A munka melletti képzés átalakítása
1. A távoktatási rendszer két pillére:
a hallgató és a távoktatási központ a) A hallgató
A távoktatás a távirányítás egyik sajátos módja. Irányítási folyamat, éppen úgy, mint a hagyományos oktatás, de itt a távoktatásnál a tanítási-tanulási elemek közül a tanulásra, tehát a tanulóra tevődik a hangsúly.
A hallgató a távoktatásban is oktatói, pedagógiai irányítás mellett tanul, de ezt csak a
„rendszerben gondolkodó” oktatásszervezők és elméleti szakemberek tudják.
Mit lát és mit tud a hallgató, illetve a kívülálló?
A hallgató beiratkozik egy oktatási intézménybe (=központ) és azt követően ezzel az intézménnyel tartja a kapcsolatot: innen kapja az oktatócsomagot, ideküldi be megoldott feladatait, s innen kap azokra választ, sőt időnként konzultál is itt egy-egy oktatóval. A látszat szerint a hallgatót egy intézmény oktatja. A távoktatás rendszerének – ilyen aspektusból szemlélve – két fő eleme van: az irányított elem a hallgató és az irányító a központ.
Elsőként tehát a rendszer központi elemét a hallgatót, ill. a hallgató helyét és szerepét elemezzük a fejlesztés szempontjából. Ez azért kihívás, mert a rendszerbe beiratkozó, munka mellett tanuló felnőttnek aktív szerepet szánunk. Ő, a hallgató, ezt még nem tudja. Tehát?
Amennyiben az oktatást, így a távoktatást is árunak, piaci árunak tekintjük, márpedig az, akkor a legfontosabb annak a szem előtt tartása, hogyan tudjuk eladni és kinek. Jelenleg úgy tűnik, hogy a felsőoktatásban nagyobb a kereslet mint a kínálat, sokkal több a jelentkező, mint ahányan be tudnak jutni az egyetemekre és főiskolákra. Ilyen esetben – lényegében nem is lenne szükség a távoktatási rendszer menedzselésére, reklámozására – mondhatnánk. Mivel azonban az áru új és ismeretlen a vevők számára, magának a távoktatási rendszer kialakításának egyik feltétele:
A távoktatás megismertetése a hallgatókkal
Ez természetesen a munka mellett tanulni kívánó felnőttek szempontjából kell, hogy megtörténjen.
a) El kell mondani, hogy volt és van Magyarországon egy ún. levelező oktatás, s hogy az ami most következik az egészen más. Tartózkodjunk a levelező oktatás bírálatától.
b) Ismertetni kell a potenciális hallgatósággal a távoktatás másságának jellemzőit:
- a távoktatásban speciális eszközökkel történik az oktatás,
- ezek olyan tananyagok (oktatócsomagok), amelyek pedagógiai szempontból igen igényesek,
- lépésről lépésre fokozatosan adagolják az ismereteket,
- s mivel a továbbhaladás az előző fokozat teljesítésétől függ, a hallgatónak aktívan dolgoznia kell,
- a távoktatás munkát követel a hallgatótól,
- a tananyagok a tudás átadásán kívül segítséget (magyarázatokat, tanácsokat, véleményt, kiegészítést stb.) is nyújtanak az önállóan tanuló felnőttnek,
- a tananyagok stílusa közvetlen, baráti, hiszen a szerzők minden erejükkel azon vannak, hogy feloldják a munka mellett önállóan tanuló felnőtt magányát, - a távhallgató bármikor kérhet segítséget postán levélben, vagy telefonon,
- a hallgató előre meghatározott időpontokban el kell, hogy számoljon előrehaladása mértékéről: megoldott feladatait beküldi a Központba, ellenőrzés-értékelésre, - szintén előre megtervezett időpontokban pedig személyes konzultációkon is részt
vesz, ahol közvetlen segítséget kaphat az oktatótól ill. a többi hallgatótól, - a hallgató a tanulást egyébként ott és akkor végzi el amikor azt munkája
megengedi és kedve tartja,
- nem kell más ritmusához illeszkedjen, dolgozhat gyorsan vagy lassan,
- nem kell szégyenkeznie senki előtt, ha kérdése van bátran és közvetlenül fordulhat levélben vagy telefonon az oktatóhoz, akit azért fizetnek, hogy segítsen,
- a hallgató a nappali tagozatosokéval azonos diplomát kap.
c) Vigyázni kell, nehogy a modern eszközök felhasználása elriassza az oly kevéssé techni-kalizálódott felnőtteinket.
