8. A szolgabírák jogállása a kiegyezést követően
8.3. A szolgabírák felelősségi kérdései
Az 1870:XLII. tc. egyik legfontosabb nóvuma a közigazgatási tisztviselők felelősségre vonhatóságának biztosítása, amelyet Récsi Emil a modern közigazgatás egyik legfon-tosabb követelményének tekintett.792 Ezt a jogintézményt alapjaiban alakította át az országgyűlés, ugyanis korábban a vármegyei közgyűlés kizárólagos jogosultsága volt a tisztviselők jogsértéseinek, munkájának ellenőrzése. Ezzel szemben az 1870:XLII. tc.
úgy szervezte át ezt a rendszert, hogy a rendes bírósági szervezet hatáskörébe utalta a tisztviselők fegyelmi felelősségre vonását,793 ha a vizsgálat alapján azt a törvényhatósági bizottság a titkos szavazás során szükségesnek vélte.794 A köztörvényhatósági törvény szabályozta elsőként Magyarországon törvényi szinten a tisztviselők fegyelmi felelőssé-gét.795 A törvényhatósági tisztviselők fegyelmi felelőssége mellett a köztörvényhatósági
786 MNL BM K150 117. 27291/1871.; 32776/1871.
787 MNL BM K150 118. 32051/1871.
788 MNL BM K150 117. 32636/1871. – Krassó vármegye.
789 MNL BM K150 117. 27062/1871. – Sáros vármegye.
790 MNL BM K150 117. 20171/1871. – Aranyosszék; 34430/1871. – Felső-Fehér vármegye; 29328/1871.
– Fogaras vidék; 21797/1871. – Szepes vármegye; MNL BM K150 118. 31726/1871. – Alsó-Fehér vármegye; 27001/1871. – Bereg vármegye.
791 „[A]z egyes tisztviselők által vaspályán tett utakról szóló fölszámítások a vasúti árjegyzékek szerént teen-dők.” – MNL BM K150 117. 31913/1871. – Békés vármegye; 118. 25636/1871.
792 Récsi 1854, 22–23.
793 Sallai 2020a, 58–59.
794 Sarlós 1976, 96.
795 Csizmadia 1976, 120.; Sallai 2020c, 253.
törvény az anyagi felelősségre vonás szabályait is meghatározta az esetükben,796 amelynek elbírálására szintén a rendes bíróságok kaptak jogosultságot.797
Azt a jelentős változást, hogy a törvényhatóságok hatásköréből a rendes bíróságokhoz került át a tisztviselők felelősségre vonása, szemlélteti az altorjai báró Apor János volt háromszéki dulló (az erdélyi székely székek esetében a szolgabírói tisztség megfelelője) anyagi felelősségének megállapítása miatt indult eljárás. A dulló ellen Bárdocz Lajos emelt panaszt, mivel Apor a törvényszék által visszaküldött váltókeresetek közül a kéz-besítés alkalmával az egyik eredeti váltóját elveszítette.798 A törvényszéki és a közigaz-gatási vizsgálatok egyértelműen igazolták, hogy a dulló vétkes a váltók eltűnésében, így a törvényhatóság 1867. június 13-ai határozatával minden kárért és költségért felelőssé tette. Apor azonban ennek ellenére nem térítette meg határidőre a panaszló kárát, hanem azt kérelmezte, hogy Bárdocz előbb a váltóban megjelölt adóson kísérelje meg behajtani a követelését, és csak ennek sikertelensége esetén léphessen fel vele szemben. Ennek a kérésnek végül helyt adott az erre feljogosított háromszéki tisztviselő.
A panaszló emiatt a belügyminisztériumhoz fordult. Az ügyet elbíráló tanácsos kikérte az igazságügyminisztérium véleményét,799 amelyet elfogadva igazat adott Bárdocznak, miszerint a sérelmes felet a volt dulló köteles kártalanítani, majd ezt követően érvé-nyesítheti igényét az eredeti adósokkal szemben.800 A háromszéki tisztviselő azonban a váltókereset jogosultja által követelt pénzösszeget túlzónak találta, így mérsékelte azt.
