geyhez - hogy Perczel csak két ágyút vesztett, a töb
bit és infanlériójának tetemes részét Karger vette fel, ki azonban elkésett... Én csak azt a célt mondom ki, melyet ön tisztelt barátom szeme előtt tartaná: 1.
verje meg az ellenséget, ha lehet, csináljon a nem
zetnek jó ujeszlenclöt, 2. ha ez nem lehet, tartsa meg az országnak a sereget, arra hozva azt a megsemmi
sítést kikerülő biztonságba, amerre lehet. Eszéknek lm lehetséges, ha nem lehetséges, erősen tartva a pozíciókat Budára, iigy, hogy a hídon csapatonkint átvonulhasson.« »Ne adjuk ám fel amúgy könnyedén a hazát!« Mig seregünk van, van hazánk! — hangzik lel újból a visszatérő motívum, ugyanaz, amely Gör- g<\V seregmentő visszavonulásának hadműveleteit is át- luiíotta.
A december 30-iki haditanácsi határozatot G ö r g e y mrg Kossulh l<‘velci előtt tette félre. A moóri ve res ég Inilif.a rhhl krnys/<*r(ilt átesoportositást a ü. számú
vázlat tünteti fel. A kormány december 31-én azt rendelte, hogy Görgey serege Buda előtt, Tétény-Buda- örs-Budakeszi-Hidegkut vonalában foglaljon állást. A seregnek tehát e parancs következtében a déli irány
ban imént végí’ehajtott átcsoportosításából újból észak felé kellett volna eltolódnia, még pedig erdőségekkel borított olyan áttekinthetetlen állásba, amely a vé
delemre semmi előnyt sem nyújtott és amelyből a tá
madásra való átmenet szinte kizártnak látszott. Göp^ey ezért csupán két legelölálló dandárát vonta yíssza Tárnok-Érd vonalába s ezt a kormánynak azzal jelen
tette, hogy a haza megmentésére nem az a legjobb rendszabály, de teljesiti, mert tudja, hogy »ijyen rend- kivüli percben csak egy lehet a parancsnok,' a rendel- kezö«. Katonai megfontolás alapján újból szembehe
lyezkedett a kormány parancsával. Kész volt arra, hogy Budától délnyugatra a Bia-Tárnok vonalában húzódó jó védöállásban a csatát elfogadja, de nem volt haj
landó arra, hogy a Budától közvetlenül nyugatra el
terülő hegyes és erdős terepen seregét a biztos meg- veretésnek tegye ki. Az úgynevezett budai állásra (Té- tény-Budaörs-Budakeszi-Hidegkut) meg kell jegyez
nünk, hogy itt Windischgraetz támadását már csak azért sem tartóztathatta volna fel, mert az osztrák főparancsnok föerejével Bicskén át Budaörsre, egy hadtesttel Tétényre nyomult előre. A magyar sereg déli szárnyát tehát Budaörs-Tétény vonalában óriási túlerővel betörhette s egyúttal annak közepét és északi szárnyát az egyetlen megbízható visszavonulási utjától, t. i. a Lánchidtól elvághatta volna. A kormány paran
csának teljesítése Görgey seregére katasztrófális követ
kezményekkel járhatott. Ezzel az utolsó kormányren- delkezéssel csordultig telt a bizalmatlanság kelyhe, pedig akkor még nem is tudta, hogy az illetékes pesti tényezők mintegy feladva az ország ügyének fegy
veres erővel való megvédelmezését, békeküldöttséget menesztettek az osztrák vezérhez, viszont a seregtől azt várják, hogy a kibékülés meghiúsulása esetén a vázolt gyenge védőállásban döntő csatát vívjon Görgey, de úgy, hogy kímélje a fővárost és a hadsereget is megmentse.