Jó lenne, ha a munka mellett tanuló felnőttnek azt ígérhetnénk, hogy a távoktatási forma könnyebb, mint a nappali oktatásban való részvét. Ma ilyet senki sem állítana, hiszen nem igaz. A levelező oktatással történő összehasonlítástól pedig mindenkit óvunk.
Ha reklámozni akarjuk a jövő hallgatóságának a távoktatást – és ez teljességgel elenged-hetetlen – akkor fel kell használnunk a modern reklámozás eszközeit. Ezt a feladatot rek-lámszakemberre kell bízni, azt követően, hogy a távoktatási szakemberek megfogalmazták a Magyarországon bevezetésre kerülő távoktatás várható hatékonyságában rejlő pozitívumokat.
A reklámkampány:
Célja: alapvetően nem a tömegek vonzása, hanem a jövendő hallgatóság szemléletének a formálása,
Célcsoportja: az ország, sőt a környező országok magyar nyelvű felnőttlakossága,
Eszközei: ismeretterjesztő füzetek, leporellók, televíziós és rádiós kerekasztal beszélgetések stb.
b) A távoktatási központ
Mivel a távoktatás diákközpontú oktatás, a rendszer második elemének, a központnak az alapállása segítő szándékú és szolgáltató jellegű kell, hogy legyen.
A központ a hallgató szempontjából összefüggő, egységes egészként működik, bármennyire is további alrendszerekből tevődik össze. S itt a kihívás! A jövendő központ vezetője törekvéseit illetően sokkal inkább hasonlítható egy „ügyviteli igazgatóhoz” mint egy dékánhoz. Már a tervezésnél számolnia kell: a potenciális beiratkozók létszámával, az előrelátható
beruhá-zásokkal, és termelési tervet kell készítenie éppen úgy, mint ahogy végig kell gondolnia a jelentkező keresletnek megfelelő tartalmat, vagy a kitűzött célok elérése érdekében készítendő optimális eszközök előállítását, gyártását és a hallgatókhoz történő eljuttatását.
A távoktatási központ részlegei:
• oktató (kutató) részleg,
• távoktatási tanulmányi osztály,
• gazdálkodási-üzemeltetési-gyártási-irányító részleg.
Amennyiben a központnak van egy felelős vezetője (igazgatója), a fenti egységek képviselői, mint részlegvezetők alkotják az igazgató tanácsot, de fő feladatuk saját részlegük irányítása.
Az elemek azonban, bár önálló rendszert is képeznek önmagukban, nem külön-külön működnek, hanem sajátos interakcióban fejtik hatásukat.
Kifelé, a hallgató, azaz a távoktatási rendszer másik eleme felé a Központ egyetlen homogén intézmény, mely meghatározott időpontokban postán juttatja el a hallgatóhoz a pedagógiailag hibátlan oktatócsomagot, és szervez számára diák-tanár találkozásokat, konzultációkat.
Ha nem ezzel az igénnyel, s a fentiek szem előtt tartásával szervezzük meg távoktatási rendszerünket, semmi esélyünk nincs a hatékonyságra, a sikerre.
Tanulmányi (ügyek intézésével megbízott) részleg. Azáltal, hogy elsőként erről a részlegről beszélünk a Központ egységei közül, azt szeretnénk jelezni, hogy a hallgató is velük, az itt dolgozó munkatársakkal érintkezik legelőször és tanulmányai során később is a legtöbbször (levélben, telefonon és személyesen).
