persze esak félszemmel bir mezőgazdasági és vegyész!
U'rveivol foglalkozni. Mari néni hazaérkezik s egyálta- Iában nem bir egyetérteni unokaöccsének modern gaz
dálkodási bogaraival. Nem megy a fejébe, miért akar
a/ Artúr okosabb lenni a boldogult Feri bácsi
nál, aki jó lélekkel tűrte a botosispánok és a cselédek ásatag és rabló mezőgazdálkodását, áldotta is érte
a (ót jobbágy s ime mégis bőven volt mit aprítani a tejbe. Hamar össze is zördültek a pedáns és lelki
ismeretes unokaöccsel, amig az faképnél hagyta az ösz- szcs tudományos agrikullurai elveket és módszereket s ment minden a régi kerékvágásban. Csodálatoskép- p(‘u Artúr most nem csinált kabinetkérdést a családi összeszólalkozásból. Mintha érezte volna a toporci cin- rinnatusi idők kurta ideiglenességét és jelentéktelen
ségét.
A pesti radikális újságok ugyanis Toporcra is lártnU f:s amit azokból megtudott, a fele is bőven rIrgcmIA volt, boj:y idegeit a fortlssimóig feszítse. A DélvhlélH-n Ullöi'l a lajok harca, a Bánságban és a Már.Kában Irlják a magyar és a sváb szigeteket, az iij liorvát bán, Jellacsics József báró felmondta az nlalivalói viszonyt a pesti kormánynak s Erdélyből is rossz híreket hoz a posta az Unió körül. Artúrra úgy halottak ezek a rémhírek, mint a csatalóra a trombita
szó. Lám, ilyen hamar igazolták az események az ö pozsonyi Cassandra-jóslatait. És ha mindaz kockán forogni látszik, amit a nagy országgyűlés alkotott, sőt mintha megnyílt volna a sötét örvény a magyar
ság előtt: maradhat-e ő ebben a tót faluban, távol a nagy dolgoktól, ahová szólítja a kötelesség és az ambíció?
Hát az lenne a sorsa, hogy elrozsdásodjon idehaza, mint valami damaszkuszi penge a gyáva em
ber kardhüvelyében? Nem érezte-e magán végigfutni a forradalom előérzetének hajnalelötti megremegését?
Hát a labda sohase fog már a játékoshoz kerülni —
kiáltott fel egyszer Mirabeau tehetetlen dühében. Nem nyilnak-e uj mezők az ifjúság előtt a cselekvésre és a dicsőségre? Nem ütött-e végre az az óra, amely
ről a konzul Bonaparte azt mondta, hogy »la carriére ouvert aux talents?« A toporci evangélikus lelkész fia, Halbschuh Dániel, akit a történelem Irányi né
ven fog ismerni, lám már országos hirü ifjúsági vezér, maholnap követ és politikus. Nem kell-e most szerző
dést kötni a szerencsével? Oh, ez a gyilkos feszültség úgy kaparja a hátgerincét, mint valami kicsorbult kés.
Hátha ö is a sors emberei közé tartozik, azokhoz, akikről Puskin azt állitotta, hogy »ismeretlen parancs sorsküldte végrehajtói«. A látszólagos nyugalom kín
szenvedései, vagy a mézeshetek örömei még inkább zavarják az ilyen töprengéseit: vájjon van-e joga fel
tétlenül rendelkezni a saját sorsával, amikor csak az imént kötötte hozzá egy idegen nő életét is, akinek itt rajta kivül senkije nincsen. És az áldott Mari nénivel mi lesz ebben a felfordult világban, támasz nélkül?
Nem ajánlotta-e fel életét a család e jótékony an
gyalának, aki ha zsörtölődik is olykor, de még sincs nálánál nemesebb szív a világon.
