századvég felhígult külföldi és hazai gyakorlata külön minőségügyi rendszerként kényszerül megszervezni és érvényre juttatni éppen „a célnak való megfelelés” érdekében, ahogyan az angolszász fogalom is meghatározza.
Mivel jelenlegi hazai társadalmi és gazdasági közegünk csak elméletben teszi lehetővé a szakszerű távoktatás megfogalmazását, a gyakorlatban én is elfogadom, hogy szükség van a minőségügy, a minőségbiztosítás és a minőség értékelés külön rendszerére is.
Ezért veszek részt évek óta – szakértőként – különböző bizottsági munkálatokban, ahol a vonatkozó kritériumok összeállítását végezzük el.
E három elöljáróban megfogalmazott gondolat után, mondanivalómat szintén három meg-jegyzés köré csoportosítom.
Első megjegyzés Távoktatási kutatásaim két nagy korszakra különülnek el:
1. Az első korszak, amikor felsőoktatás-pedagógiai kutatásokat végezhettem, sőt felsőoktatásban dolgozó oktatók kutatását irányíthattam: főhivatású tudományos mun-katársként dolgoztam a 70-es években a Felsőoktatási Pedagógiai Kutatóközpontban, ahol a távoktatási témacsoport (résztvevője és 5 évig) irányítója voltam. A „pécsi távoktatás-módszertani kísérletnek” nevezett kutatás 1973-1980 között sokak számára volt ismerős akkoriban.
2. A második korszakom 1990 óta még most is tart: egyetemi oktatóként végzek egyéni kutatásokat a távoktatás, illetve a nyitott és távképzés területén.
Megjegyzés: e két korszak időbeli elkülönítése ugyan személyemre vonatkozik, de termé-szetesen nem függetleníthető a magyarországi távoktatás eddigi történelmi korszakaitól sem.
Második megjegyzés
A fenti két kutatási korszakom az időbeliségen túl más szempontból is megkülönböztetendő, ugyanis:
• az első, az 1970-es évek korszaka egyaránt sorolható az alaptudományi empirikus kutatások és az alkalmazott kutatások szintén empirikus kutatásai körébe. Ez a kutatás, ha teljességében nem is, de több alaptudományi kutatásba tartozó elemet is tartalmazott, szélesebb körben érvényes tényállások és általános összefüggések feltárására irányult. Ugyanakkor gyakorlati/kísérleti kipróbáláshoz kötődött az akkori Pécsi Tanárképző Főiskolán, ahol 3x300 fő, azaz 900 levelező hallgató 4 éves távoktatását végezte 50 főiskolai oktató, a mi távoktatási kutatócsoportunk, azaz az Felsőoktatási Pedagógiai Kutatóközpont munkatársai irányítása mellett.
Kiemelem azt a kutatási módszert, amit modell módszernek neveznek, s amellyel már a 70-es években sikerült elkészíteni a tanulás irányítására szolgáló tanulási útmutató pedagógiai modellvariánsait. Akkoriban mi tantárgymódszertani útmutatónak nevez-tük, amit most tanulási útmutatóként emleget a szakma.
• a második korszakom, a 90-es évek korszaka kifejezetten az alkalmazott kutatások körébe sorolható, és azon belül az elméleti kutatások közé. Itt egyedül dolgozom. A kísérletekkel egybekötött kutatásokra most nem gondolhatok, így például a modell módszer alkalmazását is csak tanácsolni tudom Kollégáimnak.
Elméleti kutatásaim célja: új oktatási forma, a távoktatás leírása, távoktatási rendszerek bemutatása, azért, hogy mások elméleti és gyakorlati munkáját támogassam általa.
Úgy gondolom, hogy elméleti munkáim mind pedagógiai, mind andragógiai szempontból innovációs produktumoknak tekinthetők, mivel sem magyar nyelvű távoktatási monográfia, sem például franciaországi távoktatási rendszerek kézikönyv formában történő bemutatása nem árasztotta el azt megelőzően a „piacot”. Piac alatt a kialakulóban, a formálódóban lévő nyitott képzésekkel és távoktatással foglalkozó szakmát, illetve az egyetemista és a főiskolás hallgatóságot értem, különös tekintettel azokra, akik már féléves kollokviumi tárgyként tanulják a távoktatást Magyarországon.
Harmadik megjegyzés
A napi egyetemi oktatói tevékenységem és a kutatásaim közötti összefüggés.
