A szolgabírói hatáskörök átalakulása

A 16. századtól a sedria vált a vidéki igazságszolgáltatás legfontosabb fórumává a közpon-ti bíróságok és a vándorbíráskodás megbízhatatlansága miatt,¹⁶³ amelyhez hozzájárult, hogy az 1495:15. tc. kivételesen a vármegyei törvényszékeknek is lehetőséget biztosított a főpapok és bárók ügyeinek elbírálására. A vármegye ítélkezési fóruma nem állandó bíróságként működött. A vármegyei törvényszékek tagjai a Mohács utáni időszakban is a szolgabírák és a már tisztviselőként rendszeresített esküdtek maradtak az alispán mellett. A korszak kutatói szerint a 16-17. században a négy szolgabíró és az esküdtek megjelenése kötelező a sedrián.¹⁶⁴

A szolgabírák és az esküdtek feladatainak megnövekedésével azonban szükségessé vált tehermentesítésük, amelyet az 1613:24. tc. orvosolt. Ez a jogszabály kimondta, hogy a rendes esküdtek mellett a közgyűlés által a vagyonosabb nemesek közül választott rend-kívüli esküdtek (törvényszéki ülnökök) is részt vehetnek a vármegyei törvényszéken.¹⁶⁵ Az új tisztség betöltői csupán a sedria munkáját segítették, amely munkájukért napidíjra voltak jogosultak. Az elnevezésük a 18. században táblabíró lett,¹⁶⁶ amely időszaktól viszont már a főispánt illette meg a kinevezésük joga.¹⁶⁷ A vármegyei törvényszékeken ezt követően már nem volt köteles mindegyik szolgabíró és esküdt megjelenni, míg a 19. századra már csak egy szolgabírónak kellett részt vennie az esküdtjével a sedrián.¹⁶⁸

Az alispáni szék és a szolgabírói szék is a vármegyei törvényszék tehermentesítésére jött létre, amelyektől a sedriához lehetett fellebbezni. A szolgabírói széki jogszolgáltatás különleges vármegyei gyakorlatként már a 15. század második felében megjelent Pest vármegyében, amely a sedriától kapott alkalmi felhatalmazások alapján, a kisnemesi igé-nyeknek megfelelő sommás eljárásokat folytathatott le.¹⁶⁹ Országos szinten a 16. század-ban a szolgabírák igazságszolgáltatási hatáskörét törvényileg a jobbágyok költözésével kapcsolatos ügyekre és 20 forintig a világos adóssági ügyekre vonatkozóan rögzítették.¹⁷⁰ Béli Gábor szerint az új vármegyei fórum működésére vonatkozóan több vármegye is statútumokat alkotott, tehát a szabályozás megjelent a vármegyei gyakorlatban is.¹⁷¹ A

162 Szakály 2001, 449–450.

163 Degré 1980, 59.

164 Meznerics 1933, 10.; Fekete 1914, 41.; Föglein 1924, 491.

165 Dominkovits 2005, 867.; Béli 2017a, 29.

166 Föglein 1924, 487.; Fekete 1914, 81.

167 Meznerics 1933, 8.,13.

168 Ember 1946, 527.; Meznerics 1933, 10.

169 Tringli 2001, 167–168.

170 1547:31. tc.; 1588:40. tc.

171 Béli 2017a, 29.; Béli 1988, 25.

szolgabírói ítélőszék hatáskörét a vármegyei igazságszolgáltatás jelentős fórumaként az 1729:35. tc. szabályozta, amelyben a kisebb értékű magánjogi perekben nyert eljárási jogosultságot.¹⁷² A büntetőügyekben pedig a „kihágási” jellegű ügyekben szabhatott ki büntetéseket.¹⁷³ A szolgabírák bíráskodási hatáskörüket a törvény értelmében az egész vármegyére kiterjedően és nem csupán saját járásukban gyakorolhatták. A szolgabírói ítélőszék működése kapcsán azonban Bató Szilvia megállapította, hogy a 19. században a joggyakorlat eltért a törvényi szabályozástól, és a szolgabírák illetékességi területe csupán saját járásukra terjedt ki.¹⁷⁴

