A Smalley-féle prioritások

A Nobel-díjas Richard Smalley és nyomán Dinya László és Szarka László összefoglalta a tíz legfontosabb globális kihívást, ami az emberiség előtt áll (Smalley 2003, Dinya 2010, Szarka 2010). Ezek a következőkben definiálhatóak:

 Energiaellátás

 Vízellátás

 Élelmiszer-ellátás

 A természeti környezet megvédése

 A szegénység megszüntetése

 A terrorizmus és háború kiküszöbölése

 A betegségek elleni küzdelem

 Az oktatás korszerűsítése

 A demokrácia biztosítása

 A túlnépesedés megállítása.

A fenti szerzők ezek közt a globális problémák közt alá-fölérendeltségi viszonyt feltételeznek, prioritási sorrendben tüntetve fel őket. Viszont ezek a globális gondok egy rendszerben léteznek, egymást erősítve. A fent említett globális problémák láncolatát végiggondolva, nem kérdéses, hogy a megoldatlan népességnövekedés, az élelmiszer-ellátás és vízellátás problematikáját vonja maga után. Az egyenlőtlen erőforrás eloszlás a társadalmi elégedetlenségen keresztül háborúkhoz vezet. A szegénység megszűntetése lehet az egyik kulcs a robbanásszerű demográfiai növekedés megoldásához, mivel a szegény, elmaradott harmadik világban a legnagyobb a népességnövekedés, míg a „fejlett” nyugaton a lélekszám csökkenése tapasztalható és várható (Untied Nations 2015 és KSH 2015). A betegségek elleni küzdelem összefügg a vízellátás problematikájával, a hiányos higiéniás ismeretekkel.

Mindezek megteremtése viszont egy katonai rezsim által uralt, polgárháborútól sújtott térségben elképzelhetetlen. Viszont ezek egyikéről sincsen értelme beszélni, élhető környezeti feltételek nélkül (Varga 2013). A környezet ugyanis az, ami hat ránk (Juhász-Nagy 1984). A környezet az a rendszer, amiben élünk. Ha nincsen megfelelő élettér, környezet, nem létezhet benne élő ember sem, így probléma sem. Tehát hiába van megfelelő mennyiségű energia, vagy gyógyszer, esetleg élelem, vagy hiába van világbéke, ha nincsen megfelelő kerete annak

23

ahol ezek értelmezhetőek lennének. Bonyolítja a képet az is, hogy mindezek a felsorolt dolgok beletartoznak magába a környezetbe is, mert hatnak az emberre. Látható tehát, hogy ezekhez a globális problémákhoz nem lehet nem rendszerszemléletűen közelíteni. Ez már a Brundtland-jelentés megállapításai között is szerepel: „Az emberi társadalom összes problémája egy rendszerben létezik, az összefüggő problémákat nem lehet elkülönült politikákkal és intézményekkel kezelni” (Report of the World Commission on Environment and Development 1987)

Ezért nem szerencsés, hogy a Richard Smalley által felállított lista egy rangsor is egyben, mely azt hivatott bemutatni, hogy melyik megoldása nélkül nem boldogulhatunk az utána következőkkel. Az nem kérdéses, hogy a mai technikai társadalomnak szüksége van energiára, anélkül nem működhetne, de a tökéletesen megoldott energiaellátás, az, hogy mindenki mindenhol szinte korlátlan energiához jusson, a jelenlegi, környezetünkhöz és egymáshoz való viszonyunk tükrében katasztrofális következményekkel járna. Jelen világunk fogyasztás centrikus, materiális értékeken nyugvó berendezkedése, megoldott, biztos energiaellátás birtokában sokkal gyorsabban élné fel készleteit, mint a mostani tendenciával.