Nagyon fontos számomra az a háttér, amely egyrészt lehetővé teszi, másrészt megerősíti, hogy foglalkozzam és azt, hogy hogyan foglalkozzam a távoktatás témájának folyamatos kutatásával az utóbbi 10 évben.
E háttér jellemzői:
- francia-magyar összehasonlító civilizációt és francia gazdasági nyelvet oktatok a BKE-en,
- az élő nyelv elsajátíttatásának és elsajátításának problémáival folyamatosan és napi szinten ütközöm,
- az oktatási eszközök és módszerek folyamatos változása szintén része mindennapjaim tevékenységének, hasonlóan
- a közgazdászhallgatókkal folytatott napi kapcsolathoz stb.
Ezek az egyetemi oktatói feladatok folyamatosan megújuló és sajátos gazdasági-társa-dalmi szemlélet átvételét jelentik a kutató számára.
Esetemben, beleértve természetesen egyéni adottságaimat, felnőttoktatási tapasztalataimat és felsőoktatás-pedagógiai kutatói szakmai előéletemet, sajátos módon hat mindez kutatási feladataimra, a nyitott és távoktatás területére, azon belül kutatói kompetenciáim ala-kulására.
Két példa
Az egyik a francia civilizáció, azaz a francia-magyar összehasonlító civilizáció francia nyelven történő elsajátíttatása, a másik a francia gazdasági nyelv oktatása témakörét illeti.
Első példa: a francia civilizáció, azaz a francia-magyar összehasonlító civilizáció francia nyelven történő elsajátíttatását fedi.
1. Hogyan segíti a francia civilizáció oktatója a távoktatás kutatóját?
Francia nyelvi és franciaországi civilizációs ismereteim (amelyeket tanítok is!), de legfőképpen a franciák mássága iránti érzékenységem optimális hátteret biztosítottak:
Például:
1.1. franciaországi távoktatási kutatásaim előkészítéséhez és az anyaggyűjtéshez:
- a 3 hónapos kutatói ösztöndíj pályázati anyagának előkészítése 1993-ban (francia nyelvű és formátumú önéletrajz megírása, magyarországi és franciaországi referenciák feltüntetése, munkaterv összeállítása pontos célkitűzés megjelölésével és az eredmények majdani, itthoni hasznosítása lehetőségeinek felvázolásával),
- a francia kapcsolatok itthonról történő kiépítése (régi kapcsolatok levelezés útján történő felelevenítése, új kapcsolatok felvétele könyvtárban talált címlista alapján szintén levelezéssel 6-8 hónappal a megérkezésem előtt: önéletrajz, helyi munkaterv összeállítása 3-5 napra pontos cél megjelölésével, felelős- kapcsolattartó személy adatainak megkérése, majd a vele való kapcsolatfelvétel levélben itthonról, és Franciaországba történő érkezés után telefonon Párizsból stb.),
- a Francia Külügyminisztérium ösztöndíjasaként megérkezéskor helyi segítséget kértem és kérhettem a meglátogatandó intézményekbe történő bejutáshoz és az illetékes vezetőkkel történő találkozásokhoz (egyetemi rektorok, dékánok, igazgatók pontos adatait, referenciákat és ajánlásokat) stb.
1.2. franciaországi távoktatási intézmények meglátogatásához (ahová az intézmények működésének elemzése céljából mentem, mert arról a legritkább esetben írnak a szakirodalomban és ha írnak, akkor is nagyon keveset, hiszen Ők már 1877 óta szerveznek
„levelező képzést”):
- az oktatási intézményekbe való bejutás megszervezésében (telefon, referencia, rendez-vous, amit néha újabb írásos önéletrajz előz meg, ha a telefonos bejelentkezést a titkárság netán már elfogadta volna),
- az illetékes munkatársakkal történő tárgyalások formai oldalai vonatkozásában (névjegykártya-csere, bemutatkozás (személyes oktatói pozíció, magyarországi kutatói pozícióm, a magyar távoktatás helyzete), saját céljaim ismertetése, kéréseim megfo-galmazása, a kapott francia információk magyar hasznosításának hazatérés utáni terve stb.)
