BEVEZETŐ.
589. Az elméleti térképolvasás gyakorlati céljaink terén még csak félmunkát jelent. Igazi célunk ugyanis a szabadban való el
igazodás s ezt a térképnek csak a szabadban való használata ill. a gyakorlati térképolvasás ismeretei biztosítják.
A gyakorlati térképolvasás tárgyköre nagyjában kétosztatu.
Bevezetője a tájékozódás mibenlétét, majd elméleti és gyakor
lati módszereit tárgyalja.
Zöme a szabadban való tájékozódás ill. a térkép használatá
nak ismertetése. Ez a z e l e m i t é r k é p o l v a s á s v a l ó d i c é l j a , ebbéli ismereteink betetőzése.
Tájékozódás.
590. Tájékozódni annyit tesz, mint a környező térben bizton eligazodni. Ezt legészszerűbben térkép alapján végezzük.
Mibenléte: térbeli helyzetek felism erése, amiben arravaló érzék
szerveink és alkalmazott geometriai okoskodások segítenek.
501. Szervet. A tájékozódás telki folyamat » mint ilyen a térbeliség meg
érzésén alapul. Érzeteit elsősorban u terérzá-szen , majd a szem szolgáltatja, míg a tapintás, hallás és szaglás a tájékozódás folyamatában alig szerepelnek.
T er-rrzö szervünk székhelye a (111 mögötti hárm as ívjáratban van. A járatok egymásra merőleges síkjai (a, b, c) a tér h árom féle Irányának felelnek meg, úgy hogy tejünk bármely irányú elmozdulása (az lejáratok folyadékában lévő hallö- kiivecskék (otollt) révén) nyomban tudomásunkra juthat '
A térbeli irányokat az ember a Jo b b r a -b a lr a .cló r c-h á tra és je l-le irányokkal jelöli, azaz három -féle Irányt különböztet meg. Ezek közül a tájékozódás tekin
tetében az elóre-hátra a főirány, mert erre feie haladunk tova.
A n e m a fő irá n y es a távolságok érzékelésére való. Tájékozottságunk fő
irányát a látás tengelye lelóll ki és iránya vízszintes. A távolságok érzékelését kettős szemünk sztereoszkópikus látása teszi lehetővé Látni csak azt látjuk, hogy mi van e t il és ml hátul, ml alacsonyabban és mi m agasabban, de a távol
ságok méreteit már csak kellő gyakorlat után tudjuk megbecsülni
A hallás terérzó szerepe csekély. A hang irányát sót távolságát is érezzük, de a térképpel való tájékozódásnál ennek ritkán vesszük használ. Sütetben, kö d be n azonban igeit, amikor szinte a látás hiányát pótolja. Nagy város forga
tagában ivillamos-csengetés, autó-tülkölés) fülünk mintegy a „hátsó szemeket"
helyettesíti, amikor az oldalt vagy hátulról közeledő veszedelmekre tesz figyelmessé.
A tapintás érzete, mint tájékoztató, csak vaksötétségben érvényeiül, de csak kur-nvnlsagnyiri jó. Bottal c távolságot meg is nyújthatjuk, ahogy azt a szegény vakok teszik.
A térképpel való tájékozódásnál csupán a szemnek és térérzú szervünknek van tószerepe. Mindkét szervünk tájékozó működése m unkával jár, amibe ha belefáradnak, érzékenységük eltompul. E két szervnek elfáradása vagy zavaros működése tájékozatlanságot s ez könnyen eltévedést eredményez.
592. M ibenléte. A tájékozódás elsősorban érzékelés, majd okoskodás. Érzékelnünk irányt és távolságot kell, okoskodásunk pedig az észrevett térbeli elemeket a térképpel hasonlítja össze.
Nemcsak a térképolvasáshoz, hanem a tájékozódáshoz is Juntáéin kell Lehet tájékozódni fantázia nélkül hűvös logikával, merő számítások útján is, de a tájé
kozódásnak ez a módja — unalmas.