A távoktatásban nagy gyakorlatra szert tett külföldi szakemberek pedig – negatív tapasztalataik alapján – azt mondják, hogy a távoktatás sikerének egyik alapösszetevője az adminisztratív, tanulmányi tevékenységek különválasztása az oktatói feladatoktól.
A távoktatás speciális adminisztrációja pedagógiai-pszichológiai meggondolásokon alapszik.
Soha nem téveszthető szem elől, hogy a beiratkozó kapcsolatfelvétele egyetlen konkrét ember felől irányuló igény. S ez megköveteli, hogy mindig személyre szólóan, figyelmesen, bátorítóan ugyanakkor rugalmasan és gyorsan kezeljék a távképzési igényeket, érkezzenek azok bárkitől, s bármilyen tartalommal.
Óvakodni kell a bürokrácia leselkedő veszélyétől, mely ott lapul a névtelenség, pontosabban a hallgatók „arctalansága” és a beiratkozottak százainak száma mögött.
Oktató (kutató) részleg. A munka mellett tanulmányokat folytató hallgató tanulási munkáját a távoktatási rendszerben is az oktató irányítja. Lényeges különbség van azonban a
hagyományos oktató és a távoktató között.
Ha sommásan próbáljuk meg összefoglalni e különbséget, az alábbiakat mondhatjuk:
- a hagyományos oktatási formában az oktató a tanított anyag tartalmáért és a számonkérésért felelt,
- a távoktatásban az oktató feladata, hogy lehetővé tegye a tanulási folyamatot. A.
Villaroel szerint „a távoktató olyan katalizátor, akinek a feladata az önálló tanuláshoz szükséges jártasságok és helyzetek előidézése”.
Ha a távoktatási központ feladatának az önálló tanulás segítését tartjuk, az oktató egy segítő stratégia eleme.
A távoktató sokféle feladat végrehajtója lehet:
- az oktatócsomag összeállítója,
- a tananyag (írásos, képi, hangosított stb.) szerzője, szerkesztője vagy szerzői team tagja, továbbá részt vesz a tananyagok folyamatos fejlesztésében,
- a segédanyagok összeállítója, - a feladatok összeállítója, - a feladatok javítója, értékelője, - az írásban tanácsot adó személy,
- a telefonon keresztül segítséget nyújtó személy, - az egyéni konzulens,
- a csoportos konzultáció vezetője, - a vizsgáztató oktató stb.
Anélkül, hogy teljességre törekedtünk volna, úgy gondoljuk, hogy már a fenti felsorolás is jól érzékelteti az oktatói szerepkör megváltozását, annak másságát a hagyományos oktatói szerepkörhöz viszonyítva.
A régi, azaz a hagyományos, egy személyre szabott (előadói-vizsgáztatói) feladat helyett sok-féle, sokirányú feladatot kell megoldani a távoktatásban ahhoz, hogy „lehetővé tegyük a tanuló számára a tanulási folyamatot”.
A gyakorlatban az is elképzelhető, hogy mindegyik feladatot más személy végzi el. Így pl.
lesznek olyan oktatók, akik csak konzultációt vezetnek, vagy mások, akik csak levelezéssel foglalkoznak, de olyan is lehet, aki csak telefonügyeletet vállal.
Amikor Magyarországon új távoktatási rendszert kívánunk létrehozni, tudatában kell lennünk annak, hogy a távoktatás oktatógárdája – jórészt – a jelenlegi oktatók közül kerülhet ki, akik hajlamosak eddig megszokott tevékenységük folytatására.
Célszerűnek látszik – a siker érdekében – újabb reklámkampány szervezése, hasonlóan a hallgatók szemléletformáló kampányához. Ez esetben azonban egészen más célcsoporthoz kell fordulni. Meg kell nézni, melyek azok a potenciális erők, amelyek a távoktatás sokirányú és a hagyományos oktatáshoz viszonyított más típusú oktatói feladatait el tudják látni, természetesen megfelelő díjazás ellenében.
