2. A vármegye egyetlen tisztviselője – a szolgabírói
2.3. Bírótársból a vármegyei feladatok betöltője
A tisztség elnevezése is azt jelzi, hogy kezdetben a szolgabírák feladatainak jelentős há-nyadát az igazságszolgáltatási teendők tették ki. A nemesek bírái az 1290. évi dekrétum 8. cikkelyének rendelkezései alapján a nádort a nádori közgyűlésen, a 3. cikkely szerint a főispánt pedig a vármegye bírói fórumán törvénykezési feladataiban segítő bírótársak voltak, akiknek kötelező volt részt venniük az ítélkezési tevékenységben.74 Az 1268 után kelt oklevelek szintén a vármegyei törvényszéken történő társasbíráskodásban való sze-repvállalásra utalnak.75 Az 1290. évi dekrétum így nem új bírói fórumokat hozott létre, hanem a már működő szervek eljárását szabályozta.
A nádori közgyűlés feladata a nyilvános gonosztevők felkutatása és megbüntetése volt, de emellett a királyi birtokokkal és a rendi állással kapcsolatos vitás kérdésekben is eljárt.76 A bírói közgyűlések tartása a 13. századot követően nem kizárólagosan a nádorhoz kötődött. Ezen keretek között a király parancsára az ország más nagybírája, más báró vagy éppen a főispán is intézhette egy vagy több vármegye peres ügyeit, amelyen az érintett vármegyék nemesei számára kötelező volt a megjelenés.77 A nyilvános gonosztettek elkö-vetőivel szembeni eljárás az úgynevezett levelesítés volt, amely során a megye alispánjai, szolgabírái és a közgyűlésre választott esküdtek egy listát állítottak össze a vármegye ismert gonosztevőiről. Az így elkészített jegyzéket adták át a közgyűlés vezetőjének, aki az összeállítók segítségével meghozta a végső ítéletet.78
A megyei törvényszék, a sedria hatásköre szintén kiterjedt a nyilvános gonosztevőkkel szembeni eljárásra, emellett ítéletet hozhatott hatalmaskodási ügyekben és az ingatlan tulajdonjogát érintő perek kivételével magánjogi vitás kérdésekben.79
A 14. században a közgyűlések voltak a vidéki bíráskodás meghatározó fórumai.80 Jelentőségük azonban olyan módon lecsökkent a 15. században, hogy I. Mátyás
1486-74 Béli 2008, 47.; 80.; Stipta 1998a, 37.; Holub 1929, 167.; 193.; Béli 2017b, 121.
75 Béli 2008, 90.
76 Stipta 1998a, 36.; Holub 1929, 178.; Tringli 1997, 398.
77 Tringli 1997, 387.
78 Tringli 1998, 3.; 10–11.
79 Béli 2008, 140.; C. Tóth 2008, 105–107.; 1454:15. tc.
80 Gábor 1908, 95.
ban nagyobb dekrétumában megszüntette a nádori közgyűlés működését.81 A nádor vidéki igazságszolgáltatási tevékenységének visszaszorulásával párhuzamosan erősöd-hetett meg a vármegyei törvényszékek és a főispán által összehívott megyei törvény-kezési gyűlések működése.82 A szolgabírák mindkét szerv működésében társbírákként vállaltak szerepet.83
A középkorban tehát a szolgabírák nem rendelkeztek önálló bírói fórummal.84 Az 1290. évi dekrétum azonban hatékonyan korlátozta a nádor és a főispán törvénykezési hatáskörét azáltal, hogy nem bíráskodhattak a szolgabírák részvétele nélkül.85 A négy szolgabíró a főispánnal és a helyettes ispánnal képviselte a megyei hatóságot,86 így a iudex nobiliumok a vármegye legbefolyásosabb tisztségviselői közé tartoztak.87 A szolgabírák és a főispán együttes eljárási kötelezettsége alól kivételt képezett Pest és Pilis vármegye, mivel főispán hiányában Pest vármegyében 1342-től, Pilis vármegyében pedig a 15. századtól a szolgabírák látták el a vármegyei feladatokat.88 E kivételes megyei szokásokat erősítette meg az 1495:20. tc. akképpen, hogy a szolgabírák a jobb módú nemesekkel kiegészülve ítélkezzenek. A források azonban nem igazolják, hogy az esküdtek valóban részt vettek volna az igazságszolgáltatásban.89
A 14. század második feléből már találhatóak arra is adatok, hogy a vármegye kép-viselőjeként általában a szolgabírák vettek részt az úriszéki jogszolgáltatás munkájában a földesúr bíráskodási tevékenységének ellenőrzése céljából. A iudex nobilium az e bírói fórumon történtekről a megyének jelentést tett a legközelebbi sedrián.90
A szolgabírák hatásköre a 13. század végére és a 14. század elejére már nemcsak az igazságszolgáltatásban bírótársként való közreműködésben merült ki, hanem hiteleshelyi tevékenységet is folytattak mind a vármegyei törvényszék keretében, mind a négy bíró önállóan eljárva. E tevékenység során a feladataik közé tartozott a határjárás, a tudomány-vételek foganatosítása és a birtokfoglalások hitelesítése.91 A teendőik közé tartozott még a kamarahasznának és Luxemburgi Zsigmond korától az új adónemnek, a hadiadónak a kirovásában és a beszedésében való részvétel.92 A kamarahasznával kapcsolatos eljárást Róbert Károly 1342. évi dekrétumának 3.§-a és 21.§-a részletezte, amely szerint a pénz-váltás öt személy, köztük egy szolgabíró jelenlétében történt. Már Nagy Lajos korától