- a tárgyalások tartalmi kérdéseinél:
- a franciaországi hétköznapi és aktuális eseményeinek egyéni véleménnyel történő észrevételezése,
- a történések, tehát „amiről a franciák beszélnek” történelmi vagy irodalmi vonat-kozású megjegyzésekkel való kommentálása, vagy ismeretek hiánya esetén az azokra történő rövid rákérdezés,
- konkrétan a francia iskolarendszer általános ismerete,
- az adott intézményre lebontott ismereteim bemutatása annak érdekében, hogy min-den további félreértést kizárjunk (beleértve a magyartól eltérő sajátosságokat, a francia képző intézmények és diplomák rövidítéssel használt megnevezéseit),
- a francia távoktatásról korábban szerzett ismereteim, különös tekintettel a vizsgált intézmény franciaországi helyére, működésére, konkurens intézményeire, minisz-tériumi függőségére vagy éppen önállóságára (országismeretből tanítjuk a hatalmi viszonyokat, a törvényhozó, a végrehajtó és jogi hatalmi rendszert), sőt a szakma kiválóságainak személy szerinti ismerete,
- a francia telematika és azon belül a MINITEL ismerete, annak felhasználása a francia hétköznapi életben és a távoktatásban,
- a televízió és egyáltalán a médiák szerepe a francia civilizációban és az oktatásban stb.
1.3. A távoktatásról írott cikkeimben, de legfőképpen a 2 éve megjelent távoktatási monográfiámban mindent felhasználtam, amit csak tehettem eddigi oktatói munkám módszereiből és elméleti módszertani ismereteiből.
Ez nyilvánvaló, hiszen a hagyományos távoktatást bemutató monográfiám nagy százalékban tartalmaz módszertani részeket is, s ezeknél a kiindulás még a hagyományos oktatási és pedagógiai gyakorlat alapján történik napjainkban is.
2. Hogyan segíti a távoktatás kutatója a francia nyelv és civilizáció oktatóját?
2.1. A kutatási területen szerzett konkrét társadalmi, gazdasági és főleg oktatási vonatkozású ismereteimmel.
Franciaország távoktatása a 70-es években messze elmaradt más nyugati gyakorlattól.
Franciaországnak mai napig nincs Open University-je. De itt rögtön ki kell térnem arra a sajátosságra, hogy 1939-ben, Franciaországban hozták létre az első állami levelező intézményt a világon!
Arról nem is beszélve, hogy a Francia Forradalom idején, 1794-ben nyitották meg az első esti egyetemet a felnőttek előtt. Ez a ma is kiválóan működő CNAM néven ismert Műszaki Felnőttoktatási Egyetem.
A felnőttek tanulás iránti érdeklődése világszerte megnövekedett az 1960-as években.
Franciaországban is, mint mindenütt, szinte megkétszereződött a tanulni vágyók száma.
Az 1877 óta szabályozás nélkül működő levelező iskolák körül, éppen az 1968-as eseményeket követően rengeteg probléma merült fel. A társadalmi elégedetlenség, a diákság körében és a termelő szférában jelentkező megmozdulások felhívták a figyelmet a szakképzés és a felnőttképzés szabályozásának fontosságára is.
Nagyon sok felnőtt nem csak a termelésben volt érdekelt, hanem levelező diákként tanult valamelyik levelező iskolában is. A magán levelező iskolákban a felduzzadt létszámmal párhuzamosan megnőtt a visszaélések száma is, rengeteg drága és ellenőrizetlen tananyag volt
„forgalomban”. A „kétes értékű” oktatási gyakorlat magára vonta a törvényhozók figyelmét is.
Az 1969-ben elkezdődött törvény-előkészítő parlamenti munkálatok eredményeként 1971.
júliusában született meg a francia távoktatási törvény (amely kizárólag a magán intézmények távoktatási szervezői tevékenységét szabályozza, hiszen az oktatás egészét az Oktatási Törvény fogja egységes keretbe), és 4 nappal később a szakoktatás is törvényi szabályozás alá került. Napjainkban mindkettőt – tehát a szakoktatási és a távoktatási területet – a Munka Törvénykönyvének IX. könyvében találhatjuk meg, hiszen a távoktatással tanulók 80 %-a felnőtt, akik szakmákat sajátítanak el, átképzésekben, továbbképzésekben vesznek részt szinte folyamatosan.
Franciaország mai gazdasági fejlettségét erősen alátámasztja a felnőttképzés fentiekben jelzett szabályozása is.
*
Kutatóként az 1980-as évek közepétől részletesen elemeztem kutatásaimban Francia-ország nyitott- és távképzésének változásait az oktatás és gazdaság, az oktatás és társadalom kapcsolatában, és ezeket könyvekben, folyóiratokban évek óta publikálom.
Az e területen szerzett ismereteim nagymértékben segítik a fejlődés mozgatórugóinak megértését, így megkönnyítik a francia valóság hallgatókkal történő megértetését, akár az országismeretre, akár a gazdasági témákra gondolunk.
