44
AMIT EGG YEL CSELEKES ZTEK …
A törvény betöltése a szeretet. Jézus tanításának célja, hogy az ember eljusson az isteni szeretet megértésére és megélésére. A szeretet a gyülekezet összetartó ereje, e nélkül csupán vallásos közösséggé válik.
Az Úr figyelmeztetett egy olyan jelenségre, mely az Ő vissza-jövetelének határozott előjele lesz, hogy a szeretet sokakban meghidegedik. Úgy gondolom, ezt a jelenséget minden lelki em-ber felismeri napjainkban. Sokaknál a felismerés akadálya az, hogy teljesen átértékelődött a szeretet lényege, mely sokkal több, mint barátságosság, udvariasság vagy kedvesség. Mivel ezek kul-turális szinten jelen vannak közösségi életünkben, sokakat be-csapnak, mintha az Úr jövendölése még nem teljesedett volna be.
Minél kiélezettebb egy piacgazdasági verseny egy társada-lomban, az emberek annál inkább felveszik a barátságos formát.
Ahhoz, hogy valaki termékét vagy szolgáltatását el tudja adni, természetes, hogy a vevő felé kedvesnek, barátságosnak kell len-nie. Ez viszont csupán anyagi érdek. Erre határozott bizonyíték az, ahogy a korábbi keleti országokban megváltozott az emberek viselkedése. Szembetűnő volt, hogy gazdaságilag fejlett, nyugati országokban az emberek barátságosabbak voltak egymással, az üzletekben az eladók mosolyogtak, míg a keleti, szocialista orszá-gokban teljesen máshogy viszonyultak egymáshoz. Ugyanakkor tagadhatatlan, hogy ezekben a jóléti országokban sokkal közö-nyösebbek az emberek egymás iránt, sokkal inkább jellemző az elszigetelődés, a faluközösségek szinte teljesen kihaltak. Ugyanez a jelenség nyomja rá bélyegét az utolsó idők gyülekezetére is.
Persze, mindenki jobban érzi magát, ha mosolyognak rá, ha barátságosan viselkednek vele, és mindez a hívő ember magatar-tása is. De a felszín alatt sokkal mélyebbre kell néznünk, hogy megértsük, miért teljesedik be Jézus jövendölése a szeretettel kapcsolatosan.
A meghidegedés határozott jele a közöny. Egy elfoglalt, túl-programozott életben nem hiányzik már a testvér. Eltűnik az a gyakorlat, hogy egy „kicsit beléptem hozzátok, hogy mi van vele-tek”. Azt vesszük észre, hogy egyre inkább nőnek a távolságok, egyre kevesebbet tudunk a másikról, lelki életéről még inkább. A
közösség egyre inkább a gyülekezeti életre korlátozódik le, a hét-köznapi életben nagyon keveset találkozunk.
A jelenség oka – amit nem fogalmazunk meg – hogy nem lát-juk egymásban Krisztust. Lehet, hogy ez a megállapítás túlzásnak tűnik, de néhány példát hozzunk fel életünkből, hogy rávilágít-hasson a jelenségek igazi okára.
Ha gyülekezetünkben megjelenne Jézus, mint vendég vagy átutazó, nem hívnánk meg házunkhoz ebédre vagy éjszakai szál-lásra? Valahányszor megjelenik egy vendég testvér, és még oda se megyünk köszönni, meg se kérdezzük, hogy elhívhatnánk-e há-zunkba, Jézushoz nem megyünk oda (Máté 25: 45). Ha látnánk, hogy Jézus gyalogol hazafelé a gyülekezetből, nem állnánk-e meg, hogy elvigyük, akár mekkora kerülővel is? Valahányszor az úton hagyjuk testvérünket, mert vagy észre se vesszük, vagy össze kel-lene szorulni az autóban, vagy egy kis kerülőt kelkel-lene tennünk, az Úr Jézust hagyjuk úton. Ha tudnánk, hogy Jézus otthon van bete-gen, biztosan igyekeznénk, hogy felkeressük, meglátogassuk. Ha testvérünk betegsége, szenvedése nincs hatással ránk, akkor Jé-zussal szemben vagyunk közönyösek. Ha elmegyünk testvérünk mellett az utcán úgy, hogy éppen csak odaköszönünk neki, akkor Jézus mellett mentünk el közönyösen.
Ukrajnában megkérdeztünk több idős hívőt, hogy mi a kü-lönbség a régi és a mostani gyülekezeti élet közt. Legtöbben azt mondták, hogy össze se lehet hasonlítani a kettőt. Senki nem a külső jelenségek változásáról, az öltözetről beszélt, hanem min-denki a szeretetről. Többen mondták, hogy abban az időben, ha az utcán láttak egy másik hívőt, olyan érzésük volt mintha angyalt látnának, ma meg éppen csak intenek egymásnak.
A közelmúltban hallottam egy tanításban a gyülekezetben, hogy mondjuk, hogy olyan jó így együtt énekelni. És ha valaki nincs ott, akkor hiányzik. De egy idő után megszokjuk, hogy nincs ott, és úgy is tudunk énekelni. Így vagyunk közösségi életünkben is. Olyan jó volt, amikor még szorosabb volt a kapcsolat köztünk.
Egy ideig hiányoltuk is, amikor megszakadt. De azután megszok-tuk így is. Most már nem is hiányzik.
Elfoglalt, rohanó élet. Az Úr Jézus mellett pedig közönyösen elmegyünk. Fontos a jó megélhetés, a szórakozás, az egyéni és közösségi programok, és egyre inkább háttérbe szorul a testvér.
AMIT EGGYEL CSELEKESZTEK … 46
Jött ugyan vendég a gyülekezetbe, de „majd valaki biztosan elhív-ja”. Hallottuk, hogy az egyik testvér szükségben van, de „majd az Úr gondot visel róla”. Vannak, akik nem tudnak gyülekezetbe jár-ni, de „az Úr ott is velük van”. Elintézzük sorsukat egy gondolattal imáinkban.
Odafigyelünk gyülekezetünk rendjére, hagyományaira, mint a pap és a lévita. Meghatározzuk pontosan a halálos bűnök és egyéb „hitelveink” fogalmát; de közönyösen megyünk el testvé-rünk mellett, és nem állunk meg, mint az irgalmas samaritánus.
Sehol nem olvastam az igében, hogy az Úr az ítéletkor azt mondaná, hogy távozzatok tőlem, mert nem jól értelmeztétek ezt vagy azt a teológiai kérdést, vagy hogy az öltözetetek nem volt megfelelő. De a következő szavakat Jézus fogja mondani az utolsó napon – és számodra a legfontosabb kérdés, hogy neked is fogja-e mondani - , hogy:
„Távozzatok tőlem, ti átkozottak, az örök tűzre, a mely az ör-dögöknek és az ő angyalainak készíttetett. Mert éheztem, és nem adtatok ennem; szomjúhoztam, és nem adtatok innom; Jövevény voltam, és nem fogadtatok be engem; mezítelen voltam, és nem ruháztatok meg engem; beteg és fogoly voltam, és nem látogatta-tok meg engem. Akkor ezek is felelnek majd néki, mondván:
Uram, mikor láttuk, hogy éheztél, vagy szomjúhoztál, vagy hogy jövevény, vagy mezítelen, vagy beteg, vagy fogoly voltál, és nem szolgáltunk volna néked? Akkor felel majd nékik, mondván: Bi-zony mondom néktek, a mennyiben nem cselekedtétek meg egy-gyel eme legkisebbek közül, én velem sem cselekedtétek meg.”