Az uj év első napján a magyar fővezér dandárai állásának ellenőrzésére kikocsizott. Útközben Érd és Tétény között találkozott a Székesfej érvár felől ér
kező Perczellel, amint követte hátráló csapatait Pest felé. Görgey közölte vele, hogy hadtestének Bicske felé menekült gyalogsága a budai Vérmezőn várja
159
parancsait. Mikor késő délután Budaörsön át főhadi
szállására visszatért Budafokra, meglepetéssel értesült, hogy csak az imént ment át egy magyar békekövetség Windischgractzhez. Egyúttal megkapta Kossuth leve
lét is, amelyből megtudta a kétségbeesett tanácsta
lanság e végső kisérletét, továbbá a Debrecenbe való költözködést, az országgyűlési határozatot s a pa
rancsot a csapat számára, hogy Buda előtt döntő csatát vivjon, de úgy, hogy kimélje a fővárosokat és mentse meg hadseregét. Görgey a legkevésbé se ismer
hette a pesti politika lelkiállapotát. Meg volt győződve róla, hogy a törvényhozást is éppoly mértékben át
hatja a honmentés irtózatos nagyszerűségének öntu
data, miként öt. Nem tudta, hogy a békcdelegáció Kos
suth részéről egy elkerülhetetlen politikai és lélektani (‘iigedmény volt azzal a — lehet mondani — nagy parlamenti többséggel szemben, amely éppoly tehe-
Udlenül hányódolt-vctödött a mérsékeltek és a harcia
suk liu/ídt, mint ahogy valamikor a Mocsár posha- du/uil n síhun a lh*gypárt és a giroiuleisták között.
hogy a lia(ls(‘rc|;l)en bizonyos erkölcsi rom- hulnsl idr/rll rlő ji rúla-iiélküle történt békelépés, ami nrm i(*l(‘nllieteU kevesebbet, mint azt, hogy a Honvé- (k‘Imi Bizottmány nem bizik többé benne, mint politika- lorináló erőben. Az is felette valószínű, hogy a volt sehwarz-gelb tiszteket felböszitetíe Kossuth hegirája, mint ahogy Görgey maró gunyja illette az elnök me
nekülését Debrecenbe, dörgedelmes parancsok hátra- hagyása mellett. Aki ért a gúnyolódás nyilvesszőjének röpitgetéséhez, az valósággal kitombolhatta magát most Kossuth és a Honvédelmi Bizottmány úgynevezett peiir pour la peau-jánák pellengérre állításában, különösen mikor eszükbe jutott a kormánynak ismételt fogad
kozása, — hogy kész Buda romjai alá temetkezni.
Talán még a tábornok is megfeledkezett róla, hogy ö volt az első, aki még november első felében adta Kossuthnak a debreceni átköltözködés ötletét, éppen honvédelmi érdekből. Az ember rendszerint saját
gyöngeségeivel szemben tud nagylelkű lenni, másoknak gyakran hasznos megalkuvásai, vagy úgynevezett meg- tántorodásai iránt viszont annál könnyebben /ülteti magát a szigorú birói emelvényre. Elvégre tény jjo li az, hogy ez a hadsereg, legalább még most, nem/ábszolut megbizhatüságu harci eszköz. Ha pedig foly)4tni akar
ják a háborút, akkor nem szolgáltathatják ki magu
kat Pesten Windischgraetz valószinü győzelme kövelkezinényeinek. Görgey és tisztjei kétségkívül nem tudhatták még akkor, hogy a békeküldöttség eszméje nem azoktól a tényezőktől származik, akik az önvéde
lem élén jártak. De ha a civilek politikájába nem is akartak beleszólni, bár tudni kell, hogy minden volt császári tiszt az egzisztenciájával labdázott, annál in
gerültebben birálíák a polgári stratégiának elképesztő ellentmondásait. Döntő csatát vivni a hadsereg és a város megkimélésével, ez majdnem annyi, mint mikor valakitől azt kívánják, hogy ússza át a Dunát anélkül, hogy a bőre vizes legyen. Görgeynek a sereg maga
tartását szabályozó e háromszoros parancsról csak az lehetett a véleménye, hogy bármelyiknek teljesítése kizárja a másik kettő végrehajtásának lehetőségét.
Már az első parancs, a döntő csata, ellentétben állt a kormány magatartásával. Ez ugyanis a látszat szerint békét kért, mert a fegyveres ellenállás sikerében többé nem bízott. Miért akarta mégis feláldozni a hadsereget, ha ő maga elmenekült? Ez a csata túlerővel szemben, a sereg hátában a Dunával, amelyen át csupán egy hid és befejezetlen állapotánál fogva az is csekély teherbíró képességgel birt, a legkockázatosabb vállal
kozások közé tartozott, mert a visszavonulást a legne
hezebb katonai műveletek sorába emelte, még akkor is, ha a hadsereg a zavartalan visszavonulás érdekében a Gellérthegytől délre elterülő terepen foglal állást.
