Ahogy az újságíró megállapította, „a tények makacs dolgok…‖, ezzel aztán teljesen egyetértünk! Ezért nagyon nehéz belátnunk, hogy miért próbálja meg a megfigyelés tényeit átalakítani, esetleg négymotoros gépeket belekeverni az ügybe, ráadásul olyan típusokat is, melyek már nem igazán voltak harci használatban, abban az időben.199
Az idézett könyvet, és szerzőit nem volt szándékunkban megsérteni.200 Azt viszont be kell látni, hogy főleg a munkájuk megjelenéséig, de még az után is, szovjet viszonylatban, a kutatások meg sem közelíthették azt a színvonalat, amely alapján mindenre kiterjedő és teljes képet nyerhetnénk a légierejük magyarországi tevékenységéről. A beteges titkolózásuk még ma is lehetetlenné tesz akár 75 évre visszamenő kutatásokat. Ezt a későbbiekben, magából a könyvből idézett szöveggel, teljes mértékig igazolni is tudjuk, hiszen ezt a szerzők nyilatkoz-tatták ki.
Válasszuk tehát szét a dolgokat, úgy, ahogy azok egyébként is történtek, időrendben!
Foglalkozzunk először a korábbi esemény elemzésével az alacsonytámadással a vonat ellen, majd ezután vizsgáljuk a 10 nappal későbbi bombázás körülményeit!201
Mindezek előtt – a jobb érthetőség miatt - összefoglaltuk a térség akkori sajátosságait, illetve időben, a hadműveletekben elfoglalt helyzetét, a tényszerű időpontokkal együtt.
A célkitűzéseink a következők voltak.
Az amerikai alacsonytámadás esetében megpróbáljuk tisztázni, hogy
az említett, repülési szakkönyv hivatkozott részei tényleg feltárják-e az általunk vizsgált eseményeket,
milyen célok miatt történtek a dolgok,
mely alakulatok vettek benne részt,
milyen gépek lehettek,
és mit lehet ezzel kapcsolatosan még fellelni?
A kiindulás természetesen a Pataky-Rozsos-Sárhidai könyv alapján történik, amely szerint
„… 21-én 104 darab, B-24-es Győr, és Szombathely pályaudvarait, Almásfüzitő olaj-finomítóit, valamint Ipolyság vasútállomását bombázta. A 82.FG. 36 db P-38-as gépe 10 óra 00 perctől 11 óra 05 percig alacsonytámadást intézett a Miskolc környéki és attól nyugatra levő vasútvonalak ellen. Füzesabony Bélapátfalva, Szilvásvárad, Ózd, valamint a Kál, Verpe-lét, Recsk, Salgótarján vonal állomásain és a nyílt pályán mozdonyokat semmisítették meg, vasúti kocsikat gyújtottak fel. További mozdonyokat tettek üzemképtelenné Edelény, Tápiósáp,
199 A cikk akkor együtt tárgyalta az 1944. október 21-i vadász alacsonytámadás és az 1944. október 31-i bombázás eseményeit is. E megállapításokat az újságíró a bombázó gépekre tette!
200 A Pataky-Rozsos-Sárhidai: Légiháború Magyarország felett című könyvről van szó.
201 A terjedelem miatt ezt egy másik írásban foglaltuk össze.
Szalkszentmárton, Diósjenő, Berkenye állomásokon és Pusztaszabolcs közelében a nyílt pá-lyán…‖202
A mi történetünkhöz tartozó események elemzését a repülési szakirodalom, a történeti munkák és a MÁV adatai alapján kezdtük meg. 1944. október 21. délelőttjének vizsgálatát különös figyelemmel az előzőekben idézettekre és a különös tekintettel a térségünkben lezaj-lott dolgokra végeztük el.
A MÁV iratai alapján203 a következő események nevesíthetőek, melyek a mi témánk-hoz közvetlenül kapcsolódnak.
Helységnév Időpont Célpont
Miskolc 1944. 06. 02. Légitámadás a miskolci Tiszai pályaudvar ellen.
Miskolc 1944. 08. 28. Bombatalálatok érik a miskolci Tiszai pályaudvart és rendezőt is.
Az állomás vágányzatának nagyobb része elpusztul.
Ózd204 (?) 1944. 10. 21. Légitámadás a győri, ipolysági, feketehalmi, ózdi állomások ellen.
Bánréve 1944.10..31 Bombatámadás a bánrévei állomás ellen.
