4. A neoabszolutizmus szolgabírói hivatala
4.3. A definitívum szolgabírói hivatala
A neoabszolutizmus korában a végleges közigazgatási rendezést követően (definitívum) Magyarországon felállított járási hivatalok egységesen a szolgabírói hivatal elnevezést viselték. Ez Ferenc József császár 1851. december 31-én kiadott legfelsőbb kabineti iratá-ban, a szilveszteri pátenssel egy időben kiadott uralkodói leiratban meghatározott elvek Magyarországon történő végrehajtásaként valósulhatott meg. A leirat 4. és 5. pontja foglalkozott ugyanis a koronaországokban felállítandó járási hivatalokkal. A 4. pontban lefektetett elvnek megfelelően az alsó szintű közigazgatási feladatokat ellátó szerv meg-tarthatta a történeti elnevezését, így Magyarországon szolgabírói hivatalnak nevezték.257 Ezzel kívántak a lakosság szemében az új államszervezeti megoldásoknak legitimációt biztosítani. A járási hivatalok így a császár centralizációs törekvéseinek megfelelően a teljes birodalomra kiterjedő egységes államirányítási szervezetrendszer részévé váltak, amelyek csak elnevezésükben térhettek el az osztrák örökös tartományokban kiépülő járási hivataloktól.258 Az egyes járási hivatalokban összpontosították az igazságszolgálta-tási, közigazgatási és adóbehajtási teendőket, így a hatalmi ágak elválasztásának elve nem érvényesülhetett. Emiatt nevezték a létrejövő alsó középszintű közigazgatási egységet
„vegyes” járás hivatalnak.259
Ez volt az első olyan rendelkezés, amely a magyar közigazgatás szervezetét azonos módon szabályozta, így a kerületi beosztással csonkított Magyarország alsószintű köz-igazgatási egységeinek, a járásoknak szervezeti felépítését, hatáskörét és működését is
254 MNL CSMLSZ IV.B. 165. a. Nagylaki cs. kir. Szolgabíróság elnöki iratai 1853, 1854 iktató 2.d. – Elnöki Rendeletek Jegyző Könyve Nagy Laki Járás részéről 1854ik évben
255 MNL CSMLSZ IV.B. 162. a. Makói Cs. Kir. Szolgabíróság iratai, 6. k., – Csanád Megye Makói Járási Elnöki Jegyző Könyv az 1854iki Közig Évre 82–83.
256 MNL CSMLSZ IV.B. 162. a. Makói Cs. Kir. Szolgabíróság iratai, 6. k., – Csanád Megye Makói Járási Elnöki Jegyző Könyv az 1854iki Közig Évre 86.; 89.
257 Récsi 1854, 28.
258 Ereky 1939, 31.; 10. Verordnung der Minister des Innern, der Justiz und der Finanzen vom 19. Jänner 1853; 1853-diki január 19-kén kelt rendelet.
259 Stipta 2018, 294.
megszabta. Magyarországon így a Bach-korszakban az a különlegesség történt meg, hogy az önkényuralmi hatalomgyakorlás időszakában történt meg a rendi kori közigazgatás hozzáigazítása a modern kor elvárásaihoz.260
A közigazgatási szervezet a centralizáció elvén alapult. Ezen elv megnyilvánulásait legerősebben a szolgabírói tisztség elnyerési módjában tapasztalhatjuk. A neoabszolu-tizmus időszakában a vegyes bizottmány három főt javasolt a pozícióra a helytartóság egyetértésével, amelyek közül a belügyminiszter az igazságügyminiszter jóváhagyásá-val Bécsből nevezte ki a hivatalnokokat.261 A vegyes bizottmány egy közigazgatási és igazságszolgáltatási szakemberekből álló állandó bizottság volt, amelyet közigazgatási kerületenként helytartósági és kerületi főtörvényszéki tanácsosokból állították össze a helytartósági osztály elöljárójának elnöklete alatt.262 Ebben az esetben már a szolgabírák kinevezési módjából érzékelhető, hogy járási szinten az igazságszolgáltatási és közigaz-gatási teendők egyesültek. Ez a szabályozás nem hagyta meg a vármegye jogosultságai között a szolgabíró választását, hanem a kinevezési rendszer szerint határozta meg a tisztség betöltését.263
A korábbi partikuláris jellegű járási beosztást a korszakban felváltotta az egységes államigazgatási járási szint. A legtöbb koronatartományban a járási beosztást a köz-ponti kormányzat Bécsből rendelet útján határozta meg, így az erdélyi és a horvát koronatartományban is.264 A járások területét az egyes településekre lebontva meg-szabták. A magyar koronatartomány esetében a központi kormányzat rendeletben csak a járások székhelyét rögzítette.265 A megfelelő járási szervezet kiépítése céljából viszont a helytartóságban az egyes kerületekre nézve külön szervezési bizottságokat alakítottak, amelyeknek az volt a feladata, hogy a részletek vonatkozásában eljárjon a járások kialakítása során, így az egyes települések beosztása már ennek a szervnek a feladata volt.266 A járási székhelyeket tehát első alkalommal határozták meg az 1854-ben kelt miniszteri rendeletek Erdély1854-ben és az anyaország területén is, így biztosítva a helyhez kötött igazgatást. A nagyvárosokat kiemelték a járási szervezetből és önálló közigazgatási egységként a kerületi hatóság vagy a vármegyei hatóság, esetleg közvet-lenül a kormány irányítása alá helyezték.