A sereg követelt megmentése — a második parancs
— viszont kizárta a komoly, döntő csata megvívását.
A harmadik parancs, a fővárosok kímélése meg ép
pen a rögtöni meghátrálást tette szükségessé, nehogy
161
a2i egyébként Buda uccáin, vagy a Lánchíd előtt el- keriUheteilen utóvédhai'cok a várost csatatérré változ
tassák át.
Ha ekkora hebehurgyaság telik ki a katonai dol
gokban a pesti kormánytól — igy füstölögtek ma
gukban a katonatisztek — mi a biztosítéka annak, hogy a politikát nagyobb bölcsességgel intézik. Nem ütött-e órája az eb ura fakónak, annak, hogy fel
mondják az engedelinesscget az egész ügyvéd-uralom
nak, amely ennyire a bakacsinba vonta a tisztikar be
csületét és létét? E inegíontolások közben január 2-án, Görgey korán reggel Pestre ment, hogy Kossuth- nál kieszközölje a parancsok módosítását.
A tábornok már nem találta Kossuthot Pesten.
Erre a kormány képviselőjéhez, a hadügyminiszter helyetteséhez, Vetter tábornokhoz fordult, előadva aggályait s egyben felajánlta neki a sereg parancsnok
ságát. Vetter természetesen kitért e vállalkozás elől, ellenben nyomban haditanácsot hivott össze, amely döntő fonlüsságu liatározatokat hozott s elvileg meg
alapozta a legközelebbi hadmíjveleteket. Nevezetesen:
a döntő csata elmarad, Görgey serege azonnal Vác- nak fordul, hogy innen Simunics hadosztálya ellen a Vág mentén önálló hadműveleteket kezdjen és szük
ség esetén Komáromba vonuljon vissza, vagy a Tisza felé. A haditanács azt vélte, hogy Görgey hadának a Vág felé való kiküldetésével eltéríti az osztrák fővezért a Tisza felé szándékolt előnyomulástól.
Utóbbi irányt Perczelnek kellett fedeznie, kinek had
testét a haditanács határozata alapján Görgey egy zászlóaljjal, tizenkét huszárszázaddal és egy üteggel erősítette meg. Végül a haditanács kimondta azt is, hogy a szerbek ellen a Délvidéken folyt háborút defenzívára keli mérsékelni, s az itt alkalmazott ma
gyar csapatoknak a Tisza mögé kell felvonulniok, hogy azokból, Perczei hadtestéből s a Schlick ellen működő északi magyar hadtestből fősereg alakul
hasson.
Pctiiő: Görgey Artúr.
11
Görgey parancsa szerint az Érden éjjelezett I^ár- ger-dandár előőrseit csak akkor vonhatta be, amitór a Tétényen tartózkodó Zichy-dandár Érd felé előnyömül s itt átveszi az utóvéd szerepét. A Karger-dandá/ azon
ban az előőrsöket hamarabb bevonta s Tétényen át Budafok felé indult. így esett, hogy a Zichy-dandár
7. VÁZLAT
Mrpiegyzís: 1 dandár Óbudán
Budaörs
) Maffonvásár
elöcsapatait a Martonvásárról felnyomuló Jellacsics- hadtest éldandárának nehéz lovassága Érd és Tétény között meglepte és visszaszorította. Erre a Zichy- dandár lovassága a túlerőben levő osztrákok ellen vitéz rohamot intézett, azokat súlyos veszteséggel visz- szadobta s igy időt adott a dandár gyalogságának, hogy felfejlődjék a harchoz. Görgey Budafokon érte
sült az eseményekről, mire az éppen ideért Karger- dandárt előrevezette, hogy ezzel és a Zichy-félével együtt elfogadja Érd előtt a harcot és támadással biztosítsa hadereje zömének zavartalan hátrálását Buda felé. A támadást tüzérséggel készítette elő. A magyar ágyuk ezen a napon, mint az osztrák hivatalos 4^’
lentés megállapitotta, ^rendkívül pontosan löttek«. A támadás végrehajtására mégse került a sor, mert Görgey Vettertől utasítást kapott, hogy a harcot ne
163
kockáztassa, mert az ellenség Érd alatt átkelt a be
fagyott Dunán s annak keleti partján Pest felé vonul.
