Bálámról három helyen szól az Újszövetség. Ebből két helyen (Péter és Judás apostolok leveleiben) azt a bűnét emeli ki, hogy szerette a pénzt, és a felkínált anyagi javakért hajlandó volt Isten parancsolata ellenére elindulni a saját útján, egy olyan úton, ami-ről ő maga is tudta, hogy ellenére van az Úrnak.
Az említett két részben a hittől való elszakadásról szól, még-pedig nagyon súlyos szavakat, olyannyira, hogy mikor olvassuk őket, akkor megborzadunk tőle.
Bálám bukott próféta volt. Moáb királya úgy ismerte őt, mint az Isten embere, és valóban az is volt, hiszen azon nagyon kevés ember közé tartozott, aki beszélt a Mindenhatóval. Amikor a kö-vetek elmentek hozzá, akkor azt mondta nekik, hogy azt fogja tenni, amit Isten mond majd neki. És valóban azt is tette, nem ment el velük, hogy megátkozza Izraelt.
De ekkor lépett Bálám lejtőre, ahonnan többet vissza nem fordulhatott. Amikor a követek ismét elmentek hozzá, még több ajándékkal, még nemesebb emberek, akkor is azt mondta nekik:
Ha Bálák az ő házát arannyal és ezüsttel tele adná is nékem, nem hághatom át az Úrnak, az én Istenemnek szavát, hogy valamit míveljek; kicsinyt vagy nagyot. (4 Mózes 22:18)
De a következő mondata volt a fordulópont: Most mindazon-által maradjatok itt kérlek ti is ez éjjel, hadd tudjam meg, mit szól ismét az Úr nékem?
Bálám nagyon jól ismerte az Urat. Jól tudta azt, hogy Ő soha meg nem változik. A történeti beszámoló nem írja le, mi ment végbe gondolataiban, hogy ismét megkérdezze Őt. De most már azt hallotta, amit hallani szeretett volna: Ha azért jöttek e férfiak, hogy elhívjanak téged: kelj fel, menj el velök; de mindazáltal azt cselekedjed, a mit mondok majd néked.
Ekkor Bálám már elindult a saját maga útján. Őt ekkor már nem az isteni utasítás vezette, hanem a felkínált jutalom. Különö-sen hangzik, hogy maga az Úr mondta neki másodszor, hogy men-jen el, és mégis azt mondja az Ige a 22. versben: De megharagudék Isten, hogy elmegy vala ő. Sőt, mikor az angyal elé állt az úton és végül maga a próféta is már látta őt, akkor is azt
A BÉRNEK CSALÁRDSÁGA 116
mondta: Vétkeztem, mert nem tudtam, hogy te állasz előttem az útban. Most azért, ha nem tetszik ez néked, visszatérek.
Még mindig továbbküldte őt Isten. Nem különös ez? Úgy tű-nik, hogy Bálám megbánta, hogy elindult a maga útján, de az Úr mégis engedi, hogy továbbmenjen, sőt Ő küldi őt.
Az, hogy Bálámot menniyre megfogta a pénz, nem itt derül ki, hiszen amikor odaért Bálákhoz, akkor se azt tette, amit a király kért tőle, hiába volt a felkínált pénz, nem átkozta meg Izráelt.
De ezután tette azt, ami már bukásának eredménye volt, ami bebizonyította, hogy a felkínált jutalom Isten elé került számára.
Nyíltan nem mert szembekerülni Istennel, de végül is előjött benne az, ami már mélyen megcsalatott szívében volt. Ő tanította meg Bálákot, „hogy vessen botránykövet az Izráel fiai elé, hogy egyenek a bálványáldozatokból, és paráználkodjanak. „(Jelenések 2:14)
Ez már mérhetetlen súlyos bűn volt az Úr előtt. Hiszen Bálám jól ismerte Istent, tudta azt, hogy a bálványokkal és a parázna-sággal el fog szakadni a nép Tőle. Ez a botránkoztatás bűne, mely-ről később Jézus azt mondta, hogy jobb lenne ilyennek malomkő-vel a nyakán a tengerbe vettetnie.
Bálámot a bérnek csalárdsága, a pénz vitte ide, hogy nem csak ő maga szakadt el az élő Istentől, hanem egy egész népet is elszakított Tőle.
Júdás a pénz szerelme miatt került egy olyan visszafordítha-tatlan helyzetbe, ami saját vesztét okozta. Figyeljük meg, hogy mindkét esetben az Úr küldi már őket. Bálámhoz így szól: Ha azért jöttek e férfiak, hogy elhívjanak téged: kelj fel, menj el velök.
Jézus pedig így szól Júdáshoz: A mit cselekszel, hamar cseleked-jed. (János 13:27)
Ha valaki elindul a pénz után, és minden figyelmeztetés elle-nére se akar visszafordulni, azt egy idő után maga az Úr fogja küldeni: Menjél, hiszen úgyis azt teszed, amit tenni akarsz.
