Gi da bá csi vet te el utóbb Bertus né nit...
Ó, hol va gyunk még at tól! Õ szen tül el ha tá roz ta: so ha meg nem nõ sül. Olyan csa ló dás ér te fi a tal ko rá ban, hogy úgy érez te, elég volt ne ki egy élet re. Õ nem akar se asszonyt, se gye re ket.
So ha! Bertussal ös sze ba rát ko zott, járt hoz zánk – bár leg in kább ak kor, mi kor Apus ka még oda át, a ka szi nó ban mú lat ta az ide jét –, de ud var lás nak ez már csak azért se szá mí tott, mert Bertus az õ egyet len nagy sze rel mé re, Ke le men Im ré re várt. Vár ta a cso dát.
Hogy hogy a cso dát?
Úgy, hogy ket te jük kö zé oda állt Ma mus ka, a Ke le men-fi úk édes any ja. Vagy ahogy mi hív tuk: Gi zel la né ni. Be szél tem már er rõl – ha csak fut tá ban is – a ti zen két éves re gény rõl, ami nek a kez de tén én még is ko lás se voltam. De Bertus már nagy lány, túl a lõ csei fel sõbb leányiskolán.
Ele in te nem lát szott olyan ve szé lyes nek a hely zet. Ke le men Im re se volt több ti zen nyolc éves nél, mi kor ös sze sze rel me sed tek, ak kor érett sé gi zett és kezd te el az egye te met. Rá ér tek gon dol koz-ni raj ta, hogy mi lesz. Es kü võ, há zas ság? Ugyan! Ma mus ká nak nem is volt még mit el le nez nie. Bertust – akit Ber ci nek hív tak az ak ko ri fi a ta lok – õ ma ga in vi tál ta, ahogy már el mond tam, fiainak a tár sa sá gá ba. Te ni szez ni, trac csol ni, ked vük re szórakozni – jó part ner volt ne kik. Ke le men Im ré vel – már mint egye te mis tá val – több ször ta lál koz tak az tán Pes ten is, bár Ma mus ká nak er rõl alig ha volt tu do má sa. Bertust ilyen kor Ró za né ni gar dí roz ta, mert ak ko ri ban õ épp Pes ten la kott.
De ahogy tel tek az évek, a maj da ni há zas ság nak is szó ba kel lett már jön nie. Õk ket ten úgy érez ték, kölcsönösen meg is val lot ták:
szá mí ta nak egy más ra. Csak hát... mit szól hoz zá Ma mus ka?
Im re zse bé ben a dip lo ma is ott volt már. Meg in dult az önál ló
élet út ján. De az any já val to vább ra se akart szembeszegülni. Vál-tig re mél te: ha nem he lyes li is ezt a házasságot, an nyi ra még sincs tán el le ne, hogy elõbb-utóbb meg ne eny hül ne.
Bertus is eb ben re mény ke dett. El múlt már húsz éves, már hu szon egy is, de úgy érez te: tud vár ni. Sze re ti Im rét, az is sze re ti õt, mit szá mít ak kor az az egy-két év?
Itt tar tot tak, ami kor én el vé gez tem az ötö dik ele mit is. Már jó val elõt te fel ve tõ dött: mi le gyen ve lem? Gimnáziumba nem me het tem, Szentmiklóson leg alább is nem, oda ak kor nem jár hat-tak még, csak fi úk. Az vi szont ko rai lett vol na, hogy en gem is el küld je nek – mint Bertust annak ide jén Lõ csé re – fel sõbb le ány-is ko lá ba.
Búz Gyu la bá csi nak ha son ló gond jai vol tak Poszával, aki még csak a ne gye di ket vé gez te ak kor, de nem is akarták ott hagy ni az ele mi ben az ötö dik év re. Men jen in kább polgáriba.
