szal az ellenség főhadiszállásáról egy másik ellen
séges táborba hajtat, poggyászában olyan iratokkal, amelyek nemcsak törvénytelenek voltak, hanem lázitó tartalmúak is azon ügy ellen, amelynek védelmére Görgey Artúr esküt tett és kardot rántott. Már az adonyi főhadiszállásra való bekisértetésük közben az a veszedelem fenyegette a grófokat, hogy áldoza
tul eshetnek a népitéletnek s meglincselik őket, csakúgy, mint Lamberg grófot a pesti csőcselék.
Görgey nagy nehézségek és veszélyek árán átszállit- tatja a foglyokat a Csepelszigetre, hogy ott, a nép
hangulattól mentesen, szabályszerű haditörvényszéki vizsgálat tisztázhassa a grófok utjának célját. A lórévi haditörvényszék az idősebb Zichyt kötél általi halálra Ítéli, Pál grófot pedig őrizet alatt Pestre kisérteti, hogy ott rendes biróság elé állítsák, minthogy a nyo
mozás megállapitotta, hogy a törvénytelen kiáltvá
nyokról semmit sem tudott s hazafias érzelmeit iga
zolni lálszoK az a lény is, hogy néhány nappal ez-
<'lőll a Vilmos-lmszarokm'd viselt tiszti rangjáról le- moiuloll, Így akarván elkerülni egy nehéz lelkiisme
reti tusát.
A haditörvényszéki tárgyalás és az Ítélet a csá
szári katonai büntetötörvénykönyv eljárása alapján ment végbe. Ennek rendelkezései voltak mérvadók a lázadás s az ellenséggel való cimborálás vádjaira nézve. A »Mein Leben und Wirken« első kötetében Görgey terjedelmes és körülményes jogi fejtegeté
sekbe bocsátkozik, hogy az Ítéletet és annak végre
hajtását indokolja. Anélkül, hogy kételkednénk ezeknek a jogi megfontolásoknak helyességében, mégis azt kell mondanunk, hogy a lórévi ítélet sokkal inkább szövődött egy politikai, semmint egy jogászi elhatá
rozás bordáján. Ha az ellenség által veszélyeztetett területen történt is a bűntény, kétségkívül elképzelhető volt más megoldás is, például az, hogy Zichy Ödön grófot, a magyar főrendiház tagját, a tettenkapás
ellenére is más elbánás alá vonhatta a mentelmi jog.
Talán akkor se kerülte volna el megérdemelt bünte
tését, ha ügyét polgári biróság elé utalják. A po
litika azonban elhalaványitotta e' jogi disztinkciók figyelembevételét. Görgey érvényt szerzett a törvény- elötti egyenlőség elvének és bebizonyitotta, hogy az uj rendszerben megvan az erő és a bátorság meg- semmisiteni, vagy megrettenteni az ellene vétőket.
Hogy egy ismeretlen honvédtörzstiszt minden teketó
ria nélkül Így szétütött a haza ellenségei között s hogy az uj rezsim ekkora elszántsággal és kiméletlen- séggel tudja védeni magát a pártütés ellen: óriási riadalmat okozott a pecsovicsok, az aulikusok és a semlegesek között. Ez a tény egyszerre arra a fiatal tisztre irányította a közfigyelmet, aki eddig nem tűnt fel mással, mint zord buzgalmával és kötelességtudásá
val. Voila un home — gondolták a pesti országgyűlés forrófejű képviselői, ez a mi emberünk. íme a frázisok burkában a tett magja, a felszabadított nép fölséges és rémületes arca, aki felövezte magát bosszúval és rettenettel, hogy porbasujtsa ellenségeit. Egy név röp
pent föl a sors urnájábóh Egyszerre túlságosan is naggyá lett, semhogy elfelejthessék. Mint a merészség magas sziklája emelkedett ki egyszerre, akit minden
felől megláthattak az általános bizonytalanság mély és puszta síkjáról. Nagy vakmerőségének egyszerűségé
ben, tősgyökerességében —- s ha szabad mondani — józanságában volt valami felfrissítő. íme a végzet embere, kinek megborzongató cselekedete a szeptem
beri napoknak mindig uj izgalmat jelentő kavargásá
ban most úgy hatott, mint a mennydörgés elnémulása a vihar tetőpontján.
