyomban kereket oldana.
Ki vélük tiltón szállna szembe, darázsfészket bolygatna meg;
romban hever s kizsigerelve az ország, mit ők védenek.
Szabadon dúl dühe e hadnak, s a fél világ prédára jut;
szomszéd királyok még akadnak, de úgy gondolják: nem az ő bajuk.
KINCSTÁRNOK
Szövetségesekben ki bíznék!
Elakad az ígért segítség, mint víz, ha a cső eldugul.
Uram, egész nagy birodalmad-szerte kiké az uradalmak?
Mindenfelé új nemzetség az úr;
mind függetlenségre törekszik, s tűrnünk kell, bár nem tetszik ez;
annyi jogot adtunk másoknak eddig,
hogy nincs jogunk többé már semmihez.
A pártokban, bárhogy nevezzék őket, bíznunk ma nem lehet;
gyűlöljék bár, vagy hőn szeressék a császárt: gáncs, bók egyre megy.
Félrevonult már pihenőre guelf és ghibellin egyaránt.
Szomszédjával ki is törődne?
Kit-kit a maga baja bánt.
Aranyforrásunk egyre sorvad, mindenki lop, halmoz, kuporgat, s pénzesládáink konganak.
UDVARNAGY
Szinte beleveszek a gondba!
Takarékoskodnánk naponta, s mindenből több kell napra nap.
S minden nap új bajt hoz reám.
Igaz, hogy a szakács süt és főz;
van vaddisznó, nyúl, szarvas és őz, liba, kacsa, tyúk, van mit ennünk;
természetbeni jövedelmünk befolyik úgyahogy talán.
De már a borral baj van ám!
Rég a pincében hordók sorakoztak, évjáratai óboroknak,
de ma minden cseppet kiszopnak dáridóikon a nemesurak.
A városi tanács is csapra verte borát, isznak kupát emelve, s tócsa áll az asztal alatt.
Fizetnem is kell, kennem is kell;
irgalmat a zsidó nem ismer, kölcsöne éveket eszik fel, mit a jövő termésre ad.
Eladjuk a hízót soványan,
zálog-vánkos van csak az ágyban, s jövő évi kenyér az asztalon.
CSÁSZÁR
(némi gondolkodás után Mefisztóhoz) S te, bolond, nem tudsz még egy bajt vajon?
MEFISZTÓ
Nem én. A fényt csodálom s benne téged s tiéidet! - Van helye csüggedésnek ott, hol a fenség így uralkodik, s hatalmán a gyűlölség megtörik?
Hol jószándékkal párosul az ész, s tennivalót bőven talál a kéz?
Gyűlhetnek ott felhői a bajoknak, hol ily tündöklő csillagok ragyognak?
MORAJ
Nagy selma ez Nem ostoba Kegyet vadász Most vagy soha Tudom már mért köntörfalaz Amit kisüt légvár biz az -MEFISZTÓ
A földtekén hol nincs nélkülözés?
Itt ez, ott az, nálunk a pénz kevés.
Igaz, a padlón nem gurul elébünk;
de rálel rejtekére bölcsességünk.
Hegyi érben, falüregekben található vert arany és veretlen.
S ki hozza föl? Férfi, ki élni mer a természet s szellem erőivel.
KANCELLÁR
Természet s szellem - nem fér meg hitünkkel.
Ateistákat azért égetünk el, mert veszélyes az ilyen fecsegés.
A bűn a természet, a sátán a szellem, kettőjüknek ágyán fogan a korcs kételkedés.
Nem úgy! - A császár ősi földjén két rendet ismer csak a törvény:
a szent papokét s lovagokét, ők védik a trónt; ha vihar dúl, híven kitartanak, s jutalmul az állam és egyház övék.
A lázongás zavart fejeknek csürheösztönéből ered;
várost, falut ők mételyeznek:
bűbájosok! eretnekek!
S magas körünkbe léha élced becsempészné e söpredéket!
Romlott szivekben bízni vétek, s a bolond sem jobb, mint ezek.
MEFISZTÓ
Tudóshoz illőn szólottál, uram!
Mit el nem értek, száz mérföldre van, amit nem foghattok meg, nem igaz, mit nem számoltok meg, nem számít az, mit nem tehettek latra, súlytalan,
amit nem fémjeleztek, nem arany.
CSÁSZÁR
Bajainkat mindez nem orvosolja;
mi szükség böjti prédikációdra?
„Ha” és „hogyan”, unalmas nóta ez.
Nincs pénz? Nos, ha így állunk, hát szerezz.
MEFISZTÓ
Szerzek, ha kell, s még többet szerzek én!
De bár könnyű ez, nem megy könnyedén;
megvan a pénz, de ki lesz, aki rálel
s fölmarkolja? Ahhoz nagy tudomány kell!
Idézzétek csak fel a szörnyü múltat, mikor föld és nép emberárba fulladt, s akinek volt valami drágasága, rémületében itt-amott elásta.
Igy volt ez már a római korban is, s azóta mindig, tegnap is, ma is.
Mindez mélyében nyugszik a talajnak;
s a császáré a föld, a kincs ugyancsak.
KINCSTÁRNOK
Bolondtól e beszéd nem ostoba;
valóban: ez a császár ős joga.
KANCELLÁR
Aranyos tőrt vet a sátán tinektek, nem Istennek tetsző dologba kezdtek.
UDVARNAGY
Csak udvartartásunkat hozza rendbe!
Szemet hunynék, ha útja görbe lenne.
