A Kaukázus vidéke, mint az európai népesség bölcsője, a maga nehezen járható útvonalaival számos, egymástól izolált népcsoportnak adott otthont és civilizációs fejlődési kereteket. Ez az egyetlen a szövetségi körzetek közül, ahol a népesség többsége nem orosz, bár ők 30%-os arányukkal így is a legnagyobb közösséget alkotják. Az itt kialakult nemzetek nem tudtak olyan stabil területi államszerveződési egységekbe rendeződni, mint Európa másik, hasonló adottságú magashegységében a svájci kantonok, vagy az osztrák tartományok. A történelem során a tartós birodalmi elnyomást – legutóbb a szovjet diktatúrát – követően az itt élő népek-ben rendkívül felerősödött a területi függetlenség iránti igény, ami a Kaukázustól délre fekvő Grúzia, Örményország és Azerbajdzsán önállósulásához vezetett az 1990-es évek elején.
Ugyanez a regionalizálódó, szeparatista folyamat figyelhető meg az Oroszországi Föderáción belül maradt észak-kaukázusi köztársaságok egy részében is, elsősorban Csecsenföldön.
Egyedülálló a szövetségi körzetek között abban is, hogy székhelye nem valamely hozzá tarto-zó régió központja, hanem a Sztavropoli határterület második legnagyobb városa, a kaukázusi
67 A Meotisz az Azovi-tenger történelmi neve. A magyarok a Volga és a Káma folyó vidékéről, az Urál-hegység nyugati előteréből (Magna Hungariából), 600 körül indultak déli irányba, a Volga, majd a Don mentén. A Meotiszban, vagy más néven Levédiában letelepedett, ún. „doni magyarok” 840-850 között vándoroltak tovább Etelközbe, a 3. őshazába (a Prut, Dnyeszter és Dnyeper folyók vidékére); majd onnan 895-ben tovább, a Kárpát-medencébe.
68 A kozákok a magyarországi hajdúkhoz hasonló félkatonai réteg tagjai, akik regionális igazgatási autonómiát kaptak a cároktól. Oroszország déli sztyeppvidékein telepedtek le a Volga és a Dnyeper táján a XVI. századtól kezdve. A déli határvidék katonai biztosítása, valamint Szibéria kutatása és meghódítása volt a feladatuk. Az orosz polgárháborúban mind a fehérek, mind a vörösök oldalán részt vettek. Életüket Solohov világhírű Csendes Don című regényciklusa jellemzi legjobban.
69 Volgográdot, Oroszország 12. legnagyobb városát eredetileg Caricinnak hívták. 1925-ben nevezték el Sztálin után, és 1961 óta viseli a folyójáról kapott mai nevét.
70 Paksé mintegy 2 GW (gigawatt), a Volgográdi vízerőműé 2,6 GW.
gyógyvizek vidékének központja, Pjatyigorszk. A térség Moszkvától nagyjából 1500 km távolságra található, vagyis ugyanolyan messze, mint Budapest.
Csecsenföld vagy Csecsen Köztársaság
(Чечня „Csecsnya”, Чеченская Республика „Csecsenszkaja Reszpublika”) 1,3 millió fő, 16 ezer km2, 85 fő/km2, városi népesség 35%.
A köztársaság területe akkora, mint Pest és Bács-Kiskun megye együttesen, északi része a sivatagos Nogaj-sztyepp pereme, középső része dombvidék, majd déli irányban hirtelen 2-3000 méterre emelkedő magashegység. Ez Oroszország etnikailag legegyöntetűbb nem-orosz régiója: az iszlám vallású csecsenek71 alkotják a népesség 95%-át, míg az oroszok részaránya csak 2%; a többiek főleg egyéb kaukázusi népekhez tartoznak. Ez az egyöntetűség azonban új keletű, az 1990-es évektől a háborús viszonyok miatt hagyta el a csecseneken kívül szinte mindenki a régiót. Fővárosa Groznij (272 ezer fő) Moszkvától 1500 km-re. Mezőgazdaságát a juhtenyésztés, a zab-, köles- és napraforgó-termesztés dominálja. Korábban a kőolaj-finomítás, ólom- és cinkkohászat, élelmiszeripar volt jellemző, azonban a folyamatos háborús viszonyok miatt a gazdaság 80 %-ban szétzilálódott. A szeparatista törekvések előbb helyi csecsen-orosz háborúhoz vezettek, majd hegyvidéki gerillaharcokhoz és moszkvai terrorista merényletekhez. (Első csecsen háború: 1994-96; második csecsen háború: 2000-2009.) Újab-ban (2012) érdekes módon, a gazdaság lassú újraépítésében a kalandturizmus kezd megjelen-ni!
