A Nemzeti Távoktatási Tanács Szakértői Testülete 2 évvel ezelőtt az alábbiak szerint fogalmazott:
„A távoktatás olyan irányított önálló tanuláson alapuló képzési forma, amely az oktató és a tanuló közötti rendszeres személyes kapcsolatot a tanulási idő nagy részében különféle tanulási eszközökkel (távoktatási tankönyv, útmutatók, multi-médiás tananyagok stb.) helyettesíti.”
A témában kevéssé jártas Tisztelt Hallgatók kedvéért és az együttgondolkodás igényének kielégítése céljából az alábbi – talán még rövidebb – fogalmi meghatározást ajánlom:
A távoktatás olyan oktatási illetve képzési forma, ahol a tanuló és a tanító közötti fizikai távolság miatt, a tanuláshoz szükséges interakció a képzési idő nagyobbik részében eszközök segítségével valósul meg.
(A fentiek értelmében és történelmi visszatekintésben, én távoktatásként kezelem a hagyo-mányos de tényleges levelezést folytató képzéseket, valamint idesorolom a virtuális egye-temet is.)
***
Mind az aktualitás, mind a távoktatás felveti a HOL ÉS A MIKOR, azaz A TÉR ÉS AZ IDŐ problémáját.
Aktuális volt a távoktatás például Ausztráliában az 1920-as években, mert már rendelkezésre állott a rádió, sőt a rádiótelefon is, amely eszközökkel óriási távolságokat kellett áthidalni.
Távoktatással lehet megoldani napjainkban például az idő szűkében lévő felnőttek képzését, tovább- és átképzését.
Stb.
E hosszú bevezető után már csak rövid összefoglalás következhet: a távoktatás soha nem volt annyira időszerű mint napjainkban .
(MA = a tudás alapú társadalom kialakítása, az információs társadalom megvalósítása és egyáltalán az informatikai és a távközlési technológiák soha nem látott mértékű elterjedése idején. Amikor az egész életen át tartó tanulás eszméjét óhajtjuk megvalósítani.)
Egyre többen akarnak ilyen vagy olyan tudásra szert tenni, ilyen vagy olyan képzésben részt venni és ehhez nem elegendőek a régi oktatási formák, és ráadásul már itt vannak a szükségletek kielégítéséhez a „sohanemlátott” technikák és technológiák, a modern információs és kommunikációs eszközök és módszerek. Már csak csinálni kell:
- ha tanulni akarunk, akkor válasszuk a távtanulási formát,
- ha tanítani akarunk, akkor nézzük meg mely feladat ellátására rendelkezünk megfelelő kompetenciával,
- ha pedig az oktatásszervezésben akarunk részt venni, nosza, vegyünk részt a menedzsment munkájában.
*
1. Időben mikor (miért és hol) jelentett „aktualitást” a távoktatás (Történelmi visszatekintés)
1.1. Nemzetközi téren
1840 a gyorsírás tanítása levelezőlapon (Isaac PITMAN Nagy Britannia), 1856 az első – főleg nyelveket tanító – levelező iskola Berlinben,
1850 – 1900 levelezőiskolák főleg munkások számára (Európa és Amerika), 1900-as évek eleje: az első közoktatási levelező iskolák,
1920-as évek: elemi és középiskolák közpénzből (Ausztrália, Kanada és Új-Zéland) 1920 – 1950 a tömegkommunikációs eszközök megjelenése (rádió, telefon, televízió) 1960-as évek a távoktatás „virágzása” (a kommunikációs eszközök pedagógiai eszközként is alkalmazhatók!), ekkorra vált bizonyítottá, hogy a médiatizált oktatás éppen olyan hatékony lehet, mint a hagyományos oktatás,
1980-as évek a távoktatás elterjedésének korszaka, 1990-es évek a távoktatás kiteljesedésének korszaka.
Már 1980-tól jellemző a számítógéppel támogatott oktatás, a CD-ROM és a hálózatok oktatásban történő fokozatos majd erőteljes alkalmazása.
1.2. Magyarországon
1970-es évek: az „ún. levelező oktatás” minősége javítása érdekében végzett kísérletek (példa 1973-1980 között a „Pécsi távoktatás-módszertani kísérlet” és a többi kisebb hatósugarú kísérletnek nevezett kezdeményezés (OPI, Vezetőképző Intézet, Népművelési Intézet, Rádió, TV stb.)
1980-as évek: országosan nem koordinált kisebb, nagyobb távoktatási tanfolyamok, amelyek mozgatórugója sok esetben a magán szféra illetve az egyéni kezdeményezés volt (külföld mintájára!)
1990-es évek: állami, vállalati és magán kezdeményezések főleg tanfolyami, de sok esetben iskolarendszerű képzési szinteken is (Nemzeti Távoktatási Tanács, Regionális és egyéb Távoktatási Központok kialakulása és eltűnése, Nyitott Szakképzésért Közalapítvány működése stb.)
2. Milyen eszközök képviselték az „időszerűséget”
2.1. a hírközlési eszközök (azaz a posta és a távoktatás kapcsolata)
1840 a levélbélyeg használatának általánossá tétele a levelezésben Nagy-Britanniában, 1920-as évek a rádió alkalmazásának elterjedése Ausztráliában,
1950-es és 1960-as évek a televízió alkalmazásának elterjedése néhány országban, 1970-es évek a fenti hagyományos hírközlő eszközök kevert alkalmazása,
megcélozva a felsőoktatás nagy tömegeit de/és felhasználva a modern tanulásirányítás elveit,
1980-as és 1990-es évek a számítógéppel támogatott oktatás, a CD-ROM és a hálózatok oktatásban történő alkalmazása.