A tájékozódás fantáziája nem csapongó, mert a térkén, de még inkább a m űszerek fékezik Gondolatmenetében az elképzelés és méregeté* fv. becslés) várakoznak S a szubjektív élményeknek az objektív mérlegeléssel való válta
kozása teszik r térképes tájékozódást kedvelné, vonzóvá
Biztos tájékozódást kellő gyakorlat mellett — csak a mű
szerekkel ellenőrzött nyújt. De minden egves térképolvasónak az legyen a vágya, célja, hogy a műszerekre minél kevesebbet szoruljon rá.
593. L áttere. A tájékozódás tekintetében környezetünknek csak belátható területe, a táttér jő számításba. A többi, a belát
hatatlan (holt-, vak-tér) nem.
A láttér és holttér viszonya örökösen változik. Hol az egyik, hol a másik nagyobb s ehhez • mérten változik a tájékozódás módja is.
A láttér nagysága elsősorban látásunk élességén múlik. Minél |obb a sze
münk, annál messzebbre és élesebben ill. részletesebben látunk.
Rövid-látók éppen ezért, hacsak nem hordanak jó szemüveget, rossz tájé
kozódók. ló és nagy képszögii távcsövei ugyan látásink élességet lokozhatjuk, de az örökös „gukkerezes" a tájékozódásnál csak hátrányos.
Vcrölénves és pormentes tew gá mellett messzebbre látunk, mint borús égnél. Különösen eső után és őszi vrrAVnyhtn tág és tiszta a láttér
Látterünk legnagyobb ellensége a köd és a sötétség. — A fokozódó bomály- lyal látterünk egyre inkább szúkui, a sötétség beálltával pedig annyira kicsi lesz, hogy gyakorlón térképolvasók is csak nehezen tudnak benne tájékozódni. — Még veszedelmesebb a süni köd (tcllió), majd a sűrű eső és M ffa tu r.
Módosul a lánér tágassága viáékenktnt is. Katlan rónán látunk a legtávo
labbra, súrú erdőben s legszűkebbre Közbfil az átmenetek egész sora, amelvek tájékozódás tekintetében nem az egyes tájak típusai szerint következnek egy
másra. Pl. a varosok sűrű (ismeretien) úthálózatában nehezebb a tájékozódás, mint a hegyek tetején, mert ott szúkebb a láttér és egyhangú a környezet. — K ertek közölt ugyancsak szűk a láttér, úgyszintén kukorica-földeken. B u ckák között az egvtormaság nehezíti meg az eligazodást, akárcsak a karszlb an s ha ezt még erdő sűrűje tetézi, a tájékozódás még nehezebb.
A tájékozódás eszerint a l á t t é r t á g a s s á g a é s t a g o l t s á g a s z e r i n t m ó d o s u l .
594. Látterünk tágassága szemléletűnkben elő-, közép- és háttérre oszt
ható Az eliterb e tartoznak a közvetlen közelünkbe csó alakzatok, amelyek, ha magasak, elfogják elölünk a kilátást Fz a tájékozódásra kedvezőtlen. — A kózeptérbe sorozhatok a kelló távlatba < só alakzatok, amelyek alakja és fek
vése tói kivehető. A tájékozódás tekintetében ezek a legfontosabbak. — A hát
tér alakzatainak sem alakja, sem fekvése nem szemlélhető eléggé Jól, s így a tájékozódásban való szerepük csekély.
A tájékozódás tekintetében a l e g k e d v e z ő b b a v á l t o z a t o s s e l é g g é t a g o l t k ö z é p t é r r c l b í r ó l á t t é r , amilyeneket pl. dimbes-dombos vidéken, vagy lakott és jól meg
művelt, de emellett változatos síkságon találunk.
595. M ódja. Az eligazodás módja: helyzet-határozás, ami végeredményben — miként a geometriából tudjuk — irányok és távolságok meghatározásából áll.
Ugyanezt leszi a térképez > topografus is, amikor a helyszínén irány és távol
ságok meghatározásával rögzíti mérőisztalán az egyes tercp.1 lakiatok helyet.
S ha a térképező e két adat örökös méregctésével pontos térképet tud rajzolni, annál inkább elegendő ez a tájékozódáshoz
Térbeli helyzetünk honnan jöttünk, hol állunk, merre megyünk és hová jutunk.
ismert, ha tudjuk:
Feleletet rá a megfelelő hely, irány és távolságok meghatáro
zásával adhatunk.
