A vállalati növekedés számos exogén és endogén, emberi, pénzügyi, technikai és termé-szeti tényező függvénye, amelyek közül a rendelkezésre álló források nagysága és össze-tétele lényeges elemek. A rendelkezésre álló források nagysága alapvetően befolyásolja a növekedést, hiszen meghatározza a szűkös erőforrások rendelkezésre állását. A vállalat termelési erőforrásainak nagysága és összetétele pedig meghatározza az adott idő alatt előállítható termékek mennyiségét és minőségét, valamint az alkalmazott technológián keresztül a termelési költségeket is. Az erős növekedési céllal működő vállalatok növekvő erőforrásigényének finanszírozására általában nem elegendőek a saját források, mind a rövid, mind a hosszú távú célok megvalósítása külső forrás bevonását teszi szükségessé.
A vállalat termelési volumene és értékesítési árbevételének értéke függ a külső és a belső források nagyságától, összetételétől és a forrásbevonási lehetőségektől.
A finanszírozási források, ezek összetétele és a vállalatok növekedése közötti össze-függések bemutatását számos modell szolgálja a közgazdasági szakirodalomban, melyek igazságtartalmát és érvényességét empirikus kutatásokkal is igyekeztek bizonyítani.
A szakirodalomban nem található egyértelmű állásfoglalás arra vonatkozóan, hogy a működésüket nagyobb arányban saját források segítségével finanszírozó vállala-tok működnek-e hatékonyabban, növekednek-e gyorsabban, vagy az idegen forrásokat nagyobb mértékben alkalmazó társaik. A magyar vállalkozások növekedési üteméről, finanszírozási szerkezetéről, ezek kapcsolatáról kevés kutatási eredmény áll rendelke-zésre. Nem találtunk a magyar nyelvű szakirodalomban olyan hazai adatbázison alapuló empirikus vizsgálatot, amely arra a kérdésre kereste a választ, hogy milyen szerepet játszanak a hazai kis- és közepes vállalkozások növekedésében a külső és belső finan-szírozási források. Katits (2009, 2011) témához kapcsolódó kutatásai meghatározóak, de elsősorban a nagyvállalatokra fókuszálnak. Kutatásaink első lépéseit egyrészt azért tartjuk fontosnak, hogy feltérképezzük Győr és vonzáskörzete vállalatainak finanszíro-zási szerkezetét, forrásbevonó képességét, növekedését, másrészt szeretnénk érdemben hozzájárulni a témával kapcsolatos, magyarországi empirikus kutatások eredményeinek bővüléséhez.
A finanszírozási szerkezet és a növekedés kapcsolata vonatkozásában két markáns, eltérő vélemény uralkodik. Modigliani és Miller szerint a finanszírozási szerkezet a kelet-kező összes jövedelem nagyságát nem, csupán felosztásának logikáját befolyásolja, így nem befolyásolja a jövedelem változásával mért növekedést sem (Modigliani – Miller 1958, 1988).
A másik uralkodó elmélet szerint a vállalatok tulajdonosait, menedzsereit, a hitelezőket más-más célok motiválják, ezek a motívumok határozzák meg döntéseiket, amelyek kimenetele erős hatást gyakorol a vállalat növekedésére és jövedelmeinek nagyságára, azaz a finanszí-rozási szerkezetnek igenis van hatása a jövedelemre és a növekedésre (Antal - Pomázi 2011).
A játékelméleti és iparági szervezetek elméleteinek világából jól ismert Jean Tirole szerint a jövedelmek felosztását meghatározó finanszírozási szerkezet éppen az eltérő stratégiai érdekek miatt nem lehet semleges a növekedés szempontjából (Tirole 2006).
Az elmúlt évtizedek kutatási eredményeinek egy része azt mutatja, hogy a belső források – elsősorban a vállalati működés során keletkező jövedelmek – meghatározóak a vállalatfinanszírozásban és a vállalati növekedésben. A működés finanszírozásába bevont külső források között a bankhitelek aránya nagyobb a más adósság vagy tőke jellegű finanszírozási formákhoz képest. Ugyanakkor a finanszírozási források össze-tételét több tényező befolyásolja. Az egyik lényeges tényező a tulajdonos vállalkozása sikerességébe vetett hite, bizalma (Myers – Majluf 1984). A pozitív tulajdonosi várako-zások növelhetik a saját tőke arányát a finanszírozási szerkezetben. A tulajdonos által rendelkezésre bocsátott tőke nagysága azt jelzi, hogy bízik vállalkozása kilátásaiban, hiszen a saját pénzét kockáztatja. A másik lényeges finanszírozási szerkezetet befolyá-soló tényező az aszimmetrikus információ jelenléte (Myers 1984). A vállalat és hitelezői ugyanis eltérő információkkal rendelkeznek a vállalat tevékenységeinek megtérülé-séről, gazdaságosságáról. Minél nagyobb az információs aszimmetria, annál kevésbé, drágábban lehet bevonni külső forrást. A harmadik lényeges, finanszírozási szerkezetet befolyásoló tényező az, hogy a vállalkozás és hitelezői kockázatvállalási hajlandósága eltérő, hiszen meghatározza a források költségeinek megítélését mind a finanszírozó, mind pedig a finanszírozott oldalon.