Hüs tavaszi estéken órákszám járják Pistával együtt a toporci kertet. A napnál világosabb, hogy Artúr nem maradhat többé itthon. Végre-valahára sza
kítani kellene már egyszer azzal az örült szerény
séggel is, amellyel eddig öncsinálta gátakat emelt ér
vényesülése elé. Elvégezték: Pista egyelőre egyedül utazzon Pestre, mintha elfoglalná régi ügyvédbojtári helyét Zsivora fiskálisnál, valójában azonban jelent
kezik önként honvédnek s puhatolózik Artúr részére
is. ■
Az öccs szokott pontosságával járt el megbízatásá
ban s rövid két héten belül már Toporcon is a levele, amelyben beszámolt küldetésének eredményéről. A régi nádorhuszártisztek közül már több baj társ van az uj rendszer szolgálatában. Nádosy Sándor tagja az or
szágos haditanácsnak, Mérki-Piller Tamás István
fő-57
liiTceK nádor segédtisztje, Ivánka Imre a miniszterel
nök luitonni titkárja. Görgey Artúr számára tárva- nyitva állanak a régi baráti szivek és karok. Maga Ivánka ir Artúrnak és sietteti bevonulását Győrbe, ahova kinevezték az 5-ik honvédzászlóaljhoz száza
dossá június elejére. Május 26-án hagyja el Toporcot és a siránkozó nőket. Feleségétől külön is búcsút vesz Késmárkról keltezett levelében: »Bizonyára még inkább rászorulsz a vigasztalásra, mint én. Éppen ezért most Írásban megismétlem, amit Neked tegnap szóbelileg megigértem. Ígérem Neked, nem keresem majd soha szándékosan a veszedelmet és nem felej- lem el, hogy az életemmel Neked tartozom. . . De ha kitörne a háború, és ha valamely végzetes fordulat állni Magyarország fennállása forogna kockán, akkor lu‘állok önkéntesnek, még pedig lehetőleg olyan csa
pathoz, amely közel táboroz tihozzátok. Mert azt aka
rom, hogy (‘Isősorban Téged és általad tulajdon bol- dogMijMínml vé(U‘Imezzcm meg.« Fz volt a cukrosvíz, miM’lylir a lu'srrü orvosságot beadta. Mert mikor ha- .'ulml rllávo/ott, akkor már tisztán érezte magában a lumső hivatást, hogy »vaskézzel belenyúljon hazája sorsának kerekében. Hitveséről azzal vélt gondoskodni, hogy rábízta Mari nénire, aki boldog volt, hogy ime más formában újból betöltheti a pártfogó angyal sze- n'péí. így hagyta el megint Artúr a toporci hársakat.
Vájjon hogyan és mikor fogja viszontlátni ismét?
Honvédszázados Győrött az 5. zászlóaljnál — Az uj honvédség tisztikara — Tanulmányúton Bécsújhelyben és Prágában az osztrák hadfelszerelési üzemeknél — őrnagy és nemzetőrt kerületi parancsnok Szolnokon — Vitái a vármegyével — A szeptem beri napok Pesten
— A fővárosok fed ezése a Csepelszigeten — Zichy Ödön gróf hazaárulást pere és elitéltetése — »Ez a ml emberünk« — Perczel és az ozorai fegyverletétel
— Görgey szerepe Roth elfogatásában — Egy autó- didaktika hadvezér — Kihallgatás Kossuthnál — Ezre
dessé léptetik elő — Móga táborában — A »collislo officiorumv. — A magyar nép önvédelm i harca — Equ forradalm i brigád élén — A m iklósfalvi hadi
tanács — Schwechaf.
A győri szolgálat nem volt Ínyére az uj honvéd
kapitánynak. Már az önvédelmi szervezkedés kezdetén fölös számmal jutottak a nemzeti véderőhöz selejtes tiszti elemek is, olyanok, akik erkölcsi, vagy szellemi tekintetben alkalmatlanoknak bizonyultak. Az uj hon
védzászlóaljak, amelyek önkéntes jelentkezés alapján keletkeztek, képzett, tetterős és ambiciózus tisztikart igényeltek volna, hogy mielőbb harcképes állapotban indíthassák őket a déli frontra. A magyar értelmi
ségnek azt a vékony rétegét, amely életpályául válasz
totta a katonai szolgálatot, még a gyorsabb előléptetés reménye se kecsegtette a honvédzászlóaljakhoz. Egy
részt azért vonakodtak átlépni a vöröszsinóros nemzeti véderőhöz, mert a hivatásos császári tisztnek bizonyos szkepszisével és lekicsinylésével nézték az uj kato
naságot s mert kaszt-szerü előítéleteik a lassá
össze-56