Altaj-hegyvidék vagy Altaj Köztársaság (Республика Алтай „Reszbublika Altaj”)
0,21 millió fő, 93 ezer km2, 2,3 fő/km2, városi népesség 28%.
Az éppen Magyarországnyi területű köztársaság teljes egészében az Altaj 4500 méter fölé emelkedő magashegységi táján fekszik Ázsia földrajzi középpontjában, ahol a szibériai tajga, a kazah sztyeppe és a mongol sivatag találkozik. Nemzetiségi összetételét tekintve a lakos-ságban 57% orosz, 35% altaji őslakos, 6% pedig kazah. Fővárosa Gorno-Altajszk (57 ezer fő) Moszkvától 3200 km-re. Ásványkincsei: arany, ezüst, vasérc, lítium. Iparában a könnyű-ipar és a fakönnyű-ipar dominál. Állattenyésztésében a jak említhető. Gazdaságában új elem a hegyvi-déki turizmus megjelenése.
Altaji határterület
(Алтайский край „Altajszkij kraj”)
2,4 millió fő, 168 ezer km2, 14 fő/km2, városi népesség 55%.
A Magyarországnál csaknem kétszer (1,8-szor) nagyobb régió nagy részén az Altáj-hegység hegylábfelszínét alkotó dombságok emelkednek, nyugati része a Kulunda-alföld, nagy része az erdős és a nyílt sztyepp övezetében fekszik. Székhelye Barnaul (612 ezer fő) Moszkvától 3000 km-re, másik nagyvárosa Bijszk (210 ezer fő). Fő folyója az Ob. Ásványkincsei: molib-dén, bauxit, ólom, vas, mangán és arany. Felszínének 60% erdő. Az alföldön és az Ob völ-gyében búzát és rozst, cukorrépát, napraforgót és lent termesztenek, birkát, szarvasmarhát és jakot tenyésztenek. Könnyűiparában a textilipar, a gyapjú és a tejtermékek említhetők, ipará-ban a gyémántcsiszolás, olaj- és szénfeldolgozás.
Bajkálontúli határterület
(Забайкальский край „Zabajkalszkij kraj”)
1,1 millió fő, 432 ezer km2, 2,5 fő/km2, városi népesség 66%.
A közel Svédország nagyságú (Magyarországnál 4,7-szer nagyobb) határterület a mongol és a kínai határon fekszik, teljes egészében hegyvidéki jellegű, csupán az Amurt tápláló nagyobb folyók völgyei fekszenek 500 m-nél alacsonyabban. Szinte kizárólag hegyi tajga borítja, dél-keleti részén azonban a szomszédos mongol tájhoz hasonló sztyeppe található. Főleg oroszok lakják (90%), a burjátok aránya 7%, ők főleg a régióba beolvadt egykori Uszty-ordinszkiji burját autonóm körzet területén élnek. Székhelye Csita (324 ezer fő) Moszkvától 4800 km-re.
95 E számok nem tartalmazzák a területileg ide tartozó, de önálló föderációs alany Hanti- és Manysiföld valamint Jamali Nyenyecföld adatait.
96 Neve állítólag a mongol „tümén” (magyarul tömény; jelentése tízezer) szóból ered.
Legnagyobb hegységei délnyugaton a Jablonovij-hegység, északon pedig a Sztanovoj-felföld.
Legfontosabb ásványkincsei: ón, arany, ólom, cink, fluorit, fekete- és barnaszén. Erdőkben gazdag, az Amur völgyében búzát, a többi helyen elsősorban zabot termesztenek és szarvas-marhát, birkát tenyésztenek. Iparában a hőerőművek és az ónkohászat emelhető ki.
Burjátföld vagy Burját Köztársaság
(Республика Бурятия „Reszpublika Burjatyija”)
1,0 millió fő, 351 ezer km2, 2,8 fő/km2, városi népesség 58%.
A Németországgal közel azonos nagyságú (3,8 Magyarországnyi) köztársaság területe hegy-vidék a Bajkál-tótól keletre, a mongol határ mentén. Fővárosa Ulan-Ude (404 ezer fő) Moszkvától 4400 km-re. A mongolokkal rokon őslakos burjátok részaránya 30%,97 az oro-szoké 66%. A Sztanovoj- és a Vityim-felföld ásványkincsekben gazdag (arany, volfrám, cink, uránium, grafit). A völgyekben búzát, burgonyát termesztenek; lovat, birkát és szarvasmarhát tenyésztenek. A bányászaton és kohászaton kívül megemlíthető a gép-, a fa-, a bőr- és szőr-me-, valamint a textilipar.
