Táborok Oroszlányban

Oroszlányban 1951 júliusa és októbere között internáltak dolgoztak, létszámukról és arról, hogy mikortól kezdték az internáltak munkáltatását egyelőre nincs további adat, csak annyi bizonyos, hogy az említett időszakban Oroszlányban volt internáltként Krim József szegedi asztalos, akit a Kard és Kereszt Szövetségben való részvételéért internáltak, valamint Fehér József hatvani vasutas is, aki Kistarcsáról került Oroszlányba, majd innen Inotára és Bernátkútra, végül 1953 áprilisában Tiszalökről szabadult.¹⁹⁹

Oroszlányban az első tábort, ahol elítélteket és nem internáltakat munkáltattak, a Táncsics Mihály út és a Petőfi Sándor utca kereszteződésében a Pénzes-patak felduzzasztásával létrehozott tó mellett építették fel, az ott lévő barakkok felhasználásával.²⁰⁰

Ebbe a táborba érkezhetett az a 10 férfi elítélt is, akiket 1952 májusában szállítottak a pécsi megyei bírósági börtönből Oroszlányra, mivel a XVIII-as aknai tábor ekkor még nem épült fel.

Így Oroszlányon már a XVIII-as aknai tábor felépítése előtt is megkezdődött az elítéltek munkáltatása, akik ekkor építkezésen dolgoztak, valószínűleg az Oroszlányi 47/4. Építészeti Vállalatnál.²⁰¹ Mivel a korszakban előírás volt az, hogy az elítélteknek kell felépíteniük a barakkokat,²⁰² így az itt lévő elítéltek dolgozhattak a XVIII-as aknai tábor építkezésén. Ennek a

198 MNL OL XXIX F-102 x I/165. doboz. A tröszt főkönyvelő levele a két vállalat igazgatójának, 1953. nov. 2.

199 ÁBTL V-516 Krim József ill. V-107468 ifj. Fiam István és tsai, 28.

200 Barakka Gábor: Rabtáborok Oroszlányban, 56.

201 Oroszlányi Bányászati Múzeum Irattára A1 26. Oroszlány XVIII-as akna Vállalat levele az Igazságügyi Gazdasági Vállalatnak Pécsre. 1952- szeptember 12.

202 Előírták azt is, hogy a külmunkahelyen foglalkoztatottakat barakkokban kell elhelyezni, amiket az elítélteknek

tábornak a működéséről és létrehozásának körülményeiről azonban eddig további forrásokat nem találtam.

Tábor a XVIII-as akna mellett

A XVIII-as aknai tábor betelepítése előtt 1952. június 25-én tartottak megbeszélést a XVIII-as akna irodájában, melyen részt vett: Princz Gyula alezredes, Dávid Tibor a pártbizottság részéről, Tóth Jenő építészeti vezető, Schenk Károly a Szolgáltató Vállalat részéről, Vizi László BEM osztályvezető őrnagy, Vitéz Nándor a tröszt építészet részéről, Slezák László művezető és Madarász Géza az ÉVISZ²⁰³ művezetője.²⁰⁴

A tábor építése ekkor még javában zajlott egy volt rozsföldön, még nem volt készen a kerítés, és az őrtornyok sem álltak, az 5 lakóbarakk azonban elkészíthető volt június végére. A táborban ekkor 750 elítélt elhelyezését tervezték Az érkező elítélteket a XVII-es és a XVIII-as aknán tervezték foglalkoztatni. Majd a hiányzó 2 további lakóbarakk elkészülte után, vagyis július 2-a után további 350 fő foglalkoztatását tervezték.²⁰⁵ „Az oroszlányi munkahely 1100 főre való feltöltésével kapcsolatban intézkedtünk” - írta levelében Garasin Rudolf ezredes 1952 augusztusában.²⁰⁶ Ezzel egybevág, hogy 1953 szeptemberében 320 elítélt katonát vittek Oroszlányra, és 30 fő pedig azért került ide, mert vallási meggyőződésből megtagadta a katonai szolgálat teljesítését.²⁰⁷

A táborban 1952 júniusában már voltak udvari csapok, melyek az ivóvízellátást biztosították, de az ipari víz kérdése, amit a fürdőkbe vezettek be, csak két barakk részére volt megoldva. Ezt is és a szennyvízelvezetést is július 5-ig tervezték befejezni. Az étkezést is 700 főre tudták biztosítani, közben a konyha még épült, befejezését július 10-ére tervezték és július 15-én akarták üzembe helyezni. Valamint július 1-jére kellett elkészülnie még a 24 fős wc-nek és a tábort körülvevő külső kerítésnek is. Július hó végére pedig a további létesítményeket, az orvosi és raktár helyiséget és a kultúrházat is be akarták fejezni. Továbbá az őrségi épületben ki kellett alakítani a tábor világítására a kapcsolószobát. Mindezen kérdések megoldása után az elítéltek első 750 fős csoportját július 1-jén, míg a hiányzó 350 főt július 15-én a konyha elkészülte után tervezték fogadni.

Amennyiben a tábor létrehozásának fontosabb feltételei a biztonság, az élelmezés, az elhelyezés és vízellátás hamarabb megteremtődnek, az elítélteket fogadhatták, de előtte

kell felépíteniük. T Varga György: Adalékok a börtönügy és a rabmunkáltatás történetéhez, 1949-1953, 166.

