A térképpel való tájékozódás szellemi munka, melyet térkép alapján érzékszerveink és műszerek stb. segítségével végzünk.
Munkánk megfigyelések és okoskodások sorozata, amelyek különféle, gyakran váltakozó műveletekből állanak.
632. Irányzás (célzás). A legegyszerűbb mű
veletek egyike.
C élja: két pont közti iránynak az égitdjakhoz mért meghatározása. Az egyik pont rendszerintálláshelyünk, a másik a cél v. környezetünk bármelyik pontja.
633. Kom passza! úgy irányzunk, hogy a kompasz tengelyét 0 fok ill. északi végével pontosan a kér
déses pontra szegezzük. Ilyenkor a kompaszt leg
célszerűbb vízszintes helyzetben hasunk közepéhez támasztani és a beirányzást fel-fel hajtott fejjel vé
gezni. Így a kompasz nem mozog és számlapját 9*
jól látjuk. Ehhez a beirányzáshoz gyakorlat kell, de mert erre igen gyakran lesz szükségünk, alaposan meg kell tanulnunk.
Ha a kompatzon rögzítő van, azt Irinyzis közben kicsavarjuk s ha a le- csillapult iránytű állását már leolvastuk, azt a csavar visszacsavarásával újra röa- zitjOk.
Vannak iránytűk, amelyeken külön irányzó készü lik van. Ezek pontosabb beirányzást engednek mén. Rendes térképolvasásnál erre a pontos hrnányzátu nincsen szüksén Amellett az irányzók (diopicr-) kompasz nehezebb Cs töréke
nyebb. Kirándulásokra nem ajánlható. Pontos terepfelvételeknél azonban jó.
Ha már mindenáron pontos irányzást akarunk, tegyük a térképét sima kőre, méróasztalra stb. Szúrjunk álláspontunk és a keresett pont v. irány helyére cRy-egy lü l s ezzel (akár a puskával) Irányozzunk. A tűk mellé vonalzót is illeszttietQnk és ennek mentén vonalat húzhatunk.
D iopler (irányzó) vonalzó használata mellett a tűk fölöslegesek is lehetnek.
634. V issza-irányzás. Az előbbi műveletnek a fordítottja, amire különösen ismeretlen álláspontunk meghatározásánál van többször szükségünk.
E műveletnél ugyancsak a kompasz tengelyével célzunk a tárgy felé, de ezúttal nem a tárgy felé. hanem a tárgytól felénk mutató irányt keressük. Ezt a legkönnyebben úgy kapjuk meg, ha a z i r á n y t ű n e k a d ( f e h é r ) v é g é n o l v a s s u k l e a z i r á n y s z ö g e t .
635. Iránysugarak ra jz o lá sa . E műveletre ugyancsak el
vesztett álláspontunk helyének keresésénél van szükségünk.
1. Kompasszal a legegyszerűbb. — Álláspontunkból a kér
déses pontok felé irányzunk, az irányszögeket leolvassuk, adatait (óra, fok) feljegyezzük és ez adatok alapján - az órakör szerint — rajzoljuk rá a térképre az iránysugarakat.
2. Tűvel, vonalzóval csak méróasztalra feszített térképen dol
gozhatunk (diopter [irányzó] vonalzóval még egyszerűbb). Ezzel az iránysugarakat közvetlenül rajzolhatjuk rá a térképre.
636 B etájék o zás alatt a z é g i t á j a k h o z v a l ó i g a z o d á s t é r t j ü k . Betájékozni leginkább a térképet szoktuk, amikor ennek irányait, a valóság irányaival hozzuk összhangba. Betájé- kozásra szorulunk enmagunk is, amikor testalkatunk irányait (előre, jobbra stb ), helyesebben előrehaladásunk irányát egyez
tetjük össze az égitajakkal.
Mindkét műveletre útközben vajmi gyakran szükségünk van s éppen ezért e műveletek gyors elsajátítását meg kell tanulnunk.
637. Enmagunk b etájék o zása („tájékozódás").
Kompasz segítségével igen egyszerű, amennyiben csak a z i r á n y t ű j e l ö l t é é , i r á n y b a k e l l a r c c a l f o r d u l n u n k . Ismerve az é. irányi és a szélrózsát, a többi ég-tájat (jo b b ra : k., balra:
ny. stb.) már egykönnyen megái lapíthatjuk.