Nagy szót mon dott ki ez zel Gyu la bá csi. Szentmiklóson ugyan is nem volt pol gá ri is ko la. Azt meg kel lett elõbb ala pí ta ni, hogy mi oda jár has sunk. Eh hez ke res tetett leg alább tíz apa.
Sze rin tem Apuskával eszel ték ki az egé szet egy es te a fülegóré-ban. Ös sze to bo roz zák a tíz apát, iskolaegyesületet ala pí ta nak, ál la mi en ge délyt kér nek. Ha azt megkapják, ta nár nõt fo gad nak.
Elõ ször re egy is elég lesz.
Így is tör tént. A tíz lány he lyett ös sze jött ti zen egy. Apa csak tíz, mert az egyik lány nak a nagy ap ja la kott Szentmi kló son, az lé pett be – az apa he lyett – az egye sü let be.
Az is ko la nyi tá si en ge délyt a vá lasz tó ke rü let országgyûlési kép-vi se lõ je jár ta ki a miniszténumban.
Az apák kö zül hár man vol tak gaz dál ko dók: Bauer Mó zes föld-bir to kos, Schwarz Al bert nagy bér lõ (a kö ze li ki rá lyi ura da lom ból) és a négy száz hol das Csu por Al bert, akit én még lát tam az al föl di pa rasz tok ré gi vi se le té ben, roj tos bõ ga tyá ban jár ni az ut cán. A két ta ní tó-apa kö zül Nagy Lász lót is mer tem job ban: õhoz zá jár-tam ötö dik ele mi ben. Mi csak „Nallaci bá csi nak” hív tuk. Mac kó-san cam mo gó, nagy med ve em ber volt. Veverán Ist ván ta ní tó úr
vi szont je len ték te le nebb, kis, vé kony, te tû szí nû emberke, aki nek ha még is volt né mi te kin té lye, azt csak a nád pál ca sû rû su hog ta-tá sá nak kö szön het te. Egye sü le ti tag lett a ka to li kus kán tor is, Mol nár Lász ló – özvegyember öt gye rek kel –, Sza bó Ig nác ál lat-or vos, Ko vács An tal épí tész vál lal ko zó – õ volt a nagy apa –, meg Vécsei Mik sa pék mes ter, aki nél a he ti ke nye rün ket süt tet tük.
Apuskát és Búz Gyu la bá csit mon da nom se kell.
„Nallaci bá csi” ötö dik osz tá lyá ban, aho va jár tam, vegyesen vol-tunk lá nyok és fi úk. A fi úk közt egy tizenhárom-tizennégy éves ka masz is, Mé szá ros Mis ka, akit én az ak ko ri sze mem mel olyan nagy nak lát tam, hogy szin te cso dál tam. Min dig új ra meg állt raj ta a sze mem, de ha rám né zett, el kap tam a te kin te tem. A jö ven dõ nõ ébredezett vol na már ben nem? Aki még nem is bim bóz tam? Nem tu dom.
Ar ra vi szont jól em lék szem, men nyi re utál tam, mi kor Friedrich Roszka, a szép, fej lett, fe ke te zsi dólány tízpercekben oda jött hoz-zám az ud va ron, be lém ka rolt, és furcsa dol go kat sug do sott a fü lem be. Hí zel gett ne ki, úgy látszik, hogy én ve lem ba rát koz hat, akit az egész osz tály magázott, fi úk-lá nyok. A fü lem hez ha jolt, úgy li heg te izgatottan:
– Kép zel je, Ma ris ka, a Bajer Du ci mög az unokatestvére, a Bajer Ár pi a magazinba... - és szin te ful dok lott a hangos ne ve tés tõl.
Más nap megint mel lém sze gõ dött.
– Újat mon dok, Ma ris ka. Azt mond ják, hogy az Ár pi mögken-te, hogy job ban csús szon...
Nem na gyon ér tet tem, mit vi hog. Mi ért vil log úgy a sze me, pi rul ki az ar ca. Rá bá mul tam a ma gam kislányszemével, és csak hall gat tam. És na gyon ké nyel met le nül érez tem ma gam.
