Rajka periférikus elhelyezkedésű, a Szlovák Köztársaság határán fekvő község, mely a 21.
század első évtizedében csak a belső migráció következtében évente több, mint 50 lakost veszített (Központi Statisztikai Hivatal, http://www.ksh.hu). Az emberek lakhatási szem-pontból vonzóbb helyekre költöztek (pl. a közeli Mosonmagyaróvárra). Az őslakosság emigrációjához hozzájárult a főleg pozsonyi lakosok ingatlanvásárlás iránti érdeklődése.
Rajka excentrikus fekvése és az ebből adódó, a pozsonyiakkal összevetve kedvező ingat-lanárak következtében egyensúlyba került az ingatlanok kereslete és kínálata. Az eladók és vásárlók is elégedettek az adásvétel után. A kedvező árak és a piaci kínálat kezdetben a régebbi házak vásárlására és felújítására motiválták a pozsonyiakat. Csak később válik Rajka az ingatlanfejlesztők célpontjává, és kezdődik meg a lakónegyedek építése (9. ábra).
A rajkai letelepedéssel kapcsolatban (2011-ben 2550 lakos) egyre gyakrabban hallani
„az olcsó ingatlanok hátulütőiről“, amely kisebb-nagyobb mértékben megnehezíti a Szlovákiából beköltözöttek mindennapjait és fékezi a további imigránsok letelepedését.
A „hátulütőknek“ több formája van, melyek közül a legfontosabb az általánosan értelme-zett biztonságérzet. Magyarország és Szlovákia kapcsolatai nem ideálisak, és viszonylag gyakori jelenség a magyar és szlovák oldalon egyaránt, gyakran a médiákon keresztül megjelenő provokáció (nemcsak nacionalista extrémistáktól, hanem magasrangú politi-kusoktól is). Példaként említhetjük a 2012. októberi tiltakozásokat, amikor is a magyar-országi lakosság egy része Rajkán tiltakozott a szlovák PASS Reality ingatlanközvetítő
iroda szlogenje ellen, amely óriásplakátjain úgy hirdette Rajkát, mint előnyös lakhatást kínáló „Pozsony VI. kerületét“ (Megjegyzés: Pozsony közigazgatásilag öt kerületből áll).
A reklámkampány különböző reakciókat váltott ki az ártatlan, ugyanakkor nem telje-sen átgondolt reklámtrükk miatt, amelyből teljetelje-sen hiányzott a két ország jelenlegi kapcsolatainak ismerete és a magyar lakosság iránti empátia, egészen az államhatárok megváltoztatására tett igyekezetig, ahogy a tiltakozók deklarálták Rajka Pozsonyhoz való csatolásának tervét.
Egy egyesek számára ártalmatlan, vicces reklámszlogen a lakosság egy másik csoportja értelmezésében provokációnak tűnhet, és magát a kampányt hazugnak, csalónak és károsnak érzi. A témában megszólalók egy része kritikusan elítéli a szlo-vákiai reklámkampány „kreatív“ kiötlőit, és a kampány elméletileg lehetséges változa-tait hirdetik: „Révkomárom/Komárno mint Komárom második kerülete, Párkány/Štúrovo mint Esztergom elővárosa, vagy Tótújhely/Slovenské Nové Mesto mint Sátoraljaújhely északkeleti város-része“. Nagyon valószínű, hogy a hasonló szellemben folytatott, szlovákiai városok, mint magyarországi városrészek „kreatív“ propagációja hasonló tiltakozást váltott volna ki a szlovák oldalon is.
Az új politikai helyzetre és a gazdasági szempontok alapján gondolkodó ember lakhely-választási viselkedésére mutatnak rá az olyan kijelentések, mint: „az EU arról is szól, hogy ahol a munka, ahol jobbak az életfeltételek, ahol olcsóbbak az ingatlanok – és Rajkán pont ez a helyzet – oda megyünk lakni. És mindegy, hogy magyar, szlovák vagy roma vagyok“. Az ilyen kijelentések az emberi lét szociális, kulturális vonatkozásait figyelmen kívül hagyják, az emberek közti kapcsolatok hiányát mutatják, illetve az egyént a teljes értékű életet élő ember helyett a fogyasztó szintjére degradálják. Ugyanakkor világos, hogy egy más ország területén való letelepedés a szlovákok egy részénél annak veszélyeit is kiváltja.