Görgey erre a harcot félbeszakította és csapatait »jó rendben« (osztrák jelentés szerint) Budafokon át Pestre irányitotta. Ezután Budaörsre lovagolt, hogy a Sóskutról iderendelt Görgey Kornél-féle dandárt ugyancsak a fővárosba vezesse, ahová január 4-én hajnalban be is vonult. Az osztrákok egyébként a két magyar dandár elszánt magatartásának láttára min
den üldözéstől elállottak.
A fiatal tábornok az Angol királynő-ben ütötte fel főhadiszállását. Ha a legfelsőbb haditanács fedezte is eddigi műveleteit s erkölcsi alapot teremtett az újakra: az apostolok elszéledcsének nem birt gátat vetni. A hadsereg válsága Pesten elérte a kulminációs pontot. Le kellett vedlenie magáról azokat a haza
fiakat, akiknek a magyar ügyben vetett bizalma csak a Dunáig tartott. El kellett bocsátania a se hús — se hal fötiszloUel, az egzisztenciájuk lélekvcsztöjcn lebegő pa-
ranesgépekel, a langymeleg magyarokat, akiknek ma
radék lu‘ve a mi mis 20 foknál végképpen elfagyott, a begyullacllakat és a sápkórosakat, a törtetőket, akik azt hitték, hogy megsüthetik a maguk pecsenyéjét a forradalmi tüzek rostélyain. De távoztak a tisztikar
ból olyanok is, akikért őszintén fájt a tábornok szive s akik megérdemelték volna azt, amit Quintilianus irt a fiatal Caeliusról: dignus vir, cui mens et vita melior contigisset. Más vezér, olyan, akinek helyén a szive a legvakmerőbb rohamok élén is, most talán összeroppan, mikor a derék bajtársak egész serege ad ilyen riasztó és bomlasztó példát a legénységnek, köztük olyanok, akiknek katonavérüket csak az imént pezsditette föl a piros-fehér-zöld lobogó a tétényi utóvédharcban. Ö azonban látszólag fagyos egyked
vűséggel bocsátotta el tegnapi bajtársait és barátait, sőt utravalóul azt a tanácsot adta nekik, hogy óva
kodjanak propagandájukkal továbbfertőzni az elcsi
gázott hadat, ha nem akarnak Görgey Artúrban még i r
egyszer találkozni Zichy Ödön gróf birájával, De ezek az események, a békeküldöttség, a debreeeni i^íene- külés, a elöntő csatára szólító parancs a kesereg kímélése mellett, a tisztikarban szűnni nem akéró po
litikai erjedés még az ő kemény fejének is szörnyű leckék. Augusztusban és szeptemberben majd
nem egzalíált hazafi, Madarászék reménysége, a forra
dalom kardja. A lehiggadás, hogy azt ne mondjuk, a kijózanodás a természetére leűllepedö forradalmi mámorból, hétröl-hétre rohamosan fejlődött. Nem’ a magyar érzése rendűit meg, hanem eddigi politikai orientációja. Nemcsak a kormánynak látszólagos té
továzásai és következetlenségei döbbentették egy más politikai irány öntudatára, de egyéb, az ö elméjét töprengésre késztető jelenségek is.
Mit gondolhatott magában, amikor meghallotta, hogy serege vonalán most hatoltak át azok a kocsik, amelyek a legkiválóbb és legjellemesebb hazafiakat vitték Windischgraetz főhadiszállására, hogy békét kér
jenek. Hát ennyire veszettnek hitték a magyar ügyet olyan elmék is, mint Batthyány, Deák, Lonovics érsek?
Mi maradhat meg akkor a hitnek és a bizalomnak hegyeket mozgató hatalmából a közkatona és az egy
szerű polgár szivében? És nem kellett-e öntudatába szöknie annak a kérdésnek, hogy micsoda erkölcsi vagy politikai hatalom lehet az uralkodó család, ami
kor még annyi törvénytelenség után is annyi és akkora megtántorodásokat tud okozni a magyar had
sereg tisztikarában. Hát a forradalmakban is akkora ereje volna a legitimitásnak? És megengedheti-e ez az uj nemzeti haderő magának azt a luxust, hogy elhalványítsa magáról a legitimitás színeit, hogy to
vább is a bomlasztó csirák martaléka legyen, azon a jogcímen, hogy Magyarországon a republikánus üzel
mek céljaira akarják felhasználni.