A pol gá ri ban – egy-két évvel idõ sebb ko rom ban – egyik lány se trak tált en gem ilyen tör té ne tek kel.
Az öreg Pe ták ék há zá ban – túl a Nagy hí don – kezdõdött meg a ta ní tás, ott bé relt az is ko la egye sü let egy nagy szo bát tan te rem-nek, s egy ki seb bet Unger Er zsi ke né ni la ká sá nak. Va la me lyik he lyi asz ta los sal csi nál tat tak két sor sö tét zöld re fes tett is ko la
pa-dot és egy ta ná ri asz talt, de a hajlítottfa szé ket már ké szen vet ték mel lé. Egy fe ke te táb la is ke rült va la hon nét; kály ha, az volt – en -nyi bõl állt a tan te rem. A tan tes tü let pe dig Er zsi ke né ni bõl, akit mi a há ta mö gött ké sõbb csak Csörének hív tunk. El sõ nap, mi kor ha za ér tem az is ko lá ból, Bertus õfe lõ le is érdeklõdött: – No mi lyen?
– Na gyon ked ves.
– Mi lyen idõs?
– Hát... nem olyan na gyon fi a tal. Hu szon öt éves le het. Vagy hu szon hat.
– És szép?
– Na gyon szép sze me van. El ne vet te ma gát:
– Szó val csú nya. Mert ar ra szok ták mon da ni, hogy szép sze me van.
Én egy elõ re bol dog vol tam, hogy nem va gyok már ele mis ta, hogy még né me tül is ta nul ha tok, sõt még zongorázni is. Nem vet tem ész re, hogy sze gény csú nyács ka Csöre min den hez csak úgy fe li bõl-har ma dá ból ért, a ma te ma ti ká hoz meg dunszt ja is alig van. Hát még a franciához, amit sze ren csé re csak a má so dik ban kez dett el ta ní ta ni! Azt alig ha nem órá ról órá ra ma gol ta elõt tünk a könyv bõl, iga zi jó ma gya ros ki ej tés sel. Volt is mit restellkednem ké sõbb Besz ter ce bá nyán – mi kor már ott tanultam – a szü le tett fran cia mamzel elõtt.
De nem aka rok elõ re sza lad ni. Most még csak ugyan bol dog vol tam. Fal tam szin te az új tan köny ve i met. Bol dog ta lan ná leg fel-jebb az tett, hogy Csöre nem ve lem, ha nem Veverán Ilon ká val ki vé te le zett. Na gyon megszoktam már az ele mi ben, hogy min den tárgy ból én va gyok az el sõ, én ka pom a leg több di csé re tet. Csöre meg folyton õt di csér te, ezért, azért, min de nért.
Olyan volt ez az Ilon ka, mint az ap ja. Ki csi, vé kony és je len ték-te len. De na gyon ren des és csen des, so se kó cos, so se il let len.
So ha egy pe csé tet vagy gyû rõ dést nem láttam a ru há ján, a kö té-nyén. Makulátlanok vol tak a könyvei, a fü ze tei is, pe dig so kat for gat ta õket mér he tet len nagy szor gal má ban. De men nél in kább
sze ret te vol na Csöre, hogy õ le gyen a pél da ké pünk, mi an nál job-ban utál tuk. Pe re putty nak ne vez te el va la me lyik lány. Nem is igen tud tuk, mit je lent ez a szó, de a meg ve tõ hang zá sa is elég volt ah hoz, hogy rá ra gad jon sze gény kis Ilon ká ra. Vígan vissz han goz-tuk: „Pe re putty, Pe re putty".
Az any ja volt a leg jobb ba rát nõ je Csörének, in nen eredt min-den: a ki vé te le zés is, meg a mi eb bõl fa ka dó fa nyal gá sunk, csúfol-kodhatnékunk is. És hát ma gol ha tott õ akár men nyit, az osz tály sze mé ben még is mi hár man let tünk az el sõk: Posza, Csu por Pi ri meg én.