Menetközben enmagunk tájoltságát mindig ismer
nünk kell. E nélkül a tájékozódás tétova,
bizony-tálán. Hogy pedig e tájoltságot — különösen kezdők — könnyen elvesztik, elfelejtik, hébekorba, különösen az utak fordulásánál, a kompasz révén ellen kell őrizni. Az ellenőrzés m ód ja: a fenti művelet megismétlése.
Még gyorsabb a művelet akkor, ha csak haladásunk irányát határozzuk meg egyszerű ;beirányzással. Ez egymaga is elegendő a betájékozáshoz.
638. A térkép b e tá jék o z á sa . Az iránytűt ráhelyezzük a kiterített tér
képre és a térképet addig forgatjuk, míg a t é r k é p é s z a k i v o n a l a (550. § , ) a k o m p a s z é s z a k i v o n a l á v a l (0 fok, 0 óra), t e n g e l y é v e l ö s s z e e s i k i 11. p á r h u z a m o s l e s z .
Hogy ezt könnyen elérhessük, leg
célszerűbb a kompaszt a térkép sar
kába helyezni. Helyezhetjük valamely község neve alá is, mert e nevek iránya:
k-ny. Ekkor a kompasz tengelye a köz
ség nevének alsó vonalára merőleges (I. a 2. ábrát).
Négyzet alakú toknál ez a beállítás könnyű, mert a tok élei a négy világtáj felé néz
nek (2. á.).
Az iránytű elhajlása (deklináció) miatt a térképet és a kompaszt úgy kell fordítanunk, hogy az iránytű é hegye (kék része) ne a konipasztengelvre essék, hanem ettől 4 fokra (V«óra), a szélrózsánál pedig az é és éény közé (kissé közelebb az é-hoz) nyugatra essék. Ügy, ahogy azt a 610, 615. §§. ábráin látjuk.
A k o m p a s z t e n g e l y e c s a k a 4 f o k n y i n y u g a t i e l h a j l á s f i g y e l e m b e v é t e l e m e l l e t t m u t a t p o n t o s a n é s z a k f e l é .
Az ekként beirányllott (betájékozott, tájolt) térkép térbeli helyzete a valósággal egyező. A térkép minden vonala a való
sággal párhuzamos, a valóság pontjai ugyanabba az irányba esnek, ahogy azt a térkép mutatja.
Pontos betájékozásnál célszerű a térképet a föld re teríteni. Szokjuk azonban meg, hogy e műveletet a tenye
rünkre fektetett térképen végezzük. Így gyorsabb, ha nem is oly pontos.
639. Útvonalunk iránya. Sze
gezzük a bányász-kompasz tengelyét é végével utunk, a haladás irányába.
A tű állása megadja (órában, fokok
ban) ülünk pontos irányát s vele a többi égitájt. Pl. az 1. képen a tű vége 21 órát mutat, utunk iránya:
én y, a 2. képen a mutató 9-en áll, E közvetlen irány mérésnek minden előnye menetközben tűnik ki leginkább, amikor, különösen sietős útnál, nem érünk rá arra, hogy a térkép betájékozásának kissé hosszadalmas műveletét unos-untalan megismételjük.
A kompasszal való közvetlen irányhatározás fölöslegessé teszi a térkép betájékozását, fölöslegessé a magunk külön betájolását is. Ezzel a módszerrel, a kezünkben tartott térképet is örökösen tájoltan tarthatjuk.
Ennek minél alaposabb begyakorlását minden térképolvasó
nak a lelkére kötjük. — A módszer jó, pontos és gyors s vala
mennyi közt a legkényelmesebb. Jártunkban is használható.
640. M enetirány kitűzése. Ha erdőben v. bárhol toronyirányl kell haladnunk, a pontos irány meg
tartását csak a kompasz használata teszi lehetővé.
A térképről megállapított irányt a szabadban, iránytű segélyével, közvetlenül is kitűzhetjük. Elindulá
sunk helyén u. i. a kompaszt úgy állítjuk be, hogy a tü vége a ki
jelölt útirány óra ill. fokszám a fölé kerüljön. A menetirányt aztán a kompasz tengelye mutatja.
Pl. a mellékelt ábrán utunk iránya: 3 ó ék. A kompasz ten
gelye ebbe az irányba mutat, tűje (a fordított számlapon!) is 3 órán áll. Útközben, ha a tű állása u. a., a kitűzött irány helyes.