Az embert nem az évek teszik bölcsebbé, hanem a tapasztalatok. Görp^ey Artúr vöröszsi- nóros atillája alatt kélscgkivűl nem hozta va
165
lami sebesebb dobogásba szivét az uralkodóház
hoz való hűség érzése. De most a politikában s a hadseregben egy tekintélyét vesztett szükségkor
mánnyal szemben egyszerre felmagasodni látta a csá
szári tekintélyt, a hagyomány erejét és a legitimiz
mus gondolatát még ama romlott, ama nemzetelle
nes állapotában is, amely a létező törvényes alapok felforgatását tűzte ki céljául. Nincs-e igaza Napó
leonnak, amikor azt mondotta, hogy a legitimizmus tizszer akkora bünölud és ostobaságokat engedhet meg magának, mint a csupán tényeken érvényesülő hatalom. Bármi lehet is sz<anélycs véleménye ezek
ről a kérdésekről, gyakorlati hatásuk jeleivel lépten- nyomon találkoznia kellett. Valamikor Lafayette le
beghetett így a királyság és a törvényhozó testület baloldala között.
Ezekből a megfontolásokból született a váci kiáltvány gondolata. T.ényege: 1. a frddunai
had-h'st hű marad esküjéhez és az V. Fcrdinánd
király állal .sz<‘iil('sif(‘U l örvénvekhez, s ennek
vé(l<‘hnéi)(‘n szembeszáll minden külső és belső ellen- séggeh teliál a köztársasági törekvésekkel is; 2. a had
test csak azon parancsoknak engedelmeskedik, ame
lyek a felelős magyar királyi hadügyminisztertől vagy annak helyettesétől származnak; 3. az ellenséggel foly
tatott bármely egyezkedést csak akkor ismeri el, ha az biztositja Magyarország alkotmányát és a hadtest katonai becsületét. Pártütés, majdnem árulás — hör
dültek fel erre Debrecenben és a hazában, akik előtt félig-meddig úgyis gyanússá vált visszavonulásaival és engedetlenségeivel. Impolitikus volt — mondták Klapkával némelyek, kinek Görgey 1849. februárjában ugyanazt a felvilágosítást adta, mint amely magyarázat áll a »Mein Leben und Wirken«-ben. E nyilatkozat bizonyos tekintetben uj politikai tényezővé avatta Gör- geyt Windischgraetz és Kossuth, Olmütz és Debrecen között. Klasszikus államférfiui cselekedet, mondják Görgey apologétá!, A valóság azonban az, hogy inkább
egy kényszerparancsolta pronunciamento, egy sajátsá
gos önsegély a zűrzavarban, egy kompromisszum a Honvédelmi Bizottmány és a hadsereg elvi alapjai között. Ahogy dunántúli visszavonulásával stratégiai
lag, váci kiáltványával most politikailag mentette meg hadseregét. A váci kiáltvány a pesti élmények és tanulságok méhében született, s merő véletlen, hogy éppen a püspökvárosból keltezték.
A fővárosokba való érkezéssel végződött Görgey hadvezérségének első időszaka. Ezt az időszakot hat hétig tartó határbiztositás és kétheti visszavonulás tölti be, s amely idő alatt Görgey szervezőképessé
gének és kiváló katonai érzékének nem egy jelét adta. A kormánytól parancsolt határmenti felállitás következtében az egységes harci alkalmazás lehető
ségétől megfosztott hadsereg nem oszlott szét az el
lenség közeledésére, ami pedig a schwechati tapasz
talatok után nem tartozott a valószinütlenségek közé, hanem kisebb rendetlenségek és súrlódások között ál
talában végrehajtotta a megparancsolt mozdulatokat.