A következő táblázatban a bővebb térséget ért, angol-amerikai bomba-, és repülőtá-madásokat tüntettük fel.205
Ezt kiegészítettük a visszaemlékezésben történt helyszínnel és időponttal. A kiemelt betűkkel jelzett adatok a „Légi háború Magyarország felett‖ műben nem szerepelnek.
Helységnév Időpont Támadók
Miskolc 1944.6.2 15. AAF
Görömbölytapolca (Miskolc) 1944.8.22. RAF Görömbölytapolca (Miskolc) 1944.8.23. RAF
Miskolc 1944.8.28. 15. AAF
Diósgyőr 1944.9.13 8. AAF
Bánréve 1944.10.21 15F
Bélapátfalva 1944.10.21 15F
Edelény 1944.10.21 15F
Miskolc (várostól nyugatra)206 1944.10.21 15F
Ózd207 (?) 1944.10.21 15F
202 Pataky-Rozsos-Sárhidai: Légi háború Magyarország felett, II. kötet, 203-204. oldal.
203 1944 főbb közlekedési események (Frisnyák Zsuzsa: A magyarországi közlekedés krónikája (1750-2000)
204 A MÁV adati ebben az esetben hiányosak sok támadott vasúti célpont nincs nevesítve! Hiányzik például a szombathelyi rendezőpályaudvari bombázás is. Ózdot e napon bizonyíthatóan nem érte támadás! Gyakorlatilag mindenki a Pataky-Rozsos-Sárhidai könyvre hivatkozva, onnan átvett adatként kezeli. Az eset azonban a Bánréve-Sajórecskei alacsonytámadás. Aztán majd az amerikai adatok alapján ismét adunk egy magyarázatot ezzel kapcsolatosan! (RZ)
205 Pataky-Rozsos-Sárhidai: Légi háború Magyarország felett II. 251-255.. oldal
206 A későbbiekben ismertetett amerikai hadijelentésből egyértelmű, hogy a támadási zónát Ipolyszögtől Sajószentpéterig határozták meg. A hazai szakirodalomban fellelhető „Miskolctól nyugatra‖ meghatároz ást tehát az előzőekben leírt pontos tartomány adja meg. Ez csak a K-Ny irány, az É-D terület azonban csak majd a támadási célpontok alapján határozható meg.
Sajószentpéter 1944.10.21 15F
A következő táblázatban a bővebb térséget ért, szovjet-román, bomba-, és repülőtámadásokat tüntettük fel.208 Ezt kiegészítettük a visszaemlékezésben történt helyszínnel és időponttal (Ózd, Bánréve), melyek szintén hiányoznak a Pataky- Rozsos-Sárhidai féle könyvből.
Helységnév Időpont Támadók
A táblázatban szereplő és a Pataky- Rozsos-Sárhidai könyvből vett putnoki bombázási adatok szintén helytelenek. A bombázás 1944. december 14-én, egy csütörtöki napon volt.
207 Ózdra vonatkozó támadásról a MÁV adatai is megemlékeznek.Szerintünk azonban ez a Bánréve-Sajórecskei eset, mivel Ózdon ebben az időpontban (1944.10.21.) bizonyíthatóan nem voltak repülő események! Volt viszont 1944.10.31-én Ózdon bombázás, amiről majd az akkori bánrévei eseményeknél észletesen beszámolunk.
Ez egy másik könyv témája. (RZ)
208 Pataky-Rozsos-Sárhidai: Légi háború Magyarország felett II. 250-251.. oldal
209 Az időpont hibás, e napon itt nem volt bombázás! A bombázás napja 1944. december 14. csütörtök. (Barabás Pál szíves közlése.)
210 Az időpont hibás, e napon itt nem volt bombázás! A bombázás napja 1944. december 14. csütörtök. (Barabás Pál szíves közlése.)
„… December 14. csütörtök.
Már reggel nagy ágyúdörgésre ébredtem. Gyorsan, felöltöztem. A dörgés természete-sen a Dubicsány felőli város szélről jött, de az udvarról, még a lépcső tetejéről sem láttam semmit. Felmentem hát a padlásra, ahol létra is volt, és az egyik padlás ablakon keresztül már megláttam a fekete torkolat füstöket, amelyek már nagyon közel voltak. Ahogyan most gondolom, a tarackokat a Dienesfalvi tüzelő állásokból az általunk előzőleg ásott lövész göd-rökig vonhatták vissza. Az ágyúzás onnan kb. két óra hosszat tartott, majd csend lett. Később, és a következő két napon át az időben szakaszos ágyúzás már messzebbről, Bánréve felől hal-latszott.
Felettünk csak az átlövések fütyülése szólt.