Amig Csepel szigetén a fiatal honvédőrnagy hadi- törvényszéket ül az árulók felett, azalatt Pákozd és Sukoró mellett megtörténik az első véres összecsapás Jellacsics és a magyar sereg között. Az első kiselej
tezések válságain keresztülesett sorhadikatonák és iijoncönkéntesek Móga tábornok vezetése alatt vissza
verték a császári ellenforradalom első nagyszabású kísérletét a magyar alkotmány ellen. Minden polgár
háború eleinte nagyon óvatosan, tétovázva, szinte kényszerhelyzetben süti el a puskát. Maga Jellacsics is »borzadt« a huszárokra lövetni. A régi ármádiának magyar részen harcoló tisztjei és egységei szintén ugyanazon lelkiállapotban voltak, amikor olyan csa
patokkal találták szemben magukat, amelyek ugyan
azon hadúr lobogója alatt harcoltak, ugyanazon kard- bojttal és uniformisban. Csak Batthyány megjelenése a sukorói református templomban tartott haditaná
cson, vetett véget Mógáék habozásának. De az üt
közet után, amely minden várakozás ellenére a magyar fegyvereknek hozott sikert, valósággal fellélegzett, amikor ellenfele fegyverszünetet kért -- három napra.
Móga tehát elfogadta a bán kívánságát pszichológiai és politikai szempontból, de a katonai megfontolás is arra késztette, hogy ne feszítse túlságosan a húrt, egy fiatal, tüzet még alig álló seregben, amely a győ
zelmet követő éjszakán egy vakrcmület hatása alatt megfiiíoít és esakiiem s/.élhomloll. Görgey nem volt nu‘g(‘!égi‘(lve a Móga-íéle hadviseléssel, amely annyira óvakodott belekóstolni a forró kásába. Október 2-áról kelt, s az országgyűléshez intézett levelében jelentette, hogy »ráállott a fegyverszünetre, mint honvédőrnagy s az önkéntes nemzetőrök vezére, de mint a népföl
kelés rendezője és főparancsnoka« a legjobb szándékkal se tudta magáévá tenni a hadi pauzát. »Csak most szabadkezet annak, akiben bízni méltóztatik — irta a képviselőháznak —• csak erélyt, csak erőfeszítést most. Mert a nép — könnyezve irom — a nép velünk tart.« Az ö felfogása szerint katonai és politikai termé
szetű okok egyaránt a fegyverszünet ellen szólnak. Hő
sünk persze nem osztozott már többé Mógáék kínos lelkiismereti vergődéseiben. Reánézve eldőlt már a vagy-vagy. Neki nem imponált a fekete-sárga zsinór, a kétfejű sas, sőt a királyi felség törvénytelen mani- feszluma sem. Azután joggal félt a nemzeti mozgalom
ellanyhulásától, melyet a fegyvernyugvás elernyeszt s a túlbecsült siker pillanatnyi kábulata a népfölkelést megfoszíhalja elementáris kifejlődésének lélektani ru
góitól. A maga katonai dicsőségének alig hogy meg
kezdett fejezete is véget érhetne egy ilyen politikai békeben. Nem átall vádaskodni, sőt erőteljesen meg
kritizálni egy magasrangu katonát, olyan szavakkal, mint egy konventbizíos. Miért a retirálás? És miért a fegyverszünet? »E nyakíörő kérdésre — úgymond a képviselőházhoz irt levelében — csak két őszinte felelet lehetséges: vagy mivel a fővezér annyit sem ért mesterségéből, miszerint megítélni tudná azt, hogy hogy a legvitézebb seregnek is vesznie kell, ha csa
taközben retirálás parancsoltatik neki; vagy mivel a fővezér éppen ezt nagyon is jól tudja, de akkor...
annál nyomasztóbb fontosságúvá válik« a felelőssége.
Hiába: a forradalom kellős közepén vagyunk, az alá
rendeltségi viszony természetes szabályszerűségeit el
nyomta az első ágyulövés s elfujta a vihar. Ilyen hely
zetekben Dantonnak van igaza: merészség, merész
ség, merészség.
