Amuri terület
(Амурская область „Amurszkaja oblaszty”)
0,83 millió fő, 362 ezer km2, 2,3 fő/km2, városi népesség 67%.
A Magyarországnál négyszer (és Németországnál is valamivel) nagyobb terület az orosz Tá-vol-Kelet délnyugati részén, az Amur–Zeja-medencében fekszik, délen az Amur folyó104 vá-lasztja el Kínától, északon pedig a Sztanovoj-hegylánc Jakutföldtől. Felszíne változatos, folyómenti síkságok, magas- és középhegységek, fennsíkok és medencék váltakoznak itt. A magasabb területek még a tajga övezetbe tartoznak, az Amur mente viszont már a csendes-óceáni csapadékos monszunéghajlat befolyása alatt kialakult lombhullató erdők térsége.
Székhelye Blagovescsenszk105 (214 ezer fő) Moszkvától 5600 km-re, az Amur és a Zeja fo-lyók találkozásánál. Fafeldolgozása, élelmiszeripara, hajó-, bánya- és elektronikai gépgyártá-sa, valamint vegyipara említhető, emellett igen fontos a Tukuringra-hegységben az arany, a molibdén és a vasérc bányászata. Déli részén jelentős barnaszén-kitermelés is folyik. A me-dencékben búzát és burgonyát termesztenek, szarvasmarhát tenyésztenek.
Csukcsföld vagy Csukcs autonóm körzet
(Чукотский автономный округ „Csukotszkij avtonomnij okrug”) 0,051 millió fő, 721 ezer km2, 0,07 fő/km2, városi népesség 65%.
A körzet Oroszország és egész Ázsia legkeletibb régiója, a Csukcs- és a Bering-tenger hatá-rolja. Kicsit kisebb, mint Törökország, közel 8 Magyarországnyi méretű. Nagy része hegyvi-dék, kietlen, úttalan, hideg éghajlatú tundra, a vegetációs időszak 2 hónap. Az oroszok a né-pesség 52%-át teszik ki, a terület névadó őslakossága, a csukcsok 27%-ot, a többiek ukránok (6%), eszkimók, evenek (3-3%) és csuvancok (2%). Székhelye Anadir (13 ezer fő) Moszkvá-tól 6200 km-re. Iparában a bányászat említhető (arany, ón), agrárgazdaságában a rénszarvas-tenyésztés és a tengeri halászat.
Habarovszki határterület
(Хабаровский край „Habarovszkij kraj”)
1,3 millió fő, 788 ezer km2, 1,7 fő/km2, városi népesség 82%.
A régió nyolc és félszer akkora, mint Magyarország, megfelel nagyjából Törökország méreté-nek. A Csendes-óceán egyik beltengere, az Ohotszki-tenger mentén terül el, területének nagy részét magashegységek (északon a Bureja- és a Dzsugdzsur-hegység, délen a Szihote-Aliny) foglalják el, alföldek csupán az Amur mentén vannak. A hegyekben aranyat és vasércet bá-nyásznak. A tajgával borított kraj ritkán lakott terület. Székhelye Habarovszk (577 ezer fő) Moszkvától 6200 km-re, a Transzszibériai vasút vonalán, ez a város adja az orosz Távol-Kelet
103 A tuvai kultúra sajátossága a mongolhoz hasonló torokéneklés és a régészeti leletek. 1921 és 1944 között Tuva szovjet védnökség alatt álló önálló népköztársaság volt, az akkor kiadott bélyegek különleges ritkaságok.
104 Az Amur 4444 km hosszával a világ 10. leghosszabb folyója.
105 Az oroszok (kozákok) először 1653-ban, majd – kínai uralom után – 1858-ban, vetették meg lábukat az Amur északi, bal partján. Ekkor kezdték meg az Angyali üdvözlet („Blagovescsenyije”) templom építését, s később erről nevezték el a terület fővárosát, amely a közeli aranybányáknak és az amuri hajózásnak köszönhetően gyor-san fejlődött; itt nyílt meg az orosz Távol-Kelet első színháza is.
ipari termelésének egyharmadát. Másik nagyvárosa Komszomolszk-na-Amure (264 ezer fő).