Nálunk még folyt a szokásos napi munka, hiszen -úgy gondoltuk, hogy a szükséges dolgok el-rejtésével készen vagyunk. Délelőtt azonban jöttek a kvártélyozók, németek esetében ez egy városházi ember és egy német altiszt volt, és hozzánk két német katonát helyeztek el. A szom-szédba, Viglaszky Marci bácsiékhoz ugyancsak két katonát, de egy rádióállomást is, melynek antennáját rögvest ki is feszítették a mi melléképületünk és az ő házuk közé. Akkor még nem tudtuk, de ez lett a vesztünk. Természetesen nem hagyhattam ki, hogy be ne kukkantsak náluk abba a szobába, ahol az adó-vevő működött. Mivel nem volt villany, egy kerékpár vázba
épí-tett generátor szolgáltatta az áramot, amit egy közlegény hajtott.
Még az ebédünket is rendesen elfogyasztottuk, amikor úgy két óra felé repülő zúgásra lettem fi-gyelmes. Kiálltam a lépcsőre és megpillantottam Kelet felől két, egymás után lépcsősen eltolva ér-kező, kétmotoros gépet. De közben a németek is meghallották, s jöttek kifelé a szobájukból.
A putnoki állomás bombázásának vázlata, 1944. 12. 14.211
Ekkor vettem észre, hogy fölénk érve egy negyed térbeli fordulattal zuhanásba kezdenek. Elkiáltot-tam magam, hogy „runden!‖212 mert jobb szó hirtelen nem jutott eszembe és rohantam le a pin-cébe. De ekkor már a németek is rohantak. Alig, hogy leértünk, hallottuk a robbanások sorozatát.
Szerencsére , nem ránk hulltak! Mire kinéztünk, már csak a gépek távolodó zúgását és az au-tóbusz garázs udvarán felállított négycsövű gépágyú kattogását hallottuk. De szegény Anyu-kám csak akkor tipegett le a lépcsőkön, karjaiban hozva 11 éves tüdőgyulladásos öcsémet és
211 A vázlatot Barabás Pál készítette
212 őrjárat?
félve, őrizve belé kapaszkodó 90 éves nagymamámat. Őket aztán lent a pincében már véglege-sen is az előre elkészített ágyaikba fektette, begyújtott a kis kályhába és ezzel megkezdődött a néhány napos kizárkózásunk, majd néhány hetes kizárásunk a saját lakásunkból.
Én azonban még ilyen kritikus helyzetben sem tudtam kíváncsiságomnak ellenállni, kiszalad-tam hát az állomás felé, abba az irányba, amerre a gépek zuhanni kezdtek. Ukiszalad-tam az állomás felé a mostani Petőfi Sándor utcán, a mostani sport telep mellett vezetett el és már ott láttam, hogy a kertek végébe hullt le 4 -5 bomba. Olyan szép sorban voltak, úgy 20 -20 méterre egy-mástól, hogy azt gondoltam, ezek láncos bombák voltak. Az állomáskerítésének lyukján be-mászva szétnéztem. Az első vágányon egy 4-5 zárt vagonból álló szerelvényt láttam, amelybe a már említett nyilas katonák a rekvirált terményeket pakolták, a másodikon pedig egy német kórházvonat állt, amely vagy megegyezett az előző napival, vagy másik volt, hogy az összes sebesültet el tudják szállítani. Azonban mindkét vágány és szerelvény sértetlen volt. A követ-kező, egy egyenesbe eső 4-5 bomba elsője a 7. és 8. vágány közé esett, a 8. vágányt tette hasz-nálhatatlanná,. A többi a malom felé, a malmi földekre hullott. A bomba tölcsérek nem voltak túl nagyok, kb. 3 m átmérőjűek és 1,5 m mélyek lehettek.
Mostani ismereteimmel még azt is gondolhatom, hogy a két román gép a ráfordulás előtt már meglátta a vöröskereszttel jelölt kórház vonatot, amelynek sérülését a pár hónappal azelőtti bajtársi együttérzésből el akarta kerülni és bombaterhét azért szórta le az állomás elé és mö-gé, de nem az állomásra…‖213
Az ózdi eseményekkel kapcsolatosan Alabán Péter írt tanulmányt. Ő az 1944. 10. 21-én tört21-ént „légitámadás az ózdi állomás ellen‖ esem21-ényt szint21-én a Pataky- Rozsos-Sárhidai könyvből vette át!