Dagesztán vagy Dagesztáni Köztársaság
(Республика Дагестан „Reszpublika Dagesztan”)
2,9 millió fő, 50 ezer km2, 59 fő/km2, városi népesség 45%.
A Kaszpi-tenger partja mentén elterülő köztársaság területre kicsit nagyobb, mint Szlovákia.
Etnikai összetétele még oroszországi mértékkel is rendkívül színes, a mintegy tucatnyi helyi nemzet és nemzetiség közül a legnépesebbek az avarok (29%), a dargok (17%), a kumikok (15%), a lezgek (13%), a lakok (6%), a tabaszaranok (4%) és a nogajok (1,5%). Rajtuk kívül azeriek (5%), oroszok (4%) és csecsenek (3%) élnek itt.72 Fővárosa Mahacskala (572 ezer fő) Moszkvától 1600 km-re. Jelentős városa még a szintén a Kaszpi-tenger partján álló Derbent (119 ezer fő), mely a legdélebbi és egyben legrégibb város Oroszország területén.73 Északi fele a félsivatagi Nogaj-sztyepp része, déli felén a Kaukázus több mint 4000 méter magas hegycsúcsai emelkednek. Fő ásványkincse a Kaszpi-tenger mellékén a kőolaj és a földgáz.
Jelentős az acélipar, a gépgyártás, a vegyi- és textilipar. Szőlőtermesztése, bortermelése juh-tenyésztése és tejipara is említésre méltó. A szomszédos csecsen polgárháborúk miatt sok menekült él itt, és 2000 óta Dagesztán területén is folyamatosan jelen van a terrorizmusban megnyilvánuló gerillatevékenység.
71 A csecsenek és az ingusok a kavkázok (innen ered a Kaukázus elnevezés) leszármazottai, a legősibb kau-kázusi népek, s így – ahogy néhány amerikai nyelvész állítja – egyben a legősibb európaiak is, hiszen az európai népek a kaukázusi embertípust képviselik. A legősibb települések a Kaukázus északi régiójában időszámítás előtti 150 000 (!) évesek. Sajnálatos, hogy a nyugati civilizáció bölcsőjében még a XXI. században is ilyen feszült polgárháborús állapotok uralkodnak.
72 A szovjet korszakban a Dagesztáni Autonóm Szovjet Szocialista Köztársaságnak 11 hivatalos nyelve volt: a felsorolt tíz mellett a ma már csak néhány száz beszélőt számláló, de a szomszédos Azerbajdzsánban is élő tat nyelv is ezek közé tartozott.
73 Derbent első írásos említése 438-ból való, de a régészeti leletek tanúsága szerint akkor már több mint ezer éve erődített város állt a helyen. Jelentőségét a Kaukázus és a Kaszpi-tenger közötti mindössze három kilométer széles átjáró ellenőrzésének lehetősége adta, mivel ez volt a Közel-Kelet és Kelet-Európa közötti egyetlen biz-tonságos útvonal.
Észak-Oszétia (vagy Alánia) vagy Észak-oszét Köztársaság
(Республика Северная Осетия – Алания „Reszpublika Szevernaja Oszetyija – Alanyija”) 0,71 millió fő, 8 ezer km2, 88 fő/km2, városi népesség 64%.
A köztársaság akkora, mint Bács-Kiskun megye, népességének 65%-a oszét (másképp alán, innen a köztársaság másik neve), 21%-a orosz, a többiek főleg egyéb kaukázusi népekhez tartoznak. Fővárosa Vlagyikavkaz (312 ezer fő) Moszkvától 1500 km-re. Földrajzi környeze-te főleg a Kaukázus 5000 mékörnyeze-ter fölé is emelkedő hegyvidéke, északon kis része a Terek folyó menti alföld sztyeppjére esik. Cink-, réz-, ezüst- és ólombányászata jelentős. Ásvány- és gyógyvizekben gazdag. A völgyekben búzát, kukoricát, napraforgót termesztenek, szarvas-marhát és juhot tenyésztenek. Turizmusa – Csecsenföld közelsége ellenére – jelentős, terüle-tének a fele nemzeti park!
Ingusföld vagy Ingus Köztársaság
(Республика Ингушетия „Reszpublika Ingusetyija”)
0,41 millió fő, 4 ezer km2, 122 fő/km2, városi népesség 38%.