Bárdócz emiatt ismételten panasszal fordult a belügyminisztériumhoz.801
A belügyminisztériumi tanácsos ismételten az igazságügyminisztériumhoz fordult állásfoglalásért. Az igazságügyminisztériumi tanácsos maga is kiemelte, hogy ugyan ez korábbi javaslatával részben ellenkezik, de véleménye szerint a kártérítés feletti határo-zathozatal és az összeg behajtása nem a közigazgatási hatóságok hatáskörébe tartoznak, hanem azokat rendes bírói úton kell rendezni. Az igazságügyminisztériumi tanácsos azzal indokolta álláspontját, hogy az 1870:XLII. tc. alapján a kártérítési kereseteket az illetékes bíróságoknak kell elbírálnia.802 A belügyminisztériumi tanácsos Háromszéknek megkül-dött határozatában megismételte az igazságügyminisztérium álláspontját, és az ügy így a rendes bírósághoz került át.803 A fent ismertetett eset még 1866-ban keletkezett, tehát elbírálása alatt lépett hatályba a köztörvényhatósági törvény, így az anyagi felelősséget
796 Sallai 2020d, 134–35.
797 Sarlós 1976, 94–95.
798 MNL BM K150 152. 1872.II.2. 25042/1869.
799 MNL BM K150 152. 1872.II.2. 25042/1869.
800 MNL BM K150 152. 1872.II.2. 1918/1870.
801 MNL BM K150 152. 1872.II.2. 7714/1871.
802 „[A] szóban forgó kártérítés körül eddigelé – közigazgatási uton – hozott határozatokat, a jelen viszonyok között, főkép azért sem tartom végrehajthatóknak, mert báró Apor János háromszéki volt duló ebbeli hi-vataláról időközben lemondván, ezzel a politikai felsőbb hatóságot felette megilletett felügyeleti és fegyelmi hatóság megszünt, s mert az időközben életbe lépett 1870:XLII. t. cz. 73. §-a még a tettleg szolgálatban álló közigazgatási tisztviselők ellen intézett kárkereseteket is az illetékes biróság hatásköréhez utasitván, annál kevésbé lehet a szolgálatukból már kilépett, ily minőségű tisztviselők ellen kár megtéritése végett, közigazgatási uton végrehajtást eszközölni.” – MNL BM K150 152. 1872.II.2. 4513/1872.
803 MNL BM K150 152. 1872.II.2. 39418/1872.
elbíráló hatóságok közötti éles váltás figyelhető meg a két belügyminisztériumi döntésben.
Az igazságügyminisztérium ugyanis első véleményében még elfogadta a megyei tisztviselők hatáskörét a dulló felelősségének megállapítására, azonban a belügyminisztériumnak megküldött második átiratában már egyértelműen arra az álláspontra helyezkedett, hogy az ügy elbírálása a rendes bíróságok feladata az anyagi felelősségi szabályok értelmében.
A fegyelmi felelősséggel kapcsolatban merült fel a minisztérium előtt a fegyelmi vizs-gálat alá vont tisztviselő helyettesítésének kérdése. A váczi alsó járás szolgabírája kapcsán adódott az a jogértelmezési probléma, hogy a főispán vagy a törvényhatósági bizottság jogosult-e a felfüggesztett tisztségviselő helyettesítéséről gondoskodni, amely megoldása végett a törvényhatóság a belügyminisztériumhoz fordult. Pest vármegye törvényható-sági bizottsága élve az 1870:XLII. tc. 43. § h) pontjában és 78. §-ában meghatározott hatáskörével Mártonffy Györggyel szemben az ellene felmerült panaszok miatt fegyelmi vizsgálatot rendelt el és felfüggesztette hivatalából. A szükségessé vált helyettesítést a törvényhatósági bizottság kívánta gyakorolni, mivel véleménye szerint a közgyűlés idő-tartama alatt szükségessé vált helyettesítés az önkormányzatiság elvének következtében és a 43. § g) pontja alapján a törvényhatósági bizottság feladata. Ezzel szemben a főispán az 53.§ d) pontjára hivatkozva szintén magának tulajdonította ezt a jogosultságot. Az jelentette a problémát, hogy a 43. § g) pontjának „időközben főispánilag történt he-lyettesítések feletti intézkedés a jelen törvény 54. és 55. §-aiban meghatározott esetek kivételével” fordulatában miképpen kell értelmezni az „időközbent” és az „intézkedést”.
A törvényhatósági bizottság az „időközbent” úgy értelmezte, hogy ez a két közgyűlés közötti időszakot jelöli. Ezzel szemben a megye főispánja a helyettesítést a közgyűlés időtartama alatt is saját feladatának tartotta.804
A belügyminisztérium a főispán törvényértelmezését tartotta helyesnek, mivel a vár-megye törvényhatósági bizottságának csupán az alispán helyettesítésére terjed ki a jogköre, míg a többi felfüggesztett tisztviselő helyettesítéséről a főispánnak kell gondoskodnia. A belügyminiszteri tanácsos kiemelte, hogy a többi tisztviselő esetében a törvényhatóságot a jogszabály csupán a helyettesítés feletti intézkedésre jogosítja, amelynek magyarázatát utólag törölték a belügyminisztérium rendelet tervezetéből. Ennek ellenére nem hagyható figyelmen kívül, ugyanis ez a szövegrészlet adhatja meg számunkra a helyes értelmezést.
