A nagyvárosi lakásépítés hanyatlása, a városi ingatlanárak emelkedése, a vidéki családi házak és városi lakások árának összehasonlíthatósága, részben a hosszabb ideje fennálló gazdasági növekedés, mely egy átlagos háztartás havi bevételeit 47,8%-kal emelte (Szlovák Statisztikai Hivatal), nagyban hozzájárultak a vidéki családi házban való letelepedés, illetve a hosszú távú vidékre költözés iránti kereslet megugrásához. Erre a megnövekedett keres-letre azonnal reagáltak az ingatlanfejlesztő társaságok: családi házas övezetek építésébe kezdtek, amellyel mind a közeli nagyvárosok, mind a gazdasági központok környezetébe kedvező munkalehetőségek miatt nagy számban költöző lakosság igényeit szolgálnák ki.
A lakosság dekoncentrációja és a szuburbanizáció dinamikus folyamatai, melyek jelentő-sen megváltoztatták a város és környékének arculatát, nagy érdeklődést váltottak ki e jelen-ség területi aspektusainak vizsgálata terén. A mobilitás, a területhasznosítás változásai és a lakásépítés területi differenciáltságára irányuló kutatások elsősorban a pozsonyi, a kassai, az eperjesi és a nyitrai egyetemi műhelyekben folytak. A közös nyelvi hagyományokkal rendelkező cseh földrajzi iskola vezető szakemberei (Sýkora 2003; Ouředníček 2007) megha-tározták a kutatás elméleti-módszertani irányvonalát és BSc., MSc., illetve doktori disszer-tációs munkáikat készítő hallgatóikat a nagyvárosok átalakulásának hátterében lejátszódó folyamatok alapos megismerésére ösztönözték (pl. Bezák 2000; Dická 2006; Matlovič and Sedláková 2007; Zubriczký 2010; Slavík et al. 2011; Šveda 2011, 2012; Repaská 2012).
A szuburbanizáció folyamata és a társadalom területi szervezettségére, a lakosság egyes csoportjainak viselkedésére gyakorolt hatásának vizsgálata, feltérképezése, megér-tése és magyarázata terén történt jelentős előrelépés ellenére Sýkora (2003) kutatási víziója továbbra is attraktív kihívás a témát vizsgáló kutatók számára. Sýkora úgy gondolja, hogy a szuburbanizáció kutatásának prioritásai közé kell, hogy tartozzon: 1. azon külvárosi terek vizsgálata, amelyek a szuburbanizáció hatására radikálisan átalakultak. Különös figyelmet kell szentelni a helyi őslakosság és a beköltözöttek együttélésére, illetve a helyi közössé-gek változásaira; 2. a szuburbanizáció hatása a metropolisz szociális és területi változásaira a régió egyes részei közti növekvő különbségek figyelembevételével; 3. a szuburbanizáció hatása a teljes társadalom életstílusára és a szociális kapcsolatok változásaira (Sýkora 2003).
A szuburbium egy olyan terület, amit a társadalom ambivalensen érzékel. Az egyik oldalon a közép- és felsőbb társadalmi rétegek valamiféle kiváltságának képzete társul
3. ábra: Potenciálisan szuburbánus vidéki települések
Forrás: Gajdoš és Moravanská 20103.
vele, akik az elővárosokban álló családi házaikkal juttatják kifejezésre társadalmi pozíció-jukat. A családi ház tulajdonlása a függetlenség iránti vágy, életstílus, presztízs kifeje-zője lett. Másrészt a gazdaságilag fejlettebb világban a szuburbiumot különösen attraktív területnek tartják, amely a lakosság több generációját vonzza a nyugodt, békés, jószom-szédi viszonyokkal rendelkező és rendezett családi életre megfelelő hely elképzelésével (Galčanová 2012).
Gajdoš és Moravanská (2010) szociológusok 451 potenciálisan szuburbánus község (3. ábra) térképét készítették el. Meghatározásukra a népesség mechanikus mozgásához (beköltözöttek aránya a település teljes népességéből, migrációs szaporulat) és lakásépí-téshez (újépítésű lakások aránya a település teljes lakásszámából, újépítésű lakások száma) kapcsolódó abszolút és relatív értékeket használtak, miközben a vizsgált időszak 2003–
2008 között volt. A szerzők megállapítják, hogy a potenciálisan szuburbánus községekben, melyek területileg Délnyugat-Szlovákiában, Pozsony közigazgatási határán helyezkednek el, egy újabb kutatással sikerült igazolniuk a szuburbanizáció folyamatát. 3
A vidéki települési önkormányzatokhoz elektronikusan eljuttatott kérdőív formájá-ban végzett kiterjedt szociológiai felmérés több érdekes eredményt hozott:
1. Az új lakosok beköltözésével jelentősen megváltozik a város közelében fekvő közsé-gek szociális környezete. A városkörnyéki vidéki közséközsé-gekbe elsősorban fiatal gyer-mekes, magasabb szociális státusszal rendelkező családok költöznek, akik magasabb iskolai végzettséggel és bevételekkel rendelkeznek, mint az őslakosok.