2.2. a levél mint oktatási eszköz (és a levelezés, mint oktatási módszer)
A távoktatás történetében mindvégig jelenlévő eszköz és módszer, teljesen
„kiszolgáltatva” a hírközlés rendszerének.
Aktualitását csak Magyarország vonta kétségbe...
1840-től folyamatosan jelen van a vonatkozó képzésekben, kezdetben a magán szférában később, az állami oktatásban is (például: 1939 Franciaország a CNED létrejötte, amelyhez az aktualitást a háború adta).
Egyéb kérdések:
• Milyen oktatási/tanulási tartalom jelentette az „időszerűséget”?
• Miért aktuális e forma az egyes képző intézményeknek?
• Miért aktuális a távoktatás a tanulni vágyók számára?
• Miért aktuális a tanítóknak és az oktatásszervezőknek?
• stb.
A távoktatás aktualitásának néhány jellemzője napjainkban 1. az agykutatás bizonyította, hogy a TANULÁSNAK nincsenek korbeli határai,
2. gazdasági, társadalmi és egyéni szempontból szükséges és esedékes az EGÉSZ ÉLETEN ÁT TARTÓ TANULÁS,
3. rendelkezésre állnak a tér és időbeli távolságok lebontására, a szociális és kulturális távolságok áthidalására alkalmas modern INFORMÁCIÓS ÉS KOMMUNIKÁCIÓS ESZKÖZÖK,
4. a 60-as évek kutatási eredményeit követően már több évtizedes gyakorlat is bizonyítja az ESZKÖZÖKKEL TÖRTÉNŐ TANULÁS HATÉKONYSÁGÁT,
5. egyre nő azoknak a tanulói rétegeknek a száma és tömege, amelyek „képernyő-használati” hozzáállása, ismeretelsajátítási stratégiája és technikája EREDMÉNYES TUDÁST jelez,
6. az internet használatával átalakulóban van, sőt egyesek szerint már át is alakult A TUDÁS FOGALMA.
(Az emberiség által jó ideje ismert írásbeliség lineáris, többnyire elvont tudást eredményezett.) Az internet alkalmazása konkrét, operacionált tudáshoz vezet. A könyvek világa által nyújtott verbális tudáshoz képes multimédiás tudást hoz létre, hiszen a szövegen kívül képek, hangok jelenítik meg az ismeretet.)
7. külföldi és már hazai példák is jelzik, hogy a filozófia virtuális oktatásával maga az ISMERETELMÉLET maga-magát próbálja ki az elsők között,
8. annak felismerésével, hogy a tudás gazdasági tényező a VÁLLALATI szféra is új igényeket támaszt a képzéssel szemben,
9. a modern kommunikációs és informatikai eszközök gyártói és forgalmazói új és JÓ PIACOT remélnek az oktatás/képzés területétől.
*
Végezetül két dologra szeretnék kitérni 1. Szubjektívnek tűnik, de nem az.
Szeretném kihangsúlyozni, hogy bár látszólag és egyfolytában a távoktatásról beszélek és publikálok, én nem a távoktatásért harcolok, hanem a benne rejtőzködő másságokra igyekszem felhívni a figyelmet. Azokra az elemekre, amelyek az önálló, egyéni tanulás és a tanulás újfajta irányítása témaköreiben kerülnek megfogalmazásra, s amelyek elsajátítása – ha az önálló, egyéni tanulás készségére és képességére gondolok a tanuló részéről – már az általános iskola első osztályaiban helyet kell, hogy kapjon, ha pedig a tanulásirányítás újfajta eszközeire és módszereire utalunk, azok készítése, alkalmazása mielőbb el kell, hogy terjedjen az oktatás-képzés minden szintjén. Ilyen értelemben válhat a távoktatás a jövő oktatása előfutárává. És ebben a felfogásban a távoktatás úgy és akkor válik aktualitássá, ha és amikor önmagát szünteti meg.
2. A Le Monde című újság 2000. május 30-i száma a francia egyetemek számára
„követeli” a politikai akarat megteremtését Franciaországban, annak érdekében, hogy a nemzetközi konkurenciával szembe nézhessen. HELYSZÍN: a Vancouver-i Oktatási Világpiac rendezvénye, ahol 77 ország, 2 500 szakembere vitatta meg a multimédiás távoktatás témáját különös tekintettel az egyetemek felelősségére.
Milyen következtetésre jutott a francia újságíró?
1. A francia egyetemeknek jobban el kell mélyedniük a multimédiában, kurzusaikat fel kell tenni a világhálóra és ismét át kell gondolni egész távoktatásukat.
2. Elkerülhetetlen az állami és privát szféra partneri kapcsolatának a megerősítése.
3. Az állam, a közhatalom szerepének fontossága többször említésre került. A résztvevők kihangsúlyozták az államok szerepét:
•
az oktatás tartalma minőségének megőrzésében,•
a kulturális identitás fenntartásában,•
a tudáshoz való univerzális hozzáférés lehetővé tételében,•
továbbá a „tudás világpiacá”-nak ellenőrzésében,amely piac – a legpesszimistább változatában – az emberek közötti egyenlőtlenséget fogja erősíteni.
4. A vállalatok növekvő szerepét is kiemeli, amelyek:
•
máris internet-kész programokat tudnak javasolni,•
képzési tartalmakat kérnek az egyetemektől,•
web szolgáltatásaikat ajánlgatják az egyetemeknek.A francia egyetemek kilátása a közeli jövőben a vegyes eszköz és módszerhasználat irányába mutat:
•
közvetlen tanári kapcsolat a diákok csoportjaival,•
oktató televízió,•
internet és•
egyéni tutorálás.Ezzel a szubjektív megjegyzéssel és a franciaországi példa aktualitásával köszönöm meg szíves figyelmüket!