203 Észak-dunántúli Villamosenergia-ipari Szakszervezet.

204 Oroszlányi Bányászati Múzeum Irattára A1 26. 1952. június 25-ei jegyzőkönyv.

205 Barakka Gábor: Rabtáborok Oroszlányban. 59-60.

206 MNL OL XXIX F 107-e 3. d. Garasin Rudolf 1952.augusztus 23-ai levele.

207 OSA 300 Records of Radio Free Europe 40 Hungarian Unit 4 Information Items 137. 6. doboz, Prisons, Labor camps.

telefonon Prinz Gyulával kellett egyeztetni az elítéltek érkezésének pontos idejét.

Az elítélteket végül július 6-ára várták, de két nappal előtte július 4-én még lerendezetlen kérdés volt az elítéltek fegyelmezése és annak eszközei, az üzemnek az elítéltek ellátásával kapcsolatos kötelességei, valamint a szerszám és egyéb anyag igény kérdése, továbbá az üzem béralapja és az elítéltek bérezése. Ekkor azt állapították meg, hogy az üzem 705 főt tud foglalkoztatni.²⁰⁸

A július 6-án érkező elítélteknek először felvették az adatait, elosztották őket a barakkokba, majd elkezdődött számukra a bányajárás és a balesetvédelmi oktatás, ami július 15-ig tartott.

Ekkor az itt lévő 544 elítélt bekapcsolódott a termelőmunkába.²⁰⁹

Oroszlányra Jászberényből is szállítottak elítélteket, akiket meggyőztek a bányamunka előnyeiről, kb. 150 főt vittek Oroszlányra 1952 júniusában. A 20 és 40 év közöttiek jelentkezését fogadták el és az 50 év körüli háborús bűntettért elítéltekét. Mindannyiukat felületes orvosi vizsgálatnak vetették alá. Az orvosi vizsgálat Oroszlányra való megérkezésüket követően megismétlődött, ekkor alaposabban megvizsgálták őket és kb. 5%-ukat alkalmatlannak találták a bányamunkára és visszaszállították őket a börtönbe.

Az elítéltek következő csoportját 37 főt 1952. augusztus 17-én a veszprémi táborból szállították két autóbusszal Oroszlányba. Útközben több faluban is megálltak, és a fegyőrök betértek a kocsmákba, így nem értek időben Oroszlányba. Ennek az lett a következménye, hogy az oroszlányi parancsnok felhívta a veszprémit, és miután megállapították, hogy már oda kellett volna érniük, lázadást feltételezve eléjük küldtek 2 fegyőrt és 2 ÁVH-st.²¹⁰

Az újonnan érkezetteket éjszakára egy üres barakkban helyezték el, másnap pedig a konyhára küldték őket segíteni. Ezután következett nekik is a bányajárás.

Az elítéltek 1100 főre tervezett szállását a szerződés szerint 1952. október 22-én kellett volna befejezni, de ekkor még csak a részleges üzembe helyezésre került sor, a teljes üzembe helyezésre 1952. november 15-ig kellett várni.²¹¹

A szállás elkészültét és az elítéltek megérkezését követően november 26-án üzemlátogatást tartottak, ekkor a táborban már 1122 elítélt volt. A tervek szerint egyenlően osztották volna el őket az aknák között, azonban a XVIII-as aknára több elítéltet telepítettek, amit a javítóműhely felduzzadásával és azzal indokoltak, hogy a tábor létszámát a XVIII-as akna állományába vették fel. A tábor maximális kapacitását 1152 főre tervezték, amit novemberre az 1122 fővel majdnem el is értek.²¹²

208 Oroszlányi Bányászati Múzeum Irattára A1 26.

209 Oroszlányi Bányászati Múzeum Irattára A1 26. A tröszt 1952. november 27-ei levele.

210 OSA 300 Records of Radio Free Europe 40 Hungarian Unit 4 Information Items 137. 6. doboz, Prisons, Labor camps.

211 MNL OL XXIX F 107 m 56.d.

212 Barakka Gábor: Rabtáborok Oroszlányban, 61.

A táborban ekkor még sok hiányosság volt, nem volt elég gumicsizma, bakancs, pokróc, lepedő és a ruházat is hiányos volt. Az 1952 októberében érkezett 80 főből 50-nek nem tudtak ágyat biztosítani.²¹³ A mosási és tisztálkodási lehetőségek sem voltak elégségesek, valamint a tisztítószerek és takarítóeszközök is hiányoztak. A bányamunkához sem volt meg minden feltétel, kevés volt a szakképzett vájár és a szerszám, valamint csille hiány is volt. A legnagyobb zavar a vízhiány és az orvosi ellátás körül volt. Tovább nehezítették a munkavégzést a nem toborzás útján odakerült elítéltek, akik nem akartak a bányában dolgozni.²¹⁴

Oroszlányon a XVIII-as aknai KÖMI tábor mellett a XVII-es és a XIX-es aknán dolgoztak még nem civilek, itt a tatai laktanyában lakó besorozott katonák is bányászták a szenet Béres Sándor politikai tiszt vezetésével.²¹⁵ Továbbá a rabok és a katonák mellett még MUSZ-osokkal is csökkentették a bányákban a létszámhiányt, akik a katonákhoz hasonlóan a XVII-es és a XIX-es aknákra kerültek.²¹⁶

3. Táborok létrehozása Tatabányán