E h á r o m g e o m e t r i a i e l e m m i n d e n k o r i i s m e r e t é v e l b á r h o l é s b á r m i k o r b i z t o n t á j é k o z ó d u n k .
595. Álláshelyünk. Látterünknek legfontosabb pontja, de nem mindig — mint az iskola-könyvek tanítják — közepe. De bárhol is álljunk környezetünk (étterében, bármilyen szabálytalan is a láthatár, álláshelyünk mindig a tájékozódás kiinduló pontja.
Álláspontunk helyét ismernünk kell. Ha nem is tudjuk pon
tosan, az nem baj, de közelítő ismerete elengedhetetlen. — Ha álláspontunk helyét szem elől tévesztjük és ez az állapot hosz- szabb ideig, nagyobb útszakaszon tarl, az eltévedés veszélye
fenyeget.
Csak egy csctb ai szabad az álláspont helyét hébe-korba elhanyagolni, ha maga nz út vezet s róla le nem térünk. Pl. völgyi vagy épített Hton. No meg az agyon jcUrtt turista utakon!
Az elvesztett s m it vsak közelit Meg sem ismert álláshelyet megtalálni min
dig nehezebb, mint a meglévőt nyomon követni!
597. Irányok. Az irányokat — egyelőre a legegyszerűbb mó
don — testalkatunkhoz szabjuk, a távolságokat pedig ugyancsak marunkhoz mérjük.
A tájékozódásnak e legegyszerűbb módja a lanttá* tekintetében figyelmet érdemel. Ez az cgoceritrikii l i l j é k i t ó j a t (központja a tájékozódó) velünk szüle
tett s éppen ezért, különösen a tájékozódás kezdetén, nem szabad mellőznünk.
Sőt a tájékozódás gyakorlásának éppen ebből kell kiindulnia.
Mindennapi ülünk irányainak megállapítása könnyű. Tudjuk hol kell fordulnunk, merre eltérnünk. Ismeretlen utakon a térkép vezet bennünket.
Hova, merre forduljunk azonban erdőben, vagy bárhol másutt, ha nincs út. amelyik vezetne, irányílana. Ilyen esetben csődöt mond térérző szervünk is
Ekkor lép fel az égltájak ismeretének szüksége.
129 598. Távolságok. A tájékozódásnál kevésbé fontos, de mégis nélkülözhetetlen. Kirándulásaink alkalmával rendszerint időben (menettartam) fejezzük ki. S hogy utaink mindig időhöz mértek (vasutazás, cél elérése, pihenő, visszatérés), helyesebb is a távol
ságokat menetidőben számítanunk.
599. M agasságok. A tájékozódás érdekében a magasságok ismerete ill. becslése — ha nem is fontos — de mindenképen jó. Itt nem az abszolút, a tenger színe feletti magasságok a mér
tékadók. hanem a viszonylagosak.
A magasságok mérésére is van miiszer tanerőid), de ezt is magunkkal hor
dani fölösleges Hisz a viszonylagos magasságoknál is lehetőleg axl ügyeltük, hogy mennyire jutottunk már közelebb célunkhoz (hegytető), mennyire kereked
tünk környezetünk fölé.
600. Helynevek. Tájékoztató jelentőségük az égitájakéval vete
kedik. Természetesen csak a jó és helyesen fekvő helyneveké jelentős, ellenben a rosszaké határozottan — káros.
A helynevek tájékoztató szerepe a városok utca-neveivel és házszámaival azonos. Ahogy nagyvárosban az utcák, terek stb. megnevezése és a tclkrk szá
mozása nélkül szinte lehetetlen volna a tájékozódás, akként a szabadban hely
nevek nélkül ugyancsak ilyen.
ÜJI. A tájék o zó d ás fok ozatai. Ism eri helyeken a tájékozódásnak legegy
szerűbb, szinte prim itív módját követjük. Az égi-4világ)tAfra ügyet sem velünk, mert mindig tudjuk, hol járunk, ho! vagyunk.
Idegenben, még ha városban járunk Is. valamilyen Irányhoz, egyes tájékoz
tató pon tokhoz mar ragaszkodnunk kel! A távolságokat is lobban mérlegeljük s mielőtt útra kelnénk, számot vetünk vele.
