32
TÉVELYGÉS VAGY TISZT ÁNLÁTÁS
Senki nem azért tévelyeg, mert tévelyegni akar. Mivel a lel-künk sorsa sokkal fontosabb, mint a test jólléte, így mindenki sze-retné az igazságot tisztán látni. Mi az oka hát annak, hogy sokan vannak a keresztyének közül, akik mégse ismerik az igazságot és tévelyegnek? Egyáltalán, ki az aki tévelyeg, és miről lehet felis-merni? De van ennél egy számunkra fontosabb kérdés is: Én sze-mélyesen tévelygek-e, és ha igen, honnan tudom azt felismerni?
Nagyon súlyos hiba az, amikor valaki a tisztánlátást a saját hitfelfogásához méri. Ha valaki úgy gondolja, hogy gyülekezeté-nek hitfelfogása a mérce, és mindenkit, aki nem a szerint él vagy gondolkozik, azt tévelygőnek tekinti. Ez már egy biztos jele an-nak, hogy ő maga nem is ismerte meg az igazságot. Ugyanis az igazság ismerete nem hitfelfogás megismerésében áll, hanem an-nál sokkal többet takar. Jézus azt mondja magáról, hogy Ő az út, az igazság és az élet (János 14: 6), és csak annak van örök élete, aki Őt ismeri (János 17: 3).
Tehát az egyedüli igazság Jézus Krisztusban van; aki Őt isme-ri, az nem tévelyeg. Mikor Pilátus feltette a kérdést, hogy mi az igazság, akkor nem ismerte fel, hogy maga az igazság áll előtte emberi testben.
Az Ige alapján mondhatjuk ki határozottan, hogy mindaz, aki nem ismeri Jézus Krisztust, az tévelyeg. De hát melyik az a ke-resztyén, aki nem ismeri Jézust? Jézust ismerni, azaz tudni róla, hogy Ő Isten Fia és Megváltó, aki meghalt a bűnösökért, illetve Őt személyes kapcsolat által ismerni, az két különböző dolog. Attól, hogy valaki az Ő nevében tanít, cselekszik, nem jelenti azt, hogy ismeri is Őt (Máté 7: 22, 23). Aki nem ismeri Őt, hanem csak azt gondolja, hogy ismeri, az tévelyeg.
Nézzük meg, mit mond a Szent Írás a tévelygéssel vagy tisz-tánlátással kapcsolatosan. Ahhoz, hogy az Igét annak tisztaságá-ban érthessük, úgy kell olvasnunk, mintha most először olvas-nánk. Tagadhatatlanul hordozunk egy olyan „szemüveget”, mely a mi hitgyakorlatunk és hitfelfogásunk, melyen keresztül akarva-akaratlanul olvassuk a Bibliát. Ezért van az, hogy ha valaki nem gyülekezetünkben nőtt fel, és az Urat az Igén keresztül ismeri meg, a Bibliát sok ponton máshogy érti, mint mi. És ez csupán
ab-ból adódik, hogy a sok hagyomány nem torzítja el annak tiszta ér-telmezését.
A tévelygésnek egyik oka, hogy sok emberi rendelést ragasz-tunk a tiszta Igéhez, illetve a hosszú időn keresztül kialakult szo-kásokat egyenértékűvé tesszük a Szent Írással, sőt sok esetben ezeket a Biblia tanítása fölé helyezzük (Máté 15: 6-8). Ezek elke-rülhetetlenül a tiszta igazság megismerésében akadályoznak meg minket. Erre tipikusan jellemző, hogy ha egy tradicionális értel-mezést megpróbálunk elvetni, megbélyegzett lelkiismeretünk je-lez, amit azután összekeverünk a Szent Lélek figyelmeztetésével.
Éppen ezért ebből a tévelygésből a legnehezebb megszabadulni, és ez tart fogva óriási tömegeket.
A tévelygésnek komoly oka az Írások nem ismerése (Máté 22:
29). Ez egyrészt egy nagyon elfoglalt, rohanó életvitelből adódik, ami nem teszi lehetővé azt, hogy a Bibliát igazán elmélyülve ol-vassuk, hanem csak egy felületes, kötelességtudó olvasással meg-elégszünk. Másrészt abból adódik, hogy nem vagyunk képesek az előbb említett szűrőt elvetni és csak a tiszta Igét elfogadni.
Amikor Jézus azt mondta: „Tudakozzátok az írásokat, mert azt hiszitek, hogy azokban van a ti örök életetek; és ezek azok, a melyek bizonyságot tesznek rólam;”, akkor sokan ezt úgy értel-mezik, hogy a tisztánlátás és az örök élet a Biblia ismeretében van elrejtve. Pedig az Úr éppen nem ezt mondja vele, hanem azt, hogy az Írásokban nem az örök élet van elrejtve – még ha azt is hiszi-tek – hanem azok Jézus Krisztusról tesznek bizonyságot. Ha ez nem így volna, és a bibliaismereten múlna az üdvösség és a tisz-tánlátás, akkor ellentmondásos volna az, amit Krisztus mondott:
„Hálákat adok néked, Atyám, mennynek és földnek Ura, hogy el-rejtetted ezeket a bölcsek és az értelmesek elől, és a kisdedeknek megjelentetted.”