Nehezen magyarázható, hogy a tervezetet ellenőrző tanácsos miért vélte úgy, hogy szük-ségtelen ez az indoklás.
Az intézkedési jogkört tehát a belügyminisztérium a következőképpen magyarázta:
„a törvény helyes értelmezése mellett csak is a főispán által helyettesített tisztviselők-nek hivatalukba való elhelyezésére, az az a hivatalától felfüggesztett tisztviselőtől át vett hivatalos irományok és gondviselése alatt állott egyéb tárgyak átvétele és átadása ’s a helyettesítettet megillető tiszti fizetvénynek utalványozása s. a t. s. a t. iránti intézkedé-sekre vonatkozhatik.”805 A törvényhatósági bizottságnak tehát csupán a törvényszék által hivatalvesztésre ítélt szolgabíró esetében volt lehetősége az új tisztviselő megválasztására.
804 MNL BM K150 153. 17532/1872.
805 MNL BM K150 153. 17532/1872
Pest vármegye ugyanebben az ügyben később az országgyűlés kérvényi bizottságához fordult, amely a belügyminisztérium jogértelmezését helyesnek állapította meg. A korábbi indokláshoz hozzátéve: nincs jelentősége annak, hogy a helyettesítés a közgyűlés ideje alatt válik-e szükségessé.806
Zala vármegyében Nagy Farkas volt főszolgabíró fegyelmi ügye esetében annak kap-csán kellett a belügyminisztériumnak állást foglalni, hogy az eljárás alatti fizetésére a tisztviselő jogosult-e felmentése esetén. A vármegye ugyanis a felmentett tisztviselő két és fél év időtartamra járó fizetésének kiszolgáltatását megtagadta, amely miatt a volt főszolgabíró a belügyminisztérium irányába felfolyamodással élt.807
Nagy Farkas felfolyamodásában a bírák és bírósági hivatalnokok felelősségéről szó-ló 1871:VIII. tc.-re hivatkozott, amely értelmében a 65. § értelmében a felfüggeszté-se megszűntével a bíró jogosult a visszatartott javadalmazására.808 A volt főszolgabíró felfolyamodásából érzékelhető, hogy csupán három év telt el az igazságszolgáltatás és közigazgatás elválasztását kimondó törvény megszületése óta. A két különálló szervezet kiépülése pedig csupán 1872-ben valósult meg.
A belügyminisztérium az ügy kapcsán előbb kikérte a kebelbeli számvevőség vélemé-nyét, amely szerint a felfüggesztéssel a főszolgabíró elveszítette vármegyei megbízatását, így megszűnt a jogosultsága a fizetésére, mivel másik személyt kellett alkalmazni felada-tai ellátására. Emellett pedig kiemelték, hogy Nagy Farkas szolgáltatott okot az eljárás megindítására. A belügyminisztérium Veszprém vármegye alispánjától is állásfoglalást kért. Ebben a címzett kifejtette, hogy a hivatkozott jogszabály a „birósági állam és nem megyei hivatalnokok elleni eljárást szabályozó törvény”, így ebben az ügyben nem alkal-mazható. A belügyminisztérium végül a felfolyamodást – az alispáni indoklást magáévá téve – elutasította, azzal indokolva határozatát, hogy a hivatkozott törvény nem vonat-kozik az érintettre.809 Az eset ismeretében kimondható, hogy a felfüggesztett tisztviselő elveszítette jogosultságát fizetésére, amely azt jelentette, hogy ebben az esetben is a bírák jogállása kedvezőbb volt, mint a közigazgatási tisztviselőké.
A törvényi szabályozás ellenére a belügyminisztérium az enyhébb fokú szabálysértések esetén nem ellenezte, hogy a felelősségi eljárás során a felelősség megállapítása ellenére a tiszti kereset megindításától a rendes törvényszék előtt a vármegye közönsége eltekintsen.
1871-ben Veszprém vármegyében Csapó Ignácz tiszteletbeli esküdt egy mezei rendőrségi ügyben megsértette az illetékességi szabályokat és eljárása során „túlzásba esett”. A várme-gye a vizsgálat során elismerte az esküdt törvénytelen eljárását, ám elegendőnek tartotta, ha az esküdt irányában csupán közgyűlésileg kifejezi rosszallását. A belügyminisztérium egyetértett a vármegye döntésével, így helybenhagyták azt.810
806 MNL BM K150 153. 17532/1872
807 MNL BM K150 217. 42404/1872.
808 MNL BM K150 217. 42404/1872.
809 MNL BM K150 217. 42404/1872.
810 MNL BM K150 111. 14588/1871.
8.4. A törvényhatósági tisztviselők összeférhetetlensége az országgyűlési