Hakaszföld vagy Hakasz Köztársaság
(Республика Хакасия „Reszpublika Hakaszija”)
0,53 millió fő, 62 ezer km2, 9 fő/km2, városi népesség 67%.
A 2/3 Magyarországnyi területű köztársaság 1991-ben vált ki a Krasznojarszki határterületből, ahova addig autonóm területként tartozott. A terület nagyrészt a Szajánok hegységrendszeré-hez tartozó, tajgával borított hegyvidék, a Jenyiszej mentén lévő alacsonyabb rész a Minuszinszki-medence hideg sztyeppvidéke. Lakóinak 82%-a orosz, és csupán 12%-nyi az őslakos hakaszok aránya (1926-ban még 50% volt). Fővárosa Abakan (165 ezer fő) Moszk-vától 3400 km-re. Szénbányászata és az erre települt hőerőművei jelentősek. Megemlíthető még a faipara. A völgyekben búzát termesztenek, szarvasmarhát, kecskét és jakot tenyészte-nek.
Irkutszki terület
(Иркутская область „Irkutszkaja oblaszty”)
2,4 millió fő, 775 ezer km2, 3,1 fő/km2, városi népesség 80%.
Közép-Szibéria déli részén, a Bajkál-tótól nyugatra eső hegyvidéken található régió területe több mint 8-szorosa Magyarországénak, kb. akkora, mint Törökország. Nagy részét a Közép- szibériai-fennsík foglalja el, délen pedig a Keleti-Szaján határolja, történelmi és gazdasági jelentősége azonban a kettő közötti mélyedésnek, az Irkutszki-medencének van, ahol az Euró-pából a Távol-Keletre tartó útvonal (és a Transzszibériai vasút is) fut. Itt az Angara folyó mentén az erdős sztyepp egy nagyobb foltja is kialakult, megtörve a szinte végtelen tajgát. A terület népessége túlnyomó részt orosz (91%), az őslakosnak tekinthető burjátok aránya csak 3%, ők főleg a régióba beolvadt egykori Agai burját autonóm körzet területén élnek. Székhe-lye Irkutszk (588 ezer fő) Moszkvától 4200 km-re, másik két nagyvárosa az Irkutszk körül kialakult milliós agglomeráció másik pólusa, Angarszk (234 ezer fő), és az Angara egyik óriási vízerőművéhez épített Bratszk (246 ezer fő). A terület gazdaságát hagyományosan a faipar és nagy folyóján, az Angarán épített vízierőművei miatt az energiatermelés jellemzi.98 Mivel a hegyvidék ércekben gazdag, wolfram, mangán, réz és alumínium bányászata és
97 A burjátok autonóm köztársaságát 1923-ban a mai Burjátföldnél nagyobb területen hozták létre, de 1937-ben egyes részeit a szomszédos Csitai illetve Irkutszki területhez csatolták, ahol egy-egy burját autonóm körzetet szerveztek. 2008-ban azonban a két körzetet megszüntették, beolvasztották őket az Irkutszki területbe illetve a Csitai terület átnevezésével létrehozott Bajkálontúli határterületbe.
98 Az Angarán épült két legnagyobb vízerőmű (a bratszki és az uszty-ilimszki) teljesítménye egyenként mintegy másfélszerese Európa legnagyobb vízerőművének, a volgográdiénak, vagy kétszerese a paski atomerőműének.
szata jelentős. A kozákok által a Bajkál-tó99 közelében, az Angara partján 1661-ben alapított Irkutszkot 1898-ban érte el a Transzszibériai vasút (5185 km).
Kemerovói terület
(Кемеровская область „Kemerovszkaja oblaszty”)
2,8 millió fő, 96 ezer km2, 29 fő/km2, városi népesség 85%.
A Magyarországnyi kiterjedésű régió Nyugat-Szibéria déli részén, a Kuznyecki-medencében található, melyet nyugatról az alacsony Szalair-hegyvonulat, keletről a 2000 méter fölé is nyú-ló Kuznyecki-Alatau fog közre, míg délről az Altaj előhegységei határolják, északra viszont nyitott a Nyugat-szibériai-alföld felé. A magasabb területeket hegyi tajga borítja, az alacso-nyabbak az erdős sztyepp övezetbe tartoznak. Vizeit az Ob nagy mellékfolyója, a Tom gyűjti össze. Székhelye Kemerovo (533 ezer fő) Moszkvától 3000 km-re, a medence alföldi kijára-tánál, másik két nagyvárosa pedig a medence déli, magasabb részének központja, Novokuz-nyeck (548 ezer fő), és az ennek milliós agglomerációjába tartozó Prokopjevszk (210 ezer fő).