A reklámkampányt szükségesnek tartjuk:
1. mivel az oktatók nincsenek hozzászokva az ilyen típusú közvetett oktatáshoz, 2. mivel a szükséges átképzésről időben tudomást kell, hogy szerezzenek,
3. mivel pl. a konzultációs feladatok ellátásába bevonható populációt az oktatáson kívül is keresnünk kell, esetleg a műszaki-tudományos értelmiség soraiban.
Ha jól belegondolunk, ebben a kontextusban ismét megragadható a távoktatás kihívás jellege.
Ugyanis azáltal, hogy az oktató „lehetővé teszi a teljes tanulási folyamatot” a tanuló és a tanító között térben és időben meglévő távolság ellenére, olyan rendszert hozunk létre, ahol a hallgató aktív, sőt interaktív, növekvő önbizalommal rendelkező „társ” kell, hogy legyen. Ez csak úgy érhető el, ha az oktató is ennek megfelelő készségekkel rendelkezik.
Új oktató típus kialakulását igényli a távoktatás, olyanét, aki nem uralkodni vágyik a hallgató felett, s féltve őrzi szaktekintélyét, hanem aki „kézen fogja” a hallgatót, vezetgeti, ha kell meghallgatja, s ezáltal megismeri őt, hogy segíthessen.
Ahhoz természetesen, hogy a hallgató kritikusan érdeklődő, igazi résztvevője legyen a tanulásnak, az oktató, az új típusú oktató kell, hogy megtegye az első lépést.
Az oktatónak – neki vagy egy teamnek – a feladata, hogy elkészítse a távoktatás adekvát eszközeit.
Mivel az eszközök (tananyagok) elkészítése teljes egészében az új típusú oktató kompetenciájába tartozik, e fejezet keretében is szükségesnek látszik annak ismertetése, hogy melyek a jó távoktatási tananyag főbb jellemzői:
- pontosan megjelöli a célt (célokat),
- tanulási tanácsokat ad az ismeretek elsajátításához, - áthatja a tudás átadásának határozott koncepciója,
- amennyire az eszköz műfaji sajátossága engedi: interaktív, - biztosítja a hallgató számára az önellenőrzést és az önértékelést,
- megemészthető mennyiségekre tagolja a teljes anyagot (úgy tagol, hogy tudja, hogy a hallgató gyakran és keveset tanul, biztosítja tehát számára a „visszalendülést”),
- stílusa közvetlen (nyelvezete egyszerű, közvetlen, megfogalmazásai egyszerűek, kerüli a nyelvtani bonyolítást, stílusa szívélyes, személyes és közvetlen),
- jelöléseket alkalmaz a könnyebb eligazodás kedvéért (sok aláhúzás, bekeretezés, különböző betűtípusok),
- sok grafikát, akár karikatúrát is alkalmaz, hogy megtörje a közlés monotonságát, - folyamatosan – minden eszközzel – érzékelteti, hogy segíteni igyekszik a tanulásban.
Ahelyett, hogy részletekbe mennénk, csak egy fontos tényezőt emelünk ki a távoktatásban alkalmazandó tananyag jellemzői közül: a közvetlen stílust, azaz, azt a sajátságos kommunikációt, amelynek minden oktatóanyagunkat, jellemeznie kell. E sajátságos kommunikációra nem mindenki alkalmas, tehát ki kell választani az arra képes oktatót.
Távol álljon tőlünk, hogy a ma oktatóit bíráljuk. De ha új területen akarjuk munkájukat hasznosítani, tudnunk kell, hogy új feladatok ellátása új készségeket igényelhet.