2.2. A távoktatás rendszerének, módszertanának elemzése folyamatosan hatással van napi oktatói tevékenységemre, anélkül, hogy a kutatás maga a francia nyelvre mint szaktárgyra vonatkozna.
Két évvel ezelőtt megírtam a távoktatás magyar nyelvű monográfiáját. (Új út az oktatásban?
A távoktatás c.) Ez már független Franciaországtól, de olyan rendszer-jellegű, olyan folyamatszervezési és logisztikai kitekintéseket tartalmaz a módszertani elemzések mellett, amelyek folyamatos oktatói munkámtól sem függetleníthetők.
Csak példaként sorolok fel néhány területet: az oktató irányító tevékenységének segítő-támogató jellege a tanulási-tanítási folyamatban, a hallgatói önállóság fejlesztése, az önálló eszközhasználat, az ellenőrzés-értékelés rendszere mint az irányítás legfőbb pedagógiai eleme stb.
Második példa: a francia gazdasági nyelv oktatása témakörét illeti.
A francia nyelven oktatott témák közül csak egyet, a marketing ismeretek francia szemléletű tanítását szeretném kiemelni, különös tekintettel a marketing kommunikációs technikákra.
Nem a három kommunikációs technikát kívánom a 4P-vel szembeállítani – ami a marketing angolszász és így annak magyar értelmezését is jellemzi – hanem azt szeretném elmondani, hogy egy egyéni kutatónak is megvannak az eszközei ahhoz, hogy kivegye a maga részét a pedagógiai és andragógiai változásokból.
Hogyan?
Meggyőződésem, hogy ahhoz, hogy egy új oktatási, illetve képzési formát bevezethessünk, nagyon fontos, hogy ismerjük és tudjuk, hogy mi is az, hogyan működik, hol a helye az oktatás/képzés egészében, milyen szerepet tölt be az egyén és a társadalom életében, ki-mire és hogyan használja, mikor és mennyire gazdaságos stb.
Én – ha tetszik – a marketing filozófia szellemében járok el:
1. amikor elméleti kutatásaim eredményeiből előadásokat és szemináriumokat tartok, könyveket és cikkeket írok, amelyekben folyamatosan keresem a távoktatás külső és belső összefüggéseit, rendszertani kapcsolódásait és így tovább.
2. amikor távoktatásról írott publikációim - reklámozásáról,
- a public relations tevékenységről,
- a könyveim promóciójáról, azaz az eladások serkentéséről szintén igyekszem saját magam gondoskodni.
Lehet, hogy ez a mostani gondolatsor is saját könyveim reklámozásáról, public relations tevékenységéről és az eladások serkentéséről szól?
Bizonyára ez is benne van, és én ezt bátran fel is vállalom, hiszen tevékenységem nem öncélú.
A távoktatásnak a felnőttképzés területén történő alkalmazása, az új oktatási/képzési formák kultúrájának terjesztése engem örömmel tölt el, és szép hivatásnak tartom.
Mit bizonyít mindez? – kérdezheti bárki. Sok mindent, vagy semmit?...
Magamról beszéltem, mert ez a legkönnyebb. De tevékenységem általánosítható elemei ennél sokkal fontosabbak.
1. következtetés:
Szerintem egyetemi oktató-kutató szerepkörben is tudnunk kell alkalmazkodni a megváltozott körülményekhez.
Nevezetesen:
- Olyan kutatásokat és akkor kell csinálnunk, amikor arra szükség van. A kutatói szabadságunkkal eddig is és ezután is élnünk kell. DE!
- Szerveznünk kell a saját kutatási és publikációs lehetőségeinket.
- Meg kell tanulnunk és el kell látnunk a saját kutatásaink menedzselését is.
- Meg kell tanulnunk sponzorokat találni.
- El kell látnunk, de legalábbis szerveznünk kell a kiadványaink körüli marketing kommunikációs tevékenységeket ahhoz, hogy a célcsoport időben értesülhessen munkánkról és optimálisan felhasználhassa munkánk eredményét.
2. következtetés:
Egyéni kutatásokról van ugyan szó, de nem egyedül végzett, nem elszigetelt és főleg nem öncélú munkákról.
- Mivel nincs központi kutatóhelye a nyitott és távoktatás témájának, meg kell keresni azokat az intézményeket, munkatársakat, akik és amelyek számára fontos lehet a saját kutatásunk.
- Sokat kell olvasni.
- Jelen kell lenni a szakmai életben.