641. M enetirány ellen ő rzése. A már kitűzött útiránytól (640. §.) útközben könnyen eltérhetünk. Az egyenes iránytól önkénytelenül is el-elfordulunk, az útbaeső akadályok (fa, árok, kő) kerülgetése pedig kényszerítenek erre. Hogy a kitűzött menetirányt ezek ellenére is megtarthassuk, időről-időre a kompasszal ellenőrizzük.
143 Az ellenőrzés módja egyszerű.
A kompaszt kitűzött állásában rögzítjük, majd menetközben (anélkül, hogy megállnánk) a rögzítőt kicsavarva, a tűt szabad
jára engedjük. Ha a tű a megjelölt számon maradt, menetirányunk nem változott. Ha azonban a tű akár jobbra, akár balra mozdult, útirányunktól eltértünk. A hibát úgy hozzuk helyre, hogy a tű elmozdulásához mérten visszafordulunk a helyes irányba (I. ábra).
Mealccyzendó, hoio míg a legnagyobb Óvatosság mellet! sem tudunk érdi
ben, sót míg sík merőn sem huzamosabb ideig, egyfolytában nyílegyenesen elOre menni. Járatunk, akár a tolyAé ». a pataki, enyhén kanyargós vagy zegzugos lesz Ez azonban, kOIbnbsen nagy távolságoknál (l — esetleg ti bb km) torony- irányt tett útntl cgyátalán nem baj. A f ó az, hogy az általános útirányt tartsuk be.
Menetirányunk folytonos ellenőrzésének módját a fenti rajzon szemléltetjük. Itt közöljük egyben — ha tán kissé torzítva — járásunk tényleges, zeg-zugos pályáját is.
642. O ldat-m etszés. Elég gyakori művelet,
1
melyet menetközben szoktunk alkalmazni, ha álláshelyünket a különben ismert úton el-\ esztett ük.
Az egyenes útröl oldalt (jobbra v. balra) X cső és jól látható, amellett lehetőleg közel
tekvő tárgyat beirányozzuk. Ez v. betájékozott térképpel (ceruzával, tű és vonalzóval), v. egyszerűen kompasszal történik. Ahol a látvonaf menetirányunkat metszi, ott van álláshelyünk E műveletnél arra kell törekednünk, hogy lehetőleg menet
irányunkra merőlegesen, pontosan jobbra v. balra eső tám
pontokat válasszunk.
643. Hátra-metszés. Ez a művelet voltaképen 2—3-szori irányzáson (ill. visszairányzáson) alapul s az iránysugarak szög
csúcsának (álláshelyünk) meghatározására való.
A megoldás módja többféle:
1. kompasszal a leggyorsabb és a leg
egyszerűbb. Az ismeretlen álláshelyen leg
alább két olyan ismert tereppontot válasz
tunk, amelyek egymástól lehetőleg 90 fokra vannak. A két pontot külön-külön pontosan beirányozzuk, óraszögeiket leolvassuk és fel- v. megjegyezzük. Ahol az óraadatok
nak a térképre átvitt (átrajzolt) irányai találkoznak, ott a keresett álláshelyünk.
Pl. a mellékelt ábrán a hegy felé nézve 22, a kereszt felé pedig 6 órás irány- sugarat kapunk. Ez közel é. és pont k. E két adatot hátrafelé (visszairányzás!)
(2 2 -1 2 = 10 ó és 6 + 1 2 - 18 ó) a tér
képre visszük, ahol a két iránysugár találkozik, ott a keresett álláshelyünk. Ellenőrzésre egy 3. irány szolgálhat.
A
- t UH
A pontosan ____
pontja keresett álláshelyünk.
644. 2. B etájék o zo tt térképpel. Elvi
leg ugyanaz, mint a/, előbbi módszer, csak művelete hosszadalmasabb, de — kezdők
nek — tán érthetőbb.
A kiválasztott tereppontokat (legalább kettő és egymástól lehetőleg 90 foknyi szögtávolságban) a belájékozott és moz
dulatlanul álló térképen külön-külön (Ifi
vel, vonalzóval) beirányítjuk.
beirányitott tereppontok Útvonalainak
metszés-Megesik, hogy 3 pont választásá
nál (a 3.-kai ellenőrzünk) a Útvonalak nem egy pontban metszik egymást, hanem hibaháromszőget adnak. Ez esetben a m ű v e l e t e t f o k o z o t t g o n d o s s á g g a l k e l l m e g i s m é t e l n ü n k .