Aki Jézus Krisztust személyesen megismerte, az felismeri Is-tennek írott Igéjében Őt, és így a Biblia igazolja azt, hogy jó úton jár. Ha valaki nem ismeri Őt személyesen, akkor teológiai ismere-tekre eljuthat ugyan a Bibliából, mégis tévelyeg. Ez a titka annak, hogy míg sok teológus nem ismeri Jézust, annak ellenére, hogy a Bibliát szinte kívülről tudja; addig sok egyszerű, írástudatlan em-ber ismerte az igazságot a középkorban is, aki olvasni se tudott és
TÉVELYGÉS VAGY TISZTÁNLÁTÁS 34
Bibliája se volt, de mégis ismerte az igazságot, mert ismerte Jézus Krisztust.
Most az utolsó időkben, amikor olyan sok tévtanítás terjed mindenfelé, nagyon fontos ismernünk a Bibliát, mely megmutatja azt, hogy egyezik-e a mi hitünk vele, azaz valóban Jézus Krisztus-ban vagyunk-e. Aki gyülekezetének hivatalos hitfelfogását követi inkább, és azt fogadja el, még akkor is, ha annak semmi igei alapja nincs, az biztos lehet benne, hogy nem ismeri Jézus Krisztust és tévelyeg.
Ha valaki felismer egy igazságot a Szent Írásból és ennek va-lamilyen oknál fogva nem akar engedelmeskedni, óhatatlanul be-lekeveredik a tévelygésbe. (2. Tess. 2: 11-12) Ez az engedetlenség lehet a hagyományhoz való ragaszkodás éppúgy, mint a test kí-vánságának való engedés. Ez a lelkiismeret elnyomásából adódik, és egy idő után teljes meggyőződéssel teszi azt, amivel régebben küzdött, és nem engedett a Szent Lélek figyelmeztetésének, mely soha nem mond ellen a Bibliának. Ebből csak úgy tudunk meg-szabadulni, ha ismét nagyon komoly önvizsgálatot tartunk, és visszamegyünk ahhoz a ponthoz, ahol elrontottuk.
Az igazság ismeretére való eljutásnak egyik akadálya a hit hi-ánya (Róma 1: 17.). Ha egyszerű hittel nem tudjuk elfogadni az Igének minden szavát, képtelenek leszünk megérteni. Éppen ilyen hittel kell elfogadnunk azt is, hogy: „Aki az Úrnak nevét se-gítségül hívja, az megtartatik.” Vagy pedig: „Ha pedig valakinek közületek nincsen bölcsessége, kérje Istentől, a ki mindenkinek készségesen és szemrehányás nélkül adja; és megadatik néki. De kérje hittel, semmit sem kételkedvén: mert a ki kételkedik, ha-sonlatos a tenger habjához, a melyet a szél hajt és ide s tova hány.”
Ha viszont megadatik ez az ismeret és értelem, amit hitből kér valaki, de azt mégse teszi, mert vagy nem akar szakítani a ha-gyománnyal, vagy nem tetszik neki testi beállítottsága miatt, vagy mert nem mer emberekkel szembe helyezkedni és így felvállalni Krisztust, a megismert igaságot, az mindenképpen tévelygésbe kerül.
Jézus Krisztust – és így az igazságot - megismerni csak úgy tudjuk, ha átadjuk neki életünket és nem akarunk a saját magunk urai, életünk irányítói lenni. Ha valóban meg akarjuk őt ismerni,
mint az örök élet egyetlen feltételét, akkor el kell fogadnunk zú-golódás nélkül azt az isteni vezetést, mely sok szenvedést okoz számunkra és olyan úton visz bennünket, mely emberünknek nem fog tetszeni. Ha így hagyjuk magunkat vezettetni Ő általa, akkor lehetünk biztosak benne, hogy az igazság ismeretére fo-gunk eljutni. Jézus Krisztust azokban a mélységekben lehet meg-ismerni, ahova minket csak úgy tud elvezetni, ha lemondunk a sa-ját elképzelésünkről, azaz megtagadjuk önmagunkat. Ha így áten-gedjük neki életünk vezetését, megdöbbenve fogjuk tapasztalni, hogy mindaz az ismeret, hagyomány, vallásos gyakorlat, melyek-re eddig építettünk, semmi más nem volt csak homok. Ha így megismertük Krisztust, akkor miénk az élet, az igazság és a böl-csesség (1. Kor. 1: 30). Akkor biztosak lehetünk benne, hogy semmi tévtanítás, semmilyen vihar nem lesz képes az Őrá épített lelki házunkat romba dönteni.
Ha viszont nem hagyjuk magunkat Tőle vezettetni, hanem a saját utunkat akarjuk járni, akkor egy idő után visszafordíthatat-lan tévelygésbe keveredünk, ahonnan se ember, se Isten, se az Ő Igéje nem tud már minket visszafordítni.