Amikor tehát hozzákezdünk a távoktatási rendszerünk oktatógárdájának toborzásához, világosan rá kell mutatnunk:
— az oktató régi és új szerepköre közötti különbségre,
— a távoktató más, új feladataira, Az oktató régi és új szerepköre RÉGI
- tankönyvet ír egyedül, saját koncepcióban, - tantárgyat oktat (előad. v. szemináriumot vezet), - szemtől-szemben oktat,
- 1 teremben 1 csoport előtt szerepel,
- a tantárgy szakembere, ő a „tananyag fő forrása”, előadó művész, aki mindig a középpontban áll,
- ő a tartalom közvetítésének fő eszköze,
- esetleg kérdésekre azonnali vázlatos visszajelzést szemtől-szembe ad, - sok lehetősége van a hallgatókkal való érintkezésre,
ÚJ
- oktatócsomag készítésében vesz részt, közös koncepció alapján, - segít az oktatócsomag használatában,
- távollevő (térben és időben) hallgatókat segít, - levelezés esetén egyénileg segíti a hallgatót,
- mivel középpontban a hallgató áll, az oktató segíti őt, - a tananyag tartalmának közvetítője az oktatócsomag, - a tananyag alkotja az oktatás gerincét,
- a visszajelzés fő pontjai előre megtervezettek és a - távolság leküzdésével történik,
- az érintkezési pontokat előre meg kell tervezni.
A távoktató új feladatai (az egyes feladatok választhatók!)
- tananyagok készítése, szerkesztése, fejlesztése (a fentebb már említett jellemzőknek megfelelően),
- feladatjavítás, a feladatok írásbeli értékelése, tanácsadás (részletes észrevételeket közlünk, nem csak a hiányosságokat tárjuk fel, hanem a megoldáshoz vezető lépéseket a maguk a teljességében és részletességében ismertetjük; ha lehet kiemeljük a megoldás jó oldalait,
leírjuk mit miért tartunk jónak; bátorítjuk a hallgatót, hogy bármilyen problémája adódik, nyugodtan kérdezze meg tőlünk; osztályzat esetén tájékoztatjuk a hallgatót az értékelés kritériumairól),
- telefonügyelet,
- közvetlen találkozások irányítása:
- egyénileg vagy kis létszámú csoportban: gondos odafigyelés az egyes emberre;
kérdezés szakértelemmel, bátorítás, hogy a hallgató „bevallja” egyéni problémáit, gyengéit;
- nagy csoportban: (ahol erősen kísérthet a múlt, s amely) gondos tervezést igényel több szempontból is:
- az oktatócsomag tartalmának kiegészítése, - a különböző tudásszintű hallgatók segítése, - a tényleges igények kielégítése,
- olyan tapasztalatok és ismeretek átadására kerüljön csak sor, ami kizárólag a személyes találkozás nyújtotta „interakció” során jön létre,
- feleljen meg bizonyos elvárásoknak, nyújtson biztonságérzetet és kellemes társaságot a hallgatóknak, pl. olyan tanulási készség vagy egy fogalom kiválasztásával, amire mindenkinek szükséges van.
A közvetlen találkozások bármelyikéről legyen is szó, itt is új szerepkörrel szembesül az oktató.
Ha elvállalja a konzulensi feladatot, úgy kell dolgoznia az oktatócsomaggal, mint aki:
- alaposan ismeri, - hisz benne,
- felépítésének módját meg tudja vitatni és védeni, - tud tanácsot adni a legcélszerűbb használathoz, - tud utalni bármelyik elemére,
- ha kell, ki tudja egészíteni extra anyagokkal (a bonyolult részek könnyebb megértése szempontjából; a hibák javítása esetén; a gyakorlás színesítéséhez; a hallgató egyéni kalauzolásához az anyagban).
Tudjuk, hogy az optimálisan összeállított távoktatási oktatócsomag sem képes eleget tenni valamennyi nevelési célnak (pl. kognitív, érzelmi és pszichomotoros), így mindig a közvetlen találkozásokra vár azok megvalósítása az oktató-hallgatók, hallgató-hallgató közötti interakció révén.
Nyilvánvalónak tartjuk, hogy a fentiekhez hasonló jellegű alapos és részletes tájékoztatás után, amit néhány oldalas füzet formájában volna tanácsos összefoglalni az oktatók számára, csak azok az oktatók jelentkeznek a távoktatásba, akik – miután tisztán látják a feladatot és a követelményeket – alkalmasnak tartják magukat egyik vagy másik ellátására.