81 Stipta 1998a, 36.
82 Stipta 1998a, 37–38.; Béli 1987, 69.
83 Gábor 1908, 150–152.
84 Ember 1946, 41.
85 Holub 1929, 154.; Béli 2008, 104.
86 Mezey 2018, 135.; Bónis 1996, 18.
87 Gábor 1908, 86.; 98.; Tringli 2009, 510–511.; Béli 2017a, 21.
88 Tringli 2001, 155.; 169–170.
89 Tringli 2010, 394–395.
90 Gábor 1908, 35–36.; Holub 1929, 155.; 229.; Tringli 2009, 502.; Liktor 2017, 222–223.; Hajnik 1899, 98.; C. Tóth 2010b, 406.
91 Béli 2008, 104.; 147–149.; 178.; Gábor 1908, 87.; 96.; Holub 1929, 154.
92 Béli 2005, 104–105.; Béli 2008, 146–147.; Gábor 1908, 115–117.; Holub 1929, 154.; 279–289.;
Lengyel 1965, 223–224.; Tringli 2009, 504–505.; Neumann 2009, 183.
az adószedő és a szolgabírák feleltek a kamarahaszna beszedéséért,93 amelyet az 1435.
évi második dekrétum 7. cikkelye is megerősített. Az adó meg nem fizetése esetén a büntetés beszedését szintén a főispán és a szolgabírák feladataként deklarálta. Az adók behajtásának feladata más esetben is a szolgabírákat terhelte.94
A szolgabírák vármegyei hatóságként más bírák vagyoni büntetéseit és egyéb bír-ságokat is végrehajtottak.95 Emellett igazgatási jellegű tevékenységek is megjelentek a hatáskörükben a 15. század elejére, amelynek bizonyítéka az 1435. évi második dekrétum 7. cikkelye és az 1458:15. tc., amelyek alapján a szolgabírák a főispánnal járnak el a földesúr és a szabad költözködési joguk gyakorlásában erőszakkal gátolt jobbágyok ügyeiben.96 Luxemburgi Zsigmond a szolgabírák feladatai közé utalta még az 1435. évi első dekrétum 6. cikkelye szerint a katonaállítási kötelezettség meghatározásához szükséges lajstromok összeállítását, amelyek az egyes bárókhoz és nemesekhez tartozó jobbágyok számát tar-talmazta. Ezzel a telekkatonaság intézményét megvalósító törvények végrehajtását bízta az uralkodó a vármegye e tisztviselőire.97
A szolgabírák javadalmazását biztosította, hogy az ítélkezési tevékenység során ki-szabott bírságok 2/3 része a szolgabírákat és a főispánt illette, a már említett vagyoni büntetések végrehajtása esetében pedig a behajtott pénzösszeg 1/3-án osztoztak a szol-gabírák a főispánnal.98 Az 1435. évi második dekrétum 3. cikkelye meghatározza azt is, hogy a főispán és a szolgabírák egyenlő részben osztoznak a vármegyei törvényszéken kiszabott büntetéseken. A szolgabírák emellett az adószedéssel kapcsolatos feladataikért is kaptak némi díjazást.99
A megyei hatóság által elkövetett visszaélések esetében a király és a király nevében az országbíró rendelkezett hatáskörrel, hogy felelősségre vonhassa a vármegye képviseleté-ben eljáró tisztviselőket. Gábor Gyula kutatásai nyomán váltak ismertté olyan oklevelek, amelyek szerint a hatósági felelősség egyetemlegessége okán a szolgabírákkal szemben is indultak eljárások.100
Annak ellenére, hogy a főispán vagy az alispán és a négy szolgabíró a vármegye nevében jártak el az általuk kiállított okleveleket nem a vármegye pecsétjével látták el, hanem a saját családi pecsétjeikkel hitelesítették. E megoldáson az 1435. évi második dekrétum 2. cikkelye sem változtatott, csupán a pecsét könnyű felismerhetőségét követelte meg.
Ennek oka, hogy a megyei pecsétek a 14. és 15. században még ismeretlenek voltak. II.
Ulászló 1498-ban jogosította fel először Somogy vármegye nemességét az általuk készített okiratok közhitelűségének vármegyei pecséttel történő igazolására, amelyet követően más vármegyékben is megjelentek a hivatali pecsétek.101 Ezt a gyakorlatot terjesztette
93 C. Tóth 2008, 138–139.; Tringli 2001, 179.
94 Mályusz 1957, 69.; 118.; 121.; Kádas 2020, 48–53.
95 Béli 2005, 90–91.; Béli 2008, 143–146.; Gábor 1908, 172–177.
96 Liktor 2016, 343.; C. Tóth 2008, 63.
97 Mályusz 1984, 108.; Engel 2005, 146.
98 Béli 2008, 145.; Gábor 1908, 86.; Holub 1929, 155.
99 Kádas 2020, 54.
100 Gábor 1908, 98–102.; C. Tóth 2008, 111.
101 Kádas 2017, 653.
ki minden bizonnyal a király az 1550:62. tc.-ben,102 amely szerint a vármegyék önálló pecséthasználati jogot nyertek.103
A szolgabírák jellemzően nem önállóan jártak el, hanem több szolgabíró együttesen hitelesítette a cselekményt,104 vagy a megyei emberek kísérték el a szolgabírákat, akik tanúsították az elvégzett feladatokat.105