lemnek kényelmes paíriarclializmusát sem most, sem később. Az összezördülések kikerülhetetlenek voltak.
Szerencse, hogy Görgeyt nagyon hamar elszólitották az események e sivár politikai hercehurcák szinhelyé- röl, s hogy szeptember végső napjaiban már a Cse- pelszigeten találjuk, azzal a megbízatással, hogy rög
tönzött katonai erejével őrködjék a dunai átkelőkön, fedezze a fővárosokat a Duna mindkét partján Jella- csics esetleges diverziói ellen, s hiúsítsa me^ a hor- vát bán egyesülő törekvését tartalékhadtestével. (Roth és Phillipovics.) Hogy gyérszámu és kipróbálatlan nemzetőri újoncait a helyszínen szaporíthassa, s hogy a népfelkelés szervezésével fokozhassa feladatának esé
lyeit, Batthyány Lajos miniszterelnöktől felhatalma
zást kért és nyert katonai rögtönitélő bíróság alakí
tására és haditörvényszéki ítéletek megerősítésére és végrehajtására.
A polgári hatóságokkal való rövid érintkezésből, a hevesi (s a szolnoki szolgálat példáiból megtanulta, hogy i'gyelőre mit ér a vármegyei közigazgatás had- t’olszerelési és ujoncozási feladatoknál. Hát még mit érhet a háborús zónában? Jellacsics vonulása Pest felé nem volt többé üres fenyegetés. Útjában eddig semmi ellenállásra sem talált. Egy belsőleg megren
dült kis magyar sereg hátrált szakadatlanul a bán elől. Parancsnokai sorjában megszöktek a kényes és veszélyes szituáció nyaktörö következményei elöl.
Ottinger tábornok egyenest átment a horvát bánhoz.
Teleki Ádám gróf viszont addig kertelt és habozott és oly rossz szellemet árasztott a seregben, hogy félre kellett őt állitani. A legitimitás utolsó támasza, István főherceg nádor elhagyta az országot. A dunántúli nagybirtokosok egyrésze, amely mindig pecsovics-ér- zelmü volt és ókonzervatív, alig várta, hogy egy snájdig császári tábornok szétüssön a részeg magyar csárdában és hogy visszaültesse szociális és gazda
sági előjogainak birtokába, amelyektől a pesti
fiská-íisok megfosztották. A nép az átmeneti éra kétes zűrzavaraiban nem igen tudta, hová álljon. Amott a császári tekintély a maga nagy katonai hatalmával:
emitt egy gyönge, kapkodó, a törvényesség nyűgjétől mindinkább szabadulni iparkodó kormány, amely ha véghez is vitte a jobbágyfelszabadítást s eltörölte is a robotot és a dézsmát, még nem eresztett mély gyökeret a tömegekben és komoly és megbízható kar
hatalommal sem rendelkezett. A Dunántúl nem egy vidékén fényesen érvényesült ugyan a népfölkelés mozgósításának gondolata (Chapó a tolnai önkénte
sekkel), másutt azonban a volt jobbágyok áthatlan közömbösségébe ütközött ez a terv, kivált ott, ahol a földesúri tekintély még szilárdan állott s ahol az ellenforradalmi konkolyhintök a felekezeti viszály csó
vájával is dolgoztak az állitólagos protestáns szel
lemű magyar kormányzat ellen. Görgeyt rövid politikai tapasztalatai meggyőzték arról, hogy a népfölkelés szervezéséhez és felhasználásához a lelkesedés egy
magában annyi, mint a semmi, ha nem párosul a hatóságok szigorával és kötelességtudásával s ha a lelki megingás pillanataiban ezek nem dobják a mér
leg serpenyőjébe az erőt, ső^, ha kell, az erőszakot és a terrort is. A forradalmakat valóban nem rózsa
vízzel csinálják s nem is bombasztok szikraesőjével.
Ha annyira élet-halál kérdés a magyar nemzet szá
mára, hogy meghiúsítsa Jellacsics parádés katonai sé
táját, s ha már az ellenállás kihirdetésével felvettetett a magyar nemzet becsületének sorsa is, akkor nincs más hátra, az önvédelem harcosai számára, mint az, hogy ők is éljenek az ultima ratio fegyvereivel. Le
het, hogy Görgey lelkében, a láz és mámor eme napjaiban termékeny talajra talált a nagy francia forradalom ideológiája is. Valószínű, hogy az ö egye
nes, reális értelme, amely előtt vadonatúj hatásokban szűrődtek le Kossuth ékesszólásának véres és fekete látomásai, nem ismerte még a nagy szavak akuszti- nem ismerte a fokozatoknak azt az ütemét,
amelyet az idők visznek a dolgok és a fogalmak kapcsolatába.