A három megnevezett tényezőn túl a vállalat tulajdonosainak és menedzsmentjé-nek eltérő érdekei is a belső források arányának növekedését eredményezhetik. A külső forrásokon belül a bankhitelek túlsúlya jellemző, hiszen a tulajdonosok, amennyiben nem akarják saját tőkéjüket kockáztatni, a kisebb költséggel és információigénnyel járó megoldásokat keresik. Az új tulajdonosi tőke bevonását a vállalati vezetők, illetve egyes esetekben a meglévő tulajdonosok csökkenő autonómiájuk jelentős költségének tekintik, így ez a megoldás általában csak a legvégső esetben kerül elő (Antal - Pomázi 2011).
A finanszírozási szerkezet és a vállalat növekedése kapcsán az a kérdés is felmerül, hogy a vállalati életút, életgörbe mentén haladva vajon változik-e a finanszírozási szerke-zet. Reid a finanszírozási szerkezet időbeli változását elméleti modellkeretben és skóciai kisvállalkozások paneladatain, empirikusan is vizsgálta. Feltevése szerint a vállalkozások eltérő üzleti kockázata befolyásolja tőkeáttételük értékét, hiszen a kockázat meghatá-rozza a külső források árát. A finanszírozási szerkezet a hitel és a saját tőke relatív árának függvénye. Reid modellje szerint a vállalkozás indulásakor adósságfelhalmozás jellemző, mely a termelési volumen növekedésével átmenetileg megáll, egy meghatározott volu-men elérését követően azonban újra nőni kezd, mielőtt nagysága állandósul. A kezdeti növekedés szakaszában a hitelfinanszírozás szerepe jelentős, a felvett hitelek fokozatos visszatörlesztése az átmeneti megállás időszakában történik meg, míg az újabb növeke-dési szakaszban tőkejellegű források váltják fel az adósságot (Reid 2003).
Engel németországi, Peneder ausztriai vizsgálatai a kockázati tőkebevonás vállalati növekedésre gyakorolt hatását mérték. Engel szerint a kockázati tőke bevonása szignifi-kánsan gyorsítja a vállalkozások növekedését. Peneder két ausztriai mintán végzett vizs-gálatának eredményei megerősítették Engel következtetéseit, hiszen a kockázati tőkével finanszírozott vállalatok átlagos éves növekedési üteme lényegesen meghaladta a kocká-zati tőkét be nem vonó vállalatok növekedését (Engel 2002; Peneder 2010).
Serrasqueiro és szerzőtársai portugál mintán keresték a túlélési valószínűséget és a növekedési ütemet befolyásoló tényezőket. A vállalkozások túlélési valószínűségére
a vállalkozás mérete, életkora, előző időszakban tapasztalt növekedése, a kutatás-fejlesz-tés (továbbiakban K+F) intenzitása és a cash flow pozitív hatást gyakorolnak. A cash-flow-t a belső finanszírozás indikátoraként alkalmazták a vizsgálat során. Az adósságállomány nagysága nem befolyásolta a túlélési valószínűséget (Serrasqueiro et al. 2010).
a vállalat növekedésére a vállalat alapítása óta eltelt idő szignifikáns negatív hatást gyako-rolt, azaz minél régebbi egy vállalkozás, annál kisebb a növekedési üteme. A csökkenő méretű vállalatok esetében a K+F hatás negatív, míg a növekvő vállalatoknál pozitív. A cash flow hatása a méret növekedésével csökkenő, a növekedés mértékétől függetlenül pozi-tív. A hitelállomány hatása a növekedésre a vállalatok legalacsonyabb növekedési ütemű 10 százaléka esetében negatív, a legnagyobb növekedési ütemű 25 százalékánál pedig pozitív.
A belső források növekedése növeli a túlélési valószínűséget, valamint a növekedési ütemet.