A szintén az 1729:35. tc. által létrehozott alispáni széken az elnöklő alispán mellett a szolgabírák és az esküdtek vettek részt bírótársként.¹⁷⁵ Az úriszéken a vármegyéket a szolgabírák és esküdtjeik képviselték a „törvényes bizonyság” biztosítása céljából, akik je-lentést tettek a vármegyei közgyűlésnek és az úriszéktől a vármegyéhez fellebbezett iratokat eljuttatták a sedriához.¹⁷⁶ A nemesek ügyei mellett a megyei statútumok alapján az úriszék tartását elmulasztó földesurak helyett a 18. század elejétől gyakran a szolgabírák jártak el a jobbágyok ügyeiben is. Ez főként a kisnemesek jobbágyai esetében vált gyakorlattá.¹⁷⁷

Az ítélkezési tevékenység mellett a szolgabírák a törvénykezést segítő részfeladato-kat is ellátták. A szolgabírák esküdtjeikkel a bíróság elé idézhették a peres feleket, bírói megintéseket hajthatták végre,¹⁷⁸ valamint hatáskörükbe tartozott a tanúkihallgatások lefolytatása vagy a bizonyítékok felvétele.¹⁷⁹

A hazai törvénykezési szervezet reformjával az 1791:67. tc. által kiküldött kodifikációs bizottságok az 1827:8. tc. értelmében megújított munkái közül a „törvényes dolgokról”

készített foglalkozott.¹⁸⁰ E tervezet az úriszéken törvényes bizonyságként részt vevő tiszt-viselőknek szavazati jogot kívánt biztosítani, amelyet egy értékes újításnak tartott a Zala megye által készített véleményezés, tehát ez a korszakban nem volt számukra minden vármegyében biztosítva.¹⁸¹ A tervezet emellett felvetette az alispáni és szolgabírói ítélő-székek eltörlését és hatásköreik megyei törvényszékhez utalását.¹⁸² Zala vármegye ezt nem támogatta, mivel véleménye szerint mindkét ítélőszék megfelelő tekintéllyel rendelkezett a feladatok ellátásához és eltörlésük a megyei törvényszékek túlzott leterhelését okozná.¹⁸³

172 Béli 2000, 288.; Varga 1996, 100.

173 Meznerics 1933, 27–29.; 1729:22. tc.

174 Bató 2010, 23.

175 Molnár 2000, 101.

176 Ember 1946, 538.; Meznerics 1933, 31.; Degré 2004c, 118–119.; 1609:29.tc.; 1613:23. tc.;

1729:28 tc.

177 Degré 2004c, 109.; 112.

178 1807:8. tc.

179 1609:29.tc.; 1613:23. tc.; 1723:30. tc.; Föglein 1924, 491.

180 Az 1827:8. tc. értelmében egy bizottságot küldtek ki, amelynek 9 albizottsága tárgyalta az 1791:67.

tc. alapján elkészült kodifikációs tervezeteket. Az így átvizsgált anyagokat utána az országos bizottság vitatta meg, Ennek eredményét pedig kinyomtatták, hogy ezáltal biztosítsák a közvélemény számára az operátumok véleményezését. A tervezetek azonban nem kerültek az országgyűlés elé. Béli 2000, 285.;

Homoki-Nagy 2004, 15–17.

181 Molnár 2000, 95.

182 Béli 2000, 286–287.

183 Molnár 2000, 98–99.; Béli 2000, 288–289.

A 16. századtól fokozatosan bővültek a megyék által ellátandó feladatok,¹⁸⁴ amelynek következményeképpen a járási tisztviselők leterheltsége is folyamatosan növekedett. Erre az időszakra tehető, hogy az igazgatási tevékenységek végzése terén a járások a szol-gabírák illetékességi területeivé váltak. Ennek egyértelmű jele, hogy az 1647:153. tc.