3 http://www.sociologia.sav.sk/cms/uploaded/1242_attach_suburbanizacia.pdf.
2. Az új lakosok a városból más életstílust, szokásokat hoznak, amely a községben konf-liktusok forrásává is válhat, ugyanakkor a község fejlődésének új impulzusa is lehet.
3. A városi lakosság vidéki településekre költözését a helyi önkormányzatok többnyire pozitívan, esetleg semlegesen (se pozitívan, se negatívan) fogadják.
4. Az őslakosok és a városból újonnan beköltözöttek együttélése többnyire jó, barátsá-gos és konfliktusmentes.
5. A községek népessége megfiatalodik, javul a lakosság életkor és legmagasabb iskolai végzettség szerinti szerkezete.
A kutatás végső, de úgy véljük, a nagyon specifikus megszólított célcsoportra való tekintettel (158 vidéki települési önkormányzat dolgozói) nagyon parciális és általános megállapításai, hogy „a szuburbanizáció Szlovákiában a vidéki települések emberi, szociális, gazdasági és kulturális tőkéjének erősödését okozza“ (Gajdoš and Moravanská 2010).
A szuburbanizáció és szlovákiai megjelenésének összefoglalásával a társadalom-földrajz-kutató Podolák (2010) próbálkozott, aki a szuburbanizációt, mint nagyon komplex, több tényezővel befolyásolt, pozitív és negatív tulajdonságokkal bíró folyamatot értelmezi.
Tapasztalatai értékelésénél a pozitívumok és negatívumok közti egyenlőtlenségekre muta-tott rá. A pozitívumok közé „csak“ a lakások minőségi javulását, és több ezer ember saját lakás iránti vágyának teljesülését sorolja. Ugyanakkor a szuburbanizációt, mint „eléggé féktelen folyamatot“ értékeli és az explicite felsorolt negatívumok között megemlíti:
– az egyéni gépjármű-közlekedés jelentős emelkedése – a város környékén élők rend-szeresen utaznak a városba munkavégzés, iskolai tanulmányok, szolgáltatások, kultúra stb. miatt. A közlekedési helyzetet tovább súlyosbítja, hogy az alacsony népsűrűségű vidéki településen nem működhet effektíven a tömegközlekedés;
– szociális szegregáció – a városközeli vidéki területekre elsősorban magasabb szociá-lis státuszú lakók költöznek, a szociászociá-lis elszigeteltséget tovább erősíti a szinte kizá-rólagos személyautó-használat bármilyen célú helyváltoztatáshoz, és amennyiben az újonnan épült házak területileg el vannak választva a községtől, akkor kapcsola-tuk minimális a helyi őslakossággal;
– a városközpontok hanyatlása – egyes esetekben a városközpontok elnéptelened-nek (főleg az esti órákban), a régi lakóházak és üzletek hanyatlanak, a befektetők kevésbé érdeklődnek a régi ipari övezetek hasznosítása iránt;
– üzletközpontok építése (hipermarketek, gyorséttermek, benzinkutak, multiplex mozik) – a főutak, autópályák mellett koncentrálódnak, amik gyakran csak saját gépkocsival közelíthetők meg; több újépítésű ház (gyakran egész tömbök) város-tervezési szempontból a kultúrtáj nem megfelelő hasznosításának (lakóövezeti célú) példája;
– területhasznosítás radikális változásai – csökken a mezőgazdasági, erdészeti és rekreációs célokra megfelelő terület kiterjedése, miközben ez a fajta tájhasznosítási változás gyakorlatilag visszafordíthatatlan (Podolák 2010).
A szuburbanizáció negatív oldalát emeli ki az urbanista Hrdina (2010) is, aki szerint a Szlovákiában 1990-2010 között lejátszódó szuburbanizáció nem „tudatosan szervezett fejlő-dés“ volt. Kritikusan értékeli a nem megfelelő munkahelyteremtést a vidéki települése-ken, amely így oka és következménye is egyben az állandó, városba irányuló, a munkahely
elérését célzó ingázásnak. A vidék és a város közti ingázás elsősorban a közúti forgalmat terheli. A meglévő közlekedési infrastruktúra jelenleg nem képes megküzdeni a lakos-ság mobilitásában és eloszlásában bekövetkezett változásokkal, a személygépkocsik egyre intenzívebb használatával, amely gyakran kényszermegoldás a tömegközlekedés korlá-tozott lehetőségei miatt. A közlekedési rendszerek átalakítása nemcsak pénzügyi kérdés, hanem sokszor az önkormányzatok felhalmozódott problémáiba is ütközik, amelyek megoldása gyakran az adott pillanatban számukra fontosabb. Ez az állapot a közlekedési infrastruktúra fejlesztésének lassulásához vezet és tovább mélyíti a létező problémá-kat (Hrdina 2010). A kritikus értékelés elsősorban Pozsonyra és szuburbanizált vidékére vonatkozik.