A régió gazdasága és városai az Amur menti alföldre koncentrálódnak: itt finomítják a csőve-zetéken érkező szahalini kőolajat, ezen kívül vaskohászat, gépgyártás és hőenergia-termelés jellemzi. A hegyvidékeken a fafeldolgozás, a tengermelléken a halászat említhető. A folyó-völgyekben búzát és szójababot termesztenek.
Jakutföld vagy Jakut Köztársaság
(Якутия „Jakutyija,” Республика Саха „Reszbublika Szaha”)
1,0 millió fő, 3 millió 084 ezer km2, 0,3 fő/km2, városi népesség 64%.
Jakutföld területe 33-szor nagyobb, mint Magyarországé, akkora, mint Nyugat- és Közép-Európa együtt, Spanyolországtól Lengyelországig; illetve majdnem akkora, mint India. Önál-ló országként a 8. legnagyobb lenne. Természetföldrajzi értelemben Szibériához tartozik:
nyugati harmada a Közép- szibériai-fennsík dombvidéke, középen az északra tartó Léna106 folyó völgye és síksági medencéje található, míg a keleti rész a tulajdonképpeni Északkelet-Szibéria. Ennek nyugati részén a Verhojanszki- és a Cserszkij-hegység magasodik,107 még távolabb pedig Jakutföld legkeletibb régiója, a Kolima-alföld terül el. A köztársaság déli ré-szén a Sztanovoj-hegyvidék húzódik, és ide tartoznak a Jeges-tengerben az Új- szibériai-szigetek. A régió északi része sarkvidéki tundra, déli fele tajga (vörösfenyő). A köztársaság lakosságának 50%-a jakut (saját nevükön szaha) őslakos, 38%-a orosz. Fővárosa Jakutszk (270 ezer fő) Moszkvától 4900 km-re. Gazdaságát leginkább a bányászat jellemzi: hatalmas, nagyrészt kiaknázatlan szén- és kőolajkészletei vannak a Léna-medencében. A hegyvidékeken aranyat, ónt és gyémántot bányásznak, gyémántkitermelése a világtermelés 25 %-át adja. Ag-rárgazdaságában a rénszarvastenyésztés említhető, egyéb állattenyésztésre és földművelésre csak a központi részen, a Léna alföldjén van mód.
Kamcsatkai határterület
(Камчатский край „Kamcsatszkij kraj”)
0,32 millió fő, 464 ezer km2, 0,7 fő/km2, városi népesség 77%.
Magyarországnál ötször nagyobb, Spanyolországnál valamivel kisebb, Svédországnál valami-vel nagyobb terület, a Pacifikus-hegységrendszer részét képező vulkáni lánc által alkotott fél-szigeten, Kamcsatkán, illetve attól északra a Korják-hegység vidékén. A terület nagy része tundra. A népesség 86%-ban orosz, a korják őslakosok aránya csak 2%, ők főleg a régióba beolvadt egykori Korják autonóm körzet területén élnek északon. Székhelye Petropavlovszk-Kamcsatszkij (180 ezer fő) Moszkvától 6800 km-re. Gazdaságát a tengeri halászat és az er-dészet, fakitermelés jellemzi legjobban. Szenet bányásznak, de a legtöbb ásványkincse és a kőolaj készlete még kiaknázatlan.
Magadani terület
(Магаданская область „Magadanszkaja oblaszty”)
0,16 millió fő, 462 ezer km2, 0,3 fő/km2, városi népesség 95%.
A Csendes-óceán partvidékén és részben Kelet-Szibériában elhelyezkedő terület hegyvidék:
délnyugaton a Szuntar-Hajata, északkeleten a Kolima-hegység emelkedik a Magyarországnál ötször nagyobb (nagyjából Svédország nagyságú) területen. Délről az Ohotszki-tenger (a
106 A Léna 4400 km hosszú, ezzel az ország 4. és a világ 11. leghosszabb folyója. Legnagyobb mellékfolyói az Aldan és a Viljuj. Jakutföld más nagy folyói, a Kolima, Ingyigirka, Jana és Olenyok szintén a Jeges-tenger felé tartanak.