A fegyverszünet lejárta után Görgey azt a paran
csot kapta, hogy október 4-én különitményével a Ká
lóz környékére jutott Roth hadteste ellen kezdje meg a hadműveleteket. Azt várták tőle, hogy e had
testnek Székesfej érvárra való előnyomulását akadá
lyozza meg, s azt vagy déli irányba szorítsa vissza, vagy pedig addig tartóztassa fel, amíg a döntő üt
közet megvívásához elegendő magyar csapat lesz ké
szenlétben. Ez a feladat egyszerű volt és világos. A megoldást azonban a kölcsönös erőviszonyok tették elméletileg lehetetlenné. E parancs kiadása után Gör
gey arról értesült, hogy csapatait a kormány a Jella- csics hadával szembenálló magyar sereg legdélibb szár
nyáról ide irányított Perczel Móric ezredesnek ren
delte alá, aki újonnan alakult Zrinyi-csapata élén Adonyra beérkezett. Ezzel a Roth-féle hadtest ellen alkalmazott magyar csapatok ereje 3000 gyalogosra,
700 lovasra és 8 ágyúra emelkedett. Perccel egyelőre a Görgey által kiadott Intézkedések lényegén nem változtatott.
79
A következő napon megindult hadművelet azzal kezdődött, hogy Görgey az elővédet Seregélyesre ve
zette, amelyet a főcsapat Szolgaegyházára követett, mig a déli hadoszlop Sárosának vett irányt. Mikor Görgey az elővéddel Seregélyesre ért, azt a jelentést kapta, hogy az ellenség aznap délelőtt a Sárvíz nyu
gati partján Soponyárói Tác felé menetel. E hír alap
ján az elővédet a Seregélyestől négy óra járásnyira fekvő Tácra vezette, azzal a szándékkal, hogy az ellenséget nyomban megtámadja. Ezt azzal a kérelemmel jelentette Perczelnek, kövesse őt, hogy az ellenség Székesfejérvár felé (ahol ekkor még Jellacsics csapatait feltételezte) egérutat ne nyer
hessen. Görgey Tácot néhány ágyulövéssel támo
gatott huszárszakasszal megrohamozta. A harcá
szatban e legalább is szokatlan lépésnél Görgey a horvátoknak a magyar huszárokkal szemben ismert irtózatára számított. Nem is csalatkozott. A rohamnak az a különös eredménye lett, hogy az ellenség So- ponya felé elmenekült. Minthogy igy a magyar elő
véd megakadályozta az ellenségnek az ősi magyar koronázóváros felé csatlakozását, Görgey saját zö
mével Fövénypusztán éjjeli pihenőre tért. Perczel azonban nem követte a főcsapattal az elővédet. Görgey azért a következő napon vissza akart húzódni Sere
gélyesre, hogy a Sárvíz keleti partján az Abáról Szé- kesfejérvárra vezető utón esetleg előnyomuló ellen
séges hadtest a magyar elővéd és a főcsapat közé ne ékelhesse magát. Alig hagyta el Görgey Fövény- pusztát, mikor hirt kapott arról, hogy az ellenség az említett utón valóban Székesfej érvárnak tart. Ezért Görgey lovasságával és tüzérségével erre az útra for
dult be, midőn az egyik huszár járőre értesítette, hogy Székesfej érváron már magyar csapatok állnak. Erre
felé a horvátok tehát nem menekülhetnek el. Görgey egyenest az ellenségnek fordult. Mikor az abai útra tért, a horvát hadtest jobboszlopának parancsnoka elébe vágtatott és szabad elvonulást kért. Görgey azon
ban a teljes megadást követelte. Erre a több mint ezer gyalogosból álló horvát hadoszlop Görgey huszárszá
zada és néhány ágyúja előtt a fegyvert lerakta. Köz
ben Perczel, aki előző napon Seregélyesig vonult előre, Görgey után nyomult és a gyanútlan horvát hadoszlop hátába éppen akkor ért, mikor ezt Gör
gey elölről a megadásra szólította föl. A fegyverle
tétel megtörténte után az egyesült kis magyar had
test Tácra menetjelt, ahol a Soponyán állomásozó hor
vát főcsapat hadikövete jelent meg s ugyancsak isza- bad elvonulást kért. Roth tábornok ugyanis látta, hogy közte és Székesfejérvár között magyar csapatok álla
nak s értesült jobbszárnyának tragikus sorsáról. Ezért a kelepcéből déli irányba akart elinalni. Minthogy azonban a magyar vezér az elvonulást nem engedte
81
meg, a tárgyalások megszakadtak. A magyar hadtest Görgeyvel az élén s az ö kezdeményezésére most dél
nek fordult s a sötétség beálltával elérte Csősz köz
séget. A horvát hadtest Soponyáról Kálozon át meg
kezdte a visszavonulást s éjszakai menettel Bégre ért.