„A második világháború ózdi helytörténeti eseményeinek feltárására az elmúlt évtize-dek alatt legfeljebb átfogó módon került sor. Az egyes részterületek ismertetése ráadásul a rendszerváltozást megelőző szocialista időszak honismereti irodalmában legfeljebb a „felsza-badulás" eseménytörténetének leírására korlátozódott, a város esetében kiemelt szerepet szánva az Ózdi Kohászati Üzemekre (OKÜ)214 gyakorolt következményekre. A téma részlete-sebb tárgyalására azonban az 1990 után megjelent településtörténeti kézikönyvek, városis-mertetők sem vállalkoztak, a korábbi, részben kézirat szintjén maradt, részben folyóiratokban publikált kisebb tanulmányok, szakdolgozatok pedig inkább csak szemtanúi beszámolókat, naplókat, olykor egymásnak ellentmondó saját készítésű interjúkat vettek alapul. A hiányos-ságokat egy régóta várt, az egyes történelmi korokat elsődleges forrásokra épülő és
213 Barabás Pál szíves közlése. (A részlet az Életem című visszaemlékezéseiből származik.) Ezekben az időkben Putnokon hadikórház működött. Nevezetesen a putnoki Magyar Királyi Gazdasági Felső Leánynevelő Intézet volt e célra lefoglalva, ahol ekkor a 70. és a 113. csapat és tábori kórházak működtek. Valószínűleg volt a németeknek is itt valamilyen tábori kórháza, azonban ennek számát nem sikerült megállapítani eddig. Ebből eredően a putnokon nagyon sok német és magyar katona lett eltemetve. Egy részüket később Budapesten temették újra.
214 Akkor természtesen nem Ózdi Kohászati Üzemek, hanem Rimamurány-Salgótarjáni Vasmű Rt.
ságra törekvő várostörténeti monográfiának már mindenképpen pótolnia kell a minél hitele-sebb áttekintés követelményeit figyelembe véve.
A dolgozat elkészítése mögött leginkább e részterület feldolgozásához nyújtandó adat-szolgáltatás állt, amely a korszak talán legismeretlenebb helytörténeti fejezetét érinti. Habár az akkori közigazgatásban még községként szereplő Ózd és környékén komolyabb vesztesé-gekkel és emberáldozatokkal járó légi támadásokra nem került sor, egyes - tartalmilag még fel nem tárt - dokumentumok tanúsága szerint nem mellőzhető történésekről van szó.
Borsod-Abaúj-Zemplén megye második világháborús helytörténeti kutatása során ta-lán az egyik legrejtélyesebb és legvitatottabb eseménynek számítottak az akkori csehszlovák határ közelében, Ózd és térségében lelőtt orosz és amerikai repülőgépek történetei…
…Az bizonyosnak tűnik, hogy a Zrínyi Kiadó gondozásában az 1990-es évek elején megjelent, a Magyarország fölött dúló légi háború eseményeit tárgyaló kétkötetes munka fel-tételezése sem a helybeliek, sem a roncskutatók álláspontja szerint nem helytálló, mivel a kö-tet Ózd és térségében alig számol be szovjet és amerikai harcászati légitámadásokról…‖215
Következtetésként tehát ismételten megállapíthatjuk, hogy az újságíró által említett és általunk is ismert, könyv csak részben ad információkat e visszaemlékezés eseményeivel kap-csolatosan, és több helyen sajnos pontatlan.
„…Ami a támadó géptípusokat illeti: FG P-38 Lightning típus, így nem létezett. Volt viszont a Lockheed gyár P-38J típusú, zuhanóbombázásra is alkalmas távolsági, póttankokkal ellátható vadászrepülőgépei. A számmal ellátott FG, a Fighter Group rövidítése, amely harcá-szati egységet jelölt. Egy ilyen vadászcsoport csapat három önálló hadrendi számú századból áll, századonként 25 vadászrepülőgéppel.‖216
Igen, ez bizony így van. A géptípus jelölésnél, sajnálatos módon, az FG „vadászcsoport‖ rö-vidítés a típusjelzés elé került.
Vizsgálódjunk ezek után tovább, vegyük át az 1944. október 21-i napnak az esemé-nyeit! Próbáljuk meg kideríteni e nap történéseit!
Ebből ismét láthatjuk majd, hogy nem haszontalan a kutatás még így sok évtizeddel a történés után sem, mert jócskán derül majd fény eddig nem ismert, vagy nem kellően megkutatott dol-gokra, pontatlanságokra is!
215 ALABÁN PÉTER: „LÉGI HÁBORÚ" ÓZDON 1944-BEN
216 Oravecz János Északmagyarország