107 E két hegység fogja közre a Verhojanszki-katlant. Itt, Verhojanszkban mérték az északi félteke abszolút hi-degrekordját, mínusz 70 fok körüli értékekkel (a pontos érték vitatott, mivel az alkalmazott hőmérők nem teljesen pontosak ezen a hőmérsékleten), és itt fordul elő a világ legnagyobb (több mint 100 Celsius fokos) évi hőmérsék-let-ingadozása, mivel nyáron akár 37 fok fölötti is lehet a hőség.
Csendes-óceán egyik beltengere) és a Selihov-öböl határolja. Éghajlata csapadékos és hideg (télen -20, nyáron +10 fokos középhőmérséklet jellemzi). Az oroszok aránya 84%, az ukráno-ké 6%, a nagyrészt lakatlan terület betelepülését elsősorban az arany vonzotta, jelenleg vi-szont elvándorlás és csökkenés jellemzi, az őslakos evenek aránya pedig 2%. Székhelye Ma-gadan108 (96 ezer fő) Moszkvától 6000 km-re. A terület középső részének hegyvidékén ara-nyat, ónt és feketeszenet bányásznak. A terület erdős, ennek megfelelően a faipara jelentős;
élelmiszeripara a tengeri halászatra alapul.
Szahalini terület
(Сахалинская область „Szahalinszkaja oblaszty”)
0,50 millió fő, 87 ezer km2, 6 fő/km2, városi népesség 80%.
A majdnem Magyarországnyi nagyságú terület a Japán-szigetek északi folytatásaként a nagy Szahalin szigetből és a Japán által részben vitatott hovatartozású Kuril-szigetekből áll. Szaha-lin az Ohotszki- és a Japán-tenger között fekszik, a Kuril-szigetsor pedig az Ohotszki-tengert választja el a Csendes-óceántól. A szigeteken 1882-ben jelentek meg az oroszok; az 1905-ös orosz-japán háború után a terület Japánhoz került a II. világháború végéig. Lakossága 86%-ban orosz, a legnagyobb kisebbség az 5%-nyi koreai. Székhelye Juzsno-Szahalinszk (182 ezer fő) Moszkvától 6700 km-re. Iparát a fa- és papíripar, valamint a tengeri halászatra alapu-ló élelmiszeripar jellemzi. Szahalin fő gazdasági értéke a kőolaj és a földgáz; jelenleg Exxon és Shell érdekeltségek végzik a kitermelést. A sziget ezen kívül feketeszénben is gazdag.
Tengermelléki határterület
(Приморский край „Primorszkij kraj”)
2,0 millió fő, 165 ezer km2, 12 fő/km2, városi népesség 76%.
A határterület a Japán-tenger mellékén, az erdős Szihote-Aliny hegység területén található, határos Kínával és Észak-Koreával is. Területe majdnem kétszerese (1,8-szorosa) Magyaror-szágénak. Lakossága 93%-ban orosz. Székhelye Vlagyivosztok (592 ezer fő) Moszkvától 6500 km-re, kikötőváros, Oroszország Csendes-óceáni flottájának székhelye, és a Transzszibériai vasút végállomása (vasúton 9289 km-re Moszkvától). A hegyvidéken ólmot, cinket, ónt, aranyat és szenet bányásznak. Gép- és hajógyártása, fafeldolgozása, tengeri halá-szata és élelmiszeripara jelentős. Ez az orosz Távol-Kelet legerősebb gazdasági régiója, több mint 100 bankkal, értéktőzsdével, külkereskedelmi vállalatokkal. A folyóvölgyekben szóját, gabonát, burgonyát és zöldséget termesztenek, birkát tenyésztenek. Itt él a világ összes sza-badon élő szibériai (vagy amuri) tigrise, mintegy 300 példány.
Zsidó autonóm terület
(Еврейская автономная область „Jevrejszkaja avtonomnaja oblaszty”) 0,18 millió fő, 36 ezer km2, 5 fő/km2, városi népesség 68%.