Poszát gyö nyö rû en is öl töz tet te az any ja. Ezért min dig iri gyel-tem. Mi kor én már ki nõt tem a kék bár sony fõkötõmbõl, Anyus ka té len egy kis fe hér ber li ner ken dõ vel kö töt te kö rül a fe je met.
Olyan vol tam ben ne, mint a pa raszt lány ok. Té li ka la pot ná lunk ak kor még csak Bertus ka pott mint nagy lány, én nem is tu dom, hány évvel ké sõbb. De Posza már az el sõ pol gá ri ban szép bordó filc ka lap ban járt té len, és olyan drá ga ka bát ban, cipõben, ami lyen sen ki más nak nem volt az osz tály ban.
Csu por Pi rit is úri a san öl töz tet ték a pa raszt szü lei. Kerek ké pû, ki csit kö vér kés, de szép kis lány volt, és na gyon eszes. Ké sõbb ügy véd né lett be lõ le. Pol gá ris ta éve im ben jár tam ná la né hány-szor, de csak olyan is ko lai dol gok ban. Én to vább ra is fõ leg Poszával ba rát koz tam, no ha meg-meg for dul tam hol egyik osz-tály tár sam nál, hol a másiknál. A zsi dó csa lá dok nál is. Ránk nem vo nat ko zott az, ami a fel nõt tek re, hogy ke resz tyé nek és zsi dók nem igen lépték át egy más kü szö bét.
El is cso dál koz tam na gyon, hogy Bauer Du ci ék mi lyen gaz da-gok. Csak úgy ámul tam a szép szo bá i kon. De azon is, hogy az öreg ko csi suk kint a nagy ud var ban az zal tréfálkozott: oda nyom-kod ta az os tor nye let a ne ki hát tal ál ló Du ci nak. Luk ács bá csi ra gon dol tam: ne ki eszé be nem jutott vol na ilyes mi.
A töb bi zsi dó lány nem volt ilyen gaz dag, ta lán még Schwarz Man ci se, aki nek a nén je, Irén ke a Tol nai bol tos fi á hoz, Bé lá hoz ment fe le sé gül. Ott lak tak ab ban a házban, ahol az üz let is volt.
Mancival ne megy szer bementünk hoz zá juk, mert ne kem is na-gyon tet szett a kisfiuk, szí ve sen el ját szot tam ve le. Cso dál koz tam vol na, ha megjósolja va la ki: eb bõl a bá jos kis totyiból tu dós aka-démikus lesz va la mi kor: Tol nai Gá bor.
Schwarz Man ci nem volt se okos, se bu ta, se szép, se csú nya, csak szep lõs egy ki csit. Sze ret tem ben ne, hogy olyan jó in du la tú és bá tor ta lan. 44-ben el vit ték, s nem jött vis sza, ahogy Bauer Du ci se, so kad ma guk kal ott vesz tek. Sza bó Ili rõl is ezt hal lot tam, mert õ is zsi dó lány volt, egy csúf apá tól és egy ba ba ar cú, igen csi nos ma má tól, de õ, saj nos, az ap já ra ütött. Nem mint ha a kül sõ olyan so kat szá mí ta na. Test vér ét, Bé lát az any já tól örö költ arcvoná-sai-val is ki áll ha tat lan, ko misz kö lyök nek tar tot tam, ne kem is ki a bál ta: „Ma ris, jó ne ked a szar is!”