HADSZERNAGY
Bölcs bolond, jót ígér mindenkinek;
honnan a zsold, nem kérdi a sereg.
MEFISZTÓ
S ha úgy vélnétek, szélhámoskodom csak, itt áll a csillagjós! Ő válaszolhat!
Minden „kört”, „órát” s „házat” ismer ő.
Mi áll az égen? Adja hát elő!
MORAJ
Ím, egy követ fúj két ripők Látnok s bolond a trón előtt Megint az elnyűtt ócska dal A bolond súg A bölcs szaval -CSILLAGJÓS
(beszél, Mefisztó súg)
Fejünk fölött a nap merő arany,
Merkur kegyelt követ, szép zsoldja van;
Vénusz asszonynak hódoltok ti mind, későn-korán rátok bájjal tekint;
a szűz Lunánál nincs szeszélyesebb;
Mars nyugton ül, de így is fenyeget.
Legszebben mégis Jupiter tüzel.
Saturnus nagy, de távolban vesz el.
Mondhatjuk, hogy mint fém nem ritka kincs, keveset ér, de súlyra párja nincs.
Igen! Ha Luna Sollal frigyre lép, ezüst arannyal, szép a földi lét;
az öletekbe hull minden hiányzó:
palota, kert - bögyös, rózsás leányzó.
Mindezt egy férfi szerzi meg nekünk, akivel észben nem mérkőzhetünk.
CSÁSZÁR
Bár kettőzve hallatszanak, mégsem győznek meg e szavak.
MORAJ
Amit hadar igen badar Naptári jós Kontár tudós Ígérni tud de nagy hazug Ki jön tehát? Még egy svihák
-MEFISZTÓ
Bambán állnak a nagy leletnek hírére, s bizalmatlanok;
itt mandragóráról fecsegnek, fekete kutyáról amott;
ez az egészet csak kacagja, az bűbájosságot kiált,
de mit szól, hogyha viszket majd a talpa, s érzi, hogy lépte nem szilárd?
Érzitek az örök-tevékeny természet titkos erejét, rejtett élet pezseg a mélyben s fölsugározza delejét.
Ha minden tagotok sajog, ha borzadállyal tölt a hely, ásót elő! Valami ott
bűzlik ám, ott nagy kincs hever!
MORAJ
Lábam ólomsúlyú s lehúz Görcs áll karomba ronda csúz Nagylábujjamban hangyaraj Lapockám táján is nyilall -Ha nem csalnak meg e jelek, itt ritka nagy kincset lelek.
CSÁSZÁR
Csak gyorsan! Nincs mód elinalnod;
orrunknál fogva nem vezethetsz, vígy a nemes lelőhelyekhez.
Leteszem a jogart, a kardot, s ha nem hazudsz, sajátkezűleg dolgozom, de ha nem kerül meg mégsem a kincs, pokolra küldlek!
MEFISZTÓ
Oda az utat nem téveszteném el -De el nem mondhatom elégszer, a gazdátlan vagyon mily számtalan.
A paraszt ekéje arany-edényt fordít ki a rögökkel;
vályogfaltól remél salétromot, s helyette tekercs aranyat lel riadt örömmel a kérges marok.
Hány bolthajtást tör át a csákány, hány barlang s alagút homályán bolyong az alvilág határán a kincsvadász, mig ráakad
az ősi pince ajtajára
s lát odabenn, glédában állva, aranykancsókat, tálakat!
Rubinserlegeket fedez föl s tüstént ihatik is ezekből:
mellettük ős-öreg borok.
Higgyétek el - hisz aki mondja, szakértő -, szétkorhadt a donga, s a borkő hordót alkotott.
Az éj s iszony burka e régi eszenciákat féltve védi, mint a gyémántot s aranyat.
Itt nyomoz szívós akarattal a bölcs; játék kutatni nappal, a titkok a sötétben rajzanak.
CSÁSZÁR
Neked hagyom mind! Mi szükség homályra?
Ami értékes, jöjjön napvilágra.
Csalón rajtütni éjjel lehet-e?
Hisz akkor minden tehén fekete.
Hozd ekéd, s adja ki degeszre tölt fazék-aranyait nekünk a föld.
MEFISZTÓ
Fogj ásót és kapát, paraszti munkád révén leszel nagyobb, az aranyborjak földalatti csordáját így kiugratod.
Nem lesz több gondod, szívrepesve tűzhetsz ékszert magadra, kedvesedre;
színes ékkő fokozza legkivált a fenséget s a női bájt.
CSÁSZÁR
Csak gyorsan, gyorsan!
Lássunk már belőle!
CSILLAGJÓS
(mint előbb) Uram, türtőztesd vágyad egyelőre, s folyjék le tarka örömünnepünk;
ily sebbel-lobbal célt nem érhetünk.
Vezekléssel szerezzünk lelki békét, Magasság révén nyíljék meg a Mélység.
Ha jót akarsz, légy jó magad;
ha boldogságot, hűtsd le vágyadat;
ha bort kívánsz, taposd buzgón a kádat;
csodát ha vársz, hited legyen szilárdabb.
CSÁSZÁR
Hát töltse ki időnket az öröm!
S hamvazószerda majd kapóra jön.
De addig annál szenvedélyesebb legyen a féktelen farsangi kedv.
Harsonák. Exeunt MEFISZTÓ
Hogy érdem vonzza a szerencsét, nem sejti azt e bamba nép;
bölcsek kövét ha megszereznék, kőhöz a bölcs hiányzanék.