643. :t M ásoló papirossal Vegyünk egy 5 - 5 . 10—10 cm nagyságú átlátszó (pausz-jpapirosl, he
lyezzük ti ralzdcszkára (méröaszltil), ennek híján kfinyv v. térképre s alsó szélén tüzzük át gombos
tűvel. A tű mentén több (3—5) ismert tereppont télé irányrunk s a látsugarakat a papiroson nyomban megrajzoljuk. (Munkakörben arra kell Ügyelnünk, hogy a papiros meg se moccanjon, különben méré
seink helytelenek.) Az ekként megrajzolt sugilr- kévíl aztán (tű nélkül I) a lérképre, á l l á s h e l y ü n k k ö r n y é k é r e tesszük és addlg-addig illcsztgct- jük, forgatjuk, amíg mindegyik litsugár a megfelelő tereppontnn ifi. annak térképi jelén halad át. Ahol a sugárkéve csúcsa ntrgállapoaik, olt van álláspon
tunk keresett heive.
E módszer az 1.-vel az mos, de míg ott mé
rünk, itt rajzolunk. A rajzolás körülményes és k é nyelmetlen volta miatt (szabadban I) e módszer csak pihenés és táborozás közben ajánlható.
646. Úttnérés. Útközben vajmi gyakran szükségünk van meglett utunk távolságának ismeretére. Ezt legkönnyebben idő
méréssel végezhetjük, de pontosabb adatokat nyújt lépéseink számolása, majd mérése.
I. Óránként sima földön, száraz, jó talajon, rendes menetelés mellett 4 —6 km-t tesz meg a gyalogos. Hogy pontosan mennyit, azt legjobb, ha mindenki maga próbálja ki. Lejtőn főifele órán
ként 3 00—500 m-t emelkedhetünk, lefele haladva pedig 400—
700 m-t ereszkedhetünk.
A menetelés tempóját jó. ha becsülni tudjuk. Tudnunk kell.
mikor, milyen tempóban szoktunk haladni, mert pl. fáradtan,
145 társaságban lassabban haladunk. Módosul a menetsebesség a lejtő, növényzet, talaj, eső stb. szerint is. Az ezzel járó lassúbb előrejutás mértékét, tempóját szintén ismernünk kell.
Ebbéli gyakorlottságunkkal az út hosszát, 1—2 órai időre, nagyjában megtudjuk állapítani. A tájékozódásnál ennek nagy hasznát vesszük.
2. A lépés-számlálás hosszadalmas dolog, de néha szükséges.
Mindig kettős lépést számláljunk. Hogy jobb v. a bal lábét, meg
szokás dolga. Főbb a számlálás, s erre, bármennyire gyerekes
nek is tűnik föl, félkezünk ujjait v. gyufaszáíakat, vonalkák jegyzését stb. használjuk. Persze csak a 10, 50, 100 lépéseket jegyezzük igy. S kell valahogy egész primitív módon jegyezni, külön
ben belezavarodunk a számlálásba és kezdhetjük adóigot élőiről.
A lépések számlálása csak rövid távolságokra (100—1000 lépés) célszerű.
3. Lépésmirővel csak nagyobb távolságokra dolgozzunk s csak egyenletes talajon, egyenletes járás mellett. Különben az adatok megbízhatatlanok.
A lépés-mérőnek főleg a térképezésnél vehetjük hasznát.
647. Szint-m érés. A magassági szintek (nívók) becslésére ill. mérésére gondolunk, de persze csak az amolyan durva meg
határozásra, amire utaink folyamán van szükségünk. Ennek főleg a hegyek között járó térképolvasó látja hasznát, mert könnyeb
ben tud eligazodni a magaslatokon.
1. Óránként hegymászásnál taposott ösvényen v. kevésbé akadályos lejtőn (szálerdő, görgeteg mentes oldal stb.) 3 0 0 -5 0 0 rn-t emelkedünk s lefele menet kétannyit (400—700 m-t) eresz
kedhetünk. Pontosabb meghatározást csak több próba után adhat ki-ki magáról. Amellett a lejtő fokának és a talaj alakulatának is több módosító szerepe van.
2. M agasság mérővel (áttérőid) pontosabb eredményeket kap
hatunk, de e drága, törékeny, kényes műszert csak térképezésnél szokták használni.