Kerekes Sándor megfogalmazásában, ha a termodinamika I. törvényét az un. megmaradási törvényt nézzük, megállapítható, hogy minden termelésnövekedésnek két hatása van: energiát és anyagot igényel a környezettől és növeli a környezet hulladék-asszimiláló kapacitásának terhelését. Ha megoldódna az energiaellátás, a termelésnövekedésnek, mely a gazdaság hajtóereje és a GDP növekedésének feltétele, már csak az anyagigény szabna határt, mely egy véges világban, mint a Föld, csakis a készletek felélésén keresztül történhetne. E mellett a termelés és fogyasztás outputján megjelenő megnövekedett hulladék oly mértékben terhelné meg a környezet befogadóképességét, amit az már tolerálni nem bírna, és a degradáció még gyorsabb ütemű lenne. Emellett a termodinamika II. törvényét is figyelem előtt kell tartani. A termodinamika II. törvénye, az energia áramlásának a törvénye az úgynevezett: entrópia törvény. Az entrópia az anyagi rendszerek rendezetlenségének mértéke. A természet rendezetlensége, entrópiája állandóan növekszik. Az élő szervezetek entrópiaszintje viszont alacsony. Ezt az alacsony entrópiaszintet, az élő szervezetek a környezet állandóan növekedő entrópiaszintje mellett igyekeznek fenntartani, energiát vonva el környezetüktől, ezzel annak rendezetlenségi állapotát növelve. Minden emberi tevékenység arra irányul, hogy anyagot, energiát elvonva környezetétől annak rendezetlenségét növelje, így egy olyan nagy entrópiájú állapot fele hajszolva Földünket, mely az emberi élet számára már alkalmatlan. Mindezekből következik, hogy a folyamatos energiaéhség és energiatermelés növelés nem hogy nem segíti, de rontja az élhető környezet megteremtésének lehetőségét. Megoldás a még fenntartható

24

energiatermelési nagyság megtalálása és annak fenntartása, a fogyasztás szinten tartása, esetleges állandó csökkentése kell, hogy legyen. Mindehhez viszont egy olyan komplex szemléletbeli változásra van szükség. Erre csak úgy van esély, ha megfelelően átgondolt, tudatos oktatás-nevelési stratégiával a lehető legszélesebb körben értetjük meg és láttatjuk be az emberekkel a fenntarthatóság alapelveinek betartásának szükségességét. „A környezetpedagógia az a tudomány, amely elősegíti a problémák felismertetését és az értékek újrateremtését.” (Kováts-Németh 2011). Ennek tükrében, ha már prioritási sort kell felállítani a globális kihívások, gondok között, akkor mindenképpen az oktatás korszerűsítése, a fenntarthatóság pedagógiájának elterjesztése kell, hogy az első helyen szerepeljen (Kováts-Németh 2006).

Mindemellett a globális problémáknál is minden bizonnyal működik a Liebig-féle minimum törvény, mely szerint bármely biológiai folyamat sebességét az a tényező korlátozza, amely a szükségletekhez képest a legkisebb mennyiségben van jelen. Tehát hiába van egy globális probléma megoldva addig, míg a többi megoldása várat magára. Azok megoldatlansága vissza fog hatni a megoldottra és visszahúzza arra a szintre, ahol a legalacsonyabban álló megoldatlan probléma áll és nem fordítva, ahol egy megoldás végiggyűrűzve pozitív változások sorát indítja be. Ez alól még az oktatás sem kivétel, de itt van a legnagyobb esély a kitörésre. Konrad Lorenz írja: „Ha minden, a törzsfejlődéssel beprogramozott tulajdonság tanulás és nevelés által nem lenne befolyásolható, az ember csupán saját ösztönei felelősség nélküli játéka lenne. Minden kulturális együttélés előfeltétele, hogy az ember megtanuljon vágyain uralkodni…” (Konrad Lorenz 1973). Mai fogyasztói világukban, mikor birtoklási, nagyzási, a tömegből mindenképpen kitűnni akarást mozgató feltűnési vágyunk minden korábbinál jobban elhatalmasodott rajtunk, ezek a szavak sokkal időszerűbbek, mint valaha.

25