Az elővédet ismét Görgey vezette. Mikor Lángra ért, értesült arról, hogy az ellenség tőle négy óra járás
nyira van és hogy ide Kálóz kikerülésével rövidebb, de rosszabb dülöut vezet. Erről Perczelnek jelentést tett azzal, hogy a főcsapat ezt a rövidebb utat csak akkor használja, ha annak járhatóságáról meggyőző
dött. Görgey Bégnél utólérte az ellenséget, de annak túlerejével szemben nem merte megkockáztatni a tá
madást. A főcsapat azonban Görgey tanácsa ellenére csodálatosképpen a rossz utat választotta és csak késő este, kimerült állapotban ért Bégre.
Az a tény, hogy Perczel már október 4-én leké
sett az elővéd támogatásáról és hogy október 6-án való lemaradása következtében már kétizben lehetőséget nyújtott az ellenség menekülésére, arra késztette Gör
gey t, hogy parancsnoka ellen szokatlanul erélyes mó
don lépjen rel. Ehhez járult az, hogy október 6-án reggel az üldözés folyama alatt a kormánytól rende
letet kapott, amelyben ez megint, mint a hadművele
tek miatt jfelelős katonának, bizonyos utasitásokat adott. Ezt a rendeletet ugyan Perczelnek továbbította, de mikor délután a főcsapat megjelenését hiába várta, a kormányhoz feliratot intézett: »A Honvédelmi Bizott
mány látszólag semmit sem tud arról, ami a táborban történik s ezért bátorkodom kinyilatkoztatni, hogy a Roth ellen viselt e hadjárat sikeréért a felelősséget semmi módon sem vállalhatom, abban a meggyőző
désben, hogy a legnagyobb igazságtalanság valakit másnak hibáiért felelősségre vonni. . . Figyelmeztetem a tisztelt országgyűlést, hogy a jó csapatvezetésre a szónoki tehetségen és a jóakaraton kivül még katonai tudás is szükséges«. Jellemző Görgey eljárására, hogy levele tartalmáról nyomban értesítette Perczelt is,
mi-Pethtí; Görgey Artúr.
közben eddigi mulasztásaiért és baklövéseiért kímé
letlen szemrehányásokat tett neki. E különös fegye
lemsértés, amely átalakulóban, vagy erjedőben lévő forradalmi seregeknél nem éppen ritkaság s ahol a meg nem szilárdult tekintély hatalmát sem a ráter
mettség, sem a siker nem támogatta, nem túlságosan kedvezett a folyamatban levő hadművelet esélyeinek, viszont e hatorozott és igazsága tudatát éreztető fel
lépés nélkül, nem tartozott a kizárt eshetőségek so
rába a horvát hadtest kimenekülése a kelepcéből. Gör
gey ezután a Bégről Ozora felé hátráló ellenség meg
figyelésére szorítkozott, s egyben tájékozást szerzett az ellenség hátában működő népfölkelésről, amelynek mozdulatait Chapó Vilmos, nemzetőri őrnagy kiválóan irányította. A Sió hídjainak szétrombolásával lehetővé tette, hogy Görgeyék Ozora környékén utólérhessék a horvátokat és egy Szilasbalháson át irányított megke
rüléssel megtörjék. Mikor aztán a főcsapat tüzérsége beérkezett, Görgey ezt a lovassággal együtt — Per- czel megkérdezése nélkül — a megkerülő hadmozdulat kiinduló pontjára, Szilasbalhásra irányította. A honvéd- őrnagynak erélyes és önálló fellépése nem volt Perczel Ínyére. Bégen heves összecsapás robbant ki Perczel és Görgey között: ez alkalommal Perczel hadvezéri ténykedését Görgey a legkiméletlenebbül bírálta, mire az utóbbi Görgeyt főbelövetéssel fenyegette meg, de a jelenlevő tisztek közbenjárására ettől elállt, sőt a nyomban megtartott haditanácsban Görgey javaslatait teljesen magáévá tette. Görgey haditervének végrehaj
tásában október 7-én Perczel a gyalogsággal Bégről Ozorára lekötő csoport gyanánt nyomult elő, mialatt Görgey a lovassággal és a tüzérséggel Szilasbalhásról az ellenség keleti oldalába irányított átkaroló csopor
tot vezette. Utóbbi a horvátok ozorai táborát a kora délelőtti órákban ágyulövésnyi távolságra közelitette ineg, egyidejűleg tőle balra Chapó népfölkelöi állták el a horvátok visszavonuló útját. Ebben a helyzetben várta Görgey Perczel csoportját Bég felől. Mikor ez
83
a dégi erdőből kibontakozni kezdett, Görgey paran
csot adott a támadásra.