Az egységes alsó középszintű közigazgatási szervezet létrehozásához hozzátartozott, hogy a szolgabírói hivatal felépítését is egységesítsék. A szolgabíró munkáját segédek, tollnokok és írnokok segítették.267 A hivatali „ranglétrán” a legalacsonyabb pozíciót be-töltő írnokokat a szolgabíró javaslatára a megyefőnök nevezte ki. A tollnokok személyére a megyehatóság hármas javaslatot terjesztett a szolgabírák választásánál már említett
260 Papp 2014, 157.
261 PN 1854/1261. 4.
262 24. A’ bel-, igazság- és pénzügyi ministereknek 1853-diki január 19-kén kelt rendelete.
263 Récsi 1854, 278.
264 136. Verordnung der Ministerien des Innern, der Justiz und der Finanzen vom 3. Juni 1854.; 141.
Verordnung der Ministerien des Innern, der Justiz und der Finanzen vom 4. Juni 1854.
265 85. szám. A’ bel-, igazság és pénzügyi ministeriumoknak 1854. april 6-kán kelt rendelete.
266 Tuza 2005, 351.
267 Récsi 1854, 70–94.
vegyes bizottmány számára, amely a javasolt személyek közül betöltötte a tisztséget. A szolgabíró utáni legmagasabb pozíciót jelentő segédi állásra a belügyminiszter nevezte ki az igazságügyminiszterrel egyetértésben az alkalmas egyéneket a vegyes bizottmány révén összeállított és a helytartó által jóváhagyott három személyből. A segédszemélyzet számát a szervezési munkálatokra kerületenként, a helytartóság által létrehozott szer-vezési bizottság határozta meg. A szolgabírói hivatalnokok a szolgabíró felelőssége alatt és utasításai szerint járhattak el. A fegyelmi felelősségre vonást velük szemben viszont a vegyes bizottmány gyakorolhatta.
Magyarország külön koronatartományként kezelt részein, így a téma szempontjából fontosabb Erdély, Horvátország, valamint a Szerb Vajdaság és Temesi Bánság esetében megegyezett a járási hivatal felépítése.268 Az eltérés csupán abban mutatkozott, hogy a szolgabírói elnevezést nem őrizhették meg, így a négyszintű beosztás a következő volt:
járási főnök, járási segéd, járási tollnok és járási írnok.269 A rendelet végrehajtása során a járásokban egységesen mindegyik beosztásba kineveztek legalább egy, de gyakran több hivatalnokot is, így a négyszintű beosztás megvalósult a szolgabírói hivatalokban. Minden járás élén egy-egy szolgabíró állt, a segédi pozíciót azonban legalább kettő vagy három személy töltötte be. A tollnoki tisztségre szintén két vagy három egyént neveztek ki a ráckevei járás kivételével, amelyben ilyen elnevezéssel nem talélható hivatalnok. A megyefőnök egy-egy járást legalább kettő, legfeljebb négy írnokkal láthatott el. A szol-gabírói hivatalok melletti fizikai munkára pedig járásonként két-két szolgát alkalmaztak, amelyek mellé igény szerint egy-egy segítőt is rendelhettek.270 A szolgabírói hivatalban a járási ügyviteli feladatokat így a legtöbb hivatalnokot alkalmazó gyöngyösi és karcagi járásban tizenegy fő látta el.