Az utóvéd vezérletének átvétele Magyaróvárnál, a fiatal tábornoktól elrendelt huszárroham sikere, majd a győri védőállásnak bámulatos ösztönnel megérzett s éppen az utolsó percben végrehajtott kiürítése, azután a sereg merész éjjeli átcsoportosítása dél felé a Vértesek feladása után, végül a tétényi mozzanat, mindmegannyi bizonysága annak, hogy Kossuth a le
hető legjobbat választotta, amikor a fiatal magyar sereg élére Görgey Artúrt állította. Többszöri, kény
szerű engedetlensége a visszavonulás időszaka alatt a feldunai sereget a biztos végpusztulástól mentette meg. A tisztikarban az egész hadművelet alatt bom- ladozó tünetek nagymértékben bénították a hadsereg mozdulatait. Nyugodtan állíthatjuk tehát, hogy a kö
rülmények mostohasága dacára katonai szempontból Görgey dunántúli hadjáratával az elérhető eredmény maximumát erőszakolta ki.
VI.
Regényes hadjárat a felv id éken — A váci kiált
vány hatása Budán és Dehrecenben — y>A wallen- steini hadseregig — Szélakna és nodrusbánya — Rákóczi alagutja — Görgey a y>tót impcriiimbam — A honvédbálok — Hogyan lesz üldöző az üldözött
ből? — Politikai tűnődések — Branyiszkó — Stra
tégiai egyesülés Klapkával
Bármilyen természetes következménye volt is a Uöl(!S(*)n()s erőviszonynak a fővárosok feladása, a ma- j.;ynr líőzvélnnény inéjíis elbátortalanodott s éppen- nem értéked le e nyoinotl hangulatában Görgey vezéri tcljesitményét. Mindenki csak arra gondolt, hogy Pest és Buda feladása kardcsapás nélkül nem lehet más, mint a katonai rátermettségnek hiánya, sőt eset
leg szándékos hadvezéri mulasztás eredménye. Január 5-én virradóra hagyta el Görgey utóvédével a főváro
sokat, az uj hold derengő fényénél. A lakosság csak
nem egy napon látta a visszavonuló honvédeket és a nyomukba érkező osztrákokat. Összehasonlitásokat tehetett a fegyelmezett osztrák csapatok s az imént eltávozott, elcsigázott, lerongyolódott honvédsereg kö
zött, amelynek Pesten visszamaradt tisztjei és százakra rugó szökevényei nem valami jó bizonyitványt szol
gáltattak a magyar sereg fegyelméről és megbízható
ságáról. »Ki csak kimegyünk innen — mondta a tá
bornok öccsének, mikor a külső Váci ut irányában elkocogtak lovaikkal — , de mikor jövünk megint Pestre: azt csak a jó Isten tudja!« A csőcselék még
gúnynévvel is illette az előtte érthetetlen Örökös hát
rálásokért. Nem sejtette, hogy a diadalmas osztrák vezér, akit Európaszerte mint a forradalom sárkányá
nak Szent György lovagját üdvözöltek, s akit a fiatal Montalembert gróf a konzervatív világrend megmen- töjeként köszöntött, felette vegyes érzelmekkel ütötte ütötte fel főhadiszállását a magyar fővárosban. Win- dischgraetznck »sok várakozása és óhaja« nem telje
sült, amikor Pestre ért. Nem teljesült az ország sor
sát »cldöntő csatának« megvívása, aminek sikerét az osztrák hadvezetőség egészen biztosra vehette.
A Pesten lemaradtak közt volt Csányi László is, a teljhatalmú kormánybiztos, aki a polgári kiürítést szervezte s aki Kossuth parancsára Erdélybe távozott, Bem oldalára, hogy ott a szerencsésen hadakozó len
gyel generális mellett képviselje a kormány érdekeit és szempontjait, amire annál nagyobb szükség volt, mert külföldi létére még kevésbé ismerte az ország politikai, társadalmi és nemzetiségi viszonyait, mint Görgey. Csányi betölthetetlen űrt hagyott maga után a feldunai hadtestben. Görgey mentorát, atyai barátját és legfőbb politikai tanácsadóját vesztette el Csányi- ban, aki Kossuthnál élvezett befolyásával és tekin
télyével a lehetőségig csökkentette a surlódó felülete
ket a szabadságharc két vezetöférfia között. Január
ket a szabadságharc két vezetöférfia között. Január