Mielőtt a magyar ágyuk eldördültek volna, a körülzárt ellenség megadta magát, miután már né
hány órán keresztül a kapituláció feltételeiről Chapó- val alkudozott. így történt meg külföldi katonai iró szerint a nyilt mezőn a legszégyenteljesebb kapitulá
ciók egyike, amelyek valaha előfordultak. Az ozorai haditény kétségtelenül Görgey haditervének, mintaszerű alvezéri tevékenységének és Chapó népfölkelöi műkö
désének szimultán eredménye. Ezt leginkább Perczel kifogásai és szemrehányásai világitják meg. A főpa
rancsnok ugyanis Görgey intézkedéseit a tisztikar előtt a dégi összetűzés alkalmával ekként jellemezte: »Ez az őrnagyunk (Görgey) bevallotta, hogy hibázott, midőn tegnapelőtt elővédparancsnoki minőségben az elővéd
del — mialatt a főcsapat még Szolgaegyházán állt — Tácig nyomult elő s az ellenségtől erősen megszállt községre egyedül támadást kockáztatott. Továbbá az őrnagy ur tegnap este az elővédben önhatalmúlag 'l'ácról Csőszre nyomult, anélkül, hogy erről engemet csak crUssilell volna is.- Azután a szilasbalhási megke
rülésre nézve ezt mondta Perczel: »Ön ezzel az elha
markodott, önkényü, rossz rendelkezéssel minden ter
vemet keresztezte. Én az ellenségnek imponálni akar
tam, mikor a Dég és Ozora között elterülő erdőn egész hadtestemmel akartam arcban áthaladni. Ez most már végrehajthatatlan, mert Ön lovasságomat és ágyúi
mat Isten tudja hová küldte«. Ez a három alvezéri engedetlenség, katonai nyelven a helyzet villámgyors fölismeréséből eredő és a magasabb parancsnok hatás
körébe való beavatkozással végrehajtott önálló intéz
kedés, érte el azt, hogy a Görgey által vezetett elő
véd a főcsapatot — nem minden ellenkezés nélkül — abba a döntő irányba vonta, amelyben a magyar fegy
vereket a legnagyobb siker jutalmazta. Kossuth mél
tányolta ezt, mikor Görgeyt az ozorai haditettért azonnal ezredessé nevezte ki.
Perczel Móric személyében az ozorai hadműveletek folyamán Görgey Artúr egy uj katonai típussal talál
kozott, amelyet a politikai közéletnek roppant feszült
ségei sodortak a tábori élet viharaiba s amely a maga lelkiismeretének és meggyőződésének parancsát kö
vetve, kész volt osztozni a harcoló nemzet sorsában.
