Szükségletek és igények

A környezeti fenntarthatóság kialakítása és megtartása kétségkívül az emberiség előtt álló eddigi legnagyobb kihívás. Eddig bolygónk erőforrásai védőhálóként mindig ott voltak mögöttünk, bőségesen volt honnan és mit elvenni a szükségek és igények kielégítésére. Ez a háló azonban a megnövekedett népesség, az elszabadult igények és telhetetlen fogyasztás révén erősen megszakadozott. A természeti erőforrások jelentette korlátlannak hitt bőség és sérthetetlennek vélt stabilitás kimerülni és felborulni látszik a globális és lokális léptékben egyaránt folyamatosan növekvő környezeti terhelések következtében. A nem megújuló természeti erőforrások hihetetlenül gyors ütemű kiaknázása, kizsákmányolása és a megújulásra képes erőforrások nem fenntartható használata, a területhasználat és a környezetszennyezés, a Föld eltartó képességét és hulladék abszorbeáló képességét egyaránt meghaladják (Dinya 2010, Szarka 2010, Rakonczai 2008, Kerekes 1998). A nem megfelelően pozícionált társadalmi, környezeti és gazdasági folyamatok mára már olyan helyzetbe sodorták az emberi fajt, ahol már kijelenthetjük, az emberiségnek nem a fejlődése, nem is a jólléte, hanem a puszta fennmaradása a tét.

1943-ban Abraham Maslow publikálta, azóta klasszikussá vált, de kissé már elavult és sokak által megkérdőjelezett teóriáját, az emberi motivációs tényezők egymásra épüléséről (Maslow 1943). Ebben a kontextusban az öt alapvető emberi szükséglet (fiziológiai, biztonság, szeretet, önbecsülés és az önmegvalósítás) kapcsolódik egymáshoz, és hierarchikusan van elrendezve egymás fölé. Akkor van lehetőség a felsőbb szükséglet kielégítésére, ha az alatta lévő célok megvalósultak. Így ezek a szükségletek, vagy célok egy piramis alakba rendezhetőek (1. ábra).

12

1. ábra Az emberi szükségletek hierarchikus elrendeződése Maslow szerint.

Alul helyezkednek el a legalapvetőbb szükségletek és erre épülnek az összetettebbek. A piramis legalján a fiziológiai szükségletek helyezkednek el, amik biológiai létezésünk alapjai, melyek a homeosztatikus egyensúlyunk és a táplálék. Maslow cikkében részletesen leírja ezeket, és olyanokban identifikálja, mint a vér víztartalma, só-, oxigén-, cukor-, fehérjetartalma, stb. Tomcsányi Pál az életminőség meghatározói között az alapigényekhez sorolja az „ellátottságot”, mely a „nem éhes, nem szomjas, nem fázik” minimális igények kielégítésének szintjét jelenti. Ide sorolódik még az „egészség”, mely a „nem beteg, nincs testi fájdalom, érzelmi hiányérzet vagy más lelki zavar” és a „biztonság”, mely a többek között az előzők stabilitásában nyilvánul meg (Tomácsnyi 2011). Az alapigények (szükségletek) kielégítése minden embernél követelmény és az élet alapfeltétele. E mellet, Alvin Toffler elméletében, mely az emberei szükségleteket három alap kategóriába sorolja, a „struktúra szükséglete” kategóriában jelenik meg a környezet rendezettségének igénye (Toffler 2004).

Frederick Herzberg kéttényezős motivációs elmélete ugyan a dolgozók motivációjával kapcsolatos, de a higiénés és motivációs faktorok, gyakoriság szerinti osztályozásánál, a környezeti elemeket ott találjuk, mint fontos tényezőket. Herzberg elméletében, a higiénés tényezők javítása, illetve kielégítése a dolgozókban, nem okoz elégedettséget, de megszűnteti az elégedetlenséget (Roóz, Heidrich 2013).