Az egyharmad magyarországnyi erdős terület az Amur mentén található a kínai határ mentén;
nyugati és északi részén középhegységek húzódnak, déli és keleti része síkság. 1934-ben hoz-ták létre Sztálin akarata szerint, és 1948-ig az oda telepített zsidó lakosság létszáma elérte a 40 ezret. A későbbi évtizedekben a zsidó lakosság létszáma az (elsősorban Izraelbe irányuló) elvándorlás miatt csökkent, 2010-ben már csak 1628 volt itt a számuk. Székhelye Birobidzsan (75 ezer fő) Moszkvától 6000 km-re. A területen fekete- és barnaszenet, grafitot, ónt, nikkelt, vasat és antimont bányásznak, s ezek kohászata is említést érdemel. Az Amur menti síkságon búzát termesztenek és szarvasmarhát tenyésztenek.
108 Magadan volt az 1930-as, 40-es és 50-es években az észak- kelet-szibériai Gulag munkatábor-hálózat köz-pontja. A terület hegyvidékein mintegy egymillió kényszermunkás dolgozott embertelen körülmények között. A Magadani területet, mint közigazgatási egységet csak 1953-ban, Sztálin halála után hozták létre, a térség addig gyakorlatilag a Gulag irányítása alatt állt.
1. Jegyzet
A mai Oroszország területén a felsőbb szintű területi egységek elnevezései egyáltalán nem, határaik pedig csak elvétve változtak1961 után, és ez a területi beosztás lett az alapja az önálló Oroszországi Föderáció felosztásá-nak.
Az 1920-as évek reformja (az eredeti rajonírozás, vagyis a közigazgatásnak a gazdasági körzetek alapjára he-lyezése) során a mintegy 50 kormányzóság helyét 13 terület és határterület (meg számos nemzetiségi autonó-mia) vette át. Ezek 1930-tól egyre jobban elaprózódtak; a „végleges” állapot az 50-es évek végére alakult ki. Ettől kezdve 49 terület és 6 határterület volt, vagyis az eredeti szám bő négyszerese, ami nagyjából megegyezett az egykori kormányzóságok számával. Ehhez a számhoz azonban jött még 16 autonóm köztársaság, 5 autonóm terület, 10 autonóm körzet és két különálló nagyváros.
Az egykori cári kormányzóságokkal sok a hasonlóság, ami a földrajzi adottságoknak és a hasonló nagyságrend-nek köszönhető, de az eltérés sem kevés. Történeti folytonosság nincs, az az 1920-as években, a Szovjetunió létrejötte után megszakadt.
2. Jegyzet
Az örök fagy birodalma az Északi- jeges-tenger szigeteinek nagy része, ahol a hőmérséklet soha vagy legfeljebb rövid időszakokra emelkedik a fagypont fölé. A hó- és sziklasivatagban növényzet csak nyomokban található, de ez a táplálékban gazdag hideg tengerből élő emlősök (jegesmedve, rozmár) élőhelye. Állandó emberi tele-pülés itt nincs, csak tudományos kutatóállomások létesültek.
A tundra az Északi- jeges-tenger és egyes szigeteinek partvidékén található fagyos övezet, ahol az évi közép-hőmérséklet fagypont alatti. Déli határa Európában az Északi sarkkör, Ázsiában viszont északabbra tolódik.
Gyér növényzet, elsősorban zuzmók találhatók itt, valamint ezzel táplálkozó állatok (rénszarvas) és rájuk vagy tengeri állatokra vadászó ragadozók. pl. jegesmedve, sarki róka. Állandó települések itt sincsenek, de nomád életmódot folytató népek (nyenyecek, eszkimók, dolgánok stb.) gyéren belakták a zord vidéket, részben va-dászattal, részben rénszarvastenyésztéssel fenntartva magukat. A tundra déli peremén, az erdős tundrán már néhány centiméteres cserjék és törpefenyők is megtalálhatók.
A tajga a különböző fenyőfélékből álló végtelen északi erdőségek birodalma. A tajgaövezet nyugatról keletre haladva egyre szélesebb és az egyre szárazabb időjárás miatt egyre ritkább, így a csupán mohákkal borított talajú európai sötét tajgától erősen elüt a szibériai világos tajga, ahol már fű és cserjék alkotják az aljnövény-zetet. A tajga állatvilága változatos, sokféle növényevő és ragadozó él itt. Az ember már a történelem előtti időkben megtelepült a tajgán, táplálékot a vadászat és a gyűjtögetés biztosított, a prémes állatok vadászata pedig megalapozta a délebbi vidékekkel való kereskedelmet. Gazdaságilag nagy jelentőségű a fakitermelés.