A Csongrád megye nagyságú, kicsi köztársaság lakosságának 94%-a szunnita iszlámvallású ingus, 5% csecsen. Az oroszok aránya itt a legkisebb Oroszországban, nem éri el az 1%-ot.
Fővárosa az 1995-ben alapított, egyelőre csupán néhány ezres lakosságú Magasz Moszkvától 1500 km-re. A Kaukázus magashegységében, Csecsenföld és Észak-Oszétia között fekszik.
1992-ben alakult, az addigi Csecsen-Ingus Köztársaság kettéválasztásával. Ásványkincsei:
kőolaj, földgáz, márvány, gránit, ásványvizek, ritkafémek ércei. Zabot, kölest és napraforgót termesztenek, birkát tenyésztenek. Az első orosz-csecsen háborúban részt vettek, a második háború óta (2007) mintegy 25 ezer orosz katona állomásozik a köztársaságban.
Kabard- és Balkárföld vagy Kabard-Balkár Köztársaság
(Кабардино-Балкарская Республика „Kabargyino-Balkarszkaja Reszpublika”) 0,86 millió fő, 12 ezer km2, 69 fő/km2, városi népesség 54%.
A köztársaság területe akkora, mint Észak-Magyarország, lakosságából 57% őslakos kabard, 13% őslakos balkár és 23% orosz. A lakosság 55%-a muszlim vallású. Fővárosa Nalcsik (240 ezer fő) Moszkvától 1400 km-re. Nagyrészt a Kaukázus magashegységében található; észak-keleti pereme alföld, majd délnyugati irányban, 100 km-es távon 5000 méteres magasságba emelkedik a térszín, számos hegycsúcsa meg is haladja azt.74 Gazdag wolfram-, molibdén- és szénlelőhelyekkel rendelkezik. Az orosz-csecsen, majd az orosz-grúz háború megviselte a köztársaság gazdaságát, ahol a munkanélküliség elérte a 90 %-ot, éppúgy, mint a szomszédos Csecsen- és Ingusföldön. Zab-, napraforgó- és köles termesztését, valamint juhtenyésztését lehet említeni.
Karacsáj- és Cserkeszföld vagy Karacsáj-Cserkesz Köztársaság
(Карачаево-Черкесская Республика „Karacsajevo-Cserkesszkaja Reszpublika”) 0,48 millió fő, 14 ezer km2, 33 fő/km2, városi népesség 43%.
A köztársaság területe akkora, mint Tolna, Baranya és Somogy megyék területe összesen.
Lakosságából 41% karacsáj nemzetiségű, 12% cserkesz. A köztársaság két névadó nemzete mellett szintén őslakos abazák 8%-ot tesznek ki, az oroszok pedig 32%-ot, a többiek főleg egyéb kaukázusi népek tagjai. A lakosság fele iszlámvallású. A II. világháború idején a karacsájokat a németekkel való együttműködés miatt deportálták, s csak 1957-ben térhettek vissza az életben maradottak. A köztársaság fővárosa Cserkesszk (129 ezer fő) Moszkvától 1300 km-re. Földrajzilag a Kaukázus hegyvidéke, északról déli irányban egyre emelkedő
74 A kabard – cserkesz határon emelkedik Európa legmagasabb hegycsúcsa, az 5642 m magas Elbrusz.
hegyláncokkal. Legfontosabb ásványkincse az arany és a szén. Mezőgazdaságában a zab, nap-raforgó és a köles emelhető ki, illetve a juhtenyésztés.
Sztavropoli határterület
(Ставропольский край „Sztavropolszkij kraj”)
2,8 millió fő, 66 ezer km2, 42 fő/km2, városi népesség 57%.
Az etnikai-gazdasági feszültséggel terhes észak-kaukázusi hegyi köztársaságok mindegyiké-vel szomszédos régió kiterjedése akkora, mint Magyarország 70 %-a. Lakosságából 81%
orosz és 6% örmény, a többiek tucatnyi nemzet és nemzetiség között oszlanak meg. Székhe-lye Sztavropol (399 ezer fő) Moszkvától 1200 km-re, második legnagyobb városa pedig Pjatyigorszk (143 ezer fő), az Észak-kaukázusi szövetségi körzet székhelye. Nagy része a Sztavropoli-hátság dombos sztyeppvidékén helyezkedik el. Jelentős a földgázvagyona. Man-gánt, ólmot, molibdént bányásznak. Iparát az élelmiszer- és faipar jellemzi. Mezőgazdasága öntözéssel rozst, kölest, valamint napraforgót termeszt.