Az idegen források nem befolyásolják egyértelműen a túlélési esélyeket, ha ugyanis a vállal-kozások mérete csökken, a negatív hatások tűnnek erősebbnek, s minél nagyobb a vállalat növekedési üteme, annál jobban erősödnek a külső források pozitív hatásai. A belső finan-szírozás hatása egyébként a szerzők véleménye szerint azért is bizonyult erősebbnek, mert a mintát adó kis- és középvállalkozások külső forrásokhoz való hozzáférése korlátozott.
A szerzők javaslata a döntéshozók számára az volt, hogy dolgozzanak ki olyan speci-ális hitelkonstrukciókat Portugáliában, melyek a kis- és középvállalkozásoknak szólnak.
Javaslatuk alapja az a meggyőződés, amely szerint a speciális hitelkonstrukciók segítsé-gével a belső források szűkében lévő vállalkozások könnyebben jutnának külső forráshoz, így gyorsabban elérnék a hatékony méret minimumát, azaz gyorsabban növekednének.
A szakirodalomban több olyan munkával is találkozhatunk, melyek szintén a vállalko-zások növekedésének kérdéskörét vizsgálják, ugyanakkor nem a finanszírozási szerkezet és a finanszírozási források hatásmechanizmusának vizsgálatára helyezik a hangsúlyt.
Ezek közül néhány lényeges eredményt szeretnénk röviden bemutatni.
Bechetti és Trovato a vállalatok korának és méretének növekedésre gyakorolt hatását vizsgálták. 5000, tíz főnél többet foglalkoztató olasz vállalat adatainak elemzése alapján kimutatták, hogy a vállalatok korának és méretének növekedésével csökken a növekedé-sük dinamikája. A finanszírozási szerkezet összetétele szempontjából fontos eredményük, hogy a nagyobb tőkeáttételű vállalatok növekedési üteme jóval magasabb, ugyanakkor a tőkeáttétel és a növekedés ok-okozati viszonya nem egyértelmű, mivel a nagyobb tőke-áttételű vállalatok gyorsabb növekedését a kisebb és fiatalabb vállalkozások belső dinami-kája is magyarázhatja (Bechetti–Trovato 2002).
Magyarország, Románia és Bulgária vonatkozásában a vállalati növekedés és a tulaj-donos (magán vagy állami) kapcsolatát vizsgáló kutatások az 1990-es években zajlottak.
Konings eredményei azt mutatják, hogy a mintában szereplő, magántulajdonban lévő magyar vállalkozások átlagos éves növekedési üteme magasabb, mint az állami vállala-toké, de a vállalatok korának növekedésével a növekedési ütemkülönbség csökken. Bilsen és Konings eredményei szerint a román és a bolgár vállalatok esetében sem volt szignifi-káns különbség a magán és az állami tulajdonban lévő vállalatok növekedési ütemeiben.
A kapott eredményt a szerzők a rendszerváltást követően erősödő versenyintenzitással magyarázzák (Konings 1997; Bilsen – Konings 1998).
Cabral és Mata portugál termelő vállalatok adatai alapján végzett vizsgálatai szerint, a tulajdonos kora és végezettsége is meghatározza a finanszírozási szerkezetet és a vállalat
növekedési lehetőségeit. Egyik lényeges eredményük, hogy a vállalakozás működésének kezdeti szakaszában a finanszírozási korlátokba ütközés valószínűsége a tulajdonos korá-nak növekedésével csökken. A másik lényeges eredmény, hogy a tulajdonos korákorá-nak növe-kedése és a nagyobb kapacitások létrehozásának képessége között pozitív kapcsolat van.
A harmadik fontos megállapítás, hogy a vállalkozó korának előrehaladtával a vállalako-zás finanszírovállalako-zási és növekedési korlátai csökkenek. Lényegesnek tartják, hogy a vállalati növekedést nem kizárólag a finanszírozási, hanem a hatékonysági korlátok is behatárolják (Cabral–Mata 2003).
Fotopoulos és Louri görögországi vizsgálatai a vállalati cash-flow növekedésre gyako-rolt hatását elemezték. Elemzésük azt a nem meglepő eredményt mutatja, hogy a nagyon alacsony és a nagyon magas (alsó és felső 10%) növekedési ütemű vállalatok kivételével a cash-flow növekedése szignifikáns pozitív hatást gyakorolt a vállalat növekedésére (Fotopoulos–
Louri 2004). A vállalati növekedés kérdéskörével foglalkozó szakirodalomban a likviditási problémáknak is meghatározó jelentőséget tulajdonítanak. A likviditási problémákkal küzdő vállalatok ugyanis befektetéseiket is nehezebben tudják finanszírozni, ez a jelenség a növe-kedést lassíthatja, a túlélés valószínűségét pedig csökkentheti (Fagiolo – Luzzi 2006).