Az a nézet, mely szerint: „a mieink (szlovák állampolgárok) oda kizárólag az olcsó ingatlan-árak miatt költöznek. Aki egy kicsit is reálisan gondolkodik, annak a jövőben bizonyos problémák-kal számolnia kell. Az, hogy az EU-ban vagyunk, még nem jelenti azt, hogy mindenütt egyformán biztonságos az élet. Habár úgy kéne lennie. Az európai összetartozás és szolidaritás gyakran az egyén vagy kis csoportok primitív megnyilvánulásain bukik meg“ semmi esetre nem elszigetelt.
Rajka, mint idegen államok polgárai számára (osztrák állampolgárok Rajkára nem költöz-nek) állandó lakhelyként választott település előnyeit tartózkodóbb, sértődékenyebb és komplexebb összefüggéseiben fejezi ki. A Magyarországgal kapcsolatos sztereotípiák, ami több, a témában megszólaló szerint „gazdaságilag és politikailag instabil ország, amely csődbe jutott, megtapasztalta a szuper magas inflációt, ... politikai vezetőket és nagy szegénységet“ egy sor megalapozott/megalapozatlan kérdést vet fel az ide kötődő lakhelyválasztással kapcsola-tosan. Főként Ausztriával összehasonlítva, aminek, mint állandó lakhelynek a megítélése Szlovákia polgárai által sokkal pozitívabb.
A másik oldalon, kutatások igazolják (Ira et al. 2011; Hardi 2012), hogy Rajka lakosai kölcsönös ellenségeskedés nélkül, normális jószomszédi kapcsolatban élnek. Úgy gondol-juk, ez részben annak is köszönhető, hogy a Szlovákiából újonnan beköltözöttek aktív életüket Pozsonyban élik, Rajkára csak aludni járnak. A helyi nyelv ismeretének hiánya és a helyi magyar lakossággal való együttélésre fordított rövid idő nagyban akadályozzák nemcsak egymás kölcsönös gazdagítását és a helyi ügyekben való szerepvállalást, hanem
a hatalmi ambícióikat és a község élete feletti irányítás átvételének gondolatát is. A rajkai életet két etnikai csoport konfliktusmentes életének tekinthetjük, akik nem együtt, hanem lényegében egymás mellett élnek egy településen.
Záró gondolatok
A Pozsony közvetlen környezetében zajló változások európai kontextusban nézve nem különösen kivételesek. Számos tanulmány mutat rá a gyakorlatilag az összes európai országban zajló szuburbanizációs folyamatokra. Nemzeti különbözőségek a város és vidéke tér ésszerű menedzselése szintjén, az új migránsok humán és társadalmi tőkéje (szerzett ismeretek és tapasztalatok) terén mutatkozhatnak. A monofunkcionális lakó-övezeti szuburbium modelljét, ami a vidéki településekről munkahely, oktatás, kultúra és szolgáltatások elérése érdekében ingázással kapcsolódik a domináns városi központ-hoz, a szakemberek és a laikus közvélemény is negatívan értékeli. A szuburbánus vidéki települések komplex fejlesztésének hiánya, ami a múltbeli nem megfelelő hozzáállásból és a jelenlegi pénztelenségből ered, azok fenntartható fejlődését komolyan veszélyezteti.
Ennek kiküszöbölése érdekében elkerülhetetlen a felhamozódott problémák innovatív megközelítése.
A szuburbánus vidék komoly gondja az egyre mélyülő társadalmi szegregáció, ami nemcsak az újonnan betelepültek és az őslakosok bevételeinek különbségéből, hanem a társadalmi változásokból és az individualizmus aránytalan kihangsúlyozásából ered.
A párhuzamosan, egymástól elszigetelten élő két népcsoport együttélése nem segíti a helyi erőforrások mobilizálását és a társadalmi tőke fejlődését. Az újonnan beköltö-zöttek és őslakosok közötti kölcsönös megismerésből és egymástól tanulásból származó előnyök (Bock 2012) komoly akadályokba ütköznek.
Pozsony és vidéki környezete egy másik komoly problémával is küzd. Néhány szuburbanizált vidéki település egy ellenőrizetlen és szabályozatlan „betolakodóval“
(ingatlanfejlesztővel, ill. ingatlanfejlesztőkkel) áll szemben, akik visszafordíthatatlan tevékenysége jelentősen befolyásolja a város és vidéke tér működését és lakosainak élet-minőségét. Tevékenységük negatív hatásainak legalább részleges csökkentését segítő módszereket napjainkban még keresik.