*
Végezetül köszönetemet szeretném kifejezni mindazon intézményeknek és munkatársaknak, akik felismervén a téma időszerűségét erkölcsi és anyagi támogatásban részesítették egyéni kutatómunkámat az elmúlt 10 évben.
Távoktatási kutató-kereső tevékenységem során csodálatos emberi élményekben volt részem, lelkes munkatársi kapcsolatokat alakíthattam ki nagyon sok intézményben:
Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetem Posztgraduális kar és Vezetőképző Intézet Professzorok Háza Felsőoktatási Koordinációs Iroda
Fővárosi Oktatástechnológiai Központ (FOK) Nemzeti Tankönyvkiadó Rt.
FEFA
Magyar Távoktatási Alapítvány Új Képújság
MTV 2, DUNA TV
Távoktatási Universitas Alapítvány EDE Hungary
Magyar Felsőoktatás szerkesztősége Budapesti Francia Nagykövetség
CNED, FIED, CNAM + kb. 25 távoktatási intézmény Franciaországban Franciaországi Külügyminisztérium
Nemzeti Távoktatási Tanács
Nyitott Szakképzésért Közalapítvány stb.
*
A téma iránt érdeklődők számára mellékelem az alábbi rövidített publikációs jegyzéket:
1. Katedrán innen, katedrán túl (Az idegen nyelvek tanítása és tanulása a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemen), T/s-4 Programiroda (A felsőoktatás fejlesztését szolgáló kutatások c. sorozat, Szerk.: Végvári Imre), Bp. 1991. 154 p.
2. Távoktatás Magyarországon 1970-1980
Szerk.: Kovács Ilma, Felsőoktatási Koordinációs Iroda (A felsőoktatás fejlesztését szolgáló kutatások c. sorozat, Szerk.: Végvári Imre), Bp. 1992. 225 p.
3. Országos Távoktatási Központ Franciaországban (CNED)
Felsőoktatási Koordinációs Iroda és Fővárosi Oktatástechnológiai Központ (A felsőoktatás fejlesztését szolgáló kutatások c. sorozat, Szerk.: Végvári Imre), Bp.
1993. 96 p.
4. Távoktatás Franciaországban 1993-1994
Nemzeti Tankönyvkiadó Rt. Universitas, Bp. 1995. 356 p. (Megvásárolható: a Nemzeti Tankönyvkiadó budapesti könyvesboltjaiban)
5. Új út az oktatásban? A távoktatás
Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetem és a Felsőoktatási Koordinációs Iroda, Bp. 1997. 264 p
6. Nyitott képzések franciaországi példákkal
Nyitott Szakképzésért Közalapítvány, Budapest, 1999. 142 p. (Kérhető: NYITSZAK Bp., Paulai Ede u. 45.)
*
A szerző rezüméje A felnőttoktatás kutatása című kötetben: (Szerk.: Basel Péter – Eszik Zoltán, Felnőttoktatás, továbbképzés és élethosszig tartó tanulás FTE sorozat) (Német Nép-főiskolai Szövetség Nemzetközi Együttműködési Intézete, Budapest, 2001., 256 p. 202 p.)
„Egyszemélyes kutatócsoport”-nak nevezett egyik könyvem szerkesztője néhány évvel ezelőtt. Az utóbbi években, egyetemi oktatóként valóban egyéni kutatásokat folytatok a távoktatás területén.
Korábban, a 70-es években felsőfokú távképzéssel összekapcsolt kutatásokat vezettem az FPK távoktatási csoportjának témavezetőjeként (50 oktatóval és 900 hallgatóval). Az akkori – gyakorlatra épülő – kutatás és távoktatás-szervezés biztos alapot és könnyű eligazodást nyújt számomra még ma is a távoktatás problémáinak elemzésében.
Mindennapi munkám, az élő francianyelv oktatása a jövő közgazdászai számára. E nappali oktatási tevékenység mellett végzem távoktatás-elméleti kutatásaimat a 90-es években. (E kutatások tehát nem vonatkoznak a francia nyelvre!)
Előadásomban kutatásaim elmúlt évekbeli főirányairól kívánok szólni, és hangsúlyozni szeretném azokat a háttereket, amelyek egyrészt lehetővé teszik, másrészt megerősítik számomra a távoktatás témájának folyamatos kutatását (pl. a francia civilizáció és a francia gazdasági nyelv oktatása, az oktatás eszközök és módszerek folyamatos változása, a közgazdász hallgatókkal folytatott napi kapcsolat révén erőteljes gazdasági-társadalmi szemlélet átvétele, marketing ismeretek stb.)
Dunaújváros 1999. április 20.