Gazdaságát a nagy feketeszénkészleteire települt hőenergia-előállítás, a vegyipar, gépipar, a vas-, ólom-, mangán- és cinkkohászat jellemzi. Mezőgazdasági termelését a medencékben a búzatermesztés jellemzi.
Krasznojarszki határterület
(Красноярский край „Кrasznojarszkij kraj”)
2,8 millió fő, 2 millió 367 ezer km2, 1,2 fő/km2, városi népesség 76%.
A határterület 25-ször nagyobb Magyarországnál, olyan, mintha Spanyolországtól Francia-, Német- és Lengyelországon át Belorussziáig terjedő sávról lenne szó. Észak-déli irányú kiter-jedése mintegy 3200 km, vagyis majdnem akkora, mint a Moszkva és Krasznojarszk közötti távolság, de a kelet-nyugati is eléri az 1000 km-t. A régió az örök hó birodalmához tartozó jeges-tengeri szigetektől (Szevernaja Zemlja, magyarul Északi-föld) a sarkvidéki tundrán és a Közép- szibériai-fennsík tajgaövezetén keresztül a Szajánok magas hegyláncaiig sokféle föld-rajzi övezetre terjed ki. A határterület nyugati részén a hatalmas Jenyiszej100 folyó hömpölyög délről észak felé. Viszonylag sűrűbben lakott vidék csak délen, a fennsík és a magashegysé-gek közötti medencékben van, ahol sztyepp is található. Lakóinak 91%-a orosz, a határterület északi és középső területeinek rénszarvastenyésztéssel, halászattal és vadászattal foglalkozó őslakos népei együttesen mintegy 1%-ot tesznek ki.101 Székhelye Krasznojarszk (974 ezer fő) Moszkvától 3400 km-re, a Transzszibériai vasút vonalán. Ásványkincsekben rendkívül gazdag, a készletek nagy része még kitermelésre vár: platina, nikkel, kobalt, réz, volfrám, arany és szén. Színesfémkohászata, fafeldolgozása, energiaipara (vízerőművek) és olajfinomí-tása jelentős. Itt található a világ legészakabbi százezres városa, Norilszk (175 ezer fő), mely hatalmas bányászati-kohászati kombinátjának köszönheti létét, ahol a palládium, a platina, a nikkel, a ródium és a kobalt világtermelésének egyaránt több mint 10%-át állítják elő;
99 Bajkál-tó. A Föld legmélyebb tava (1637 m), amely egy tektonikus hasadékvölgyben fekszik Dél-Szibériában, 636 km hosszú – több mint 8-szor hosszabb, mint a Balaton – és 25-80 km széles. A világ édesvízkészletének 20
%-át adja, ami megegyezik az Észak-amerikai Nagy-tavak együttes vízkészletével. Vize 40 m-ig átlátszó, élővilá-ga élővilá-gazdag.
100 A Jenyiszej az Angarával a világ 6. leghosszabb folyója (5115 km). Közép-Szibériában az Alsó- és a Köves-Tunguszka folyók vidéke az 1908-ban a világűrből itt becsapódó ismeretlen objektumról is ismert.
101 A rendkívül ritkán lakott északi és középső területeken, ahol 17,5 Magyarországnyi területen ma is mindösz-sze 50 ezer ember él, a szovjet nemzetiségi politika jegyében két autonóm (nemzetiségi) körzetet hoztak létre 1930-ban: a Tajmir-félsziget sarkkörön túli tundravidékén a dolgánok és a nyenyecek számára, a Közép- szibéri-ai-fennsík tajgavidékén pedig az evenkik számára. A két körzet az Oroszországi Föderáció önálló alanya volt, 2007-ben azonban megszüntették őket beolvasztva a Krasznojarszki határterületbe.
lett azonban az üzem szintén világelső környezetszennyezésben. A déli folyóvölgyekben bú-zát és árpát termesztenek, az északi tundrákon rénszarvast tenyésztenek.
Novoszibirszki terület
(Новосибирская область „Novoszibirszkaja oblaszty”) 2,7 millió fő, 178 ezer km2, 15 fő/km2, városi népesség 77%.