Perczel az első magyar népparlamentnek szélső bal
szárnyához tartozott, egyik legfélelmetesebb ostora volt a Batthyány— Kossuth-kormány lanyhaságának és ha
tározatlanságának, aki a honvédelmi politikában is határozott, kérlelhetetlen forradalmi módszerek aggály
talan érvényesítésében látta a hon üdvét. Szép tehet
ségű, önzetlen hazafi volt, akinek különben se szilárd lábon álló vérmérsékletét és józanságát teljesen ki
merítették a szenttamási ostrom huzavonái, s akinek szemniértéke teljesen elhomályosodott a polgárháború kezdeti fokán oly természetesen fölserkenő gyanusitá- sok és bizalmatlanságok pszichózisában. Ha még Gör
gey Artúrnak fegyelmezett és higgadtabb elméje is ez- időtájt árulást szimatolt ott, ahol — mint a Móga esetben — legfeljebb a cselekvő erőknek a lelkiisme
reti konfliktusok által okozott megrendüléséről, vagy bénultságáról lehetett szó csupán, elképzelhetjük, hova ragadhattak egy szertelen és fékezhetetlen tempera
mentumot a bizonytalanságoknak és a meglepetéseknek ama szakadatlan kiáradásai, amelyek már-már szét
robbantották a törvényesség medrét. Perczelben való
ban volt valami a régi kuruc brigadérosok izgága hányavetiségéből: nem egy vonás emlékeztet benne a sansculotte-tábornokra, naturalista, nagyhangú, kép
zelgő, aki Dembinszki előtt utóbb úgy nyilatkozott magáról, hogyha még oly messze pillant is a hadtör- ténelemben, nem akadt önmagánál tehetségesebb kato
nára. Váratlan és indokolatlan dühkitörései, amelyek senkit se kiméitek meg, még Kossuthot se, s ame
lyekben értelmi erői is hatalmas megrázkódtatásokat szenvedtek, néha teljesen felzaklatott idegeinek játék
szerévé tették. Vukovics Sebő előtt azt állította egy
szer, hogy nincs az országban senki, aki érdemeire nézve fölötte állhatna, sőt nem tudja, hogy egyáltalá
ban van-e olyan, akit magához hasonlónak ismerhetne el. Csendesebb pillanataiban maga is bevallotta, hogy természete nem engedi »a parancs fogadását^. E hetyke, a nagyzási téboly peremén álló polgártábor
nok most e rövid hadi együttműködés alatt kétszer is fejbe akarta lövetni alárendelt őrnagyát, akinek eszméi és kezdeményezései megszerezték számára az ozorai fegyverletétel dicsőségét s ezzel felnyitotta a sorompó
kat még szélesebb irányú politikai érvényesülése előtt.
A tűz és v íz ellentét a Görgey-Perczel találkozásnál valóban sokkal több egyszerű képszerüségnél. A hi
deg, bátor, irónUíUS katonára nem igen hatott se Per- czel hadi dilettantizmusa, se a haditörvényszékkel való fenyegetése, se az a nyilatkozata, hogy néki nagy pártja van az országgyűlésen, következőleg célszerű és hasznos lenne jó lábon állni vele. Ez összekoccanások után azonban a szangvinikus emberek természete sze
rint, Perczel lelohadt és megpróbálta kiengesztelni el
lenfelét, amelyet azonban az utóbbi éppoly közönyösen fogadott, mint előbb a hadonászásokat és kifakadá- sokat. Ilyenfajta vezérekkel és politikusokkal majd még találkozni fog az események folyamán, anélkül azon
ban, hogy az elnéző, vagy megbocsátó fölény szu
verén jóindulatával nézte volna ezeket a kedélyhul
lámzásokat, amelyek kivált ilyen rendkívüli időkben nem voltak vadidegen jelenségek a magyar politikai közéletben.
Különben Perczel nem állott látszólag oly távol
»a demokrata örnagytól« világszemlélet és célgondo
lat tekintetében. A Zichy-féle Ítélet épp a parlament legszélső elemei között szerzett Görgeynek párthive- ket. Maga Madarász László, mint ellenfelei gúnyolták, a magyar Marat, a sommás politikai rendszabályok embere, a későbbi vöröstollasok főnöke, sietett üdvö
zölni Görgey személyében a forradalmi terror kato
náját. De magára Kossuthra is hatalmas benyomást
tett Görgey szereplésének e kétrendbeli nyitánya. Poli
tikai bizalmát igazolni látszott a lórévi rögtönitélet, katonai szempontból pedig nem téveszthette el reá való hatását az ozorai kapituláció elökészitésében kö
vetett biztos és határozott stratégiai érzéke. Kossuth fejében egy pillanatra megfordult az a gondolat is, hogy Görgeyt a tót Felvidékre irányítja egy önálló különítmény élén s rábízza a Húrban propagandája által feldúlt északnyugati vármegyék lecsöndesitését, s a Galícia felöl fenyegető osztrák invánzió elhárítását.
vetett biztos és határozott stratégiai érzéke. Kossuth fejében egy pillanatra megfordult az a gondolat is, hogy Görgeyt a tót Felvidékre irányítja egy önálló különítmény élén s rábízza a Húrban propagandája által feldúlt északnyugati vármegyék lecsöndesitését, s a Galícia felöl fenyegető osztrák invánzió elhárítását.