Könnyen belátható azaz alapvető igazság, hogy ezeknek az összetevőknek, szükségleteknek kielégítése a természeti környezetből történik. A természeti rendszerekben dinamikus egyensúlyi állapot uralkodik. A fizikai, kémiai, biológiai evolúció során kialakult energiák, anyagok, élőlények egymásra való hatása, egymásba való alakulása Földünkön évmilliókig olyan körülmények között folyt, melynek lassú változásaihoz az élővilág képes

Önmegvalósítás

Önbecsülés

Szeretet

Biztonság

Fiziológiai szükségletek

13

volt adaptálódni. A gond ott van, hogy a legfelsőbb szint, az önmegvalósítás szintjének jelen társadalmi elvárások mellett történő megvalósítása, a fundamentális szint kielégítését biztosító természeti környezet olyan mértékű kizsákmányolását vonja maga után, ami annak több tíz-, százmillió év alatt kialakult ökológiai stabilitását veszélyezteti. Márpedig egy degradálódott, egyensúlyát vesztett természeti szféra nem képes megfelelő mennyiségű és minőségű szolgáltatásaival ellátni az egyént, és/vagy társadalmat.

A tudat megjelenésével az ember olyan képességek birtokába került, melyek addig nem voltak jelen bolygónkon. Az ember tudatával képessé vált igen széles spektrumban a környezethez való alkalmazkodásra, földi léte során az egyik legkozmopolitább fajjá vált, olyan élőhelyeken is megjelent és képessé vált tartósan, hosszútávon fennmaradni, ahol a környezeti feltételrendszerek nem esnek egybe toleranciatartományával. Ezt fokozatosan környezete átalakításával, később pedig saját életfolyamatainak tudatos befolyásolásával volt képes elérni (Takács-Sánta 2008, Papp 2010, Szandi-Varga 2012).

Látnunk kell, hogy az embert, mint a biológiai rendszer szerves részét is ugyanazok az alap motivációk hajtják, mint az összes többi élőlényt a Földön. Ez az alapvető hajtóerő nem más, mint a genetikai kód továbbadása, a faj fenntartása, az élet. Minden tevékenységét közvetlenül, vagy közvetve ez mozgatja. Ebből következően tehát az ember saját életfeltételeinek tudatos javítására, és nem degradálására törekszik. Minden cselekedete valamilyen szinten saját boldogulásának, életben maradásának biztosítása által hajtott.

Minden, napjainkban jelentkező globális, vagy lokális környezeti probléma mögött önző, vagy éppen közösségi jólléti érdekek húzódnak meg. A gond az, hogy a cél elérése érdekében olyan utakat választunk, melyek magát a cél elérését és annak hosszútávon történő megtartását teszik lehetetlenné. A maslowi piramissal illusztrált jelenség alapvető problémája, hogy jóléti társadalmak szereplői alapvető fogalomzavarban szenvednek. Míg a maslowi piramis szükségletekről szól, és azok egymáshoz viszonyított hierarchikus rendszerét modellezi, addig a valóságban az emberek inkább igényekkel operálnak. A nemzetközi szakirodalomban „needs and wants” -nak nevezett „jelenség” a szükségletek és igények összekeveréséről, összemosódásáról szól. Gyulai Iván megfogalmazásában az alapvető szükséglet, azaz erőforrás-minimum, amely az életben maradáshoz szükséges (Gyulai 2008).

Ezzel ellentétben az igények már egyénenként változnak, és óriási különbségeket mutatnak. A gond az, hogy sok egyén az igényeit, szükségletként éli meg, és ahogy azt egy, Mahatma Gandhinak tulajdonított idézetből is láthatjuk: „A világ erőforrásai elegendőek ahhoz, hogy kielégítsék mindenki szükségleteit, de nem elegendőek ahhoz, hogy kielégítsék mindenki

14

mohóságát.” Tehát, ha a természeti erőforrások elegendőek is lennének a több mint 7 milliárd ember szükségleteinek fedezésére, a különböző igények megvalósítására aligha.