A lombos erdők öve, beleértve a tajga felől átmenetet képező vegyes erdőket is a Kelet-európai-síkságra jel-lemző, és nyugatról keletre haladva egyre keskenyebb sávot foglal el. Az ország nyugati határán még több száz kilométer széles, Brjanszktól Pszkovig terjeszkedik, az Urálon túl viszont szinte eltűnik. Ez az orosz tör-ténelem szempontjából talán a legfontosabb zóna, itt jött létre a legtöbb város és viszonylag nagy a népsűrű-ség, ennek következtében az eredeti összefüggő erdőségek jelentős része eltűnt és mezőgazdasági területek vették át a helyét.
A következő, jellegzetesen orosz táj a sztyeppe, a füves puszta, melyet az erdőövvel az erdős sztyeppe kap-csol össze. A nyílt sztyeppe volt „a népek országútja”, ahol az ázsiai nomádok egymást követő hullámokban árasztották el Kelet-Európa déli részét, némelyikük Közép-Európába is behatolva – miként őseink is. Ez a táj egyúttal a mezőgazdaságilag legértékesebb és legsűrűbben lakott része is Oroszországnak, talaja a kitűnő minőségű feketeföld (oroszul csernozjom), ez okozta a nomádok és a letelepedett szlávok közti örökös hábo-rúskodást, ami végül a különböző földrajzi tájakat átfogó Orosz Birodalom létrejöttéhez vezetett.
Az európai Oroszország utolsó síkvidéki tájtípusa, Kaszpi-tengert északról és nyugatról övező félsivatag már nem alkot széles övezetet, és gazdasági jelentősége is csekély. Nagyobb részt ma is állattartással foglalkoz-nak itt, a földművelés csak az öntözött területeken lehetséges.
Ez az övezetesség elsősorban Oroszország nyugati felére, az európai és a nyugat-szibériai síkvidékekre jellem-ző. Az ország keleti felén, a Jenyiszejen túl különböző magasságú hegyvidékek uralkodnak, melyek módosítják a klasszikus övezetességet. A csapadék mennyisége kelet felé egyre csökken, a kontinentális jelleg pedig egyre erősödik. Ennek ellenére az alapvető zónák általában itt is alkalmasak a tájtípusok leírására. Az orosz Távol-Keletre viszont mindez nem igaz, mivel ott a Csendes-óceán hatására hűvös monszunklíma uralkodik, ami sokkal csapadékosabb, mint a szibériai tájak.
Források:
Атлас СССР (A Szovjetunió atlasza). A SZU Minisztertanácsának Földmérési és Tér-képészeti Hivatala, Moszkva, 1984.
Federal Districts od Russia: http://en.wikipedia.org/wiki/Federal_districts_of_Russia
Federal Subjects of Russia: http://en.wikipedia.org/wiki/Federal_subjects_of_Russia
Földrajzi világatlasz – Kartográfiai Vállalat Budapest
Képes politikai és gazdasági világatlasz – Kartográfiai Vállalat Budapest
Oroszország közigazgatási felosztása:
http://hu.wikipedia.org/wiki/Oroszorszag_közigazgatási_felosztása
Oroszország 2010. évi népszámlálásának adatai a Szövetségi Állami Statisztikai Szol-gálat internetes portálján.
http://www.gks.ru/free_doc/new_site/perepis2010/croc/perepis_itogi1612.htm
Oroszországi Föderáció törvénye „A helyi önkormányzás szervezetének általános el-veiről”. (2003. évi 131. szövetségi törvény, 2003.október 6.)
http://www.consultant.ru/document/cons_doc_LAW_148544/
Russian Regions: https://en.wikipedia.org/wiki/File:Russian_Regions-EN.svg
Subdivisions of Russia:
http://en.wikipedia.org/wiki/Subdivisions_of_Russia#Federal_subjects
Székely A. 1978. Szovjetunió, I. kötet (Természetföldrajz) – Gondolat Kiadó, Buda-pest