Mi is naponta a pénzzel bánunk, azzal az eszközzel, amiről fel se fogjuk, milyen veszélyt rejt magában az Istentől való elszaka-dásra. Az Ige nagyon sokat szól róla, jól ismerjük az ide vonatko-zó igeverseket.
Ábrahám, a hitnek atyja, abban is jeles volt, hogy nem volt kapzsi, nem volt anyagias gondolkozású. Bár mint idősebbet, őt illette volna a választás, mégis átengedte Lótnak, aki felemelvén szemeit, látta a Jordán vidékének gazdagságát, azt választotta.
Később ennek eredményét is érezhette.
Amikor a királyokat legyőzte, és Sodoma királya ezért jutal-mat kínált fel neki, nem fogadott el tőle semmit.
Ábrahám, a hitnek atyja nem a jelenvalókat nézte, hanem sokkal távolabb látott. Így ír róla a Zsidókhz írt levél: „Hit által engedelmeskedett Ábrahám, mikor elhívatott, hogy menjen ki ar-ra a helyre, a melyet örökölendő vala, és kiméne, nem tudván, ho-vá megy. Hit által lakott az ígéret földjén, mint idegenben, sáto-rokban lakván Izsákkal és Jákóbbal, ugyanazon ígéretnek örökös társaival. Mert várja vala az alapokkal bíró várost, melynek építő-je és alkotója az Isten.” (Zsidók 11:8-10)
Bálám is és Ábrahám is alkudozott Istennel. Bálám szeme előtt a pénz volt közben, míg Ábrahám szemei előtt a bűnös város lakói, a lelkek. Az egyik képviselte a testi gondolkozást, a másik a lelkit.
Ha mentesek tudunk mi is lenni az anyagiasságtól, akkor nem fog az ördög sikerrel járni ezekben a kísértésekben nálunk. Ennek egy feltétele van: gazdagnak lenni az Úrban. Ábrahám nem csak földi javakban bővölködött, hanem az Isten volt az ő gazdagsága, mint ahogy maga az Úr mondta neki: Én vagyok a te pajzsod, és a te igen nagy jutalmad (eredeti szöveg szerint).
Kell-e nagyobb gazdagság, mint a mindenható Isten?
Ott tud a Sátán célt érni a pénzzel, ahol hiányzik az Istenben való gazdagság. Így van ez egyéni életünkben is, de így van egy gyülekezet életében is.
A bérnek csalárdsága egész gyülekezeteket vezetett már fél-re. A mai idők „Moábja” is pénzt kínál fel, és sok közösség nyúl e pénz után. El kell nyerni az állam elismerését ahhoz, hogy támo-gassák az egyházi intézményeket.
Ha látod, hogy a te közösséged is a Bálám útján indult el, ak-kor neked el kell döntened, hogy tudsz-e még vele ezen az úton haladni. Biztos lehetsz benne, hogy ha a gyülekezetet megcsalta a Bálámnak felkínált bér, akkor annak folytatása is a Báláméhoz
A BÉRNEK CSALÁRDSÁGA 118
hasonló lesz. Aki egyszer elindult a bér csalárdsága útján, az nem fordul vissza onnan, mint ahogy Bálám se fordult vissza.
Ne tévesszen meg a szép beszéd. Hiszen Bálám is csodálatos áldásokat mondott a szájával, miközben a szíve már a pénz után hajlott. Ne tévesszen meg, ha olyan sokat hallasz a lelki parázna-ság ellen szólni, ha az elvilágiasodás ellen hallasz az asztaltól, míg közben látod azt, hogy a pénz csalárdsága éppen abba az irányba tereli a közösséget.
El kell döntened, hogy Bálámmal haladsz egy úton a pénz vonzásában, vagy Ábrahámmal, a hit atyjával. Mindkettő szellemi közösségvállalás, és mindkettőnek meg lesznek a következmé-nyei. Az elsőnek a teljes bukás a nagy Babilonnal együtt, a máso-diknak pedig Isten ígéreteinek hit általi elnyerése.
Bálám útja az Istentől való elszakadáshoz vezet. Ez törvény-szerűség, ez így van, ha elhisszük, ha nem. Még akkor is, ha köz-ben minden ugyanolyan módon folyik tovább, mint ha minden a legnagyobb rendben történne.
Izráel még mindig áldozatokat mutatott be a templomban, de szíve már régen elszakadt Istentől. Ugyanígy lehet egy közösség életében: folyhat az istentisztelet ugyanabban a mederben mint eddig, lehetséges, hogy nagy éneklések, vendégségek vagy felvé-telek legyenek, de közben a szív már régen távol van Istentől, már régen megcsalattatott a világ szellemétől.
Ez a Babilon, a világ és a vallás keveredése. Azért: Fussatok ki Babilonból én népem, hogy ne legyetek részesek az ő bűniben, és ne kapjatok az ő csapásaiból.