Az 1853-ban kiadott miniszteri rendeletben az osztrák központi kormányzat a szol-gabírák közigazgatási és igazságszolgáltatási hatásköreit részletesen szabályozta.271 A leg-fontosabb teendőik a községek működése feletti felügyelet és a közbiztonság megőrzése voltak. Emellett az újoncokról szóló listák kiállítása és a katonák elszállásolása, valamint élelmezése körüli problémák ellátása szintén egységesen a szolgabírák kötelessége volt. A neoabszolutizmus korszakában a lakosság életét felügyelő szolgabírói hatáskörök voltak a hangsúlyosak, így felügyelték a sajtót és az alapítványokat, engedélyezték a zene- és színjátékokat.
A szolgabírákkal kapcsolatban érdemes azt is figyelembe venni, hogy miképpen ala-kult a tisztséget betöltők javadalmazása. Ferenc József a neoabszolutizmus korszakában egy, a birodalmat összefogó egységes hivatalnokréteg megteremtésére törekedett, így
268 Cepulo 2007, 110.; 10. Verordnung der Minister des Innern, der Justiz und der Finanzen vom 19.
Jänner 1853.
269 Benedek 1995, 60–61.
270 MNL OL Abszolutizmuskori Levéltár Szervező bizottmányok 1853-1854, D134 K. K. Organisierungs Commission Ofen 191/1853. A budai szervező bizottmány a Jász-Kun kerület (Distrikte Jazygien und Kumanien), Pest-Pilis, Borsod, Heves, Szolnok, Fejér (Stuhlweissenburg), Esztergom (Gran), Pest-Solt vármegye közigazgatási rendezését végezte el, így e megállapítások ezekre a közigazgatási egységekre vonatkoztathatók.
271 24. A’ bel-, igazság- és pénzügyi ministereknek 1853-diki január 19-kén kelt rendelete.
céljának megfelelően az egyes hivatalnokok, így a szolgabírák központilag meghatáro-zott fizetésében részesültek, amelyet az államkassza fedezett. Az egyes tisztségviselőket megillető fizetéseket az 1853. január 19-én megjelent miniszteri rendelet rendezte.272 Annak ellenére, hogy központilag szabták meg a szolgabírák javadalmazását, nem teljes mértékben azonos fizetésekre voltak jogosultak, mivel három eltérő összeget határozott meg a jogszabály. Magyarországon a szervező bizottságok jogköre volt a járási rendszer felállítása alkalmával arról dönteni, hogy mely járás szolgabírói keressenek 1200, 1100 vagy 1000 Ft-ot. Jellemzően a jelentősebb, megyeszékhelyhez kötődő járások szolgabírói részesültek a magasabb 1200 Ft-os javadalmazásban, bár ez nem kizárólagosan érvényesült, mivel az esztergomi járásban csupán az 1100 Ft-os kategóriába került a járási tisztviselő.
Az viszont egyértelműen megfigyelhető, hogy az egyes megyékben arányosan osztották el a fizetési kategóriákat, így a lehetőségekhez mérten a megyékben mindhárom javadal-mazási összeg megjelent.273
A szilveszteri pátens kibocsátását követően megkezdődött hivatalnoki életpálya kiépí-tése során, mivel a császár az uralkodóhoz hű állami tisztségviselőkkel kívánta betölteni a pozíciókat, ezeknek a személyeknek egy vonzó élet lehetőségét igyekezett teremte-ni. A szolgabírák esetében is érvényesült ugyanis az élethossziglani kinevezés, csupán a fegyelmi felelősségre vonás esetén volt lehetőség szolgálati elbocsátásra, így főszabály szerint nyugdíjazás esetén szűnhetett meg a tisztséget betöltő jogviszonya.274 A hosszú ideig állami szolgálatban dolgozó tisztségviselők, tíz évnyi állami szolgálatot követően az életük végéig nyugdíjban részesülhettek az államkassza terhére.275