Még fokozottabb figyelmet követel a tájékozódás ismeretlen vidéken. Az égi- tajhoz való alkalmazkodási már nem nélkülözhetjük, a távolságokat bccsulget- núnk kell és ami még fontosabb, álláshelyuak meghatározására különösen ügyel
nünk kell.
A tájékozódással járó szellem i m unkát nem szabad túlbecsülni. Van állat, amelyi s nálunknál jobban tájékozódik. Az elkóborolt vadászkutya mindig meg
kerül ; az idegenbe eladott ló, ha szerit ejti. visszatér. Még bámulatosabb a méhek, majd a madarak (nostagalamh) tájékozódó képessége. A rovarok k&zött is erősen (ejtett e képesség, sőt még a halak között is (keringek).
Vannak különbségek a tájékozódást Illetőleg az egyes em berek közöli is.
E (okozatok nem az értelem és műveltség (okozataival függnek össze, huncm veleszületett tehetséggel kapcsolatosak. Van szerepe — tagadhatatlan — az em
beri foglalkozásoknak is, amennyiben azok, kiknek hivatásával vagy kedvtelé
seivel jár a tájékozódás, az átlag embernél lobban tudnak tájékozódni.
Katona, turista, vadász, mert kénytelen vele, az átlagembernél jobban tájé
kozódik. Vannak ezek között is olyanok, akiknek ebbeli kenességét — sokszor — túlb csüljük. Meri hogy a vadőr a maga szűk területén játszva eligazodik, az csak olyan természetes, mintha a hordár vagy a bérkocsi* a kívánt helyre vezet.
MnulhIntim jól Ismert helyed, tehát a legprimitívebb módon tájékozódnak. — így becsüljük lúl — rendszerint — a hivatásos vezetők tájékozódó képességeit is
A t á j é k o z ó k é p e s s é g e t n e m j ó l i s m e r t k ö r n y e z e t b e n , h a n e m a z i s m e r e t l e n b e n v a l ó t á j é k o z ó d á s u t á n k e l l m e g í t é l n ü n k
(KB. E lté v e d é s Ismert helyeken járva észre sem vesszük a tájékozottságnak kellemes és megnyugtató lelkiállapotát. Ha azonban sose látott helyeken járunk, u tájékozottság érzete legott tudatunkra Int. Különösen utazásnál érezzük ennek kellemességét, amikor az idegen környezetben való eligazodás gyönyörűséget okoz.
Nehezen mozgó és lomhán tájékozódó honfitársainknak az utazás örömeinek ezt a kevésbé ismert iorrását különös figyelembe ajánljuk.
A tiljekozatU insag érzett mindig tudatos, mert már a hiány erzctível jár Ha emberektől MvulestS helyeken ér utót, kellemetlen is. De ha újra rátalálunk a helyes útra, a bizony! lanság kinő* érzete legott alábbhagy.
Az eltévedés é r -.le a félelemmel haláros. A céltalanság, a bizonytalanság lenyügft/i egész gondolatvilágunkat; járásunk tétova, kapkodó lesz. Érzete a szédüléshez hasonlít és ha soká tart, gyötör. Különösen vad, lakatlan vidéken kínos az eltévedés és a sötétség beálltával még kínosabbá fajul. Veszélyes helyeken pedig már a halálfélelemmel határos.
Az eltévedés oka elsősorban az — iránytéveszlés, mig a távol
ság elvétése csak másodrangú ok. Ezért kell minden térkép- olvasónak, még a leggyakorlottabbnak is mindig iránytűt vinni.
Ha csak akkorát is, mint a körmünk felülete, de mégis irány
tűt. Eltévedésre hajló kirándulók pedig iránytű nélkül akár el se induljanak.
Az eltévedés rendszerint a fáradtság szülötte. Orvossága első
sorban a nyugalom. Eltévedt kirándulók, mielőtt újabb utat válasz
tanának, pihenjenek egyet s pihenés után is, ha van ra idő, men
jenek addig — vissza, ameddig még tájékozódva haladtak. Ha nincs rá idő, úgy a kivezető útnak mindig a megfelelő módját (641—6. §.) válasszák. — Igen gyakran csak szórakozottság az eltévedés oka, ezen pedig a fokozott figyelem segit.