Sza bó Ig nác ál lat or vos volt, ahogy mond tam, és Ilit már jóval a pol gá ri elõtt is ta nít tat ta zon go ráz ni. Is ko lai ün ne pé lye ken Ili volt min dig az egyik fõ szám: vagy szó lót ját szott, vagy négy ke zest Poszával. Ne kik ott hon is volt per sze zongorájuk, gya ko rol hat tak akár men nyit, én meg csak he ten te két szer-há rom szor ül het tem le Csöre szo bá já ban a ki tud ja, hon nan köl csön kért ócs ka zongora mel lé, hogy ka lim pál ni ta nít son egy-egy óra hosszat. Mert õ is csak ka lim pál ni tu dott, de az óta is csodálom, hogy an nyi min den-re mert ta ní ta ni min ket. Eh hez hi he tet len bá tor ság kel lett.
Ki rõl nem be szél tem még? Mol nár Pirkó na gyon szép, ke rek ké pû, ál ma tag te kin te tû lány volt: a sze me kék, a ha ja bar na, a bõ re kre ol. Öten ma rad tak fél ár ván, mi kor meg halt az any ja.
Pirkó tíz-ti zen két éve sen már az egész csa lád nak da gasz tot ta a ke nye ret min den hé ten, fõz te az ebé det min den nap. Igaz, hogy a nõ vé re, a má sik nagyobbacska lány, Bös ke is se gí tett ne ki, de az olyan volt, mint a fék te len csi kó, nem Pirkó-féle jó hú zós ló nak va ló. Bár Pirkó is csak csi kó kor ban volt még ak kor, de én csak bámultam, mi min den hez ért a sü te mény sü tés tõl a leomlott va ko-lat mal te ro zá sá ig. A ta nu lás ban nem tûnt ki, mind ez még is sok kal töb bet szá mí tott a sze mem ben, mint hogy Veverán Ilon ka, aki nek csak a ma go lás hoz volt esze, szó sze rint fújta min dig a lec két.
Ott volt az tán Nagy Ibo lya, „Nallaci bá csi” lá nya. Ugyan olyan mac kós, mint az ap ja, idõ sebb is ná lunk, mert õ hat ele mit járt.
Vas kos, erõs lány, csak úgy da gadt ki a ru há i ból. Le het, hogy ezért nem sze ret tem: túlságosan nagy lány volt már hoz zám ké pest.
An nál ki sebb Vécsei Bös ke! Ala csony ter me tû, s méghoz zá egy ki csit fer de tar tá sú, nem is tu dom, mi ért. Csúnya volt sze gény-kém és na gyon fél szeg. Pe csé tes sö tétkék szö vet ru há ban járt, s örök ké a kör mét rág ta. Nem sok és szel di cse ked he tett, ta lán csak azért ta nít tat ta az ap ja, hogy ilyen sze ren csét len kül sõ vel is vi gye va la mi re. Mert Vécsei úr ban is meg volt az, ami az ak ko ri leg több zsi dó szü lõ ben: ere jén felül is ál doz ni tu dott, még a sze-génysé-gébõl is, csak hogy ta nul has son a gye re ke. Sok zsidólány járt ve lem ké sõbb Besz ter ce bá nyán is, az intézetben. Hol to mig meg-õriz tem azt a nyom ta tott is ko lai ér tesí tõt, ami ben én is ben ne vol tam, és át lag min den harmadik lány nak a ne ve mel lett ott állt:
izr., mert ak kor még a val lá sát is oda ír ták min den ki nek.
Vécsei Bös ke ap ja cuk rász is volt kü lön ben, nem csak pék. De nem na gyon ment ne ki az üz let. A bolt ja fö lé nem ze ti szín nel pin-gál ták oda va la ha a cég táb lá ra, hogy CUK RÁSZ DA, de a pi ros és a zöld be tûk ké tol dalt már jócs kán le kop tak, kö zé pütt ma radt csak meg fe hér rel, hogy RÁS.
Avult manduláskiflik és más ef fé le ása tag sü te mé nyek ár vál kod-tak a légy pisz kos ki ra kat ban. Vevõjük nem igen akadt, mert ka
Avult manduláskiflik és más ef fé le ása tag sü te mé nyek ár vál kod-tak a légy pisz kos ki ra kat ban. Vevõjük nem igen akadt, mert ka