A teljesség igénye nélkül felsorolt feladatkörök, úgy gondoljuk, jól érzékeltették a táv-oktatásban igényelt kompetenciákat is.
Ezt követően történne meg a távoktató munkatársak kiválasztása, melyhez elengedhetetlen:
-a munkakör pontos megjelölése: képesség felelősség feladatok - az oktatók szelekciója,
-a szükséges oktatói átképzés biztosítása,
- a teljesítmény méretének előre történő meghatározása,
- az oktatómunka hatékonysága kritériumainak kidolgozása (pl.
a feladat javítás sebessége,
a feladatmegoldásra tett értékelés minősége, a személyes találkozások jellege,
a vizsgaeredmények, a hallgatók véleménye,
a hallgatók lemorzsolódása stb.).
A reklámkampány:
Célja: - a távoktatás megismertetése,
- a távoktató kompetenciáinak, feladatainak ismertetése, különös tekintettel a hagyo-mányos oktatáshoz viszonyított új „szerepkörökre”,
Célcsoportja:
- egyetemek, főiskolák, középiskolák oktatói, - kutatóintézmények munkatársai,
- művelődési intézmények munkatársai, Eszközei:
- „Tájékoztató a távoktatásról” c. füzet, mely részletes ismertetést ad a célcsoportnak!
- Plakát, mely felhívja a célcsoport figyelmét a dékáni vagy igazgatói irodákban fellelhető Tájékoztatóra.
A távoktatás eszközei
Nem tudni előre, vajon az oktatói szerepkör megváltozása, vagy maguk a távoktatási eszkö-zök jelentenek Magyarországon nagyobb kihívást.
Ugyanis a pedagógiailag hibátlan távoktatási tananyagok összeállítása, előállítása és szétosz-tása a hallgatók között komoly erőforrásokat igényel: szakember, pénz és technikai felsze-reltség. Nyugati példák szerint egy-egy oktatócsomag összeállítása 1,5-2 évet is igénybe vesz.
Külföldi példák nyomán szerencsére több fölösleges úttól „megkíméltük” magunkat az eszközök területén is. Addig ugyanis, amíg mi vártunk 1970 és 1992 között, a nyugati távoktatási intézmények nagy erőfeszítéssel és költséggel megpróbálták bevezetni a távoktatásba a rádió és a televízió adásokat. Ma már „túl vannak rajta”, azaz tudják, hogy igen kisszámú adás hasznosítható megfelelő hatékonysággal.
A hagyományos nyomtatott távoktatási eszközök mellett kiszélesedett a hangkazetták és a videokazetták alkalmazási köre. Az utóbbi 10-15 évben pedig előretört a számítógép fel-használása a távoktatásban.
Az ún. harmadik generációs távoktatási rendszerek alapvetően a számítógép felhasználására épülnek. Komoly tapasztalatra tettek szert sokfelé a szakemberek a számítógépes anyagszerkesztésben, az adattárolásban, s nálunk sem ismeretlenek a számítógépes tan-folyamok, sőt van olyan magyar kft., amelyik interaktív videó (számítógép és lemezes videó összekapcsolása) anyagokat készít.
Véleményünk szerint Magyarország a másodgenerációs távoktatást kell, hogy bevezesse eszközök szempontjából. Az ott alkalmazható eszközöket szakmai körökben hagyományos távoktatási eszközöknek nevezik, amelyek tehát a következők: nyomtatott tankönyv, nyom-tatott segédanyag (pl. munkafüzet), album, kísérleti eszközök, hangkazetta, videokazetta, számítógép.
Hogyan kezdjünk hozzá az oktatóanyagok elkészítéséhez Magyarországon?
1. Össze kell gyűjteni az eddigi hazai kutatások eredményeit.