Senki előtt nem volt a honmentés annyira konk
rét nagyszerűség, mint a volt vegyész boncoló elméje előtt. Tisztán állott előtte, hogy nagy háborút kell csinálni, ha helytállani akarunk, amiért lángolunk és szónokolunk. A háborús mesterség pedig nem tűri a félrendszabályokat és a politikai kompromisszumokat.
Ráért elmélkedni a népháború hasznának kilátásai
ról is. Clausewitz azt tanítja, hogy minél mélyreha
tóbbak és erősebbek a háborúra inditó okok, minél inkább veszélyezteti a háború az egyes népek léteiét, annál inkább közeledik az a maga elvont formájá
hoz s annál inkább törekszik az ellenfél tönkretételére.
Hát igen: sikolt a harci sip, riadj magyar, riadj! Nem
csak az volt a kérdés, hogy rabok legyűnk-e, vagy szabadok, hanem szeptember végén a magyarság egész politikai léte forgott a kockán. Ez az alternatíva nem tűrt közönyt, nem tűrt árulást, nem tűrte az ellenséggel való (’iinborálás gyaniiját sem. Es mert egyelőre ke
vés a sorluuli katona, igenis lel kell gyújtani a íiép- haborn pnsztitó és megtorló szenvedélyeit. A nép- liáboi’u úgymond a nagy német klasszikus — egy köd- és felhöszerű lánghoz hasonlít és tömör testté sohasem sűrűsödik, mivel különben az ellen
ség a magra tör és azt széttapossa. Ha azt akar
juk, hogy a népháboru gyujtóanyagá nagy lángot vessen, oly térségeken kell szítani a tűzet, ahol az elég levegőt talál és nem ott, ahol egy csapással elfojtható. Kossuth szeptemberben nemcsak azt a fel
adatot szánta a népfelkelésnek és a guerillának, hogy a felvonuló Jellacsics menetoszlopai körűi valóságos tűzgyűrűt képezzen, amelyben el kell hamvadnia az élelmezés s az utánpótlás lehetőségeinek, hanem szen
tül hitt abban is, hogy a kaszások tömegeivel frontális küzdelemben is le lehet teríteni a bán hordáját. Ezért indult az Alföldre, hogy fölkelésre birja a fekete barázdák népét, hogy népiessé tegye a nemzeti
ellen-állást 6 a tömegek szilaj szenvedélyeinek felszitasa- val adjon dinamikus erőt és mélységet a nemzeti vállalkozásnak. Görgey viszont a clausewitzi elvek értelmében óhajtotta a népfölkelést alkalmazni s főleg erkölcsi hatásaiban hasznosítani azt az ellenség ellen.
»A népfölkelés nyilt harcban — úgymond — , fe
gyelmezett csapatokkal szemben, különösen ha ezek
nek lövegei vannak, egyáltalában hasznavehetetlen.
Ezért a nyilt harcot lehetőleg kerülni kell. Azok a teljesítmények, amelyekre a népfölkelés tevékenységét korlátozza, a következők: ellenség nyugtalanitása na
gyobb tömegek váltakozó megjelenése utján, ágyutá- volságokon kivül, az ellenség hadműveleti körletében levő legfontosabb küzlekedési eszközök elrongálása, valamint mozgási szabadságának megkötése a közelé
ben levő szállítóeszközök elhurcolása utján; az ellen
ség számára a legfelőrlöbb nélkülözések klkényszeri- tése a legközelebbi élelmikészletek elfogyasztása és eltüntetése által«.
Úgynevezett rendes csapataiból két párhuzamos őrsvonatot állított a csepeli Duna és a Sárviz-csatorna közé, hogy a Szlavóniából felcsatlakozó Roth-féle had
testet elzárja a horvát főerőtöl, amely szeptember 26-án bevonult Székesfejérvárra. E katonai kordonon egy magyar főur kísérelte meg az áthatolást, hogy levelet vigyen Jellacsicstól Roth-hoz. Görgey huszár
jai elcsípik Zichy Ödön grófot, akinek kocsijában negyvenhárom darab kétrendbeli királyi manifeszíu- mot is elkoboznak, amelyekben V. Ferdinánd ma
gyar király — miniszteri ellenjegyzés nélkül — jóvá
hagyja a horvát bán lázadó hadműveleteit a magyar kormány ellen s a magyar részen szolgáló császári csapatokat felszólítja, hogy álljanak a bán lobogója alá.
Az ókonzervatív főnemest, nemrég még Fe
jérvármegye adminisztrátorát, aki öccse, Pál gróf kíséretében tette meg az utat a magyar őrsláncon keresztül, múltja után valóban nehezen lehetett volna meggyanúsítani az uj rendszerrel való rokonérzés
vád-76