A Magyarországnál majdnem kétszer nagyobb régió Nyugat-Szibéria déli részén fekszik, Nyugati fele síkvidék, keleti fele a Kuznyecki-medencét határoló dombvidék folytatása, az erdős sztyepp övezetbe esik, északi peremén mocsaras tajgával. Székhelye az Ob folyó102 mentén épült Novoszibirszk (1,474 millió fő) Moszkvától 2800 km-re, amely nemcsak Szibé-ria legnagyobb városa, hanem az ország 3. legnépesebb települése Moszkva és Szentpétervár után. Az oblaszty gazdaságát vegyipar, gépgyártás (repülőgép), vas- és ónkohászat, hő- és vízi energiatermelés jellemzi. Búzát és rozst termesztenek, kecskét és szarvasmarhát tenyésztenek.
Omszki terület
(Омская область „Omszkaja oblaszty”)
2,0 millió fő, 141 ezer km2, 14 fő/km2, városi népesség 71%.
A Nyugat-szibériai-alföld déli részén, az Irtis folyó vízgyűjtő területén található régió másfél-szer nagyobb, mint Magyarország. Nagy része sztyepp, de északon már a tajgaövezetbe nyú-lik. Székhelye Omszk (1,154 millió fő) Moszkvától 2200 km-re, a Transzszibériai vasútvonal mentén, mely 1895-ben érte el. Az Irtis, melynek legnagyobb kikötője ez a város, a világ 13.
leghosszabb folyója (több mint 4200 km). Szántóföldjein búzát, kölest, rozst termesztenek, szarvasmarhát tenyésztenek. A II. világháború óta a területre jelentős ipar települt (vasúti gépgyártás, hajóépítés). Ma itt működik Oroszország legnagyobb kőolaj-finomítója; jelentős a vegyipara és hőenergia-termelése is.
Tomszki terület
(Томская область „Tomszkaja oblaszty”)
1,0 millió fő, 314 ezer km2, 3,4 fő/km2, városi népesség 70%.
A három és fél magyarországnyi, nagyjából Lengyelországgal azonos kiterjedésű régió a Nyugat-szibériai-alföldön, az Ob folyó vízgyűjtőjén található. Szinte egésze lapos síkság, csupán délkeleten nyúlik át ide a Kuznyecki-medence dombvidéke. A tajgaövezetben fekszik, az erdőséget csak kiterjedt mocsarak és az Ob széles ártéri rétjei szakítják meg. Székhelye Tomszk (525 ezer fő) Moszkvától 2900 km-re, a Tom folyó mentén. Iparát gépgyártás, fafel-dolgozás, vegyipar és élelmiszeripar jellemzi. Szántóföldjein rozst és búzát termesztenek, főleg kecskét tenyésztenek. Tomszknak nemzetközi repülőtere és egyeteme van.
Tuva vagy Tuvai Köztársaság
(Республика Тыва „Reszpublika Тiva”)
0,31 millió fő, 169 ezer km2, 2 fő/km2, városi népesség 53%.
Az Mongóliával szomszédos, két Magyarországnál valamivel kisebb köztársaság Ázsia föld-rajzi középpontjában található, ahonnan a legközelebbi tengerek (a Jeges-tenger és a kínai Sárga-tenger) is több mint 2000 km távolságra vannak. A Szajánok és az Altaj magashegysé-geiben, valamint az általuk közrefogott magas fekvésű medencékben fekszik, legalacsonyabb pontja is majdnem 500 méterrel a tenger szintje fölött van. Vizeit elsősorban a Jenyiszej folyó gyűjti össze, kisebb részben a mongóliai Uvsz-tóba folynak. Az orosz síkvidékeken ismert földrajzi övezetesség itt nem jelenik meg, a hegységekben elsősorban a magasság alakítja a növénytakarót, a medencék pedig hűvös és száraz sztyeppvidékek. Népességéből az őslakos
102 Az Ob-Irtis Oroszország leghosszabb folyója és a világon az 5. (a Nílus, Jangce, Amazonas, Mississippi-Missouri után) 5410 km-rel.
tuvai103 82%, az orosz 16%, így ez az egyetlen régió a Szibériai szövetségi körzetben, ahol az oroszok nem alkotnak többséget. Fővárosa Kizil (110 ezer fő) Moszkvától 3700 km-re. A régióban szenet, kobaltot, aranyat bányásznak. Hévizekben gazdag terület. Megemlíthető a faipara és a jak tenyésztése. Tuva nem rendelkezik vasúttal, a Kizilt az országos hálózattal összekapcsoló 400 km-es vonalat 2012-ben kezdték el építeni.