Az eddigi kutatások, nevezetesen a pécsi távoktatás-módszertani kísérlet eredményeképpen rendelkezünk egy olyan pedagógia modellel, (Kovács Ilma: Segédlet a tantárgymódszertani útmutató készítéséhez Tanárképző főiskolai oktatók számára. Bp., FPK, 1977.69 p.), amely ma is felhasználható az írásos távoktató tankönyvek összeállítása során, tantárgytól függetlenül.
Ezt javasoljuk, annak ellenére, hogy a modell eredeti célkitűzése szerint meglevő, nappali tagozaton használt jegyzet mellé készítendő tantárgymódszertani útmutató modelljeként készült. Egyébként a jegyzet + útmutató alkalmazása Nyugaton is ismert és, ma is előfordul ott, ahol az kifizetődő és biztosítja a hatékonyságot. Véleményünk szerint e hazai gyakorlat alapján készült modell kiindulási alap lehet a távoktató tankönyvek összeállításához, addig is, amíg újabb kutatások meg nem haladják. E mellett természetesen szükséges feltárni és közkinccsé tenni az egyéb kutatóintézetek, pl. az OOK eredményeit is. Gondolunk itt a hangkazetta és a videokazetta kutatása terén elért eredményeikre.
2. Keresni kell a külföldről behozott vagy behozható eszközök között az adaptálható esz-közöket.
Ebben az esetben le kell fordítani, átdolgozni és kipróbálni pl. az írásos anyagokat, mielőtt sokszorosításra kerülnének.
Az eszközök főbb jellemzőit lásd a 177. oldalon.
Az eszközök pl. egy oktatócsomag elkészítése teljes alrendszert képvisel a távoktatási rend-szeren belül. Mivel e tanulmány terjedelme nem teszi lehetővé a részletes áttekintést, csak néhány megjegyzéssel próbáljuk meg „biztosítani helyét” a rendszerben:
— a hatékony oktatás minőségi eszközöket követel,
— az eszközök előállítása erőforrások nélkül (szakember, idő, pénz, technikai fel-szereltség) illúzió,
— az eszközök magyarországi előállítása és fejlesztése különös súllyal követeli meg a kutatások mielőbbi koncentrálását országos szinten,
— a tananyag (oktatócsomag) tervezése, előállítása és szétosztása a távoktatási rend-szeren belül tipikus távoktatási alrendszer, mely megköveteli a pontos és részletes tervezést, az egyes folyamatok összehangolását stb.
A másik tipikus távoktatási alrendszer: a hallgatókkal való. kapcsolatrendszer, melynek elemeiről (konzultáció, tanfolyam, adminisztrációs szituációk, vizsgák, a hallgatók
nyilvántartása) már érintőlegesen szóltunk a távoktatási központ egyes elemeinek bemutatásakor.
Részletes kifejezésre itt nem keríthetünk sort, de fontosságára fel kell, hogy hívjuk a fi-gyelmet, hiszen ez a tanulási-tanítási folyamatnak a lelke, amit a tervezésnél nagyon apró-lékos körültekintéssel kell majd kezelni.
Kutatás
A távoktatási központ második részlegét Oktató-Kutató részlegnek neveztük el.
Meggyőződésünk, hogy jól szervezett, állami irányítású és támogatású központi kutatások mellett is maradnak kutatói feladatok az egyes távoktatási központok számára is, melyeket ott helyben kell és lehet megoldani.
A tananyagok menet közben történt értékelése, a résztvevők véleményének felhasználása pl.
csak helyben történhet.
Gazdálkodási-üzemeltetési-gyártási-irányító részleg
A távoktatási központ harmadik eleme ez a részleg. Az általunk adott (tapogatózó és bizonytalan) elnevezés a részleg funkcióinak sokrétűségét kívánja jelezni, s azt a másságot, amit egy ilyen részleg működése jelez már indulásnál, szemben bármely hagyományos felsőoktatási intézménnyel.
Mivel e területen járatlanok vagyunk, javasoljuk a részleg működésére, feladataira vonatkozó résztanulmány illetékesekkel történő kidolgoztatását.