és az 1649:86. tc. bizonyos járásokat a szolgabíráik nevével azonosított. A jobbágyok költözködési jogának biztosítása is a vármegye feladata volt, amelyhez kapcsolódó eljá-rás lebonyolítását az 1504:16. tc. a szolgabírákhoz utalta. A processzust az 1547:27. tc.

ismételten megerősítette, miután a jobbágyok szabad költözési jogukat visszanyerték.¹⁸⁵ A szolgabíró feladata volt a jobbágy és földesura közötti elszámolás lebonyolítása és a jobbágy költözésének biztosítása.¹⁸⁶ A szolgabírák a jobbágyigazgatással kapcsolatos hatásköreiket a 19. században is megőrizték.¹⁸⁷

Emellett a szolgabírák megtartották a Mohács előtti korszakból az adóbevételekkel kapcsolatos feladataikat is, ugyanis mind az adók kirovásában, mind az adók beszedé-sében részt vettek esküdtjeikkel az ezzel megbízott hivatalnokok mellé rendelve.¹⁸⁸ A másik közteherrel, a közmunkákkal kapcsolatos teendőket,¹⁸⁹ valamint a katonaállítás és a katonatartás koordinálását is a szolgabírák végezték.¹⁹⁰ Béli Gábor kutatásai emellett rámutattak arra, hogy a 18. század elejétől Baranya megyében már az útonállók és a rab-lók megfékezése is a szolgabírák hatáskörébe tartozott.¹⁹¹ A szolgabíráknak a levelesítés során végzett segítő tevékenységéből alakulhatott ki azon általános gyakorlat, miszerint a vármegyékben a közbiztonság fenntartásával járó feladatokat a szolgabírák látták el.¹⁹² A mezei rendőrségről szóló 1840:9. tc. ezt a hatáskört bővítette azáltal, hogy a károsító cselekmények kinyomozása és elbírálása is a feladatukká vált.

A gyakori tűzesetek miatt a szolgabírák ügyeltek a lakosság tűzhasználati szokásaira is. A járás első embere emellett végrehajtotta a fő- és alispán utasításait is.¹⁹³ A szolga-bírák feladata volt ennek köszönhetően a járásukban az alispán parancsára a vármegyei közgyűlés és törvényszék időpontjának kihirdetése, valamint a közgyűléstől igazolat-lanul távolmaradók bírságolása.¹⁹⁴ A szolgabírák aktív közreműködésével történtek a vármegyei tisztújítások is. Ehhez ugyanis a nemesek összeírására volt szükség, amelyre járásonként került sor. Ezeket általában egy háromtagú bizottság, a járás szolgabírája két esküdttel vagy táblabíróval végezte. A szavazatokat összegyűjtő bizottság is járásonként szerveződött.¹⁹⁵ A vármegyei közgyűléseken a szolgabírák kötelesek voltak megjelenni.

184 Degré 1980, 59.

185 Fekete 1914, 65.

186 1548:42. tc.; 1556:28. tc.

187 1836:4. tc.

188 1523:4. tc.; 1536:32. tc.; 1546:9. tc.; 1550:24. tc.; 1554:4. tc.; 1603:3. tc.; 1609:62. tc.; 1618:41. tc.;

Föglein 1924, 493.; Dominkovits 2010, 426.; Béli 1988, 29.

189 Fekete 1914, 68.; Béli 1988, 35.; 1563:20. tc.; 1613:8. tc.

190 Marjanucz 2013, 444–445.; 1593:16. tc.; 1808:11. tc.;

191 Béli 1988, 26.

192 Fekete 1914, 67.; 1548:50. tc.

193 Virozsil 1861, 249.

194 Degré 2004a, 165–167.; Fekete 1914, 50.; Dominkovits 2005, 867.

195 Degré 2004b, 195.

Zsoldos Ignác a szolgabírói hivatalról írt klasszikus művében ötvenhárom olyan köz-igazgatási feladatot gyűjtött össze, amelyek ellátása csupán a járásuk vagy a kerületük területén tartozott a szolgabírák hatáskörébe.¹⁹⁶ Összességében tehát elmondható, hogy a vármegye a járási szinten végrehajtandó igazgatási teendőket a szolgabírákhoz utalta.¹⁹⁷